Igazi, magyaros
rendrakás volt nem sokkal azután, hogy két, nyilván fizetett provokátor a
Dunába dobta a magyar nemzeti zászlót, azaz Magyarország egyik jelképét. Volt
már ilyen a történelem során, amikor Kossuth a Szentkoronát akarta összetörve a
Dunába dobatni… Nos, akkor a tett előtt mentették meg hazafiak nemzetünk szent
ereklyéjét, s Kossuth hoppon maradt.
Hazafiak – Hála
Istennek – ma is vannak. A két minősíthetetlen viselkedésű, nemzetgyalázó férfit
igen gyorsan megtalálta, és föl is kereste a Betyársereg, figyelmeztetve őket
arra, hogy cselekedetük büntetést vonhat maga után, ám a történelmi
hagyományokra tekintettel, a magyar igazságszolgáltatást alkalmazták. Na, nem a
mait, hanem a királyit. Lehetőséget adtak a bocsánatkérésre, és elmagyarázták
nekik, hogy nem volna okos dolog megismételni tettüket, vagy hasonlót
elkövetni. Azt is megtudták ezek az „alkoholtól megtévedt urak”, hogy sem az
alkohol, sem semmi egyéb nem menti fel őket, nem jelent kifogást, hiszen a
magyar ember részegen is megvédi hazáját, nemzetét.
A
bocsánatkérés megtörtént, amelyet rögzített is hazánk egyetlen, párt-független,
a magyar igazságot önzetlenül védő szervezet, a Betyársereg.
Köszönet
érte!
Ezt a szervezetet nem
fizeti senki, nem ajánlott fel támogatást számukra néhány Fideszesnek mond ott,
de Fidesz-ellenest támogató kissé skizofrén megmondó ember, bár azt hiszem, nem
is fogadnának el efféléktől egyetlen fillért sem. A mai Betyárok – igaz nem
vesznek el a gazdagoktól de – saját kevesükkel is segítik a rászoruló magyar
embereket, s ezt a segítséget nem verik nagydobra, mint a politikusok és egyéb ál-civil, „vitézi, lovagi” szervezetek, amelyek kürtöltetnek maguk előtt, amikor
adományt osztanak… A Betyárok nem dariznak támogatásokat, nem kéregetnek fűtől-fától, de segítenek, ahol kell, ahol valóban rászorulóknak adhatnak. Csendben, alázattal...
A Betyárok nem akarnak
a Parlamentbe jutni, és nem a zsíros bársonyszékekért – nagy nyilvánosság
mellett – keverik a bajt, mint tette egy kis politikai niemand, aki harmadik
felelőse a magyar nemzet jelképe Dunába dobásának.
A
Betyárok csak egyszerűen teszik a dolgukat, ahogyan azt egy magyar embernek,
azaz minden magyar embernek tennie kellene. A Betyároknak elég, hogy magyarok…
A Betyárok méltók a
nagy elődökhöz, akik szóval és tettekkel bizonyították elkötelezettségüket,
minden politikai vagy más hasznot elutasítva. Hunyadi János, Gróf Széchenyi
István, Prohászka Ottokár, Zadravecz püspök, Gróf Teleki Pál, Horthy Miklós, Mindszenty
és Márton Áron ma büszkén tekintenek le erre az önzetlen és pártsemleges,
magyar testületre, amely testület az állami szerveknek is példát mutatva
cselekedett.
Az újságíró pedig
köszönetet mond, hiszen ez az a módszer, és ez az a kötelesség, amelyért
évtizedek óta koptatja a klaviatúrát… Mert nem a fotelból és a parlamentből,
nem nagy pénzért és haszonért kell magyarnak lenni, hanem így… tettekkel a
nemzet megmaradásáért.
Isten
áldja a Betyárokat!
Stoffán
György