Igen…
lehet cirkusznak, proli vircsaftnak, ostoba színjátéknak, értelmetlenségnek, de
bárminek is nevezni… csak nem komoly, nemzeti érdeket szolgáló kampánynak. Nem
értelmes, ország építő és egyre szebb jövőt ígérő vitáknak vagyunk tanúi, hanem
vagdalódzásnak, kárörömnek, irigységnek, gyűlölködésnek. Az ok egyszerű. Horribilis
pénzért és az abszolút, a világkormány által is támogatott teljhatalomért megy
a harc. Itt is, ott is. A különbség csak az, hogy a nemzeti oldal politikusai nem
csak maguknak akarják a pénzt a továbbiakban is, hanem országépítésre is fordítanának
belőle, míg a kommunista-liberális prolik csak maguknak, csak a majdani – remélt
– hatalomban lévőknek a zsebét tömnék. Mint mindig, ahányszor csak hatalomra kerültek.
Persze, ez az egész ostoba és aljas cirkusz nem magyar találmány, hanem egy 1897-es jegyzőkönyv tanúsága szerint, valamiféle bölcsek (nem a napkeletiek!) titkos, genfi tanácskozásainak eredménye. Igaz, ezt a bölcsek leszármazottai erősen tagadják, de a tények masszívan igazolják a feltevést. Tehát, a királyságok megdöntése, a köztársaságok létrehozása, a kommunista szellemiség elterjesztése, a pártoskodás bevezetése, a nemzetek és nemzeti érdekek fölé emelt internacionalizmus, az LMBTQ és az egyéb aberrációk nem új keletűek, csupán kellő előkészítés után, ismét megjelentek a közéletben, a politikában, oktatásügyben és mindenütt. És most, ebben a káoszban, ebben a nemzetközi baloldali-liberális ámokfutásban meg kellene őriznünk a hatalmat, a kormányzás lehetőségét, hogy ne rombolhassanak újra Lenin, Sztálin és Cohen Béla örökösei. Nem könnyű feladat! Ugyanis a demokrácia nem alkalmas normális társadalmi berendezkedésre. Itt pedig, állítólag demokrácia van, ami a tények szerint nem más, mint anarchia, amelyben kapkodva igyekszünk mi, nemzetben, kereszténységben és jövőben gondolkodók megőrizni valamit abból, amit csak szeretnénk, hogy legyen. Furcsa állapot ez, demokráciát emlegetünk, miközben ama bizonyos jegyzőkönyvet semmibe vesszük, noha abban leírták, hogy a demokrácia maga a liberalizmus, azaz, annak a kígyófészke. Mert a négyévenkénti hatalomváltás semmiképp sem előre vivő lehetőség. Az állandóság az, amiben tervezhetnénk, amiben a fejlődésnek garanciája volna. De nincs!
A kampány, amelyet ma látunk magunk körül, és aminek a plebsz, azaz mi is részese vagyunk, a pénz megszerzéséről szól, mint írtam, s ennek a cirkusznak a főszereplői irányítják saját javukra a társadalmat. A hangadók, a sajtó és a politikusok – jobbról is és balról is – megtervezett program szerint hülyítik a népet, hogy a választások után ismét, eltespedve a bársonyszékekben hazavihessék azt a pénzt, amit megszavaznak maguknak. Többnyire annyival emelik e megválasztott, és ez által önhitt tudóssá avanzsált senkik évenként a saját fizetésüket, ami az őket megválasztók többségének csupán a havi jövedelme. Ez pedig alapvetően erkölcstelen és gyomorforgató. Hiszen a bér és a teljesítmény a képviselők esetében teljesen más vágányon van. Legtöbbjük a minimálbért sem érdemli meg. Ám, „demokrácia van… belefér”.
Amikor szolgálatról beszélnek pátoszos, hazug, választás előtti ígéreteiket kampánybeszédeikben közreadva, egyiküknek sem jut eszébe az a felvetés, törvényjavaslat, hogy a nemzet szolgálatát ingyen, a kiadásaik központi fedezése mellett, de tiszteltdíj nélkül végezzék. Nem jut eszükbe a kiváltságok eltörlése, a mentelmi jog megszüntetése, hogy végre ne egyenlőbbek legyenek, csak egyenlők azokkal, akik megválasztották őket.
Mi, a nép, semmi másra nem vagyunk jók, mint arra, hogy cca. 500 milliomos vagy milliárdos magyar – és ki tudja még milyen – állampolgárnak biztosítsuk továbbra is a havi apanázst abból a pénzből, amit mi keresünk meg nekik, de ők nem adják meg nekünk azt, ami a mi munkánk béreként járna. Ócska, hazug és aljas, rabló-kapitalista világ ez! Fő viszont, hogy van a „komoly politikusok” között Facebook lájk-verseny, hogy a jobboldali sajtóból többet tudunk meg a liberális baloldali bolsevikokról, mint arról, hogy mik a mi saját terveink egy áprilisi győzelem után, de van riogatás a külföldi beavatkozókkal, a választási csalókkal kapcsolatban is…
Summa summarum: Nagyon elegem van a bizonytalanságokból, a riogatásokból, a gyűlölködésből, az elprolisodott, rossz kampányból, a kampányfigurákból, a cigánynótából lett kampányszlogenből – ami meglehetősen alacsony színvonalon fogalmazódhatott meg, és –, amelyben sem a nemzeti méltóság, sem büszkeség nem testesül meg. Egyszóval undorom van mindentől, amit magam körül látok, a jobb-, és a baloldalon egyaránt. Mintha egy városszéli kocsma kerthelyiségében ülnék és nézném a bent zajló eseményeket… de nem lennék a részese. Mert azt látom, hogy mi a helytelen, és azt is látom, mit kellene tenni, hogy jobb legyen. Beleszólni azonban csak egy-egy cikkel tudok. Az pedig, nem jut el azokhoz, akinek szól…
Nem érdekel tehát, a kampány. Én tudom, hogy Orbán Viktorra, azaz a Fideszre szavazok, így semmi szükségem a „piros és sárga paradicsom”, „előre és hátra” rímére, épp úgy, ahogyan semmi szükségem Márki-Zay végtelenül ostoba kijelentéseire vagy Gyurcsány fenyegető zagyvaságaira sem. Mert őrültekkel, félkegyelműekkel és árulókkal nincs mit foglalkozni. Csendet és nyugalmat akarok magam körül. Mint a halálsoron az ítéletre várók, vagy a gyóntatószék előtt álldogálók. A kegyelmi kérvény pedig, a választás lesz… ám így, igen bizonytalan, hogy megadják-e áprilisban a kegyelmet, vagy sem… penitenciát viszont mindenképpen kapunk. Nem keveset, bárki győzzön is.
Stoffán
György