A "rendszerváltás" után... még időben szóltunk... - I. rész

 

A Nemzeti Napló most induló sorozatával a jellemző magyar feledékenységet szeretnénk orvosolni. Sokan vagyunk ugyanis, akik a múlt század 90-es éveiben írókként, újságírókként már felhívtuk a figyelmet arra, mi következhet azokból a hibákból és bűnös politikai cselekményekből, irányvonalakból, amelyek világosan kirajzolódtak a '90-es évek elején a magyar belpolitikában, gazdasági intézkedésekben a nemzet vagyonának elherdálásában. Sajnos ma is vannak még, akik az Antall-i politikát mintegy etalonként kezelik, noha az a hazaárulássorozat és erkölcsi züllesztés, ami a társadalmat érte, a történelemben csaknem egyedülálló volt. Nincs jogom az akkor író társadalom cikkeiből "mazsolázgatni", de kérem, olvassák újra azokat, amelyeket harminc-harminckét éve vetettem papírra jobbító, figyelemfelkeltő szándékkal, nemzetünk érdekében a Kapuban, a Demokratában, a Dátumban, a Tér-Kép-ben, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Szabad Európa Rádióban és más, akkoriban a nemzeti újságírás fellegvárainak számító lapokban... 

KAPU 1994. 9. SZÁM. 6-7. OLDAL

MEGMARADUNK!

Helytelen az a szemlélet, amelyben a mai jobboldalinak (ki)nevezett politikusok és újságírók jellemzik a nemzet jelenlegi és jövőbeni helyzetét. Olybá tűnik, hogy a kesergők, a bizalomvesztett írástudók nem rendelkeznek kellő történelmi, politikai és nemzeti ismerettel.

Ám, írhatnám azt is, hogy a magát kereszténynek nevező jobboldali „tömegek" vészharang-zúgatása, ellentmond keresztényi mivoltuknak. Összegezve tehát, érthetetlen ez a nagy elkeseredettség. Politikailag és társadalmilag magyarázható ugyan a jelenség, ám mélyebben vizsgálva a nemzetet, annak történelmét, önvédelmi rendszerét, önbizalmát és veszélyérzetét, cáfolatát kapjuk a félelmekkel teli, a nemzet kipusztulását jövendölő kesergéseknek.

A 94-es választások utáni baloldali liberális hatalomátvétel, önmagában még nem tragédia. Illetve, nem itt kezdődött a tragédia, hanem Antall József, ez idáig nem tisztázott paktumpolitikájánál. Mint a politikában és a gazdasági életben oly sokszor előfordult már, Antall hatalomra jutásakor is homályos és talán soha meg nem tudható egyezkedések sorozata akadályozta meg a valódi rendszerváltást.

Amikor a mai politikai vezetők az elmúlt negyven és az elmúlt négy évet teszik felelőssé az ország mai helyzetéért, nem gondolnak arra, hogy ugyanazok – ők maguk – felelősek mindezért. Hiszen Antall kormányában és tanácsadó testületében számtalan MSZMP-s és egykori felelős – bűnös – volt található.

A tényeket tudjuk, ezért fölösleges részletekbe bocsátkoznunk. Csupán nagy vonalakban fussunk végig az elmúlt négy esztendőn: (…)

Antallék egyik mulasztásos bűne, hogy elmaradt a tavaszra ígért „nagytakarítás”. Nem vonták felelősségre a „guruló dollárok" keletre juttatóit, a nemzet ellen súlyos bűnöket vétő gazdasági, politikai, katona-politikai és a gyilkos társadalmi vezetőket, bírókat, ügyvédeket, ügyészeket. Antall szemet hunyt a rabolt vagyonok felülvizsgálata ügyében is, segítve ezzel egy primitív, jogtalan haszonszerzésből meggazdagodott kommunista-proli réteg, már-már maffiához hasonlító gazdasági hatalmának kialakulását, amely a közismert megvesztegethetőség által befolyásolta a legfelsőbb állami vezetőket is. Persze, illetlenség erről beszélni, és büntetendő is, hiszen bizonyítani nehezen lehet a hatalommal való visszaélést. Bizonyítás nélkül pedig, az állítást rágalmazásnak nevezik „demokráciánkban”.

Antallék másik nagy bűne a privatizálás és a kárpótlás, amely szintén politikai lépés volt, s aligha igazságos. A kommunisták által 1950-ig elrabolt privatizálandó ingatlanokat ugyanis, nem eredeti és így jogos tulajdonosaik kapták vissza, hanem azok, akik a fennebb említett lopott vagyonok tulajdonosai voltak, s mint ilyenek gyarapíthatták pénz- és ingatlan-eszközeiket, ezáltal pedig politikai hatalmukat. Így vált az antalli vezetés (haza)árulóvá is egyben. A jogos tulajdonosok kárpótlási jegyeket kaptak, ám ezek a jegyek az átvételkor negyven-ötven százalékot veszítettek értékükből, tehát a kirabolt ingatlantulajdonosokon kívül azokat is súlyosan félrevezették, megalázták, akik háborús részvételükért kaptak némi kártérítést…

A kárpótlási jegyek, kommunisták által irányított feketepiaca által is, a fent írt réteg tehetett szert újabb vagyonokra. Láthatjuk tehát, hogy egyetlen rossz – bűnös – intézkedés végig húzódik minden rossz vagy jó intézkedésen, súlyos társadalmi feszültséget okozva ezzel a primitív, lélektelen, de gazdaságilag és szociálisan jó körülményeknek örvendő, és a mind mélyebbre süllyedő néprétegek között. Antall tehát, nem csupán társadalmi szakadékot hozott létre ember és ember között, hanem egyfajta évtizedekre kiható erkölcsi zsákutcába vezette Magyarország lakosságát. Mert javarészt azok jártak jól, azok gazdagodhattak, akik régebben is loptak és csaltak, de Antalltól megbocsátó rábólintást nyertek. Szemben a „középosztállyal", amely fölélte tartalékait és látja a fent leírt problémát, amelytől egyre nagyobb gyűlöletet érez a gazdag és a nagyon gazdag „új arisztokráciának” nevezett, újgazdag, proli réteggel szemben.

Mindezek ellenére nincs itt az ideje egy új „Tőke" megírásának, mert ez a társadalmi feszültség föloldható volna egy szigorú elszámoltatással, indokolt esetben állami tulajdonba vétellel. Ilyen intézkedésre mihamarabb szükség lesz, mert bár elejét már nem lehet venni a vagyonból és a még nagyobb vagyon utáni vágyból eredő bűnözésnek, de ezt a folyamatot még meg lehetne állítani. A korrupciós botrányok kis hányada került napvilágra. Rend azonban csak akkor lesz, ha ismert politikusok és közéleti személyiségek lesznek a Híradó bűnügyi rovatának mindennapos témái. Ha ez bekövetkeznék, akkor a kisstílű élelmiszerboltosok éppen úgy lebuknának, mint az ukrán-orosz maffiák, amelyek ellen a magyar rendőrség azzal védekezik, hogy be sem megy abba az utcába, ahol ezek a maffiózók tevékenykednek.

A gazdaság másik – Antallék által bevezetett – rossz iránya, a külföldiek munkavállalási engedélyhez juttatása. És itt nem a határokon túli magyar munkavállalókra gondolok, hanem a távol- és közel-keleti kereskedőkre, akik bizonyos tekintetben még előnyt is élveznek a határokon túli magyarokkal szemben.

A harmadik szarvashiba a magyarság túlhangsúlyozása volt. Az állandó és üldözési mániához hasonlító félelmek hangoztatása, a nemzeti-keresztény szellem sulykolása többet ártott, mint amennyit használt. Ezzel ellentétben kiéleződött a liberális és magyarellenes logikának áldozó szűk társadalmi réteg nemzetközi ellenállása… Sokan azt hiszik, hogy a nemzeti-keresztény politikai irány megbukott a 94-es választásokon. Ez nem igaz. Csupán azok az álpolitikusok veszítettek, akik nemzetinek és kereszténynek hirdették magukat, de semmi közük nem volt a kereszténységhez és a jobboldali elkötelezettséghez. Hiszen, sem a lopás, sem a hazudozás, sem a mások lenézése, sem pedig a hazaárulás nem tartozott Krisztus tanításai közé. Az előző nómenklatúra azonban – kevés kivétellel – e korántsem keresztényi magatartást tanúsította, kormányfőjével az élen.

Lezsák és Csoóri meggazdagodásáról népmesék születtek, a Duna TV gazdasági visszaéléseiről regék és tanulmányok járnak szájról-szájra, az MDF anyagi felelősségét pedig, ne is említsük... úgysem történik semmi kézzelfogható. A nagy tanulmányíró író 28 milliós „tévedésének” sem bírósági sem egyéb vonzata nincs. Mondhatnók: – de ha a kisember lop...?!

Ám ezek a „nagy" emberek, akik jobbára meg is tudják magyarázni maguknak, hogy joggal loptak, csaltak, hazudoztak négy kerek esztendeig, nem gyakorolták az emberi nagyság azon gesztusát, hogy csendben lemondjanak a politikáról, hogy ne jelöltessék magukat, hogy a Kossuth térre még az unokáikat se vigyék sétálni. Maradtak. S hiszik, hogy ők az igazi népi vezetők, akik nélkül a keresztény-jobboldaliság elvérzik Magyarországon. Mentalitásuk, kitartásuk és kényszerképzeteik miatt sajnálni kellene őket, ám a nemzet nem egyszerű család, s főleg nem az övék. Aki a nemzetet veszi semmibe, veri át, csalja meg, az bűnös. A bűnökért pedig már a görög demokráciában is fizetni kellett. (Talán Magyarországon sem kerülik el azok, akik méltók a büntetésre.)

Átfutva a négy elmúlt éven, s bele-bele kapva a jelenbe is, láthatjuk, hogy a társadalomban alapvető és máig elhallgatott hibák rejtőznek. Legfőbbképpen az, hogy 1990-ben csak hatalomváltás volt, s a rendszerváltás elmaradt.

A katasztrófa érzése mégis fölösleges. Csurka tanulmánya, amelyben arról írt az 1994. augusztus 20-i Magyar Fórum hasábjain, hogy Magyarországot fölszámolják, alaptalannak ugyan nem nevezhető, de túl sötét. A magyar nemzetet több ezer éve nem sikerült fölszámolni. Pedig, ha csak az utóbbi századot nézzük, megvolt rá a lehetőség. Trianon, Hitler, Szálasi, Párizs, Rákosi, Kádár, Antall.

A fenti urak tevékenységének ellenére a magyar nemzet él, van, fejlődik. Igaz, a nemzetközi gazdasági hatalmak szívesen látnák, ha kis hazánkban nagyobb odaadással lennénk az Egyesült Európa iránt, ha még inkább liberálissá válna Magyarország, s ha nem beszélnénk annyit a szétszakított nemzetről, az 1920-as tragédiáról, amelyről a nagyhatalmak véletlenül sem vesznek tudomást. Csak egy-egy, kisebbségi ügyekkel foglalkozó nyugati polgárt küldenek Romániába, hozzánk, s Tótiába. (Igaz, Mária Terézia pozsonyi szobráért egyetlen magyar sem emelne szót...)

Elkeseredni mégsem kell. A tatárok rombolása után néhány ezren maradtunk. A török 150 évig volt Magyarországon, mégis tovább élt a magyar, s génjeiből nem lehetett kiirtani az olykor halállal büntetett identitástudatot. Csaknem ötven évig hasonló helyzetben voltunk e gyászos században is. Se vallás, se magyarságtudat, se erkölcs, se szülői tisztelet... – semmi.

Mégis megtelnek a templomok, gyermekeket keresztelnek, van jelentkező a teológiákra, és erősödik a nemzeti tudat a fiatalság nem kis részében. A magyarság tehát nem kihal és elvész, hanem a természetes kiválasztódás okán valamivel kevesebben leszünk. De csak az szül, aki hiszi, hogy fontos szülnie a nemzetért, aki erkölcsre oktatja majd gyermekét, aki identitástudatot olt már a csecsemőbe, aki vallja, hogy ez az ország kősziklára épült, amelyen a pokol kapui sem vehetnek erőt.

Minden kornak megvoltak a félelmei, és az árulói, akik harminc ezüstért még a Megváltót is eladták. Miért ne lennének ma is? Miért ne lennének magyarok is az árulók között? Ha nagy nemzeti – vagy csak egyszerűen: magyar – költőink, íróink, krónikásaink megmaradt sorait olvassuk, kitetszik belőlük a nemzetféltés. Miért ne éreznénk ma is, hogy veszélyben forog a magyarság léte, erényei, s eluralkodik a kokakola-kultúra, a bézbollsapka, a rágógumi, az amerikai üresség, a pénzimádat, a szabadosságra épülő „liberalizmus"? 

Félni azonban nincs okunk, ám, ha lenne is, hát jogunk nincs! Mindaddig, amíg magyarságunkat természetesnek véljük, amíg hiszünk a szentistváni államalapítás nagyságában, s érezzük Istent, érezzük a hitet, s annak vigasztaló, könnyítő erejét, segítségét. Mert akár kereszténynek, akár ősmagyarvallásnak nevezzük is hitünket –, az egyisten hit. Eleink e hit által, e hit katonáinak segítségével teremtettek államot, amelyet István úr Istennek ajánlott. Lehet-e hát keresztény az, aki Istent semmibe véve kesergésre adja a fejét a nemzet sorsa fölött érzett reménytelenségben? Ez is a természetes kiválasztódás.

Hiszen, valójában csak az mondhatja magát kereszténynek és jobboldalinak, nemzetinek – vagy nevezzük a természetes magyarságot bárminek –, aki utolsó pillanatában is hisz e nemzet megmaradásában, aki cselekszik, aki életvitelével példát tud mutatni nap-nap után. Mert egyetlen nemzetet sem lehet mindaddig kiirtani, megsemmisíteni, „agymosni”, amíg annak a nemzetnek akár csak tíz tagja is hisz a megmaradásban. És mi, ennél jóval többen vagyunk...

Stoffán György

Gondolatok Orbán Viktor útmutatásához - Együtt újra sikerülni fog!

Áldott emlékű dr. Vas József, a szentendrei ferences gimnázium szaléziánus történelemtanára, alaposan felkészítette diákjait az életre. A kádári világban is volt bátorsága úgy leadni az anyagot, hogy azt meg is jegyezte a diák. Az óra egyik felében előadta, amiből majd érettségizni kell, majd azt mondta: Tegyetek el papírt és ceruzát a padról, mert most elmondom, hogy volt… Ilyen órákon tanulta meg a diák, hogy a szocialista demokrácia szóösszetételben a szocialista, mint fosztóképző szerepel…

Bizonyára, vannak ma is Vas tanár úrhoz hasonló történelemtanárok, akik elmondják, mit is takarhat az „európai érték”, az „európai jogállamiság”, „európai alapvető emberi jogok” etc.

Nos, ha Vas tanár úr történelemoktatására gondolok, akkor e szóösszetételekben az „európai” lehet a fosztóképző. Hiszen a törvényesség, a demokrácia, a jog és az emberi jogok halovány nyomát sem találjuk ma Európában. Illetve, az európai fehér, keresztény ember alapvető jogai és demokrácia-érzése szűnt meg 2015. óta. Ha pedig az Uniót, mint a független államok szövetségét tekintjük, akkor ez utóbbiról, azaz független államokról nem eshet már szó.

Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy az európai bíróságokon egy-egy állam ellen történő eljárásban, a feljelentett állam polgára ítél, mint bíró. Összeférhetetlenség ebben a konglomerátumban nincsen, ha az uniót irányító hatalom érdekei úgy kívánják. Jog sincsen, minden intézkedést és tagországot valami megfoghatatlan, idegen logikán nyugvó eszmének vet alá az Európai Bizottság, és annak mindenható elnöke, aki valószínűleg csupán a világkormány "helytartótanácsának" elnöke.

Az európai értékek átalakultak, s ma az érték előtt szereplő „európai” szó szintén fosztóképző. Hiszen, a templomok lerombolása, a keresztény értékek bűnné alacsonyítása, a teremtés logikájával homlokegyenest ellenkező férfi-nő kapcsolat megítélése, és bizonyos mentális betegségek természetessé nyilvánítása nem nevezhető értéknek a normális ember számára. Emellett a csalás, a sikkasztás, a megvesztegetés, ami nagyüzemi módon folyik az Unióban, sem nevezhető értéknek – az Unió társadalmainak még normális rétegeiben. Persze, az sem normális és értékes, amikor néhány aberrált és gondolkodásra képtelen alkalmazott kitalálja az uborka hajlásának elfogadható szögét, s azt, hogy a disznóólba milyen színű labdát tegyen a gazda, hogy a szegény, színvak állat jól érezze magát. A normális ésszel ellenkező uniós intézkedéseket felsorolni talán egy több száz oldalas könyvben lehetne, de a fentiek is bizonyítják, hogy valami nagyon félrement a világkormány által vezetett európai szövetségben, amelynek követői a Magyarországra vonatkozó utasításokat hajtják végre – jó pénzért.

Ezek a követők Magyarország és a kárpát-medencei magyarság teljes megsemmisítésén dolgoznak. Az ország bekebelezése a céljuk, ám egyetlen dolog hibádzik az elképzeléseikben. Nevezetesen az, hogy a forgatókönyvet írók nem mindenben ismerik elég jól a magyar mentalitást, a magyar kereszténység fogalmát és annak gyakorlatát. Ugyanis a magyar genetika más, mint aminek ők gondolják. A magyar, szabadságot akaró nemzet, kereszténysége pedig egészen más alapokon nyugszik, mint a nyugati kereszténységé. A magyarban ott van a sztyeppék sámánjainak lelkülete, ott van a töretlen Isten-hit, de nincs ott Róma. A magyarban él Árpád, és Szent László, Dózsa és Széchenyi szelleme, amit a nem magyar és nem keresztény aligha tud összeegyeztetni, mert a víz és az olaj elegyítése sokkal egyszerűbb művelet volna. A magyar akkor tart össze, akkor van közös erő, akarat és győzelem, amikor elveszni látszik a szabadsága, amikor idegen, és a magyarságot már korábban is megkínzó erő akar a nyakára lépni. Nos, akkor a magyar nem ismer lehetetlent. Árpád vezér, Hunyadi János, Dobó István, és sok ismeretlen kapitány vitte a sereget a túlerő ellen győzelemre. Zrínyi pedig inkább adta az életét magyar katonáival, semmint rabszolgává legyen…

A mai belpolitikai helyzetet tekintve, a fenti történelmi tények alapján nem mernék az ellenzék helyében úgy viselkedni, ahogyan ez, az immár ellenséggé vált hazudozó, ócska, hazaáruló söpredék viselkedik. Nem merném emlegetni a jogállamiság felfüggesztését, a koldusbotra juttatást, s nem mernék ország-világ előtt hazudozni alapjövedelemről, uniós nyugdíjról, kormányról, járványügyi intézkedésekről… egyáltalán… meg sem mernék megszólalni egy gyilkos família tagjaként (képünkön), olyanként, aki egyes feltételezések szerint személyesen ismerte Ali Agca-t, II. János Pál merénylőjét. A mai ellenzék a későbbiekben a nép által hozandó ítéletét írja alá, minden aljas megnyilvánulásával, mert azt gondolja, hogy aki ma fizet az aljasságért, az majd meg is védi őket. És ez, botor elgondolás. A magyar nép haragja és önvédelme ellenében bárkit megvédeni a magyaroktól… lehetetlen.

Mert a magyar lát. Igaz, van egy lumpen társadalmi réteg, amelyik fizetett buszokon jár-kel az országban tömegként megjelenve az ellenség oldalán, s vannak fiatalok is, akiket megpróbál az ellenség a maga oldalára állítani, a fiatalok forradalmi lelkületének szimpatikus hazugságokkal… ám ez, a „tömeg” nem a magyar lelkesedés és szabadságvágy tömege.  Csupán látszat-tömeg. Mert a magyarban másutt van az a pont, amikor vulkánként tör fel belőle az önérzet, és a hazaszeretet, a szabadság védelmének a kényszere. Más a magyar forráspontja, és ezt a forráspontot nem tudja kitalálni a nagy forgatókönyvíró. Csak meglepődik, amikor egy másik, egy magyar forgatókönyv kerül elő…

Mi magyarok se felejtsük el tehát, a lelkesedést, a harci kedvet és az elveinkhez való hűséget. „Dulce et decorum, est pro patria mori”, azaz, szép és dicső a hazáért meghalni – mondta egykor Horatius. Zrínyi azonban évszázadokkal később hozzátette: „Sed dulcis est vivere”, azaz, még dicsőbb élni…

Orbán Viktor minapi politikai elemzése, utat mutat ebben a szürrealista európai káoszban, világos és érthető célokat jelöl meg. Ma nem feladni, kételkedni és elkeseredni kell, hanem szép nyugodtan kiszidolozni… a kardot! Szükség lesz rá, és ha rozsdásan használjuk, az kissé snassz, de vérmérgezést is okozhat…

Stoffán György

Rossz úton a győzelemhez – hogyan válik Fidesz-ellenessé a nemzeti média

 

Nem értem, hogy a magyar nemzeti, vagy kormány-közeli, vagy jobboldali sajtóorgánumok és ezzel az olvasók nagyobbik része is, miért reklámozza folyamatosan a baloldalt, a liberálisokat, Ferit és Elenát, meg a többi hazaárulót?

Hiszen, lassan ott tartunk, hogy az ellenzéki pártok szavazói és maguk a politikai hangadók is onnan kapják az infókat saját magukról, ahol egyetlen szóval sem kellene említeni őket.

A közösségi oldalak telis-tele vannak ezeknek a portréival, brüsszeli öklendezéseikkel, hazai őrjöngéseikkel, a tüntetésekkel és az azokon elhangzott badarságokkal. A televíziós beszélgetős műsorokban röhögcsélnek rajtuk, primitív textusban kibeszélik és szidják az ellenzéket-ellenséget, trágár mondatok hangzanak el… 

 (Az ok is egyszerű: olyan műsorhoz, amely tartalmas és nem mások szidalmazása, kibeszélése a tartalom, már ész és elképzelések kellenek. Másokat szidni viszont "ingyen van" és gondolkodni sem kell rajta.... Ez a proli házmester logika, amely viszont méltatlan a nemzeti hírközléshez, újságíráshoz, műsorkészítéshez.) 

 Egy, és ugyanaz a stílus uralkodott el a jobb és a baloldalon. Ez pedig nem jelent jót.  

A hazai jobboldali médiának nem ez (volna) a feladata. Nem süllyedhetünk le arra a szintre, amelyen némelyik ellenzéki médium áll, s nem vehettük volna át azt mentalitást sem, amely a balos és liberális sajtóban természetes. Ám, átvettük. És ez baj!

A nemzeti keresztény médiának attól kéne másfélének lennie, hogy van méltósága, hogy szépen fogalmaz, hogy tanít, irányt ad az erkölcs és a tisztesség, a felelősség-, és nemzettudat valamint a példamutatás terén.

Amikor például Koncz Zsófiáról kellene írni, a nemzeti média az ellenfelet ostorozza, és Koncz Zsófiáról alig esik szó. Pedig van programja, vannak tervei és céljai, közülünk való és értékes ember. Ezt azonban senki nem tárja az olvasók elé. Helyette az ellenfélről írnak kígyót-békát, s már azt is tudni véli az olvasó, hogy ez az ellenfél… de hagyjuk is.

A magyar jobboldali médiumok az egyetlen alapigazságra nem jöttek rá, vagy nem is akarnak rájönni: a magyar ember mindig arra szavaz, akit gyaláznak. Ki tudja miért, de így van. Így került vissza a hatalomba Paskai László esztergomi érsek hathatós támogatásával a vaskoronás Horn Gyula, így lett miniszterelnök Feri, ennek tudható az is, hogy Karácsony ma főpolgármester lehet. És Isten ne adja, Elena asszony miniszterelnökségét is most készíti elő ezzel az ostoba gyakorlattal a nemzeti média.

Az olvasók és nézők kiszolgáltatottá váltak, mert a megmondó emberek, a kedvenc Tv-csatornák, a beszélgetős műsorok színvonaltalansága, baloldalt és baloldali politikusokat reklámozó témái arra irányítják a nézőt, az olvasót, hogy maga is ebben a mocsárban lubickoljon ahelyett, hogy szétnézne az országban és felismerje a kormány évtizedes munkájának az eredményeit, az értékeket, javasoljon, de bíráljon is, ha arra szükség van. Együtt, és pont olyan kitörő örömmel kéne a nemzeti kormányt támogatni ma is, mint a választások éjszakáján tettük. Mert a kormány és a kormányfő nem változott. A célok is ugyanazok. Csakhogy…  

Csakhogy a nemzeti média és a választók is belefutottak abba a láthatatlan csapdába, amelyet a baloldal és a liberálisok állítottak fel. Kevesen vannak, nagyhangúak, és ismételgetik a hazug szólamokat, amelyekre azonnal ugrunk, de amelyeket meg sem kellene hallani. Mert nem ők hirdetik magukat, hanem a nemzeti média. Szakmányban.

Ha nem tennénk, akkor fogalma sem volna senkinek Cseh Katalin vagy a lyukas zoknis állatorvos számunkra elfogadhatatlanul alacsony szellemi kapacitásáról. Ha a mieink megvalósult ígéreteit vennénk górcső alá, vagy éppen számon kérnénk rajtuk a meg nem valósultakat, akkor szimpatikusabb és tisztességesebb volna a nemzeti sajtó. Így azonban a gyorsvonat sebességével rohanunk ismét a bukás felé, mert rossz az irány, rossz a nemzeti média stratégiája. Újra mondom, Horntól-Karácsony Gergelyig jól bevált a balosok és liberálisok módszere, ami nem más, mint, hogy a saját szintjükre lehúzzák a másik oldal sajtóját… és ez sikerült néhány röpke év alatt, miközben – szerénytelenség nélkül mondom – ezerszer hívtam fel a figyelmet a jelenségre, és annak súlyosan káros következményeire. Ha például a nemzeti média nem Kerigeri ócsárlásában merült volna ki október 13-a előtt, hanem Tarlóssal is foglalkozott volna, ma egy méltóságteljes, épülő Budapestet látnánk…

Jó lenne tehát még időben megérteni a balosok és liberálisok nemzeti oldalt romboló módszereit, szisztémáját, méregkeverését, és felül kellene emelkedni azon a stíluson, amelybe lerángatták – sokak értetlensége és szerény szakmai tehetsége által –, a jobboldali médiumokat. Ma még nehezebb a helyzet, mert a vírus miatt egyre többen lőnek jobboldalról is a kormányra és Orbán Viktorra. Ebben a helyzetben pedig, amelyet a legaljasabb módon igyekszik kihasználni az ellenfél, ott kell állni a vártán, és saját értékeinkkel, saját nézeteink hangoztatásával – őket meg sem említve – kell visszaverni a támadásokat. Magyarán: végre módszert kell változtatni ahhoz, hogy „visszamásszunk” a nemzeti sajtóhoz méltó magaslatokba abból a mélységből, ahová lehúzta a jobboldali, a kormány-közeli médiát a primitív, és száz éve változatlanul aljas baloldali, liberális és az ezek által létrehozott „mihazánkos” bomlasztó szellemiség. Miattuk, és „ószövetségi módszereik” sikeressége okán, ma fölösleges kételyekkel küzd a nemzetben gondolkodó Fideszes választópolgár is. Mert ha nem is vallja, mégis ezt vetíti ki a nemzeti média is, mintegy rossz védekezésként. Nem jó irány… ugyanis ez a célja, és ez vezetett már nem egyszer a baloldal győzelméhez.

Ne feledjük: a jó irányt Orbán Viktor mutatja…

Van dolgunk tehát! Végezzük azzal a lelkesedéssel, abban az eufórikus hangulatban, amelyet át-, és megéltünk a választások éjszakáján! Mert nincs okunk a kételkedésre. Ha pedig mégis kételkedünk, gondoljunk arra, hogy ezek a kételyek az ellenség ördögi mesterkedésének az eredménye, ami ellen közösen és okosan kell végeznünk a feladatainkat… Őket meg sem említve, nem posztolva róluk semmit… mert van mire büszkének lennünk… van mit bemutatnunk és hirdetünk!

 A koszról és a pottyantós budi tartalmáról sem írunk és beszélünk… tudjuk, hogy van és ennyi elég is… Hiszen, a pottyantós buditól ötven méterre gyönyörű virágok nyílnak, és a szomszédból idehallik a gyermekzsivaj, s miközben vecsernyére hív a harang, a kocsmából vidám énekszó zengi be a falut… Ugye milyen egyszerű?

 Stoffán György

Dr. Orbán Viktort a homogének gyalázzák…

Teljesen elmebeteggé vált a világ, mint azt ma már világosan láthatjuk. Egy hadsereg támadja Európát, de sem Európa, sem a keresztény egyházak vezetői nem védik az európaiakat, hanem a hadsereg tagjait nevezik hazudozva szegény menekülteknek még akkor is, amikor bebizonyosodik, hogy egyetlen egy sem érkezik olyan helyről, ahol üldözik, vagy ahol háború van. Az véletlenül előfordul, hogy keresztény menekült kerül a pogányok hadseregének gumicsónakjába, de azt hamar elintézik… a tengerbe lökik… mert keresztény. 

A másikat lefejezik, mert keresztény, a harmadikat élve elégetik, mert keresztény, a negyediket ketrecben engedik a víz mélyére, mert keresztény… És nem tévedés, amikor összemosom az Európát megszálló pogányokat az őket – Soros utasítására – küldő ISIS-szel. Minden logikusan összefügg… még ha nem is szabad beszélni róla. A pogány sereg tehát jól felkészülten, ötszáz év után ismét Európa megszállására, a keresztények kiirtására készül. 

Mindegy minek nevezzük őket, a szellemiség, az elv, a mentalitás ugyanaz. Az övék ötszáz év után is ugyanaz. Ők ötszáz év után is éppen úgy imádkoznak naponta háromszor, Mekka felé fordulva, s ötszáz év után is betartják a Szent Korán parancsait… amelyek ránk, keresztényekre nézve nem garantálják a hosszú életet. Változatlan és célratörő a pogány mentalitás, szemben az ostoba európai liberális szellemiséggel, amely sem önvédelemre, sem józan világlátásra nem képes. Hiszen a pogányokat illetően is ugyanazt a törvényt akarja alkalmazni – vagy még azt sem – amit saját nemzetével alkalmaz. A pogány ingyen él, azt tesz, amit akar, ha öl, öl, ha erőszakot követ el, teheti, ha gyermekeket vesz feleségül, az is az ő dolga. Európa jogrendje semmivé vált, s ma már csak az uniós liberális vezető-söpredék gondolja úgy, hogy ez sokáig fenntartható. Mert vagy a nemzetek lépnek föl az uniós csürhe ellen, vagy a pogány lép egy nagyot, és akkor Európa sivataggá válik másodpercek alatt. A hazai ellenzéknek nevezett hazaárulók nem akarják megérteni azt, hogy a liberális migráns-simogatók győzelme esetén Magyarország, Svédország vagy a németek sorsára jut. 

Potenciális halálos veszély az, amit rá akarnak erőltetni – Soros pénzén – a magyar állampolgárokra. Azt akarják, hogy gyermekeket, anyákat és fiatal lányokat erőszakoljanak a pogány férgek, hogy terrorcselekményeket elkövetve erőszakolják a magyarokra akaratukat, hogy félelemben tartsák a magyar társadalmat. Tehát, amikor ezek az ellenzéki pondrók a pogányok mellett állást foglalnak, akkor a magyar nemzetet veszélyeztetik, a magyar nemzetet árulják el, és sodorják halálos veszélybe az embereket. Magatartásukat reményeim szerint törvényes számonkérés fogja követni… Amikor pedig Orbán Viktor miniszterelnök teljesen logikusan arról beszél, hogy az etnikai homogenitást (értsd: a Magyarországon ezer év alatt megszokott etnikai homogenitást, azaz, az ország etnikai összetételét!) meg kell tartani, a számos elmebeteg, rosszindulatú liberális-bolsevik máris fennakad, és semmiképp sem akarja úgy érteni, ahogyan az logikus volna. Ehelyett elkezdődik a vádaskodás, a gyalázkodó gyűlölködés, és a hazaárulás Soros-kottákból játszott fortissimója. És boldog ez a söpredék, mert újra rúghatott egyet "a Zorbánba", aki lop, aki diktátor, aki immár nacionalista, fasiszta és… és minden, ami emberileg elképzelhető rossz. A söpredék füttyös szószólói, hazug és rabló főkorifeusai, fizetett történelem-hamisítói könnyen rágalmaznak, hiszen nekik csak tükörbe kell nézni, elmondani a velük szembenézőről az igazat… s ezt írják és mondják fennhangon Orbán Viktorról, a Fideszes választókról és mindenkiről, aki aberrált, liberális, magyargyűlölő homogenitásukat sérti. 167 milliárd ellopott metrópénz, Demszky, Gyurcsány, Medgyessy remek szereplése, az SZDSZ hátrahagyott tartozásai… és estig sorolhatnánk… ennek az undort keltő hernyóhoz hasonlító söpredéknek a viselt dolgait, amelyek büntetlenül elévülnek, míg másokat hazug tényállás alapján ítélnek évekre. Azonban felhívnám a saját figyelmünket két tényre, amelyek a választást is befolyásolhatják: 

1./ Egyre több olyan emberrel találkozom – sajnos –, akik a kormányról és Orbán Viktor kormányfőről korábbi pozitív véleményüket a „civil” szervezetek folyamatos vádaskodásának alapján megváltoztatták. Ma már a katolikus sajtóban is egyre sűrűbb a kormányellenesség. Hiszen, ha a gyereknek állandóan azt mondják, hogy hülye, akkor azzá is válik… Így sulykolja Soros civil-söpredéke a magyar társadalomba a kormányt gyalázó rágalmakat. A polgár pedig azt látja, hogy a vádakat és rágalmakat a kormány szó nélkül tűri, illetve a bíróság is olyan erkölcstelenséget követ el egyes személyekkel szemben, amilyenre normális országban esély sem volna. Lásd: Matolcsy György felháborító bírói megalázása… 

2./a. A kormány-kommunikáció is hibás lehet, ugyanis nem elég televíziós műsorokban ádáz ellenségként lefesteni a liberálisokat, de sokkal több információt kellene adni a kormány tevékenységéről és az ellenzék jelen támadásairól a társadalom számára. 

b./Nem elég szajkózni, hogy mit csinált és mit csinálna a liberális-szocialista-bolsevik ellenzék. Az állandó – bár jogos – negatív véleményeket előbb utóbb megunják az emberek és ez visszájára fordulhat. Lásd: Horn Gyula megválasztása. 

c./ Kellene végre egy koncepció arra, miként lehet visszaverni ezeket a primitív politikai támadásokat, és hogyan lehet megértetni az emberekkel (nem a Fidesz oldalán!!!!) a kormány koncepcióját. 

d./ Már többször mondtam, de ismét elmondom: sokkal több alázatot kell tanúsítania a Fideszes középrétegnek, helyi Fidesz-vezetőknek. Újabban divat lett nagyképűen, felülről, cinikus közönyösséggel nyilatkozgatni – többnyire marhaságokat – a televíziók képernyőjén vagy újságokban. A Fideszes média is kezdi elveszteni azt a méltóságát és kulturáltságát, amely megkülönbözteti a bolsevik, „belvárosi értelmiségi” proli-médiától. Ez végzetes lehet! Jó volna tehát odafigyelni ezekre a szempontokra (is). 

Mert nem vesszük észre, de a liberális – bolsevik, proli primitívség lehúzhat a maga szintjére, ahol azonban ők a profik! Summa summarum: Hülyül a világ. Európa a liberális, a bolsevik és a félreértelmezett, politikává fabrikált, kereszténynek nevezett (de nem az!) elvek miatt, lassan végleg az aberrált pogányok kezére kerül… 

Hunyadi és Kapisztrán bizonyára zokog, és nemzetünk más nagyjai is hüledezve nézhetik odafentről Nyugat-Európát és a Vatikánt, s nem hisznek a szemüknek. Ők is csak ennek a százszor arcul köpött, megalázott, de nemzete mellett kitartó magyar miniszterelnöknek hisznek és drukkolnak… akinek a Magyarok Nagyasszonya nem engedte el a kezét… ahogy ezt elődje remélni igyekezett. Mert a hitünk igazán homogén kell, hogy legyen… mint erről Jakab Antal, néhai erdélyi püspök egy beszélgetésünk alkalmával szólt: – A magyarság és a kereszténység egy. Ha különválasztjuk, akkor az olyan, mint amikor a lélek elhagyja a testet… az a halál! 

Stoffán György

2017-03-04 - Polgár Portál 

Hátországi járványháború - MVSZ segédlettel...

A díszes orvos- és álorvos-társaság, Patrubány (bal-szélen) fővédnöksége alatt... 

Az embertelenség a háborúk terméke – és fordítva. Ma is háború dúl, de ez a háború, sokkal embertelenebb, mint amelyeket a történelemkönyvek lapjairól ismerünk. Hiszen háborút a felek vagy támadás, vagy a védekezés okán/miatt vívtak. Ma egy egészen másféle háború dúl körülöttünk. Az embertelenség, az emberi ostobaság, a kapzsiság és az árulás európai és hátországi háborúját szenvedjük. Mindenki háborúban áll most Magyarországon, mert a járványtagadók, az ellenséges politikusok, az MVSZ, a fellázított egyetemisták, a liberális sátánisták, a kereskedők, mind a józan ész, a tények, a közakarat és az egészség, tehát a magyar nemzet és a megmaradás ellen vívják harcukat. 

MVSZ-bohózat a társadalom egészsége, és a védekezés ellen 

 A járvány tagadása végzetes lehet, hiszen, mint látjuk, terjed, mint a bozóttűz, és aligha áll meg, ha a Magyarok Világszövetségének elnöke – akit nem az eszéért és a magyarságáért szeretünk –, helyet ad néhány elvakultnak, konferenciázni, tagadni, s ezzel talán potenciális gyilkossá és álhírterjesztővé válni, egy szebb napokat és sokkal józanabb vezetést is látott székházban, amelyet ingyen bérelnek a mindenkori városvezetéstől. Most, ehhez a városvezetéshez igazán méltókká váltak… hiszen tagadni a valóságot, a tényeket, meglehetősen botor magatartás, s mindezt úgy tenni, hogy csatlakozik e szervezet – legalábbis vezetése – a kormányt gyalázó ellenséghez… hát több mint botorság. Nem kisebb, mint Sopronban, néhány fős közfelkiáltás után kijelenteni, hogy visszavették Nyugat-Magyarország pár falucskáját Ausztriától… vagy, hogy ma, 2020-ban, ha összejön az általuk kitalált – de sajnálatos módon nem a nemzeti régiókra vonatkozó Uniós – aláírás-gyűjtési akciójuk, akkor felülvizsgáltatják Trianont… A "legérdekesebb" - hasonló - vállalkozásuk, hogy minden egyházi törvényt, előírást és szabályt felrúgva, maga Patrubány akarta boldoggá avattatni Árva Vince OSPPE atyát a Vatikánban. 

Már kongresszusuk előtt nekimentek Bayer Zsoltnak, Pintér Sándor belügyminiszternek, Kásler Miklós miniszter úrnak, és ki tudja még kiknek... mert bírálatok érték a járványtagadás kongresszusát, és az MVSZ-vezetés, valamint a sajtószolgálatuk nehezen viseli a bírálatot... Úgy látszik, kell ilyen szervezet is ebben a társadalomban… ha nincs elég bajunk! 

A Semmelweis utcai székház dr. Gödény által (is) szervezett „konferenciáján” résztvevő külországi és hazai orvosok, álorvosok igyekeztek bebizonyítani, hogy minden óvintézkedés smafu, értelmetlen és csak az emberi méltóság ellen szól. Azt pedig, hogy a székházból közvetített adás megszakadt, az MVSZ sajtószolgálata úgy adta közre, hogy ez valamilyen külső beavatkozás lehetett, amely e nagy ívű konferencia titokban tartása érdekében történhetett. Mit tehetünk hozzá e kissé önmagát túlértékelő Semmelweis utcai Patrubány-cirkuszhoz? Talán annyit, hogy néha érdemes volna gondolkodni is, nem csak lázadni és olyan dolgokat elkövetni, amelyek akár emberéletekbe is kerülhetnek, hiszen aki komolyan vette az ott elhangzottakat, az nem hord maszkot, és úgy tesz, mintha rá nem leselkedne a halál… pedig e világszövetség tagságának átlagéletkora messze túlhaladja a hetvenet… 

De menjünk tovább. A politikai erő(tlene)k – azaz, az ellenség mindenféle hazugsággal igyekszik lázítani a kormány és annak intézkedéseivel szemben. Akik bevezették a vizitdíjat, ma ingyenes tesztért kiáltanak, s buta niemandok bírálják azokat a szaktekintélyeket, akik éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a járvány erejét megtörjék. Ez is több mint jellemhiba azok részéről, akik csak a saját érdekeiket és hatalmi vágyaikat élik ki a szolgálat helyett. A legfőbb problémájuk és gyűlöletük abból fakad, hogy az uniós pénzekből nem lophatnak, s nem az ő haveri körüknél marad a haszon. Emiatt gyűlölködnek, hazudoznak, és nem átallják telekürtölni a világot magyarellenes és nemzetvesztő szlogenjeikkel… 

S miközben dúl a járvány, halálos veszélybe sodorják azokat a tojáshéjjal ellátott fenekű „egyetemi polgárokat”, akik ugyan nem látják még a fától az erdőt, fogalmuk sincsen arról, milyen károkat okoznak főként önmaguknak, ám, rájuk épp olyan veszélyes a vírus, mint másokra… legfeljebb könnyebben kapják meg tömegben. Tehát, az ellenséges pártok, szintén potenciális gyilkosok, amikor a járvány idején másokat utcai, tömeges tüntetésre sarkalnak. Igaz eleik – de facto – tömeggyilkosok voltak, tehát ezek nem éreznének semmilyen lelkiismeret furdalást, ha néhány hisztis egyetemista forradalmár belehalna a járványba… 

A kapzsiság magasiskolája 

 A kereskedők egy része is csatlakozott az aljanéphez. Az élelmiszerárak, a gyümölcs, de még a mosogatószer ára is hatalmasat ugrott március óta. Nem beszélve a száz forintot alig érő maszkokról, amelyeket 700 és 1000 forintért vesztegetnek az erre szakosodott patikák és más kereskedelmi egységek. A fertőtlenítők és a járvánnyal kapcsolatba hozható eszközök és szerek árai is a csillagos eget verik, ami szintén az embertelenség és a kapzsiság aljas magatartását tükrözi.

Lealjasodott minden 

A kormány és a kormányfő, a külügyminiszter és az operatív törzs pedig, emberfeletti munkát végez, amikor meg akarja védeni a magyar társadalmat, az országot a fentiektől… de hiába. Mert a rémhírterjesztők, a nyerészkedők és a liberalizmus emlőin nevelkedett politikai erő(tlene)k folyton-folyvást visszarángatják a társadalom egy részét a hazugságok és aljaskodások mocsarába. A baj az, hogy nem történik semmilyen ellenintézkedés. A mai világ arról szól, hogy minden agyalágyult elmondhatja a véleményét, posztolhat, s a hasonszőrűek, nem törődve embertársaik életével és egészségével követik a stupidot, az agyamentet, tagadják a tényeket, veszélyeztetnek mindenkit… Háború ez a javából, s olyan háború, amit normális ember nem tud megnyerni, mert a hülye a maga szintjén profi, a normális viszont ott, azon a szinten tehetetlen. Épp úgy, mint az aljas liberális politikusok hazugságaival és a kereskedők kapzsi embertelenségeivel szemben… 

Pedig itt az idő, mert életekről, nemzetről és hazáról, megélhetésről és egészségről van szó. Aki ezek ellen tesz, azt meg kell büntetni! Akár egy világszövetség elnöke, akár kamuorvos, akár nyugati támogatással hazát áruló politikus, vagy ócska kapzsi szatócs… egyre megy. Mert a vírus itt van, támad, beteggé tesz vagy egyenesen megöl! Gyermeket, felnőttet és öreget válogatás nélkül. 

Aki pedig ezt tagadja, az maga is a gyilkos kór bűnsegéde… vagy egészen hülye! 

 Stoffán György



Ps: Az MVSZ kongresszusával más lapok is foglalkoztak...

https://alfahir.hu/2020/08/17/koronavirus_patrubany_miklos_magyar_orvosi_kamara_virusszkeptikus_oltasellenes

https://www.hirstart.hu/hk/20200817_nemzetkozi_virusszkeptikus_konferenciat_szervez_a_magyarok_vilagszovetsege

https://magyarnarancs.hu/feketelyuk/a-joisten-hozta-letre-ezt-a-konferenciat-a-semmibol-132554

Nyílt levél a tüntető egyetemistáknak

Ifjú Hölgyek és Urak!

Föl kellene ismerniük, hogy Önök még nem művészek, nem végzett, diplomás emberek, csupán a jó buli kedvéért beálltak egy politikai harcba, amely az egész világot lángba borította, s most ezt a lángot Önök Magyarországon is meg akarják gyújtani. Az a szellemiség, amelyet Önök most tapasztalat és tudás híján szolgálnak, nem más, mint önmaguk ellen vívott harc.  Hiszen, amikor Önök a „szabad ország, szabad egyetem” szlogent ordibálják, és diktatúráról harsognak, akkor saját jövőbeni szabadságukat számolják fel, és egy olyan politikai eszmét segítenek hatalomra jutni, amely diktatúrát szül. Az Önök jelenlegi tevékenysége maga a diktatúra, ugyanis egy demokratikusan megválasztott kormány és annak vezetője ellen lépnek föl erőszakkal, az ellenzéki politikusok által generált káoszt előidézve.

Önök nem tudják, mi az a diktatúra. Önök nem tudják, mi az a demokrácia. Önök még semmit nem tudnak az életről, csupán azt, amit a liberális és kommunista ellenzék az Önök szájába ad: az Önök szabadságjogainak skandálását.

Ha pedig az Önök által szolgált szellemiség győzne ebben az országban, akkor Önök aligha járhatnának egyetemre. Félve lépnének ki az utcára, mert nem tudnák mikor és hol erőszakolják, ölik meg Önöket. Önöknek nagy pénzeket kellene fizetniük a tanulásért, s nem volna értelme gyermekeket vállalniuk, mert azoknak a gyermekeknek nem volna jövőjük, országuk, szabadságuk. Az Önök jelenlegi politikai tanácsadóinak elődei százmillió embert öltek meg röpke nyolcvan év alatt. Ezek a kommunisták voltak, akiknek egyik mai szószólója Gyurcsány Ferenc, az ő hites feleségével egyetemben. Azt gondolják Önök, hogy ez az eszme ma nem gyilkolna? Önök azt hiszik, hogy Önök nem lennének áldozatai ennek a szellemiségnek? Dehogynem! A kommunisták nem változnak… és nem kímélik azokat sem, akik hatalomra segítik őket. Ha tanultak volna történelmet, akkor tudnák. Ám, nem tanulhattak, mert a rendszerváltás nem harminc éve volt, hanem csak napjainkban zajlik. Ennek a rendszerváltásnak a kerékkötőivé váltak Önök is, akik azoknak a pénzéből tanulhatnak, akik a jelenlegi kormányt megválasztották. Önök azokat a jobbításokat vetik el, amelyeket ez a kormány az Önök javára kíván tenni. Ha körülnéznek ma Magyarországon, láthatják, hogy nem rombolás folyik, hanem építkezés, jobbítás… akik rombolnak, azok Önök és az Önök tanácsadói.

Tudom, vannak hibáink is, de ezek a hibák pontosan azok, amik miatt Önöknek lehetősége van most Magyarország hírét a világ – a liberális, magyar gyűlölő világ – előtt lejáratni.

Nekem már tökmindegy lenne, hogy Önök mit csinálnak, milyen országot akarnak Önmaguknak, hiszen az én hátralévő néhány évem már nem oszt és nem szoroz. Mégis figyelmeztetem Önöket, hogy térjenek észhez, mert Önöknek is vannak kisebb testvéreik, apró gyermekek, akiknek a jövőjét most Önök teszik kockára.

Végül, hadd beszéljek néhány szót arról, hogy a művésznek, a művészetnek mi a hivatása, mi is valójában a művészet. Aki nem a nemzetét, hazáját és az emberiség kulturált és békés, erkölcsös és szeretetteljes jövőjét szolgálja, az nem művész és soha nem is válik azzá. Az csak egy tehetséges – vagy nem tehetséges – alkalmazott, aki pénzt keres és eladja magát egy-egy politikai eszmének. Annak az eszmének, amely jobban fizet. Önök most e pillanatban ez a kategória mindazokkal együtt, akik „művészként” Önöket támogatják, visszasírván azt a jólétet, amikor nem az Uniót, hanem Moszkvát szerették és ebből remekül éltek. Soha, semmilyen mértékben nem támogatták Magyarországot, a magyar nemzetet, a magyar hagyományokat… csak magyarul beszéltek, ideszülettek, és itt éltek jól a politikai elköteleződésük okán/miatt.

A művész szerény, mint a bölcs ember. Alázattal szolgálja azt a műfajt, amelyre elhivatottsága van, s igyekszik példát mutatva, a politikán kívül és felül a jót, a követendőt hirdetni… Shakespeare-en, Gogolon, Madáchon, Beethovenen vagy Mozarton keresztül. A művész nem emel barikádot, nem hazudozik ostoba szlogeneket üvöltve, nem foglalja el mások épületeit, és akkor is szabadkozik, ha mások nagy művésznek titulálják. Önök mindezen ismertetőjelek ellenkezőjéről tesznek most tanúságot. Tehát olyan messze állnak a művészettől és művésszé válástól, mint Makó vezér Jeruzsálemtől. 

Javaslom: ne azokat lássák nagynak, akik ma öntelten, bosszúból, mindent (is) jobban tudva, a bölcsek kövét maguknak vindikálva kiállnak Önök mellett, hanem azokat, akik most, ebben a helyzetben is hallgatnak, dolgoznak, szolgálnak. Akik építenek, akik Önökért is, és a nemzet szuverenitásának megmaradásáért teszik a dolgukat művészként, tanárként, orvosként… emberként!  

Ifjú Hölgyek és Urak!

Még nem késő! Üljenek vissza a padba, tanuljanak és szerezzék meg a diplomát, hogy annak birtokában elkezdhessék azt a szolgálatot, amely, majd a köztetszés és az Önök által nyújtott teljesítmény alapján, művésszé emelheti Önöket. Mert az elvetett mag sem lesz azonnal búzakalásszá…

Isten áldjon mindnyájunkat!

Stoffán György   

459 új fertőzött…

Sikerül lassan feltornászni magunkat azon európai országok tragikus járványeredményéhez, amely országokat biztonságosnak ítélt nyárra az Operatív Törzs, s ezért ezekbe az országokba minden nehézség nélkül utazhatott a magyar polgár. S bár Erdélyben és a Partiumban alig volt fertőzött, mégis karantén volt a büntetés, ha idős szülőket, rokonokat, barátokat látogatottunk meg… igaz, ma Erdély még „Románia”…

Summa summarum, az Uniós parancsot végre kellett hajtani, és a velejéig fertőzött „művelt Nyugat” olyan szép zöld volt egész nyáron, mint az üde mező. Hiába voltak figyelmeztető jelek, írások, szakvélemények: Befehl ist befehl!

Így hát a gondolkodásra nem, de ellenkezésre mindig kapható magyar társadalom egy része nekiindult, és Horvátországtól Londonig körbejárta Európát, mert nyaralni kell…

Itthon a Balaton volt a fő cél, ahol sós-hering módjára üdült, napozott és pihent a magyar, s mindenki büszke volt a magyar tenger iránti vonzalomra, a vállalkozók pedig soha ilyen jó szezont nem könyvelhettek el, mint az idei. S mert eleddig nem volt kézzelfogható a járvány, azaz sokan nem tapasztalták meg saját környezetükben a betegséget, sokasodott azoknak a száma is, akik szkeptikusok lettek, s mindenféle ostoba elméletet gyártva tagadták a vírus létezését. Az ellenség pedig a tömött ingyenes strandokon harcolt az ingyenes strandokért… összekötve a kellemest a nagyon haszontalannal… ahogy ez náluk szokás.

A Magyarok Világszövetsége is a liberális ellenzék kórusában dalolva odáig süllyedt, hogy orvos-konferenciának nevezett, életveszélyes rendezvényt tartott a Semmelweis utcai székházban, amelyet ingyen bérel a magyar társadalomtól, amit most súlyos veszélybe sodort azzal, hogy gyengítette a járvány elleni intézkedések elfogadottságát, s erősítette azoknak a téveszméit, akik tagadják a már eddig is rengeteg halálos áldozattal járó betegség létezését. Patrubány Miklós MVSZ elnök minden bizonnyal bűncselekményt követhetett el ezzel, hiszen nem kisebb bűn az ilyen tagadás, mint a rémhírterjesztés.

A magyar polgár a nyár végén hazaért innen-onnan a nagyvilágból, a fiatalok – betegséget nem tapasztalva – buliztak, diszkóztak, s lám – itt az eredmény 2020. szeptember 4-ére. Ismét vannak halottaink, a fertőzöttek száma napról napra nő, de az iskolák továbbra is nyitva vannak… Ha pedig a gyerek nem veszi észre, hogy fertőzött, akkor magyar családok sokasága fog gyászolni…

Nem tudom, ki határozza meg a teendőket, kiknek az utasításait kötelező betartanunk, de, hogy nem lesz jó vége ennek az általános hitetlenkedésnek, az ellenzék hőbörgésének, az MVSZ lelketlen lázításának és a kötelező Uniós parancsoknak, az már most bizonyosnak látszik.

E nagy összevisszaságban kiigazodni sem lehet, hiszen a tavaszi helyzetnél ma sokkal rosszabbak a számok. Már várom az új bejelentést, miszerint a templomokat is bezárják...

A vírus létezik, öl, beteggé tesz, akár csinált, akár magától keletkezett vírusról beszélünk. Ezt a járványt használja ki a globális sátáni eszmét szolgáló Unió. Nem fordítva! Ma a túlélés fontos, semmi más! Aki pedig tagadja a járvány létezését és nem tartja be a szabályokat, azt, mint potenciális gyilkost meg kell büntetni, még ha az MVSZ elnökéről van is szó… 

Friss: 
Számos Pest megyei iskolában és óvodában az évnyitó után derült ki a fertőzöttség... de semmi nem történik. A csoportok és az osztályok működnek, korlátozás nincs.  A gólyatáborokban fertőződött fiatalok (pl: SOTE) még karanténkötelezettségről sem értesültek, szabadon mozoghatnak... ÉRTHETETLEN!!!! 

  

Stoffán György

A botorság visszataszító – válasz Szentesi kollégának

Az általam is – eddig – szívesen olvasott Szentesi-Zöldi László, a Mandiner oldalán igencsak belelovallta magát a sértődöttségbe, „Az irigység visszataszító” címmel irt cikkében.

(https://mandiner.hu/cikk/20200822_az_irigyseg_visszataszito?fbclid=IwAR3j8VYcVxxPnbkxVQTHe7xdCy10NYnLvkQ43aCIHh9NP_EXqqO8Og0PsiM#commentanch9345750)

Történt ugyanis, hogy nem vette jónéven ama kifogásomat, miszerint egy Fideszesnek nem illenék, egy Fidesz-ellenes politikus által, szavazatszerzés céljából elkövetett tettét úgy értékelni, hogy közhírré is teszi: a várható büntetés kifizetését is átvállalja. Ugyanis a Mi hazánkos Novák első dolga volt a rendőrségi intézkedés után. hogy a kormányt kezdte – mint eddig minden esetben – ócsárolni.

Nos, e kifogásomért Szentesi elővette a régi, jól bevált kommunista módszert: érv és vita helyett kijelentette, hogy középszerű írásaim vannak, száraz minden szavam, s fő rögeszmém, hogy másokat kritizálok. És mindezek mellett még irigy is vagyok summázta véleményét. Nos, az általa írásba foglalt irodalmi elemzésem, és eme jellembeli meghatározásom vitára sem érdemes, de még csak nem is haragszom érte. Hiszen nem engem, hanem önmagát sikerült – minimum előttem – vaskosan minősítenie, az eddigieket megfejelve azzal, hogy „ha ő egyszer kinyitja a száját, ha ő egyszer elkezd – rólam – beszélni”…, ezt is lehet, de ez a rágalmazás és fenyegetőzés amolyan  proli módszer, amibe szintén nem mennék bele. Rangon alulinak tartom. Ehhez még egy kis átkozódás is elkelt volna, és akkor echte kisebbségi stílusnak is beillenék.

Mert mire is lennék irigy, ha az irigység apró szikrája létezne bennem? Nos, a mai trágárista jobb-celebek esetében semmire. Mert nincs amire… Ugyanis, az én írói szabadságomat nem gátolja senki, és semmi. Ez pedig megfizethetetlen. Nem azt írom, amit szabad, amit engednek, hanem azt, amit gondolok. A nemzetért és a megmaradásért, a társadalomban megjelenő problémák miatt, és olykor a jobboldali média züllöttsége, méltóságvesztése okán gondolkodom és írok. No persze a jelenleg határnak nevezett vonalakon túl élő honfitársink érdekében is… Jól? Rosszul? Azt az Olvasó eldönti. Mások véleményére miért is adnék ez esetben?

Azt is írja Szentesi e nagy ívű, házmester stílusban fogalmazott méltatásban, hogy kóstolgatom. Őt is és a másik két írástudót is… akiknek fogadatlan prókátoraként hisztizett egyet a Mandinerben. Hááát… Isten őrizzen tőle! Vagyok már olyan öreg, hogy ne foglalkozzam ifjú és tapasztalatlan kollégákkal, még kóstolgatás szinten se. Ugyanis sem Szentesi, sem a másik két, Szentesi által megvédett – de miért is kell tőlem megvédeni őket – kolléga sem érdekel. Igaz, látszólag egy oldalon állunk, csak ők is másképpen és én is másképpen. Nekem az nem tetszik, ha botorságot csinálnak, mondanak, vagy amikor éppen nem azon vihognak, hogy Bayer milyen szellemesen trágár. Nekik meg az nem tetszik, ha őket bírálom, mert épp a Fidesz ellenes párt elnökhelyettesét kasserolják nyilvánosan, tömeges szimpátiát remélve ettől – Fideszesként… de már ez sem érdekel. Majd 2022-ben, a választások után megbeszéljük.  

Az sem érdekel különösebben, hogy mit mondana el rólam Szentesi… Mert én nyugodt vagyok, ha szakmai és nemzeti ügyben gondolt árulkodni rólam. Én nem voltam a Népszabadságnál 5-ös számú Fideszes pártkönyvvel, és nem is írtam ott a Horthy-temetés ellen vérbolsi műfajú cikket. Nem voltam liberális, nem voltam „megtévedt kommunista”, s nekem nem kell azzal mosakodnom, hogy „meg kellett járni azt az utat, ami végül a nemzeti oldalra vezetett”… néhány köpönyegcserével. Tehát, ha a lelkiismeretemet, eddigi csaknem negyven éves újságírói pályámat veszem alapul, akkor sem vagyok irigy, mert a köpönyegforgatás nem irigylésre méltó. Mint a jobboldali újságírói trágárság, és az ebben rejlő önlejáratás sem az! (Ezt csak Szentesi egyik védencének stílusáról vagyok bátor megjegyezhetni.)

Semmiben nem vagyok irigy, és azt hiszem soha, senkire nem is voltam. Szakmailag pedig végképp nem… Mert az én „bizonyítványomat” az Olvasóktól kapom nap-nap után.  

Így tehát, egy életre befejezhetjük a diskurzust Szentesivel. Nem írok vitát, hanem diskurzust… mert egy „bizonyos szint alatt” az ember nem vitázik. Az eddig eltelt 63 évemben épp elég volt az efféle, Mozartról szóló, házmesterekkel folytatott kényszerű vitákból…  

Azt azonban nem ígérhetem, hogy a tőlem megszokott „száraz, stílustalanul kóstolgatós, másokat bíráló stílusommal – ami „középszerű és csikorgós, fűrészporos és unalmas” –, nem emelek szót, ha a Hazáról, a Nemzetről és a magyar keresztény megmaradásról, Orbán Viktorról, és a 2022-es választás számunkra pozitív végeredményének fenyegetettségéről van szó.

Stoffán György

Betyársereg, ahogy kell…

Igazi, magyaros rendrakás volt nem sokkal azután, hogy két, nyilván fizetett provokátor a Dunába dobta a magyar nemzeti zászlót, azaz Magyarország egyik jelképét. Volt már ilyen a történelem során, amikor Kossuth a Szentkoronát akarta összetörve a Dunába dobatni… Nos, akkor a tett előtt mentették meg hazafiak nemzetünk szent ereklyéjét, s Kossuth hoppon maradt.

Hazafiak – Hála Istennek – ma is vannak. A két minősíthetetlen viselkedésű, nemzetgyalázó férfit igen gyorsan megtalálta, és föl is kereste a Betyársereg, figyelmeztetve őket arra, hogy cselekedetük büntetést vonhat maga után, ám a történelmi hagyományokra tekintettel, a magyar igazságszolgáltatást alkalmazták. Na, nem a mait, hanem a királyit. Lehetőséget adtak a bocsánatkérésre, és elmagyarázták nekik, hogy nem volna okos dolog megismételni tettüket, vagy hasonlót elkövetni. Azt is megtudták ezek az „alkoholtól megtévedt urak”, hogy sem az alkohol, sem semmi egyéb nem menti fel őket, nem jelent kifogást, hiszen a magyar ember részegen is megvédi hazáját, nemzetét.

A bocsánatkérés megtörtént, amelyet rögzített is hazánk egyetlen, párt-független, a magyar igazságot önzetlenül védő szervezet, a Betyársereg.

https://www.vadhajtasok.hu/2020/08/21/a-betyarsereg-fel-nap-alatt-megtalalta-a-zaszlogyalazo-fiatalokat-nyilvanosan-kellett-bocsanatot-kerniuk-video?fbclid=IwAR0rMMX7Ye-Ktwf6yyqUhPsQsvdOStGKSBi_TmWaIt7-4_QuEojHGOBRoXc

Köszönet érte!

Ezt a szervezetet nem fizeti senki, nem ajánlott fel támogatást számukra néhány Fideszesnek mond ott, de Fidesz-ellenest támogató kissé skizofrén megmondó ember, bár azt hiszem, nem is fogadnának el efféléktől egyetlen fillért sem. A mai Betyárok – igaz nem vesznek el a gazdagoktól de – saját kevesükkel is segítik a rászoruló magyar embereket, s ezt a segítséget nem verik nagydobra, mint a politikusok és egyéb ál-civil, „vitézi, lovagi” szervezetek, amelyek kürtöltetnek maguk előtt, amikor adományt osztanak… A Betyárok nem dariznak támogatásokat, nem kéregetnek fűtől-fától, de segítenek, ahol kell, ahol valóban rászorulóknak adhatnak. Csendben, alázattal... 

A Betyárok nem akarnak a Parlamentbe jutni, és nem a zsíros bársonyszékekért – nagy nyilvánosság mellett – keverik a bajt, mint tette egy kis politikai niemand, aki harmadik felelőse a magyar nemzet jelképe Dunába dobásának.

A Betyárok csak egyszerűen teszik a dolgukat, ahogyan azt egy magyar embernek, azaz minden magyar embernek tennie kellene. A Betyároknak elég, hogy magyarok…

A Betyárok méltók a nagy elődökhöz, akik szóval és tettekkel bizonyították elkötelezettségüket, minden politikai vagy más hasznot elutasítva. Hunyadi János, Gróf Széchenyi István, Prohászka Ottokár, Zadravecz püspök, Gróf Teleki Pál, Horthy Miklós, Mindszenty és Márton Áron ma büszkén tekintenek le erre az önzetlen és pártsemleges, magyar testületre, amely testület az állami szerveknek is példát mutatva cselekedett.

Az újságíró pedig köszönetet mond, hiszen ez az a módszer, és ez az a kötelesség, amelyért évtizedek óta koptatja a klaviatúrát… Mert nem a fotelból és a parlamentből, nem nagy pénzért és haszonért kell magyarnak lenni, hanem így… tettekkel a nemzet megmaradásáért.

Isten áldja a Betyárokat!

Stoffán György

Nemzeti nonszensz a szivárványos zászló-ügyben: Fidesz-ellenes pártelnököt támogat a Fideszes kormány-média…

Megtelt a magyar jobboldali média Novák „hőstettével”. Egy alig jegyezhető Fidesz-ellenes, sokszor a miniszterelnököt gyalázó mini-párt elnöke, jól megfontolt szavazatszerzés céljából leszedte a sokunk által ellenszenvet és undort kiváltó világméretű szervezet zászlaját a demokratikusan megválasztott önkormányzatok épületeiről, aminek eljárás lett a vége.

Nem a zászló a probléma, hanem ami mögötte van...

A zászló egy végkifejlet, ami által „nagyot lehet szakítani” politikailag, mert az emberek a zászlón élik ki az abnormalitás miatt érzett ellenszenvüket, és azonnal istenítik is azt, aki leszedte. Noha, aki leszedi a zászlót, az nem a jelenséget, bizonyos nemzetközi csoportok tevékenységét szünteti meg (szedi le!), hanem egy jelkép ellen lép fel, aminek alapvetően csak cirkusz értéke van, semmi más. Hiszen, nem a zászló pucérkodik gusztustalanul az Andrássy úton, és nem a zászló tesz felháborító kijelentéseket a kereszténység ellen. Az csak lóg vagy leng, mert kitették, azaz, kesztyűt dobtak a botor jobboldali gondolkodók és a népet hülyének néző politikusok elé. És a nép felvette a szaros kesztyűt. A logikátlanság így hát, támogatja a zászló leszedését, éljenzi a Fidesz ellen lázító „politikust”, aki „megtette, amit más, nem mert megtenni”… de nem látja a nép, hogy ez is egy megszervezett és mind a nemzeti oldalnak, mind az országnak ártó cselekedet volt. Ne adj’ Isten, lehet, hogy pont azok szervezték a Novák-akciót, akik kitétették a zászlót, hiszen manapság már mindennek az ellenkezője is igaz lehet…

A nemzeti oldal, a látszólag minden ízükben Fideszes „igazemberek” pedig, gondolkodás nélkül és azonnal belecsimpaszkodtak a Fidesz-ellenes párt elnökének „jó cselekedetébe”, és annak farvizén még nagyobb elismerést óhajtottak szerezni, kijelentvén, hogy a várható büntetést majd ők összedobják a Fidesz-ellenes pártocska „hős” elnökének, aki egyébként a kormányt gyalázza a rendőrségi eljárás miatt (is).

A Nemzeti Jogvédők, akik korábban a Jobbiknak dolgoztak, ma pedig Mi hazánkosok, kijelentették, hogy itt nincs bűncselekmény, hiszen azok követtek el bűnt, akik kitették… Nos, itt hibádzik ez a demokráciás a dolog…

A zászlót kifüggesztő önkormányzatot „demokratikusan” megválasztotta a lakosság. Mivel a soha nem létezett, üres demokrácia szót mindenre lehet használni, így ez esetben is el kell azt fogadni. Ha a megválasztott önkormányzat testülete a zászlókitétel mellett döntött, akkor – sajnos – annak helye van a zászlótartó hüvelyben… és ezt a döntést e nem létező demokráciában, nem lehet felülírni.

A rendőrségi eljárás nem a „kormány bűne”, hiszen, ha a fent írt demokrácia-játékszabályt valaki megszegi, akkor az, a „demokrácia-hazugság” szabályai szerint is minimum szabálysértés. Akár tetszik, akár nem teszik.

A nemzetközi sajtó pillanatok alatt – ismét – az Orbán- kormányt és a miniszterelnököt ócsárolná, ha elmaradna a számonkérés, mert – ismétlem – a zászló csak végkifejlet… annak levétele pedig semmire sem megoldás! A háttér viszont erős, nemzetközi és jól szervezett!

Fel kellene fogni végre, hogy a világ és Európa, benne Magyarország is, egyetlen hatalomnak engedelmeskedik/engedelmeskedhet. A nemzetállamok léte pusztán parasztvakítás. Aki tehát leszedi a zászlót, az a világkormány ellen vét és bűnhődnie kötelező minden elfoglalt – csatlós – országban. Hacsak – és ez ma inkább valószínű –, nem a másik opció érvényes, miszerint: aki leszedi a zászlót, az egy megszervezett cirkusz főszereplője, hiszen a nemzetieket így sikerült egymás ellen fordítania, a Fidesztől szavazókat elvinni és a Mi hazánknak sok szimpatizánst (szavazót) szerezni. A „büntetés” pedig valami laza ejnye-bejnye lesz csupán.

Ugyanis, a nép nem diplomatikus és nem néz a dolgok mélyére! Ha „valaki leszedi az általa joggal utált zászlót” akkor ünnepli a „bátort” és nagyon örül… – a semminek!

A Mi hazánk pedig begyűjt a Fidesztől sok-sok szavazót, így gyengítve meg, a kétharmados reményt. Mert a Mi hazánkhoz átálló – eddig – Fidesz-szavazó csak azt látja, hogy „hát, a Novák Előd megcsinátta, amit a Fidesz se’ mert megcsinyáni. És még a klubos Bayer Zsóti is igazat adott a Nováknak, meg még fizeti is neki a büntit… Mer’ má’ a Zsóttinak is elege lehet ebből a Fidesszes tökölésbű má’! Én is a mihazánkra fogok szavazni lekközelebb (…)” (magam hallottam a vidéki buszon szó szerint így, ezt a vélemény! A hangos „busz-szónok” egyenruhát viselt…) Ehhez asszisztált elsőként Bayer és Szentesi. Ez pedig ma, égbekiáltó bűn és árulás! Olyasmi, mint Fideszesként a Népszabadsághoz igazolni… és ott Horthy Miklóst és korát ócsárolni a kenderesi újratemetéskor! Szegény jó Lovas Pista, megint forog a sírjában…

Igen! Zászló ellen csak zászlóval lehet harcolni!

Mert ha háború volt a régi időkben, akkor nem ment oda az egyik fél a másikhoz, hogy elvegye a zászlót, hanem magasra emelve a sajátját, megvívta a csatát… Itt ma a jobboldal csatázik önmagával, és a nemzeti kormánnyal. A nemzeti kormányt gyalázó pártelnök tette miatt úgy, hogy a nemzeti kormány véleményformálói is a Fideszt gyalázó mini-párt elnöke mellé álltak. Pedig háború van és a háborúban az árulók a kulcsfigurák. Ma pedig egy konkrét, a népet megtévesztő árulássorozatot látunk – jobbról… is.

A 2022-es parlamenti választás végeredménye tehát, ismét – a saját botorságunk okán – súlyos veszélyben van. Ugyanaz az ostoba, gondolkodásra képtelen és logikátlan, előre nem látó szellemiség kezdte vágóhídra hajtani most is – ebben a zászló ügyben – a nemzeti gondolatot, az ország jövőbeni fejlődését, mint 2002-ben, vagy mint 2019. október 13-a előtt.  

„Ha nem tudod legyőzni, állj az élére!” – mondja egy ősrégi ideológia mestere.

És Novák az élére állt… A mi nagyszerű, de gondolkodni nem tudó gondolkodóink pedig, felsorakoztak mögé, miközben Novák teljes nyugalommal a kormányt gyalázza. 

Pedig, ebben a zászló-ügyben elég lett volna a saját, vörös alapon fehér színű keresztes zászló kitétele minden, nem liberális önkormányzat homlokzatára.

Harag és elfogultság nélkül…

Stoffán György