Szabadjon az írói fantáziát kiengednem a palackból… számomra a baloldali-liberális kampány körülbelül arra hasonlít, mint amikor egy falusi pottyantósba beleesik a polgár, és minél gyorsabban akar kimászni onnan, annál inkább belesüllyed a – jobbára saját – fekáliájába.
A
balliberális parlamenti kórus egy dologra még nem jött rá, vagy nem fogja fel
ésszel, vagy nem szabad felfognia külföldi, jól fizetett parancsra: Magyarországon,
pont az általuk szeretett moszkvai diktatúra tapasztalatai miatt, hazugságokkal,
proli viselkedéssel, vádaskodásokkal és rágalmakkal nem lehet választást nyerni…
de tovább megyek. Ugyanazokkal az arcokkal, akik korábban Putyint saját
házukban fogadták, vagy úgy csókolgatták a Brezsnyev-képet, mint koldus a
garast, ma nem lehet kapitalizmust dicsőítő szlogenek kíséretében hatalomra
kerülni.
Hasonlóképpen hibádzik e kampányban, hogy a legbizarrabb emberekkel próbálkoznak, mint új politikai niemandokkal sikert aratni. Sokan azt gondolják – alaposan lenézve és félreismerve a magyar társadalmat –, hogy, ha egy korában náci szellemiségű, proli agyalágyulttal, aki még erkölcsileg is sokszorosan lejáratta magát, ordítoztatnak a parlamentben, az tetszik az országban élő összes prolinak. Nem tetszik. Ahogy az sem tetszhet, ha egy félnótás házaló, aki szemeteskukákat nézegetett áhítozva Kanadában, gondolja magát miniszterelnöknek, és abba a bizonyos falusi pottyantósba igyekszik belerángatni a magát baloldaliként aposztrofáló szedett-vetett magyarellenes, külföldi parancsokat, nem kis pénzért végrehajtó bandát. Igaz, ez utóbbi tévedésüket egy ÁVH-s stílusú sajtófőnökkel igyekeznek helyrehozni, de ez a próbálkozás aligha lesz sikeres. Hiszen a bolondházak lakóinak mindig meggyőződése volt, hogy aki a kerítésen kívül van, az a beteg.
A szájkosár tehát a házaló, de hazatért emigránsra rátétetett, ám, nem kisebb antipátiával kíséri az új sajtófőnököt a társadalom figyelme, mint ápoltját, a kanadai porszívóügynök-házalót…
Mindezek
tudatában már értem, hogy a mi oldalunkon is elindult a harc ugyanannak a
társadalmi osztálynak a megnyeréséért, illetve az ő szavazataikért, akik eddig
az ellenzék milliárdos szónokainak hazudozásait hallgatták az európai bérről és
az európai nyugdíjról. Talán a mi oldalunkon ezért lett a cigánynóta továbbgondolása
és Erich Honecker örökérvényű mondatának kevercse, a nemzeti oldal kampány-szlogene.
Kicsit furcsa, de érthető… hiszen a keresztény nemzeti oldal kulturált,
tájokozott értelmiségi rétege tudja hová kell szavaznia. Így, csak a „többieket” kell meggyőzni…
Ugyanis bolgár politikusnő által beígért uniós nyugdíj és az európai minimálbér elmaradása, valamint a rezsicsökkentés és a családvédelmi intézkedések megszüntetését ígérő porszívóügynök mellé nem kell más az addig az ellenzéket istenítő plebsznek, mint egy kis Grófó-muzsika és már rendben is vagyunk… hátha ránk szavaznak.
Ám – talán még időben –, feltenném a kérdést újragondolás céljából: tényleg rendben vannak így dolgok? Tényleg elég a „mulatós” a győzelemhez?...
Stoffán
György