Úgy tűnik végre elérkezett az idő, és kezd kinyílni a történelem igazi kincses ládája. Ma már nem központi utasításra hazudoznak a könyvkiadók és a filmesek, és a magyar történelem igazságai úgy bújhatnak ki a poros, befalazott kommunista és liberális hazudozások alól, mint a hóvirág a hideg földből. Eperjes Károly Magyar passiója, Prof. dr. Popély Gyula, a felvidéki magyarok történelmét bemutató sorozata, a Nemzeti Napló Könyvtára sorozatban megjelent Havasy Gyula: A magyar katolikusok szenvedései és Stoffán György: Sum paratus című – Mindszenty utolsó éveit dokumentumok alapján, mégis olvasmányosan bemutató – könyve után, az Erdélyi Szalon Kiadó ismét remekelt, Somogyi István: A szabadkőművesség igazi arca című könyvének kiadásával. Hiszen Somogyi könyve a fent felsorolt művek tartalmának okát és gyökerét tárja fel hiteles adatokkal, tényekkel.
Az először 1929-ben kiadott mű részletes elemzést ad, a ma oly sokszor emlegetett szabadkőművesség magyar-, és keresztényellenes aknamunkájáról, amely számos nemzeti tragédiánkat okozta és okozza Trianontól… napjainkig.
A könyvben megtaláljuk a társadalom különböző szegmenseiben működő magyarellenes gyűlölet irányítóit, a közvélemény megtévesztőitől a szabadkőműves sajtón át a köztisztviselőkig. Ez a könyv, maga a forrás, az e témában legmegfelelőbb, legautentikusabb kiadvány.
Miért fontos a szabadkőművesség megismertetése, megismerése a mai korban is? Mert minden bajunk, problémánk és a jelenlegi politikai helyzetünk is ennek a titkos társaságnak a lelkén – ha van ilyenjük – szárad. Ha csupán összevetjük az 1929-ben kiadott könyv tartalmát, a mai Magyarország súlyos belpolitikai helyzetével, máris láthatjuk, hogy csak a személyek változtak, az irány és a tendencia hajszálpontosan ugyanaz.
Csak néhány idézet a könyvből:
„Nem lehet tehát egyetlen bíró sem szabadkőműves, nem lehet egyetlen páholy tagja anélkül, hogy nemcsak esküjét és a törvény kifejezett tilalmát át ne lépje, hanem azért sem, mert ezzel erkölcsi integritását, pártok, intézmények és politikai kavarodások fölött lebegő magasztos hivatását rántja le a sárba, s viszi oda, ahol ezt minden díszétől, s minden tekintélyétől megfosztják. Azaz, hogy fentebb rosszul is fejeztük ki magunkat. Minden politikai egyesület vagy más társaság tagja inkább lehet a bíró, mint szabadkőműves.”
***
„A
hatodik nagyhatalom, a sajtónak a megkaparintását a szabadkőművesség mindenkor
elsődleges feladatának tekintette. Az iskola és a tanítók megszerzésével egyenrangú,
sőt még fontosabb segítőtársnak tudta és látta, hiszen a sajtó a modern világnak
az a tankja, amely előtt nincs akadály, amely behatol mindenhová s a fekete
betűk szagát és szellemét bepréseli minden ember lakásába és lelkébe. Akié a
sajtó, azé a közvélemény! Nem versenyezhet vele hatás tekintetében semmiféle szervezet,
nem a katedrák, nem a szószékek, nem közelítik meg eredményeit a gyűlések, a
szónoklatok ezrei sem. A betű a legfertőzőbb bacilus, mely észrevétlenül fúrja
be magát az olvasó agyába és lelkébe s nincs hatalom, nincs orvosság, mely azt
maradék nélkül kiölhesse onnan. Lehet, hogy intenzitása csökken, virulenciája
hanyatlik, eltokosodik valahol a tudat alatt, de sokszor vissza-visszajár egy
pillanatra, hogy figyelmeztesse az embert, hogy él, hogy ott van fészke a lélek
legmélyén.
A sajtónak ezt a hihetetlen hatalmát a szabadkőművesség ez első perctől kezdve felismerte és a maga céljaira, a maga terjeszkedésére, hatalmának megerősödésére használta fel.”
***
„Hányszor
tűnődünk azon, hogy a szent és nemes eszmék miért nem tudnak
behatolni egy-egy intézmény kapuján, miért van az, hogy az emberiség egy része nem is akar mást hallani, nem is kíváncsi másra, mint bomlasztó, istentagadó, forradalmi jelszavakra. A most elmondottakban ennek magyarázatát is megtaláljuk. A szabadkőmíves főnök, aki intézetét és alantasait köteles a szabadkőművességnek szállítani, annak rendelkezésére bocsájtani, egyben arra is kötelezve van, hogy a szabadkőművesség ellenfeleit távol tartsa intézetétől és tisztviselőitől. Meg kell neki akadályoznia, hogy ott más vélemény is elhangozzék, más kritika is megszólaljon, mint az, ami a szabadkőmíves páholyok szellemének másolata és hű kifejezője. A szabadkőművesség mindig is félt a szabadságtól, mert jól tudta, hogy ez az ő halálát jelenti. Ő csak úgy tud korlátlan úr lenni, csak akkor tud egy-egy talajban gyökeret verni, ha nincs ellenszél, mely belekapaszkodik, s megcibálja törzsét.”
***
„A szabadkőművességnek azon sajátsága, hogy tagjai között a legtöbb zsidó, hogy a páholytisztségek és kényes megbízások legnagyobb részt ezeknek jutnak, hogy a szabadkőművesség céljai között ex professo zsidó világuralmi célok is szerepelnek, a magyar szabadkőművességben is teljes mértékben megvolt.”
***
„A szabadkőművesség tehát két hatalmas fronton küzdött az ifjúság lelkének megszerzéséért. Az egyik fronton minden erejét latba vetette, hogy az iskolákat a felekezetek kezéből kivehesse. Ezért zengett az egész XIX. század folyamán megszakítás nélkül a kultúrvilágon a jelszó, hogy meg kell fosztani a vallásokat az iskolák felállításának jogától, s ezért lett ez minden páholy legfőbb törekvése és minden szabadkőmíves legelső programpontja. Hogy a közönséget gyanakvóvá ne tegyék, hogy a szülők figyelmét az ezen jelszó mögött meghúzódó szabadkőmíves törekvésre fel ne hívják, igen óvatosan dolgozták meg a talajt. Azt hirdették, hogy őket egy magasabb cél vezeti ezen munkájukban, nevezetesen vissza akarják adni az államnak a nevelés jogát, melyet a felekezetek évszázadokon keresztül maguknak foglaltak le, holott a nevelés szervezése és irányítása ex professo állami feladat. Nem haza beszélnek - hangoztatták folyton, - nem ők akarnak a felekezetek helyére lépni, hanem az államot akarják ott behelyettesíteni, ami ellen senkinek sem lehet kifogása, hiszen fel sem tehető, hogy az állam, erkölcstelen, istentelen tanokat terjesszen, vagy ilyenek propagálását megengedje. Nincs tehát veszélyben a jövő nemzedék lelke, mert az államban bízni lehet és bízni Kell, az nem adhatja oda magát a felforgató tanoknak, s saját érdekében sem tűrheti, hogy iskoláiban a hazafias és valláserkölcsi nevelést mellőzzék, vagy elsorvasszák.”
***
Láthatjuk tehát, hogy ami a világban ma tapasztalható, annak gyökere a szabadkőműves szellemiségben rejlik, és terjedése és természetessé válása okozza, okozta. Isten, vallás és emberellenes ideák ezreit tartják immár normálisnak, míg a klasszikus értékeket felszámolják, büntetik, és az ifjúságból egy értelem és logika nélküli masszát képeznek, identitástudat, hit és erkölcs nélkül. Sátáni világ az, amelyet ez az eszme, ez a szellemiség képvisel, de nem számol azzal, hogy önmagát is elpusztítja.
Ahhoz, hogy felismerjük ennek a beteges, ördögi és végzetes rombolásnak minden apró megnyilvánulását saját érdekünkben, valamint nemzetünk és a világ érdekében, meg kell ismernünk azt a folyamatot és a tények sokaságát, amit az Erdélyi Szalon Kiadó által megjelentetett könyv tartalmaz. Mert csak történelmi ismereteink bővítésével lehetünk képesek a józan és emberi jövő kialakítására, formálására… és a túlélésre. A könyv megjelenéséért köszönet illeti az Erdélyi Szalon Kiadót.
Stoffán
György