Karácsony és Márki-Zay, a mi „keresztény” ellenzékünk…

Az utóbbi napokban elég érdekes megnyilvánulásokat olvashatunk azokról az ellenzékinek nevezett agyalágyultakról, akik kormányváltásra, azaz Magyarország teljes és végleges tönkretételére készülnek. A kereszténységet vették célba, a kereszténységen humorizálnak, arra hivatkoznak, és azt gyalázzák. Attól függ, milyen szellemi szentű a közönség.  

Számomra ez megszokott, hiszen a proli, proli marad, a vallásgyalázó, vallásgyalázó marad, a buta ember pedig buta ember marad. Igaz, a világban már a Szentírást idézőt is bíróság elé lehet citálni… de hát, ezt tudtuk, hiszen Jézus tudatta velünk, hogy mire számítsunk, ha Őt követjük. Viszont így olyan lehetőséget is kapunk, amelyben a hitetlenek, a gyalázkodók nem részesülhetnek – a mi hitünk és Jézus tanítása szerint. Ezért aztán nem is magunkat akarnám védeni velük szemben, hanem – bár sikerülne –, az ő figyelmüket hívnám fel arra, hogy amikor Karácsony Gergely a szenteltvíztartóba „pisálásról” beszél, sértegetve ezzel a keresztényeket, akkor magát ítéli örök kárhozatra. Amikor pedig, a porszívóügynök hasonlítgatja magát Jézushoz, az őt irányító sajtóst pedig, az apostolokhoz, akkor szintén nem azon dolgozik, hogy elnyerje az örök élet jutalmát. Kivált úgy, hogy mindemellett a nép jólétét, nemzeti identitását, hitét és az ország békéjét is veszélyezteti. Ezzel megbotránkoztat… és az effélékről azt mondja Jézus (…) „aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.” (Mt., 18, 6-7.)

E két általam említett ember és követőik tehát, gondolkodjanak el azon, hogy érdemes-e Isten ellen háborúzni? Érdemes-e a földi hatalomért, az ingyen kapott pénzért hazát, nemzetet, hitet elárulni? Hiszen láthatják napjainkban is, hogy a járvány életerős embereket taszít a halálba, gazdagot és szegény, jót és rosszat egyaránt. Mert a halál csak ilyen. Nem válogat. És senki mellé nem tették még a harácsolt, lopott, sikkasztott vagy hazaárulásért kapott pénzt. Legfeljebb átkozzák halálában is.

A büntetést Jézus megígérte, tehát mint tudjuk – és az ellenségeink is jól tudják –, Jézus ígéretei bizony rendre megvalósulnak. Ettől a józan ember nem fél, hanem tesz azért, hogy elnyerje majd mennyei jutalmát, és ne átkozzák halálában. Persze, a keresztény ember nem átkozódik, legfeljebb szánja ezeket a politikai hatalomért, a rövidke 60-80 év jólétért mindent feladó, emberségükből kivetkőző „politikusokat”. És persze, kéri Istent, hogy világosítsa meg az értelmüket.

S miért írom le ezeket? Mert erre is utasítást kaptunk mi, keresztények, Jézustól: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. ¹⁶Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. ¹⁷Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt.” (Mt. 18.)   

Ma egy ország és az egyház is látja, hogy mi zajlik a világban, s ennek miként csapnak át lángnyelvei – e két szerencsétlen Isten tagadó által is – hazánkba. Így, hát csupán figyelmeztetni tudok, Jézust idézem és nem prófétai módon, nem jövendölésekbe bocsátkozva… de el kell mondanom: – A bűn magában hordozza a büntetést. Lehet, hogy ez most, egy számukra reményteli várakozás, a választás előtt nem érezhető, de a büntetés mindenképpen utoléri a bűn elkövetőjét, abban az esetben, ha az megátalkodottan folytatja, figyelmeztetések ellenére is, a keresztényeket és Istent káromló magatartását.

Én megtettem! Figyelmeztettem a fenti sorokkal, e két tévelygőt és többi hozzájuk hasonló embertársamat. Imádkozom is értük. A többi viszont az ő dolguk! Hiszen, nem nekem, és nem előttem számolnak majd el… szegények.

Stoffán György

Mulasztásaink és pótolnivalóink a választások után

Minden liberális és bolsevik polgár, politikus akar lenni ma Magyarországon. Ki-ki a neten próbálja vélt vagy valós igazságait a közre testálni, mások az utcai tüntetéseken igyekeznek megvédeni elképzeléseiket, a hivatásosok pedig, a Parlament szebb napokat is látott falai között bizonygatják horribilis „tisztelet”díjukért azt, hogy ők bizony a nemzet javát akarják. (Persze, meg is szereznék, ha hagynánk.)

A mi, jobb oldalunkon is hasonló a helyzet, már ami a politikussá válás görcsös próbálkozásait jelenti. Ám, itt is hibádzik a dolog, mert valljuk be: mi sem vagyunk azért annyira tökéletesek. Sajnos, olyan hibákat követünk el, amelyek senki másnak nem ártanak, csak nekünk. Nem sziklaszilárdan és egyenes tartással haladunk a nemzet újjáépítésének útján, hanem úgy dülöngélünk, mint a lakodalomból, hajnalban hazainduló vendégsereg. Kit az eddigi eredmények részegítenek meg, másokat a „mit szólnak a liberálisok” félelem, megint másokat a hezitálás, a „megtehetem vagy nem?” kétkedése befolyásol. Nem koordináljuk kellőképpen az egész nemzeti vonalat, nem fordítunk és nem fordítottunk kellő figyelmet az oktatás-nevelés kérdésére, mert abban is a hezitálás, a félelmek voltak a meghatározóak. Most, amikor a választások előtt állunk, ismét előbújnak azok a hibáink, amelyeket röpke két és fél hónap alatt semmiképpen sem lehet kijavítani.

A politikai mentális leépülés egyik legszembetűnőbb jelensége a kampány szlogenje, ami sem nem magyar, sem nem szellemes. A „piros volt a paradicsom nem sárgára” gondolok. Eközben a középiskolások mintegy 90 százaléka nem tudja a Szózatot, nem ismeri annak szerzőit. Itt el is érkeztünk az oktatás-nevelés legfőbb mulasztásához, a nemzeti nevelés hiányosságaihoz.

Mi is tartoznék ebbe a körbe?  

Már alapjaiban hibás az a rendszer, ami Magyar Bálint hagyatéka, és ami nem épít, hanem rombol. Lelket, nemzettudatot, erkölcsöt és kötelességtudatot. Az ifjúságnak ma az iskolákban csak joga van, kötelezettségek nélkül, míg a tanárnak csak kötelezettségei vannak, jogok nélkül. A tanárképzés, a liberális egyetemek, még liberálisabb és még kommunistább oktatóinak kezében van, ami garancia arra, hogy az onnan kikerült ifjonc tanárok, már nem hivatásként, hanem szakmaként élik meg a pedagógusi pályát. Ebből következik, hogy az általuk nevelt gyermekeket sem a hagyományos, és évszázadokon át jól bevált erkölcsi keretek között nevelik – mert nem is tehetik! -, hanem a mai „new age” által elvárt teljes abnormalitás jellemzi az oktatást.

Ezért tapasztalható az egyházi iskolák iránti érdeklődés, hiszen ott, ha már nem is a hagyományos, de még valamilyen szinten az erkölcsi nevelés alapjai megtalálhatók. Otthon nem képes a szülő ezt megadni, bár évei növekedésével látja, érzi a hiányát. A helyzet évről évre romlik, hiszen generációk óta folyik a szellemi és lelki leépítés, amelynek legtragikusabb előidézője napjainkra az internetes oktatás, és maga az internet léte. Hiszen, a tanár ma nem elmagyaráz, hanem előadást tart, és megadja a linkeket, ahol a gyerek megtalálja az anyagot… ha akarja. Érteni azonban, magyarázat nélkül nem fogja.

A tananyagot is leépítették. A zenei és a művészeti oktatás olyan alacsony szintű, hogy már a tanárok képzése is viszonylagos ezeket a tantárgyakat tekintve, pedig a jóra, a szép iránti érzékenységre nem a piros és sárga paradicsom a legjobb módszer. Jó lett volna eddig is, és jó volna április 3-a után, e kérdésekben Kodályra és Barcsay Jenőre hallgatni…

A hazafias nevelés sem anakronizmus. A választások előtt láthatjuk, hogy ifjúságunk nem csak azt nem tudja, hogy ki volt és hol született Mozart, de nemzetünk példaképeit sem ismerheti meg úgy, ahogyan arra szükség volna. Efféle tudás és identitástudat nélkül azonban nincs jövő! Ma tálán még elérjük a kétharmadot, legrosszabb esetben a kormányzás lehetőségét, de ki tudja, hogy ilyen oktatás-nevelés politika mellett 2026-ban sikerül-e majd ugyanez? Ugyanis nincs a fiatalok körében elegendő utánpótlás, és a mai Fidesz-szavazók, mint magam is, lassan kikopnak a földi életből.

Példaképeink és példaképeink sorsa, szenvedéseik, és e szenvedések okozóinak és azok módszereinek megismertetése, elengedhetetlen volna a mai korban. Nagy baj, hogy politikai zsarolások és erőltetett, sokszor igaztalan és sértő történelmi emlékezetek miatt, nem lehet azokról az emberekről beszélni, tanulni, akik fenntartották és megtartották Magyarországot egy olyan veszedelmes korban, amelyben nem csak egy nép ellen, de – mint ma is –, az egész keresztény Európa ellen háborúzott egy őrült eszme. A magyar történelem legsúlyosabb tragédiájáról, Trianonról is csak politikai léptékben, nem pedig a magyar léleknek megfelelően hall a diák, s legtöbbnyire csak egy, a valóságtól távol álló információhalmazt kap a történelem órán. Párizsról (1947. február 10.) meg jóformán semmit. E két szabadkőműves ország-csonkítás drámai hozadékait pedig, egyáltalán nem ismerteti meg a nemzeti tanterv. Hiányoznak tehát azok a személyiségek, azok a történelmi események, amelyekből a nemzettudat, a haza iránti elkötelezettség, a világos látásmód, a kritikus gondolkodásmód kifejlődhet. Így a telefonnyomkodáson és a felületes ismereteken kívül, nem sok ragad az 1-től 12-ig a magyar fiatalságra.

Sokkal inkább azt kellene bemutatni, hogy egyes nagyszerű magyar személyiségeink miért és mennyit voltak kénytelenek szenvedni hazájukért, a nemzetért, egyházukért, s kik okozták ezeket a szenvedéseket. Ha pedig, a fiatalokat nem tanítjuk meg nemzetünk példaképeinek a tiszteletére, és tovább visszük az elnyomott, zsarolt és idegenek által meghatározott oktatást, akkor elvész a jövő és elvész minden alap, amire a következő magyar századok épülhetnének.

Mert nem elég félve, egyetlen Wass Albert művet, vagy Thormay Cécile-t belopni a Nat-ba, de a tanárképzéstől az érettségiig meg kellene változtatni az egész oktatási-nevelési rendszert… nem csak a tantervet! Nagyjaink nevét és élettörténetét pedig, érettségi tételként kellene végre megtanítani minden magyar fiatalnak.

Néhány név ezek közül:

Uzdóczy Zadravecz István OFM püspök

v. nagybányai Horthy Miklós

Csernoch János bíboros, esztergomi érsek

Gróf széki Teleki Pál

Majsai Mór OFM

Vezér Ferenc OSPPE   

Hóman Bálint

Gróf Bethlen István

Prohászka Ottokár megyéspüspök

Ordass Lajos püspök,

Ravasz László püspök

Dr. Boross Fortunát OFM

Faddy Othmár OFM

etc…

 

A Nat-ból is hiányzó nevek oldalakat tölthetnének meg, de egyikük sem található az érettségi tételek között, annál inkább olvashatunk róluk a megveszekedetten gyűlölködő és történelmileg minket zsaroló, és sajnos ma is alapot jelentő marxista történelemben.

Van, lesz tehát dolgunk 2022 áprilisa után is. Mert a fentiek nélkül, április után, még egy választás nem nyerhetünk meg… Súlyos felelősségünk önmagunkkal és a nemzettel szemben még a rend kérdése is. Április után nem hivatkozhatunk többé arra, hogy demokrácia van, amibe minden belefér... Mert az oda vezet, hogy egyre csak halmozódnak a mulasztásaink!...

Végül néhány „kép”, egyik nagy, de méltatlanul elfeledett példaképünk, Zadravecz István püspök életéből: „Előttünk a téren gabonacséplés volt.  Utána odarendeltek összetakarítani. A püspökatya Gróf Bethlen András, Szendy polgármester (Budapest), Nádasi, a zsidó hitközségi elnök és én. Püspök atya Nádasival a pelyvát és a töreket nagy kosárba gyűjtötték és szépen rendbe hozták. Bethlen tréfásan odaszólt: „Janka ne siessen! Délig készen leszünk. Ma van az 50. születésnapom és délután elmegyek a liba-patakba fürödni.” Igen izzadtunk. Nyugodtak voltunk, nem zúgolódtunk, és szó nélkül dolgoztunk. Igen finom úri lélekkel viselték a sok megaláztatást. (…) A rendőrök többször is eljöttek éjféltájban. Az egyik részegen így szólt: „Jogom van magukat a mezőre vinni, ott agyonütni és elásni, mint a kutyákat. Soha senki sem tudja meg, hogy hová lettek!” Püspök atya szó nélkül állt ott. Reggel négy órakor újból eljött és azt mondta a házigazdának, hogy itt két férfi tartózkodik. Az egyik Uzdóczy János és a másik Zadravecz István. „Igazán hülyék vagytok. Annyiszor jöttök, és mégsem tudjátok, hogy az a két név egy személy. (…) ”

(Kommunista kitelepítés. Zadravecz püspök unokahúga, Janka nővér leírása – S. Gy.: Zadravecz-passió c könyvéből.)

 

Stoffán György  

Nyílt levél Vásárhelyi Máriának – egy Fidesz-szavazótól

 

Asszonyom!

Nem szép, nem kulturált, nem intelligens és nem okos dolog emberek millióit politikai haszonlesésből lehülyézni, és megrágalmazni, amint azt Ön tette. Kijelentése, miszerint a Fidesz-szavazók megfizetett vagy meghülyített emberek, nem egyezik a valósággal. Kijelentése tehát, ostobaság, ami csak arra való, hogy az Ön megítélése a jelenleginél még mélyebbre süllyedjen. Hiszen, emberileg sem megengedhető ez a megállapítás, amely bolsevik politikai elvakultságát tükrözi.

Ön nemcsak az élőket, de a holtakat is rágalmazza e kijelentésével, hiszen épp most távozott és távozik az élők sorából az a generáció, amely megtapasztalta az Ön eszmeiségének minden keservét, 1919-től napjainkig. Valamivel fiatalabb vagyok ennél a generációnál, de magam is megtapasztaltam minden rosszat, amit Önök, az Ön pártja, az Ön szellemi elődei tettek. Nemcsak a keresztény magyarokkal. A Fidesz szavazóit tehát, nem kell sem megvenni, sem meghülyíteni ahhoz, hogy Önöket ne lássa szívesen, sem mint ellenzéket, sem mint kormányzó hatalmat.

Csak emlékeztetném Önt, mint nem szalonképes kijelentésekre magát ragadtató kommunistát, hogy az Ön eszméinek szolgálatában százmillió embert pusztított el a vörös diktatúra szerte a bolygón. Emlékeztetném Önt arra, hogy volt egy páncélvonat, amelyből kiszállva, halált osztottak az Ön szellemi elődei, Szamuely Tibor és gyilkos társai. Ezt az ámokfutást sikerült ugyan megállítani, de ez az eszme máig látható nyomot hagyott a magyar emberek lelkében. Majd Önök, egy totális diktatúrát bevezetve, szinte minden magyar családot meggyötörtek, hiszen alig van olyan família, amelynek ne lett volna megnyomorított, megölt, kisemmizett családtagja Rosenfeld Mátyás és Eisenberger Benjámin véres diktatúrája nyomán. Önök a szovjet birodalom parancsára és oldalán felszámolták Magyarországon az erkölcsöt, a tisztességet, az oktatást, a betegápolást, a magántulajdont, a szabadságot… etc. Még saját párttársaikat is felakasztatták, ha úgy tetszett, és ha ezzel a saját életüket megmenthették. Még később, nyomorba kergették és öngyilkosságba hajszolták már a rendszerváltásnak nevezett népámítás után is a magyarok ezreit. Eladták a magyar aranytartalékot, megvonták a munka lehetőségét a tanároktól, és tízezreket kényszerítettek arra, hogy elhagyják az országot, mert olyan adósságcsapdát hagytak jóvá, amely miatt kénytelenek voltak a magyarok külföldre menni. Mert Magyarországon a rabló bankok dúskálhattak hamisan felhasznált, nem is létező „svájci frankoknak” köszönhetően, amelyeket az Ön által ma pártolt egykori miniszterelnök és ma ismét nagyhangú bűntársai szabadítottak az országra. Nem is sorolom tovább az Önök megtorlatlan – egyelőre megtorlatlan! – a magyarság, a kereszténység és az emberiség ellen elkövetett bűneit, amelyek semmivel sem kisebbek Sztálin vagy Hitler bűneinél.  

És mindezt Ön is tudja! Ezzel szemben mégis van mersze és képe arra, hogy ilyetén bírálja és alázza azokat a magyar embereket, akiknek a kormány és Orbán Viktor Miniszterelnök az elmúlt tizenkét esztendőben csak a javát szolgálta, ígéreteit megtartotta, és kormányzása nem irányult senki ellen. Minden magyar állampolgár, politikai és vallási hovatartozására tekintet nélkül részesült a jobb, kiegyensúlyozottabb élet lehetőségében, a családok támogatásában, a fejlesztésekben, a rezsicsökkentésben, de az ország szebbé tétele is mindenkinek jó közérzetet biztosít.

Az Ön kedvencei ezzel szemben mit is akarnak április 3-ától?

–   Felfüggeszteni az alkotmányos rendet addig, amíg – Cohen Béla vagy Rosenfeld Mátyás módjára – leszámolnak a nemzeti elkötelezettségű magyar, keresztény vezetőkkel, papokkal és a Fidesz-szavazókkal. Mert ezt is megüzenték már az Ön szellemi partnerei. 

–       Megszüntetni a családok támogatását

–       Megszüntetni a rezsicsökkentést

–       Elvenni az egyházi iskolák támogatását

–       Fizetőssé tenni az egészségügyet

–       Leállítani a beruházásokat…

… és sorolhatnám az egyre nyíltabban, egyre erőszakosabban hangoztatott balos terveket, a gyűlöletre uszítás súlyos kijelentéseit és fokozatait, a hazug állításokat, a vádaskodó, gyalázkodó politikai aljasságokat. S azt, hogy gyermekeinket is odadobnák a mai éhes colosseumi oroszlánok elé, azaz, az LMBTQ karmai közé. No, ezt sem engedjük… és ehhez sem kell megfizetni a normálisan és morálisan gondolkodó magyar embereket. Mert nekünk a gyermek, szent és sérthetetlen!  

Asszonyom!

Nem kell sem engem, sem hárommillió honfitársamat megfizetni, és nem lehet meghülyíteni sem egyetlen politikai oldal szellemiségével ahhoz, hogy lássuk mi jó és mi gyalázatos. Mert Önökkel szemben, minden józan magyar embernek elég, ha magyarul érez, ha van hite, és látja az Ön kommunista-kapitalista, pénzéhes kedvenceinek évszázados ámokfutását, és képes arra is, hogy a gyurcsányi-dobrevi demagógiával összehasonlítsa az elmúlt tizenkét esztendő nemzeti eredményeit. Ez esetben bizonyosan nem fog Önökre, a DK-ra, a rekvirált zsidó villában élő bolgár politikusnőre szavazni, mert tudja, hogy akkor Magyarország, Európa drámai és végzetes sorsára jut.

Amíg Önök fürdenek a vörös ideológia Önök előtt nyiladozni látszó tengerében, addig mi, magyarok, országot akarunk és fogunk építeni, gyermekeinknek pedig, egészséges jövőt kívánunk és fogunk biztosítani, amit az Önök gyermekei éppen úgy, és egészségesen fognak élvezni, mint a mieink. És higgye el Asszonyom: inkább eszünk rántott levest, semmint az Önök „szabad és demokratikus” immár kommunistából kapitalistává vedlett baloldali rántott húsát… amit feltehetőleg – ha Önök győznének –, úgy, az Önök által beengedett más vallású vendégeik érzékenysége okán, csak birkából volna szabad elkészíteni. Megjegyzem: mi azt sem szeretjük.

Javaslom tehát, hogy feltüzelt, meggondolatlan és sértő politikai kirohanások helyett gondolkodjon el az elmúlt száz év magyar történelmén, a nyilas és kommunista bűnökön, és ne nyilatkozzon egyedül önmagát lejárató módon másokról. Bocsánatkérésre nem kérem, és nem szólítom fel, mert arra a mi, keresztény, nemzeti közösségünknek nincs igénye az Ön részéről. Viszont, számítok a továbbiakban az Ön belátására, tanult emberhez méltó és egyben intelligens embert tükröző magatartására.

Üdvözlettel:

Stoffán György

író

Orbán-Márki-Zay vita, avagy a balliberális hecckampány

A baloldaltól mindent megszoktunk már. A hazudozást, a rágalmazást, a rezzenéstelen arcú, és minden alapot nélkülöző vádaskodást, a gyalázkodást és választóik folyamatos félrevezetését… tehát, mindent, ami embertelen, aljas, keresztényellenes, erkölcstelen és romboló. Minden társadalomban kellő mennyiségű megfizethető alanyt is találnak ellenségeink ennek a jellemtelen magatartásnak a közvetítésére, hiszen a kapzsiság, a zabolátlan haszonszerzési vágy, az egyéni szexuális aberrációk, a nemzetietlen gondolkodás minden társadalomban fellelhető, egy bizonyos társadalmi rétegben. Így, Magyarországon is. Hiszen az előző rendszer korifeusait, szolgálóit és részeseit nem vonták felelősségre az úgynevezett rendszerváltás idején, nem tiltották be a kommunista szellemiséget, az utódpártot, és nem ítélték el a kommunista gyilkosokat sem. 

Magyarán, nem volt de facto rendszerváltás a jog és az erkölcs követelménye szerint, csupán egy szemfényvesztés áldozatai lettünk, a nagyhatalmak „egyezkedésének” végeredményeként, illetve a már akkor is működő világkormány parancsát hajtotta végre minden volt kommunista állam vezetése. (Szomorú, hogy ezt jól tudták is, de nem árulták el!)

Így jutottunk el számos megpróbáltatás után, 2022-ig, amikor is újra választanunk kell. Mert ebben a torz világpolitikai felépítményben, a demokrácia leple alatt káosz és diktatúra uralkodik. A tagállamokban nem lehetséges állandóság, biztonság, szabad népakarat, nyugalom… hanem amolyan vetésforgó elv szerint újra és újra demokratikusnak nevezett versengés és gyűlölethullám söpör végig a társadalmon. Különböző elvek, mentalitások, megparancsolt, és a világra kiterjesztett erkölcsi, gazdasági, politikai és kulturális sémák működnek, immár egy nem is titkolt elnyomó, világhatalmi parancsuralom szellemében.  

Magyarország most válaszút előtt áll, de ha áprilisban jól választ, akkor is támadás alatt marad, mert Európában megszűnt a jog, az erkölcs, az igazság, a hagyomány és a keresztény kultúra, és aki ezeket meg akarja tartani, az ellenséggé válik. Magyarország is ellensége az Új Világ beteges és emberellenes törekvéseinek.

Ha rosszul választ, akkor viszont megsemmisül.  

Tehát, a magyar nemzet ellen háborút indított a világot irányító láthatatlan világkormány, amely háborúban az egész nemzetre szükség van. Szükség volna… Mert a baloldali, liberális és aberrált erkölcstelen személet átitatta a világot, és csak kevesen látják ennek a végzetes következményeit. A kommunista és liberális társadalmi réteg pedig szellemileg is képtelen felfogni milyen játszma mellékszereplőiként háborúznak önmaguk ellen is. Nem fogják fel azt, hogy ők csupán eszközei egy minden felemésztő, idegen logikának, amely nem más, mint a keresztény logikával ellenkező, Isten ellen harcot folytató öngyilkos ámokfutás.

A legújabb ellenzéki támadást a kormányfő-jelöltek közötti vita követelése jelenti. A legarcátlanabb módon, az évek óta tartó hazudozás és rágalmazások után a baloldali liberális ellenzék még arra is veszi a bátorságot, hogy „hagyománynak” nevezve a választások előtti vitát, arra kényszerítené a Miniszterelnököt, hogy Márki-Zay Péterrel televíziós vitát folytasson. Eszerint, magát a vita fogalmát, annak erkölcsi és szellemi követelményrendszerét sem ismerik a bal-liberális oldalon. Vitázni csak olyannal ül le az ember, akit erre méltónak és alkalmasnak is talál. Az utolsó ilyen televíziós miniszterelnöki vitában Gyurcsány volt a Miniszterelnök „vitapartnere”, aki végighazudta a teljes adást. S bár győzött a választáson, menet közben minden vitabeli állításáról bebizonyosodott, hogy a legpofátlanabbul hazudozott a jelzett vitaműsorban. Most, Gyurcsány egyik "albeosztottjával" kellene – szerintük – vitáznia a magyar Miniszterelnöknek, ami körülbelül olyan értelmetlen dolog, mintha egy házmesterrel vitázna valaki Mozartról vagy a nemzeti klasszikusok zenei korszakáról. Parttalan, értelmetlen és fölösleges.

Nagyapám ebbéli tanítása jut eszembe: „Ha valakivel nem értesz egyet, hagyd rá, ne vitatkozz vele. Ha valaki megsért, akkor a továbbiakban tégy úgy mintha nem is létezne. Levegő! Soha ne állj le buta emberrel vitatkozni és elégtételt se követelj rajta. Rangon aluli!”  

Stoffán György

A román népszámlálás és az emberi butaság

Amikor elég volt "csak" magyarnak lenni.... 

Ha a magyarnak nincs nagy problémája, akkor csinál magának. Így volt ez évszázadokon keresztül és így van ez ma is. Most éppen a romániai nép-, és lakás számlálás miatt okoz magának problémát a székelység egy kis része, kiterjesztve ismét egy olyan fölösleges ellenségeskedést, amelynek semmi értelme nincs. Kivált ma nincs, amikor a világkormány a kisebbségeket tartja legnagyobb ellenségének, mert a globalizációt a nemzeti kisebbségek akadályozzák a legjobban. Épp úgy, mint maguk a nemzetek, amelyeknek az önrendelkezését is mesterien szabdalják szét a különféle uniós szabályok.

No, de mi is a baj Székelyországban?

Az, hogy a népszámlálási ívre a románok és az RMDSZ nem akarták „vagy csak elfelejtették” rávezetni a „székely” etnikumot, mint választható hovatartozást. (A legutóbbi hírek szerint ez megoldódni látszik.)

Felvetődik a kérdés, hogy: valójában szükség van-e a magyar mellett a mai világpolitikai helyzetben feltüntetni a magyaron belül lévő népcsoport nevét? Milyen pozitív és milyen negatív hozadéka lehet ennek a külön, lelki hovatartozást jelentő megkülönböztetésnek? Hiszen az erdélyi és partiumi magyarság létszáma drámai mértékben csökken, és ha ebben a csökkenő tendenciát mutató helyzetben még meg is osztjuk a magyarságot, akkor minden etnikumoknak még egyelőre jogosan járó lehetőséget is megszüntetjük. Olyasmi ez, mintha egy egyesült Európában a népszámláláskor követelné a kun, a jász, hun, a gepida, a besenyő stb…, hogy őt külön jelöljék, mert bár Magyarországon él,  ragaszkodik a lelki hovatartozás megjelöléséhez. Ha 2-3 milliós kifejezetten székely kisebbségről beszélnénk, akkor érthető volna a megkülönböztetés, de akkor, amikor az erdélyi magyar népesség mindösszesen alig 1,5 milliós, nem jó megoldás alpontokat helyezni az etnikai megnevezés mellé, mert semmilyen pozitív hozadéka nincs, nem lesz, nem lehet.

A magyarságnak – a jászokat, a tatárokat, a kunokat, a csángókat, a palócokat, a székelyeket etc… is beleértve – egy a nyelve, a kultúrája, azonosak a szokásaik, az ünnepeik, keresztény a vallásuk, azonosak a vértanúik és példaképeik, a történelmi fájdalmaik. Ami különbözik tájegységek szerint, az a népszokás, a tánc, nyelvezet, a népviselet stb. Ezt az egységet és mégis különbözőséget rajtunk, magyarokon kívül úgysem érti meg senki.

Ha pedig a nemzetiségi jogokat tekintjük…

…akkor bizony a palóc, a gömöri és a székely vagy a tatár is elnyomás alatt van immár százkét esztendeje, tehát, ebben is azonos a sorsuk. A magyar kormány a magyar állampolgárság könnyített felvételével igyekezett valamicskét enyhíteni ezen a sorson. (Bár nem kellene minden magyar személyi igazolványba belefirkálni az örök megpecsételtséget, azaz, a születési ország nevét. Elég volna odaírni születési helyként magyarul, hogy: Kassa, Pozsony, Szabadka, Szatmárnémeti, Kolozsvár vagy Kézdivásárhely. Ám, ez már más kérdés.)

Az autonómia kérdése…

…sem oldódik meg néhány százezer, magát székelynek valló megszámlálttal, hiszen az őshonosságot vagy kisebbségi jogokat a mai erkölcs és emberiesség nélküli világban jelenleg nem tisztelik, nem védik és nem is biztosítják. Ezért veszélyes különválasztani egy nemzeten belül még egy etnikai hovatartozást, hiszen ezzel a szórványban élő magyarok is nehezebb helyzetbe kerülhetnek.  E pillanatban a legjobb megoldás, ha egységesen minden erdélyi és partiumi magyar, magyarnak vallja magát. S most ez egyszer elfelejti mindenki a másik magyarral szembeni felsőbbrendűséget, és a „székely sz…ta a magyart – ette volna meg a sz…át!” – bölcsnek éppen nem mondható régi szólást… Mert, ha egy almát nyolcfelé vágunk, az külön-külön is ugyanaz az alma marad, csak éppen hamarabb elrohad!

Lesz-e vagy nem, külön székely vagy csángó alpont a népszámláló íven a náció magyar megnevezése mellet, még nem lehet tudni, de aki ma arra bíztat bárkit, hogy a meglévő keveset is szalámizza fel a nemzetiségi öntudat légyjárta lapítóján, az vagy elmebeteg, vagy magyarellenes, piszkos gazember. Remélhetőleg azonban, hogy több a józan székely-magyar, mint az önhitt, balga árnyékszékely, aki miatt porlik bizony a magyarság, mint a szikla...  

Mondjunk inkább együtt, közös anyanyelvünkön egy Miatyánkot, kérve a Fennvalót, hogy ezer év után, végre ne „bolond felé” menjünk, hanem találjuk meg a nemzeti egység egyenes, tisztességes és téveszthetetlen útját… azt az utat, amelyen a magyarság ősei jártak, és amely valóban Isten útja…

Stoffán György

1944. prolongálva, avagy a nyilasok szellemisége is újra éled…

 

Érdekes azonosságokat vélek felfedezni, amikor a hazai ellenzék legutóbbi megnyilvánulásait olvasom. A legszembetűnőbb követelések, illetve elszólások egy (vagy több) hátborzongató történelmi időszak bevett politikai intézkedését idézik: a listázást.

A nyilasok listázták az elhurcolásra kijelölt zsidókat, a fasiszta és hazaáruló rendszerükkel egyet nem értő civileket, papokat és minden állampolgárt, aki valamilyen módon mentette az üldözötteket. A listák alapján letartóztatások, gyilkosság sorozat, deportálás következett. Majd ugyanez a söpredék, amely a nyilas ámokfutásnak végrehajtója és kigondolója volt, átvedlett rákosista, moszkovita hazaárulónak, maradva a „Hűség házában”, s mint kommunista folytatta ugyanazt a tevékenységet, csak akkor már Horthy rendszer hivatalnokait, a koncentrációs táborokból hazakerült zsidó kereskedőt, a parasztot, a papokat és szerzeteseket listázták. És ezt követte a letartóztatások, a gyilkosságok sorozata, a deportálás – csak már másik irányba –, a börtön, az államosítás… tehát, minden, ami a magyar nemzet ellen, a magyar nép megélhetése, léte, élete ellen irányulhatott. 

Később is voltak listázások, hiszen 1956 után is hasonló volt a megtorlások menetrendje. És azt is ugyanaz a söpredék hajtotta végre. Hiszen egy ilyen söpredékünk van, mint ezt Hofi Géza már korábban elmondta… És ez az egy söpredék felváltva szolgálja Berlint, majd Moszkvát, ma ismét Berlint... csak ma Brüsszelen keresztül. 

Ma hasonló eljárás követelését látjuk, Magyarország ellenségei – az ellenzék – oldalán. Listázni kell a Fidesz-szavazókat, a Fideszben ülő zsidókat, a homoszexuálisokat, meg azokat is, akiknek nem tetszik, ha a homoszexuálisok úgy vonulgatnak Budapest utcáin, hogy azzal megbotránkoztatják a lakosságot, mint az ő LMBTQ-s elődeik 1917-ben, a bolsevikok rendszerének kezdetén. Mert, szerintük az ő homoszexuálisaik jó homoszexuálisok, a Fideszéi pedig, rossz homoszexuálisok. (Igaz, a péniszét fotózó képviselő kulturális miniszter-várományos…) Az ellenzék zsidóellenessége is természetesen jó és megengedhető antiszemitizmus. Míg az antiszemitizmus vádját próbálják, mint elítélendőt és rosszat a Fideszre kenni. Nagyon haragszanak a Fidesz zsidóira is, mert ők nemzetben gondolkodó zsidók… etc. Az egyházakkal szemben is amolyan nyilas gyűlölet van bennük, és mint tudjuk mind a nyilasok, mind a kommunisták sok egyházi személyt végeztek ki, gyaláztak meg… Nem várhatunk mást kései szellemi utódaiktól sem, nyilatkozataik alapján. Hiszen ők a jogot, az alkotmányt szeretnék felfüggeszteni győzelmük után, a „rendcsinálás és a tetemrehívás” erejéig. Mint Szalosjan, Cohen és Rosenfeld…

Summa summarum: A dolog nem komplikált. Ma ugyanaz a réteg, ugyanaz a magyarellenes, gyűlölködő proli igyekszik vissza a hatalomba, amelynek elei megjárták a nyilas pártot, a kommunista pártot, s ma a liberális vörös szellemiségtől eltelve ugyanazt teszik és tennék is, mint elődeik 1919-ben, 1944-ben, az 1950-es években és 1956. után. Mert a szellemiség nem változott, csak az azt képviselő arcok. És van még egy érdekesség napjainkban: A nyilas és a bolsevik mindkettő szocialista lévén úgy összevegyült, mint a higany. A baj csak az, hogy Horthy Rákosit éppen úgy börtönbe küldte, mint Szálasit… ám, ma demokrácia van – állítólag -, ezért az egybeforrt, két halálos politikai kór, szabadon fertőzhet, mint elismert Európai érték, a maga összes undorító tulajdonságával.

Már csak egy dolgot szeretnék tudni – csak a miheztartás végett, hogy mégis, hogyan tervezzünk… ha nyernének –, azon kívül, hogy tudom: az ellenzék nyomort akar teremteni Magyarországon, a világkormány parancsai alapján, egy pszichopata, korábban Amerikában házaló, beszédhibás kormányfővel az élen. Szóval azt szeretném tudni, hogy életben hagynak-e valakit, a mai kormánytagok, Fidesz-szavazók és egyházi vezetők közül?...

Végül még egy kérdés: Mikortól lesz kapható az MSZP, DK, Jobbik, LMP, MHM stb...  szervezeteknél Hitler, Sztálin, Rákosi és Gyurcsány, irodákban és iskolákban kiakasztható – vagy kötelezően kiakasztandó –, bekeretezett portréja?....   

Stoffán György   

Orbán a homofób – avagy „decretum... Ugros eliminandos esse”

 

Talán a nyilas korszak óta nem volt olyan heves gyűlölet Magyarországon, mint amit ma tapasztalunk az ellenzéki táborban. A szándékos és megfontolt rágalomhadjárat, keresztényellenesség és gyűlölködés hihetetlen méreteket ölt, és az ördögi üvöltözéstől a józan hang nem is hallatszik. Értelmesnek tartott, tanult emberek szólalnak meg olyan hangon, amely hang eddig elképzelhetetlen volt a hazai közéletben. Az elmúlt hét előre jelzi, hogy április 3-áig milyen aljas sátáni erőkkel kell megküzdenünk, hiszen már előre hirdetik, hogy a választásokat elcsaljuk, hogy nem engedünk a népakaratnak… stb. A gyűlölet izraeli főideológusa is megjelent ismét a bal-liberális kampányt levezényelni.

A nyugodt és kiegyensúlyozott versengés helyett a magyarországi bal-liberálisok háborút indítottak a magyar nemzet ellen, s idegen zsoldosként igyekeznek felszámolni nem csak az elmúlt évtized eredményeit és normalitását, de a magyarság minden szegmensét, a történetkutatástól a kereszténységig. Igaz, ez utóbbinak csak előhírnökeit látjuk ma, de hangjuk egyre jobban erősödik, s a helyett, hogy csírájában fojtanánk el ezt a keresztényellenes magatartást, csupán szörnyülködünk, és alig érkezik erőteljes válasz a durva és a világhatalom kedvére megfogalmazott támadásokra. Aki pedig megválaszolja a tévhiteken, hitetlenségen alapuló Krisztus ellenei támadást, azt kikezdi egy Perintfalvi nevű teológusnő, el odáig, hogy feljelentéssel és bírósággal fenyegeti magát Krisztust, azaz, a Krisztus tanításait hirdető ferences papot. Csaknem olyan magatartás ez, mint amikor a bolsevikok bírósága Istent ítélte el 1917-ben úgy, hogy a vádlottak padjára a Szentírást helyezték.

Hasonlóképpen artikulátlan üvöltözésbe kezdett a liberális média is, a Miniszterelnököt homofóbnak nevezve, mert dr. Orbán Viktor tényeket közölt arról, hogy vita van a tudományos életben arról, hogy a homoszexualitás és a pedofília között van-e összefüggés. Nem megállapította ezt, mint tényt, hanem a vitáról, mint tényről beszélt – fél mondatban. Mégis olyan szándékos félreértelmezésen alapuló mocskolódást kell tapasztalnunk, mint 1917-ben, amikor először vonultak Szentpéterváron meztelenül(!) a „felszabadult”, fiatal kommunista tömegek, mint a mai LMBTQ korai előfutárai. Mert ilyen is volt a szovjet bolsevizmus kezdeti időszakában. Ma mélyebbre süllyedt ez a beteglelkű társaság. A gyermekek egészséges nevelése, szerintük gyűlöletet kelt... 

A magyarellenesség habzó szájú képviselői is jeleskedtek a héten. Az ő céltáblájuk Kásler miniszter úr volt, aki egy sokak által várt kiállítást tett rendbe. Ugyanis a tudós régészek és történészek nem a kiállítás lényegére – a kereszténység és a magyarság egységére – koncentrálva írták meg tanulmányikat, hanem egy, az évszázadok alatt megkövesedett téves történelmi szemlélet alapján próbálták saját felfogásuknak megfelelően beállítani a kiállítást. Körülbelül olyan különbség van a kettő között, mintha a barokk zenei korszak kiállításán a nemzeti romantikusokról értekeznének az egyébként kiváló szakemberek. Itt is ez történt. A személyeskedő kifogások, és a Magyarságkutató Intézet elleni gyűlölködés azonban nem méltó a hazai tudós társadalomhoz, mert megkérdőjelezi az emberi értékeket, amelyek nélkül a tudás megítélése is degradálódik. Hiszen, nem a lelkiismeret vezérli a visszalépő, tanulmányaikat letiltó szakembereket, hanem a politika hazug embertelensége, a nemzettel szembeni lelkiismeretlenség. Ugyanis, nem indok a kiállítás vezetője személyének változása, vagy a kuratórium összetételében történt változás. A tudást a nemzet múltjának bemutatása követelte… ám, a visszalépők, a letiltók – sajnálatos módon – saját magukat minősítették ezzel a lépéssel, de igazolták is a Magyarságkutató Intézet létrehozásának szükségességét, fontosságát. Igazolták a máig élő és mindennap tapasztalható irányt: „decretum... Ugros eliminandos esse”…

Ha e belpolitikai és tudományos életünk nem volna elég, akkor hozzá jön a külföldi támadások sorozata. Markéta Pekarová Adamová, cseh politikusnő a magyar Miniszterelnök megbuktatására szólít fel, és tudatlanságáról téve tanúbizonyságot, arról acsarkodik, hogy Orbán Viktor lövetett a népre, majd helyesbít… Orbán Viktor támogatta a nép közé lövetést. Ám, lépten-nyomon halljuk, hogy csalni fogunk a választásokon, hogy ha győzünk, az nem is győzelem, hanem elcsalt választás lesz stb… Közben pedig, amiről nem sokan beszélnek, nemzetközi NGO-k készülnek arra, hogy Budapesten is megrendezzék a maguk Majdnaját, hogy ismét vér folyhasson a pesti utcán…

Január második hete tehát, a Sátán hete volt mind itthon, mind a magyarellenes liberális új világban. És mindez nem másért, mint a pénzért, azért, hogy megszerezzék Magyarországot, hogy kiirtasson a nemzet, hogy Magyarország bukásával Európa is végleg elbukjon és átvehesse a hatalmat az abnormalitás, az Isten-ellenes sereg, a teremtéssel ellenkezők hordája és beköltözhessenek azok, akiknek az ősei már egyszer a történelem során 150 évig nyomorították, irtották a nemzetet.

A tét tehát áprilisban nem az, hogy lesz-e rezsicsökkentés a választások után vagy nem lesz, hogy a pszichopata miniszterelnök-jelölt tervei megvalósulnak-e vagy nem. A tét a nemzet megmaradása, jövője, továbbélése… magyarként, és keresztényként. Ezért van ma belháború, ezért hörög a hazug bolsevik-liberális kisebbség. Nekünk pedig nem ijedten hátrálni kell, hanem kard ki kard! Védekezni és visszaverni. Ha nem tesszük, keresztet vethetünk a magyarságra, a történelem évezredeire és a kereszténységre. És senkit nem hibáztathatunk…

Ismét mondom, ismét felszólítom honfitársaimat itt, a Kárpát-hazában: – Minden keresztény-keresztyén, magát Krisztus-követőnek tartó magyar imádkozzon, kérje Istent, kérje a Magyarok Nagyasszonyát, Magyarország Királynőjét hazánk megmaradásáért! Ki-ki, felekezetének és hitének megfelelően… és tegyen is meg minden tőle telhetőt gyermekeiért, unokáiért, hazájáért és nemzetéért. Mert az igazi belháború, 2022 januárjának második hetében elkezdődött…

Stoffán György           

Proli-kampány, vagy amit akartok…

 

Fotó: Telex.hu

Igen… lehet cirkusznak, proli vircsaftnak, ostoba színjátéknak, értelmetlenségnek, de bárminek is nevezni… csak nem komoly, nemzeti érdeket szolgáló kampánynak. Nem értelmes, ország építő és egyre szebb jövőt ígérő vitáknak vagyunk tanúi, hanem vagdalódzásnak, kárörömnek, irigységnek, gyűlölködésnek. Az ok egyszerű. Horribilis pénzért és az abszolút, a világkormány által is támogatott teljhatalomért megy a harc. Itt is, ott is. A különbség csak az, hogy a nemzeti oldal politikusai nem csak maguknak akarják a pénzt a továbbiakban is, hanem országépítésre is fordítanának belőle, míg a kommunista-liberális prolik csak maguknak, csak a majdani – remélt – hatalomban lévőknek a zsebét tömnék. Mint mindig, ahányszor csak hatalomra kerültek.

Persze, ez az egész ostoba és aljas cirkusz nem magyar találmány, hanem egy 1897-es jegyzőkönyv tanúsága szerint, valamiféle bölcsek (nem a napkeletiek!) titkos, genfi tanácskozásainak eredménye. Igaz, ezt a bölcsek leszármazottai erősen tagadják, de a tények masszívan igazolják a feltevést.  Tehát, a királyságok megdöntése, a köztársaságok létrehozása, a kommunista szellemiség elterjesztése, a pártoskodás bevezetése, a nemzetek és nemzeti érdekek fölé emelt internacionalizmus, az LMBTQ és az egyéb aberrációk nem új keletűek, csupán kellő előkészítés után, ismét megjelentek a közéletben, a politikában, oktatásügyben és mindenütt. És most, ebben a káoszban, ebben a nemzetközi baloldali-liberális ámokfutásban meg kellene őriznünk a hatalmat, a kormányzás lehetőségét, hogy ne rombolhassanak újra Lenin, Sztálin és Cohen Béla örökösei. Nem könnyű feladat! Ugyanis a demokrácia nem alkalmas normális társadalmi berendezkedésre. Itt pedig, állítólag demokrácia van, ami a tények szerint nem más, mint anarchia, amelyben kapkodva igyekszünk mi, nemzetben, kereszténységben és jövőben gondolkodók megőrizni valamit abból, amit csak szeretnénk, hogy legyen. Furcsa állapot ez, demokráciát emlegetünk, miközben ama bizonyos jegyzőkönyvet semmibe vesszük, noha abban leírták, hogy a demokrácia maga a liberalizmus, azaz, annak a kígyófészke. Mert a négyévenkénti hatalomváltás semmiképp sem előre vivő lehetőség. Az állandóság az, amiben tervezhetnénk, amiben a fejlődésnek garanciája volna. De nincs!

A kampány, amelyet ma látunk magunk körül, és aminek a plebsz, azaz mi is részese vagyunk, a pénz megszerzéséről szól, mint írtam, s ennek a cirkusznak a főszereplői irányítják saját javukra a társadalmat. A hangadók, a sajtó és a politikusok – jobbról is és balról is – megtervezett program szerint hülyítik a népet, hogy a választások után ismét, eltespedve a bársonyszékekben hazavihessék azt a pénzt, amit megszavaznak maguknak. Többnyire annyival emelik e megválasztott, és ez által önhitt tudóssá avanzsált senkik évenként a saját fizetésüket, ami az őket megválasztók többségének csupán a havi jövedelme. Ez pedig alapvetően erkölcstelen és gyomorforgató. Hiszen a bér és a teljesítmény a képviselők esetében teljesen más vágányon van. Legtöbbjük a minimálbért sem érdemli meg. Ám, „demokrácia van… belefér”.

Amikor szolgálatról beszélnek pátoszos, hazug, választás előtti ígéreteiket kampánybeszédeikben közreadva, egyiküknek sem jut eszébe az a felvetés, törvényjavaslat, hogy a nemzet szolgálatát ingyen, a kiadásaik központi fedezése mellett, de tiszteltdíj nélkül végezzék. Nem jut eszükbe a kiváltságok eltörlése, a mentelmi jog megszüntetése, hogy végre ne egyenlőbbek legyenek, csak egyenlők azokkal, akik megválasztották őket.

Mi, a nép, semmi másra nem vagyunk jók, mint arra, hogy cca. 500 milliomos vagy milliárdos magyar – és ki tudja még milyen – állampolgárnak biztosítsuk továbbra is a havi apanázst abból a pénzből, amit mi keresünk meg nekik, de ők nem adják meg nekünk azt, ami a mi munkánk béreként járna. Ócska, hazug és aljas, rabló-kapitalista világ ez! Fő viszont, hogy van a „komoly politikusok” között Facebook lájk-verseny, hogy a jobboldali sajtóból többet tudunk meg a liberális baloldali bolsevikokról, mint arról, hogy mik a mi saját terveink egy áprilisi győzelem után, de van riogatás a külföldi beavatkozókkal, a választási csalókkal kapcsolatban is…  

Summa summarum: Nagyon elegem van a bizonytalanságokból, a riogatásokból, a gyűlölködésből, az elprolisodott, rossz kampányból, a kampányfigurákból, a cigánynótából lett kampányszlogenből – ami meglehetősen alacsony színvonalon fogalmazódhatott meg, és –, amelyben sem a nemzeti méltóság, sem büszkeség nem testesül meg. Egyszóval undorom van mindentől, amit magam körül látok, a jobb-, és a baloldalon egyaránt. Mintha egy városszéli kocsma kerthelyiségében ülnék és nézném a bent zajló eseményeket… de nem lennék a részese. Mert azt látom, hogy mi a helytelen, és azt is látom, mit kellene tenni, hogy jobb legyen. Beleszólni azonban csak egy-egy cikkel tudok. Az pedig, nem jut el azokhoz, akinek szól…

Nem érdekel tehát, a kampány. Én tudom, hogy Orbán Viktorra, azaz a Fideszre szavazok, így semmi szükségem a „piros és sárga paradicsom”, „előre és hátra” rímére, épp úgy, ahogyan semmi szükségem Márki-Zay végtelenül ostoba kijelentéseire vagy Gyurcsány fenyegető zagyvaságaira sem. Mert őrültekkel, félkegyelműekkel és árulókkal nincs mit foglalkozni. Csendet és nyugalmat akarok magam körül. Mint a halálsoron az ítéletre várók, vagy a gyóntatószék előtt álldogálók. A kegyelmi kérvény pedig, a választás lesz… ám így, igen bizonytalan, hogy megadják-e áprilisban a kegyelmet, vagy sem… penitenciát viszont mindenképpen kapunk. Nem keveset, bárki győzzön is.    

Stoffán György

Szabadkőművesség igazi arca – néhány gondolat, az Erdélyi Szalon Kiadó új kiadványáról

 

Úgy tűnik végre elérkezett az idő, és kezd kinyílni a történelem igazi kincses ládája. Ma már nem központi utasításra hazudoznak a könyvkiadók és a filmesek, és a magyar történelem igazságai úgy bújhatnak ki a poros, befalazott kommunista és liberális hazudozások alól, mint a hóvirág a hideg földből. Eperjes Károly Magyar passiója, Prof. dr. Popély Gyula, a felvidéki magyarok történelmét bemutató sorozata, a Nemzeti Napló Könyvtára sorozatban megjelent Havasy Gyula: A magyar katolikusok szenvedései és Stoffán György: Sum paratus című – Mindszenty utolsó éveit dokumentumok alapján, mégis olvasmányosan bemutató – könyve után, az Erdélyi Szalon Kiadó ismét remekelt, Somogyi István: A szabadkőművesség igazi arca című könyvének kiadásával. Hiszen Somogyi könyve a fent felsorolt művek tartalmának okát és gyökerét tárja fel hiteles adatokkal, tényekkel.

Az először 1929-ben kiadott mű részletes elemzést ad, a ma oly sokszor emlegetett szabadkőművesség magyar-, és keresztényellenes aknamunkájáról, amely számos nemzeti tragédiánkat okozta és okozza Trianontól… napjainkig. 

A könyvben megtaláljuk a társadalom különböző szegmenseiben működő magyarellenes gyűlölet irányítóit, a közvélemény megtévesztőitől a szabadkőműves sajtón át a köztisztviselőkig. Ez a könyv, maga a forrás, az e témában legmegfelelőbb, legautentikusabb kiadvány.  

Miért fontos a szabadkőművesség megismertetése, megismerése a mai korban is? Mert minden bajunk, problémánk és a jelenlegi politikai helyzetünk is ennek a titkos társaságnak a lelkén – ha van ilyenjük – szárad. Ha csupán összevetjük az 1929-ben kiadott könyv tartalmát, a mai Magyarország súlyos belpolitikai helyzetével, máris láthatjuk, hogy csak a személyek változtak, az irány és a tendencia hajszálpontosan ugyanaz.

Csak néhány idézet a könyvből:

„Nem lehet tehát egyetlen bíró sem szabadkőműves, nem lehet egyetlen páholy tagja anélkül, hogy nemcsak esküjét és a törvény kifejezett tilalmát át ne lépje, hanem azért sem, mert ezzel erkölcsi integritását, pártok, intézmények és politikai kavarodások fölött lebegő magasztos hivatását rántja le a sárba, s viszi oda, ahol ezt minden díszétől, s minden tekintélyétől megfosztják. Azaz, hogy fentebb rosszul is fejeztük ki magunkat. Minden politikai egyesület vagy más társaság tagja inkább lehet a bíró, mint szabadkőműves.”

***

„A hatodik nagyhatalom, a sajtónak a megkaparintását a szabadkőművesség mindenkor elsődleges feladatának tekintette. Az iskola és a tanítók megszerzésével egyenrangú, sőt még fontosabb segítőtársnak tudta és látta, hiszen a sajtó a modern világnak az a tankja, amely előtt nincs akadály, amely behatol mindenhová s a fekete betűk szagát és szellemét bepréseli minden ember lakásába és lelkébe. Akié a sajtó, azé a közvélemény! Nem versenyezhet vele hatás tekintetében semmiféle szervezet, nem a katedrák, nem a szószékek, nem közelítik meg eredményeit a gyűlések, a szónoklatok ezrei sem. A betű a legfertőzőbb bacilus, mely észrevétlenül fúrja be magát az olvasó agyába és lelkébe s nincs hatalom, nincs orvosság, mely azt maradék nélkül kiölhesse onnan. Lehet, hogy intenzitása csökken, virulenciája hanyatlik, eltokosodik valahol a tudat alatt, de sokszor vissza-visszajár egy pillanatra, hogy figyelmeztesse az embert, hogy él, hogy ott van fészke a lélek legmélyén.

A sajtónak ezt a hihetetlen hatalmát a szabadkőművesség ez első perctől kezdve felismerte és a maga céljaira, a maga terjeszkedésére, hatalmának megerősödésére használta fel.”

***

„Hányszor tűnődünk azon, hogy a szent és nemes eszmék miért nem tudnak

behatolni egy-egy intézmény kapuján, miért van az, hogy az emberiség egy része nem is akar mást hallani, nem is kíváncsi másra, mint bomlasztó, istentagadó, forradalmi jelszavakra. A most elmondottakban ennek magyarázatát is megtaláljuk. A szabadkőmíves főnök, aki intézetét és alantasait köteles a szabadkőművességnek szállítani, annak rendelkezésére bocsájtani, egyben arra is kötelezve van, hogy a szabadkőművesség ellenfeleit távol tartsa intézetétől és tisztviselőitől. Meg kell neki akadályoznia, hogy ott más vélemény is elhangozzék, más kritika is megszólaljon, mint az, ami a szabadkőmíves páholyok szellemének másolata és hű kifejezője. A szabadkőművesség mindig is félt a szabadságtól, mert jól tudta, hogy ez az ő halálát jelenti. Ő csak úgy tud korlátlan úr lenni, csak akkor tud egy-egy talajban gyökeret verni, ha nincs ellenszél, mely belekapaszkodik, s megcibálja törzsét.”

*** 

„A szabadkőművességnek azon sajátsága, hogy tagjai között a legtöbb zsidó, hogy a páholytisztségek és kényes megbízások legnagyobb részt ezeknek jutnak, hogy a szabadkőművesség céljai között ex professo zsidó világuralmi célok is szerepelnek, a magyar szabadkőművességben is teljes mértékben megvolt.” 

***

„A szabadkőművesség tehát két hatalmas fronton küzdött az ifjúság lelkének megszerzéséért. Az egyik fronton minden erejét latba vetette, hogy az iskolákat a felekezetek kezéből kivehesse. Ezért zengett az egész XIX. század folyamán megszakítás nélkül a kultúrvilágon a jelszó, hogy meg kell fosztani a vallásokat az iskolák felállításának jogától, s ezért lett ez minden páholy legfőbb törekvése és minden szabadkőmíves legelső programpontja. Hogy a közönséget gyanakvóvá ne tegyék, hogy a szülők figyelmét az ezen jelszó mögött meghúzódó szabadkőmíves törekvésre fel ne hívják, igen óvatosan dolgozták meg a talajt. Azt hirdették, hogy őket egy magasabb cél vezeti ezen munkájukban, nevezetesen vissza akarják adni az államnak a nevelés jogát, melyet a felekezetek évszázadokon keresztül maguknak foglaltak le, holott a nevelés szervezése és irányítása ex professo állami feladat. Nem haza beszélnek - hangoztatták folyton, - nem ők akarnak a felekezetek helyére lépni, hanem az államot akarják ott behelyettesíteni, ami ellen senkinek sem lehet kifogása, hiszen fel sem tehető, hogy az állam, erkölcstelen, istentelen tanokat terjesszen, vagy ilyenek propagálását megengedje. Nincs tehát veszélyben a jövő nemzedék lelke, mert az államban bízni lehet és bízni Kell, az nem adhatja oda magát a felforgató tanoknak, s saját érdekében sem tűrheti, hogy iskoláiban a hazafias és valláserkölcsi nevelést mellőzzék, vagy elsorvasszák.”

***

Láthatjuk tehát, hogy ami a világban ma tapasztalható, annak gyökere a szabadkőműves szellemiségben rejlik, és terjedése és természetessé válása okozza, okozta. Isten, vallás és emberellenes ideák ezreit tartják immár normálisnak, míg a klasszikus értékeket felszámolják, büntetik, és az ifjúságból egy értelem és logika nélküli masszát képeznek, identitástudat, hit és erkölcs nélkül. Sátáni világ az, amelyet ez az eszme, ez a szellemiség képvisel, de nem számol azzal, hogy önmagát is elpusztítja.

Ahhoz, hogy felismerjük ennek a beteges, ördögi és végzetes rombolásnak minden apró megnyilvánulását saját érdekünkben, valamint nemzetünk és a világ érdekében, meg kell ismernünk azt a folyamatot és a tények sokaságát, amit az Erdélyi Szalon Kiadó által megjelentetett könyv tartalmaz. Mert csak történelmi ismereteink bővítésével lehetünk képesek a józan és emberi jövő kialakítására, formálására… és a túlélésre. A könyv megjelenéséért köszönet illeti az Erdélyi Szalon Kiadót.   

Stoffán György

Kampány a pottyantósban - avagy „piros volt a paradicsom, nem sárga”….

 

Szabadjon az írói fantáziát kiengednem a palackból… számomra a baloldali-liberális kampány körülbelül arra hasonlít, mint amikor egy falusi pottyantósba beleesik a polgár, és minél gyorsabban akar kimászni onnan, annál inkább belesüllyed a – jobbára saját – fekáliájába.

A balliberális parlamenti kórus egy dologra még nem jött rá, vagy nem fogja fel ésszel, vagy nem szabad felfognia külföldi, jól fizetett parancsra: Magyarországon, pont az általuk szeretett moszkvai diktatúra tapasztalatai miatt, hazugságokkal, proli viselkedéssel, vádaskodásokkal és rágalmakkal nem lehet választást nyerni… de tovább megyek. Ugyanazokkal az arcokkal, akik korábban Putyint saját házukban fogadták, vagy úgy csókolgatták a Brezsnyev-képet, mint koldus a garast, ma nem lehet kapitalizmust dicsőítő szlogenek kíséretében hatalomra kerülni.

Hasonlóképpen hibádzik e kampányban, hogy a legbizarrabb emberekkel próbálkoznak, mint új politikai niemandokkal sikert aratni. Sokan azt gondolják – alaposan lenézve és félreismerve a magyar társadalmat –, hogy, ha egy korában náci szellemiségű, proli agyalágyulttal, aki még erkölcsileg is sokszorosan lejáratta magát, ordítoztatnak a parlamentben, az tetszik az országban élő összes prolinak. Nem tetszik. Ahogy az sem tetszhet, ha egy félnótás házaló, aki szemeteskukákat nézegetett áhítozva Kanadában, gondolja magát miniszterelnöknek, és abba a bizonyos falusi pottyantósba igyekszik belerángatni a magát baloldaliként aposztrofáló szedett-vetett magyarellenes, külföldi parancsokat, nem kis pénzért végrehajtó bandát. Igaz, ez utóbbi tévedésüket egy ÁVH-s stílusú sajtófőnökkel igyekeznek helyrehozni, de ez a próbálkozás aligha lesz sikeres. Hiszen a bolondházak lakóinak mindig meggyőződése volt, hogy aki a kerítésen kívül van, az a beteg.  

A szájkosár tehát a házaló, de hazatért emigránsra rátétetett, ám, nem kisebb antipátiával kíséri az új sajtófőnököt a társadalom figyelme, mint ápoltját, a kanadai porszívóügynök-házalót…

Mindezek tudatában már értem, hogy a mi oldalunkon is elindult a harc ugyanannak a társadalmi osztálynak a megnyeréséért, illetve az ő szavazataikért, akik eddig az ellenzék milliárdos szónokainak hazudozásait hallgatták az európai bérről és az európai nyugdíjról. Talán a mi oldalunkon ezért lett a cigánynóta továbbgondolása és Erich Honecker örökérvényű mondatának kevercse, a nemzeti oldal kampány-szlogene. Kicsit furcsa, de érthető… hiszen a keresztény nemzeti oldal kulturált, tájokozott értelmiségi rétege tudja hová kell szavaznia. Így, csak a  „többieket” kell meggyőzni…

Ugyanis bolgár politikusnő által beígért uniós nyugdíj és az európai minimálbér elmaradása, valamint a rezsicsökkentés és a családvédelmi intézkedések megszüntetését ígérő porszívóügynök mellé nem kell más az addig az ellenzéket istenítő plebsznek, mint egy kis Grófó-muzsika és már rendben is vagyunk… hátha ránk szavaznak.

Ám – talán még időben –, feltenném a kérdést újragondolás céljából: tényleg rendben vannak így dolgok? Tényleg elég a „mulatós” a győzelemhez?...    

Stoffán György