A vlach centenárium és a bosszúálló bak-szász

Igazi csiricsáré balkáni cirkuszt rendezett az oláh vezetés annak emlékére, hogy szerintük Gyulafehérvárott 1918 decemberének első napján „elcsatolták” Erdélyt a Magyar Királyságtól. Nos, alapvető tévedésben vannak az esztenák képzett birkapásztor politikusai és nacionalista követőik. Néhány apróság jutott az eszembe, amikor Csíkszeredában, az egykori taps tér szélén egy lepukkant amerikai Hammerre szerelt géppuskát, és egy erősen „handikapát” tankot mutogatott a rettenetes oláh hadsereg. Hatalmas tömeg vette körül a hadtörténeti múzeumba való ócskavasakat… lehettek vagy nyolcan a trikolórba öltözött betelepültek. Közöttük két cigány is ácsorgott, akik vasba megvették volna a komoly hadifelszerelést… ám nem olyan árat mondott a kapitány, ami megfelelt volna a kereskedőszellemű érdeklődőknek. Majd csalódottan tovább ballagtak.

Elgondolkodtam az eset fölött. Hiszen a cigány tisztességesen megkérdezte mennyibe kerülne a Hammer és a tank, ha vasba szeretnék megvenni… (Másra úgysem jó, mint akárcsak a bukaresti felvonulás kellős közepén bedöglött öreg, Marosvásárhelyről egykor 1918-ban ellopott autó, amelyen egy tábornok próbált állva tisztelegni. Ez azonban nem sikerült, mert igyekeztek ugyan a katonák betolni, ám a kuplung felengedése közben a kocsi olyanokat zökkent, hogy a tábornoknak inkább kapaszkodnia kellett…)    

Szóval a két cigány nem vett Hammert Csíkszeredán, de eszembe jutott, mi lenne, ha az ősi dák módszer alapján járnának el. Ez a következő, azaz, a száz éve bevált módszer: – a két cigány meglátja a tankot és a Hammert. Hív még vagy húsz cigányt és elhatározzák, hogy a Hammer és a tank mostantól az övék. Majd ezt bejelentik a bíróságon, és a bíróság jó pénzért és néhány bukaresti kurváért nekik adja ingyen a Hammert is és a rozsdaette tankot is….

Mert ez az a módszer, amit 1918. december elsején Gyulafehérváron bevezettek, s amely módszert a mai Uniós vezetés, mint európai módszert ismert el, amikor a bosszúálló bakszászt, Johannescut fogadta Junker von Ischiás Bruxelles-ben.

S miért nevezem bosszúállónak Vlachia mai elnökét? Mert ő valójában egy igaz szász hazafi. A napokban ugyanis olyan bosszút állt az eladott szászokért, amilyet soha senki nem tehetett volna meg. Elnökként aláírta az ENSZ menekültprogramját, lehetőséget adva arra, hogy a hívatlanokkal eláraszthassák az ősi dák földet. Ilyen kárt még maga a Kárpátok géniusza sem okozott se székelynek, se oláhnak… A szásznak viszont sikerült. Mert szereti a saját kitelepített szász fajtáját… s nem tűrhette, hogy az oláhok szárazon megússzák az Ceausescu-i emberkereskedelmet. Johannescu pedig, az ENSZ emberkereskedelmi elgondolásának elfogadásával vágott vissza. És ezt az oláhok soha nem fogják kiheverni. Szép lassan minden hagymakupolás Isten-bosszantó mellékhelyiségből mecset lesz, s a volt szekusok, azaz, az ortodox pópák kénytelenek lesznek kötelező müezzinképzésen részt venni, s azt hirdetni ezután, hogy a most betelepülők már a világ teremtése előtt ott éltek. Ion Lăncrănjan unokája pedig, talán már írja Elena Johannescu engedélyével az új történelemkönyvet, Cuvânt despre Muslimia címmel.

Ilyen volt tehát a centenárium, amely mindössze azt próbálta elhitetni az esztenák népével, hogy ők, ott Gyulafehérváron szerezték meg Erdélyt. Csupán egyetlen dolog kellett hozzá: Trianon. Mert, ha ott nem írják alá ezt a kegyetlen, ószövetségi nyomásra megszületett döntést, akkor ma nem volna mit ünnepelnie Decebal király mélyen balkáni utódainak…

Stoffán György   

Terroristák a Parlamentben

Már értem és világosan látom, hogy a proli gőg, a hatalomvágy és a gyűlölet, a butaság, a magyarság elleni gyilkolási vágy hová vezeti a nép által választott törvényhozást, s milyen úton jut el egy ország a vérontáshoz, a kommunista és liberális hazudozás következtében. Már világos előttem az is, hogy Kun Béla páncélvonatából milyen arccal léphetett ki Szamuely egy-egy akasztás előtt, s milyen önhitt és önelégült lehetett, amikor a katolikus pap, az egyszerű paraszt, a hivatalnok vagy a rabbi utolsó vonaglását látta a kötélen.

Ma megismertem a terrorista arcát, amikor Brüsszelben vagy Párizsban öl, vagy gyermeket erőszakol egy félreeső kapualjban… Mert ami ma történt a magyar Parlament épületében, az nem volt más, nem más (hisz még folyik a terror), mint terrorizmus egy nemzet ellen, milliók ellen, a haza és a nép jövője, jelene ellen…

Látom ezeken az arcokon a Gyímesbe berontó oláh gyilkosok ábrázatát, és látom Avram Jancut, amikor magyar asszonyokat gyilkoltak emberei Zalatnán, és látom a délvidéki szerbek vérbenforgó szemét, miként magyarok ezreit gyilkolják Tito véreskezű kommunista bandái...

Mert ez a söpredék éppen úgy viselkedik, éppen olyan tekintettel takarja el a magyar címert egy uniós ronggyal, és ölni is képes, ez a söpredék amely belesípol Európa legnagyobb politikusa, Orbán Viktor arcába, s erővel akadályozza meg, hogy a Ház elnöke feljusson a pulpitusra. Igen, ez 1919. mai levonata.  Egy másik logika szerint működő gyűlölethullám, ami mindent megenged magának, hiszen félremagyaráz, hazudik, és állítja, hogy a Ház elnöke bujkál a nép elől, mert nincs a pulpituson, amit ők zártak le, hogy fel ne juthasson.

És az örök dilemma miatt nem is lesz rend. Mert állandóan a nemlétező demokráciát emlegetjük mi, itt a jobboldalon, bármilyen rendbontás, hazaellenes megnyilvánulás történik. Ha megütik a Miniszterelnököt, az sem baj, mert demokrácia van… s a másik dilemma, hogy ki, mit szól majd, ha rendet teszünk… És félünk, mert még nem próbáltuk ki a gyurcsányi rendteremtést: Katonaság, rendőrség… szemkilövés, viperahasználat…

Az 1%-os söpredék pedig, nagy hangon, nagy és nagyon idegen pénzért vért kíván. És ha nem lépünk nyomatékosan, nem összecsinálva magunkat Európától és a hazai szellemi fogyatékosok sokaságától, és nem vágunk oda végre ennek a hazaáruló bandának, akkor végünk lesz, mert az történik majd, ami 1919-ben és 1948-tól történt. Háború van, amelyben ellenségeink hadserege benyomult a mi hátországunkba, sőt, a parlamentbe is.

Ha hagyjuk, megérdemeljük a jövőt. Ha nem hagyjuk, akkor is megérdemeljük a jövőt… csak nem mindegy milyen és melyik jövőről beszélünk…

Stoffán György

Fordítva a hintalovon

A hazai ellenzék elvesztette az iránytűt. Példaként állítja ugyanis a kenyéradó gazdája és annak eszmeisége ellen fellépő párizsiakat, akik kukás-mellényben (rendőrségi kifejezéssel élve: láthatósági mellényben) borították lángba Párizst. Ugyanis az egyik betegagyú ellenzéki uniós képviselő, akinek minden bizonnyal születése óta nem volt önálló ötlete vagy gondolata, kitalálta, hogy példát véve a francia tüntetőkről, ők is sárga mellényben, „ha Párizsban sikerült, itt is sikerülni fog” szlogennel kivonulnak szombaton a fővárosba tüntetni (ez esetben Budapestre).

 Újhelyi és társai ezzel arra bíztatják a tüntetőket, hogy a nemzetközi liberális világpolgárság, a migráció és a CEU ellen tüntessenek, a sárga láthatóságiban, mert hát a Párizsiaknak is már-már sikerül ezeket a fent említett dolgokat legyőzniük… Igaz, még a szombat ott is hátra van, és a katonaságot is kirendelte Mikron a francia nép ellen, de ez Újhülyét egy cseppet sem zavarja. Szerinte Párizsban sikerült, hát Budapesten is sikerülnie kell… de mi is sikerült Párizsban és minek is kell sikerülnie Budapesten?

A sárgamellényes nyomorú agyú ellenzéki politikus fordítva ül a hintalován. A franciák az üzemanyag árának emelése és a migrációs politika, valamint a liberalizmus ellen tüntetnek – mint mondtam. Újhülye pedig, a nem kevésbé hülye Karácsonnyal ezt a tüntetést kasserolja, ami azt jeleni, hogy a budapesti sárgamellényesék pont Soros, a CEU, a liberalizmus és a migráció ellen tüntessenek. Erre hív ugyanis a párizsiakkal való szimpatizálás. Magyarán, Újhülye és Karácsony szerint: – Lángba kell borítani a várost, el kell zavarni a liberális és szocialista vezetőket, ki kell állni a migráció ellen és be kell zárni a CEU-t, közben sérüléseket kell okozni a rendőrökön, és ha lehet ölni is kell… ha pedig a rendőrség szarrá veri a tüntető mellényeseket, így Újhülyét és társait is, akkor az is belefér, mert Párizsban is azt csinálták. Az üzemanyagárak nem növekednek hazánkban, ezért azzal nincs baj.

Kezdem nem érteni a hazaáruló politikai pártot és a hazaáruló szoci és liberális politikusokat. Egy mellény kedvéért is megtagadják eddigi – orvosi esetnek számító – elveiket és az ő elveik ellen harcoló párizsiak mellé állnak, mert szép a kukásmellény. Ami pedig a szellemi képességeiket illeti, hát attól eddig sem voltam elragadtatva. Azonban most én is csak egy kávét kérek…

Stoffán György

„Asagitis hungarorum libera nos Domine!” – avagy a kresztábla nem ég...

novellaféle

A brüsszeli katedrális félhomályában csak egy térdeplő alak látszott. A hajnali fény sugara rávetődött a nagykabát CEU-kitűzőjére. A roráté épp most ért véget, de a templom ez alatt is üres volt, hiszen Brüsszelben ma már senki sem jár templomba. Csak egy tántorgó öregember és néhány kísérője szállt ki a kocsiból, ám a vénember kísérők nélkül ment be a templomba. Reszkető kezeiben rózsafüzért tartott, és úgy roskadt le a Szent István szobor elé tett térdeplőre, mint aki soha többé nem akar felállni.

• Tárgyalni jöttem Pista! – mondta ellenkezést nem tűrő hangon, de választ nem kapott. – Legalább mondj valamit, ha hozzád beszélek… ilyen még nem volt, hogy figyelmen kívül hagyják, ha valakihez szólok. – csapott a térdeplő tetejére, de ebben a pillanatban valami a bütykére esett, amitől feljajdult. Egy imakönyv volt a tettes, amely a csapkodásnak köszönhetően kicsúszott a térdeplő polcocskájából. Gyuri bácsi felszisszent… mindig is baj volt a bütykével, mert gyerekkorában, amikor a Gestaponak dolgozott, egy kapu mellé állították figyelni, de a házban sokáig időztek a katonák, mert rengeteg érték volt, amit el kellett szállítani. A kis Gyurka pedig órákat állt a mínusz húszban azért a néhány arany Doxáért, amit kapott a figyelésért. Közben meg lefagyott a bütyke.

A templom áhítatos csendjét, csak Gyuri bácsi hol elcsukló, hol erőszakosan kimért hangja zavarta meg. Monológot mondott, mert Szent István szobra minden unszolás ellenére néma maradt… Gyuri bácsi azonban nem hagyta magát, alkudozott. Hol sírva, hol mérgesen, hol humorizálva. De semmi…

• Figyelj rám te buta gój – tett ajánlatot Gyuri bácsi, mereven nézve a szobor kissé megkopott szemébe.. – Nem tudok egyről a kettőre menni a te szaros népeddel. Hiába bérelek föl pár tornából felmentett egyetemistát, ezek még egy tisztességes tüzet sem tudnak rakni a rólad elnevezett körúton, mert a hülyék fémtáblákat tesznek gúlába és azt gyújtogatják… hát milyen mű-egyetemisták ezek? Egy kurva kukát se tudnak a kresztáblák tetejére tenni… – sírta el magát. – Pedig mennyi pénzem fekszik bennük. A törtvényeket is én hoztam, de nincs mit csinálni. A te hülye keresztényeid nem mennek ki az utcára harcolni, hanem otthon a TV meg a számítógép előtt röhögnek az én embereimen – mondta immár dühös sértődöttségében angolul. Nézd Pista leteszek neked ide egymillió eurót… csak intézd el… legalább annyit, hogy a rendőrök megtámadják az embereimet. A szégyen megöl, amikor a nyugati TV-knek más országokból kell képeket bevágnia, hogy valamit mutathassanak Magyarországról… mert nincs egy csepp vér, nincs gumibotozás semmi sincs. A rendőrök állnak, mint a Bálám szamara… Istenem, milyen szép volt, amikor az én Ferim volt a miniszterelnök. Csak szóltam neki és már ment is a lovas rendőr kardlapozni… de hol vannak azok a szép idők, amikor terhes anyáktól kezdve a dohány utcai rabbiig mindenkit jól elvertek… - legyintett Gyuri bácsi… Ma csak akkor intézkednek, ha egy félrészeg körbehugyozza a park egyik fáját… de ha gyújtogatnak az én embereim, na akkor semmi… hát milyen állam ez? Ja… és van még egy dolog te Pista. Követelem, hogy vond vissza azt a felajánlást, amit annak a gój megfeszítettnek az anyja felé tettél. Ne védje ezt a magyar csürhét, amelyik nem engedi, hogy az avitt keresztény szart, amit kultúrának mondanak, leromboljam…

Folytatta volna, de a hatalmas Szent István szobor recsegve-ropogva rádőlt. A mentőben már csak azt hajtogatta, amit St. Gallenben a barátok minden zsolozsma után: „Asagitis hungarorum libera nos Domine!”

A kórház napokig nem hozta nyilvánosságra halálhírét, mert a berlini kocsis-parasztasszony és stábja, az ócskatragacsos fővezérrel nem tudott szót érteni a nekrológ ügyében. Mindenki másképp akarta dicsérni… Végül megegyeztek abban, hogy majd Bergoglio bácsi jelenti be a halálhírt és ír nekrológot.

A római Szent Péter Bazilika előtt ravatalozták fel. A gyászbeszédet Anulu, a hatalmas, szép, fekete fiú, Gyuri bácsi menye mondta, majd Orbán Viktor méltatta az elhunytat… és minden folytatódott tovább a maga rendjén…  A budapesti mű-egyetemisták nem értették mi történt, mint azt sem, hogy a kresztábla miért nem gyullad… de azért tovább tüntettek… a betolakodók meg csak jöttek és jöttek. Ekkor esett le az európaiaknak, hogy nem is Gyuri bácsi volt a ludas…

Stoffán György    

Kárpát-haza, ugrásra készen…

Napok óta nem győzöm felvenni a telefonokat, és nem győzöm nyugtatni az érdeklődő barátokat: – „Higgyétek el, Orbán Viktor tudja, mit csinál…” – mondom szakmányban a vonal innenső végén, szerte a Kárpát-hazába. Merthogy nem vagyunk egyedül.  Erdély, Partium, Felvidék, Délvidék, ugrásra készen várja a pillanatot, amikor az amúgy is sokat látogatott fővárosban, magyar polgárként a magyar keresztény nemzet érdekeit megvédheti.

Felemelő érzés volt az első ilyen telefonhívás, mert határ és száz év ide vagy oda, olyan összefogást tapasztaltam, amely az évszázadok alatt minden olyan esetben fellángolt, amikor a maihoz hasonló gyűlölködők, ellenségek és hazaárulók igyekeztek felülkerekedni a magyar keresztény nemzeten, annak érdekein vagy megmaradásának biztosítékát veszélyeztették.

Felemelő érzés hallani a magyar öntudat és önvédelem hangját, amelyben nem valamilyen remélt jutalom iránti vágy, hanem a haza szeretetének hanglejtése rejlik. Hiszen Belső-Magyarországon is ritka – ma már – az efféle, lélekből indított lelkes szó, a színtiszta nemzeti indulat, az elkötelezett honvédelem iránti vágyat bizonyító hang, amely nem mások ellen, hanem a Hazáért csendül meg a magyar lelkekben, mint a Nándorfehérvár védelmére hívó déli harangszó.  

Most a véres kardot nem kell körbehordozni az országban, hiszen a média, az internet és az utazó szemtanúk, mint Tinódi Lantos Sebestyén, elmondják a történéseket, s így nem kell sok idő sem arra, hogy az ország más tájain, kilencvennyolc éve idegen fennhatóság alatt sínylődő testvéreink felkerekedjenek a haza védelmére. Mert nekik, ellentétben a hazai ellenzékkel, sokat jelent a magyarság, a nemzet, a hűség és a hazaszeretet, s ezekre a fogalmakra szívesen megtanítanák az őket évtizedek óta ócsárló liberális baloldalt.

Ma még azt mondom: „várjatok, mert Orbán Viktor tudja, mit csinál.” Lehet azonban, hogy eljön a pillanat, amikor mást kell mondanunk… mindegyikünknek, akiket felhív egy-egy barát, sokak nevében. Mert a húr feszül, mert a csőcselék – idegen pénzért, és az ellenzéki politikusok aljas, félrevezető lázítása okán – nem marad békén. Pedig, a nemzet békét, csendet és nyugalmat akar. Nem kukaborogatást, trágárkodást és égő várost. S ha ez utóbbi folytatódik, akkor egy éjszakára meghívom Csíkot, Háromszéket, Szatmárt, Bihart és Bereget, Kassát és Nyitrát és Nagyszombatot, Újvidéket és az egész Bács-Bodrogot…

Mert nem egyedül vagyunk, hanem sokan – e Kárpát-hazában. Az ellenség pedig közös és mélyen elítélendő… mert a hazaárulás önmagában is elítélendő, a terrorizmus pedig a világot veszélyezteti. És az, amit a mai hazai ellenzék tesz, az terrorizmus, ami ellen egy ország lép fel, ha kell…

Nem lesz itt Majdan, nem lesz itt forradalom. A pedagógia éjszakája lesz… amelyen megértetjük végre, hogy mi a magyar nemzet elvárása a hazai ellenzéket illetően… és azt bizony, a továbbiakban be kell tartani! És tessék elhinni: be fogják tartani... 

Stoffán György

Keresztényellenesség Budapesten - nyílt levél dr. Pintér Sándornak

Őexcellenciája

Dr. Pintér Sándor úr

Belügyminiszter

BUDAPEST

Excellenciás Belügyminiszter Úr!

A napokban zajló és mindnyájunk számára világos célt megfogalmazó, magyar és keresztényellenes lázadás-sorozat, amelyhez a még tanulatlan, és tapasztalatlan fiatalokat használják fel nemzetünk és keresztény hagyományink ellenségei, egyre nagyobb türelmetlenséget vált ki azokból, akik bizalmat és hitet fektettek a jelenleg regnáló kormányba.

Ugyanis, amíg ezek a fellázított fiatalok „demokráciát” üvöltöznek, addig a demokrácia vélt követelményei szerint, békében élni szándékozó többség veszélyben érzi magát, bizonytalannak érzi a belső rendet és hiányolja azt a rendőri fellépést, amely biztonságát garantálja, és amelyet joggal el is vár kormányától. Hiszen erre adta le voksát április 8-án.

A ricsaj, az éjszakai be nem jelentett randalírozások, a rendőreinkre támadó fizetett bűnözők anarchiája mellett, megjelent egy másik veszélyforrást jelentő tényező is. Ez pedig a kereszténység elleni megnyilvánulások sokasága, amelyeket, mint magyar római katolikus polgár, magyar keresztény újságíró nem csupán kifogásolok, hanem kikérek magamnak, és követelem ennek az ocsmány magatartásnak gyökereiben való elfojtását. Törvényeink biztosítják ennek a magatartásnak a megakadályozását, kivált, ha rongálás és egyéb büntetendő cselekmények kísérik a kereszténység elleni lázítást. Ugyanis a cselekmények már potenciális életveszélyt is jelenthetnek a többségre, ami tűrhetetlen egy alkotmányos rendben. Demokráciát Excellenciád engedelmével nem emlegetnék, mert ezt a szót és fogalmat alaposan lejáratják ma Európa szerte a hazánkat is megsemmisíteni akaró belső és külső ellenségeink. Inkább az alkotmányos rend legalapvetőbb követelményeire emlékeztetném Excellenciádat, hiszen amikor egy kisebbségi vallás ellen a legapróbb megnyilvánulást tapasztalja a hatóság, akkor a törvény szigorával lép fel – azonnal. Mi indokolja tehát a Hatóság részéről a negatív diszkriminációt a keresztény lakossággal szemben?  Miért nem érdemel a katolikus, református, evangélikus és az unitárius közösség hasonló védelmet, ha támadás éri a kereszténységet Budapesten?

Az ország karácsonyfájának, az adományoknak és a Kossuth téren felállított betlehemnek a felgyújtására való felszólítás, már önmagában is bűncselekmény.

A demokráciára hivatkozás és a külföld véleményétől való félelem nem támaszthatja alá a többségi lakosság veszélybe sodrását, az állampolgárok többségi akaratának figyelmen kívül hagyását, sem a példásan és nagy áldozatot hozó, szolgálatot teljesítő, de súlyos veszélyhelyzetben lévő rendőrök biztonságát. Alapvetően Magyarország államrendjének felforgatását, illetve a felforgatás engedélyezését.

Nem csupán a magam, de a nemzet létét és biztonságát, jövőjét, valamint a kereszténységet féltő tízezrek nevében kérem Önt, hogy a továbbiakban akadályozza meg a külföldi pénzen szervezett és idegen bűnözőket is igénybe vevő, Magyarország államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedést, lázítást és a közrend megzavarását. A magyar választók ezt várják és várják el Excellenciádtól és a magyar kormánytól. A civil társadalom türelme véges. Egyben tragikus volna, ha a civilek saját és családjaik védelmében tennének lépéseket. Az polgárháborúhoz vezethet. Kérem tehát Excellenciádat, hogy az Alkotmány értemében állítsa helyre a közrendet és a magyar polgárok biztonságérzetét.  

Aggódva kívánok Excellenciádnak és Munkatársainak Áldott, Békés Karácsonyt!

Isten áldja Mindnyájukat!

 Stoffán György író, újságíró

A proletárdiktatúra centenáriumi megnyitóünnepsége - rendezte Bangóné

Bizonyára megnyerné az Oscart Bangóné, ha a Zorbán nem tenne neki keresztbe. Hiszen ilyen rendezést, amelyet az MTVA Székházban sikerült létrehoznia, párját ritkító művészi alkotás egy primitív, hazug, aljas, proli némbertől. A kommunisták centenáriuma Magyarországon ugyanis felülmúlja az oláhok centenáriumi színjátékát és hamisításait. Bangóné remekelt.

Mi is történt?

A balos terroristák visszaélve képviselői igazolványukkal (ami helyett inkább diliflepnire volna szükségük), a székházi tobzódásban nem tudták mér kitalálni, mivel hülyíthetik el a tőlük nem sokban különböző szimpatizánsaikat. Vadai sírdogált (elvonási tünet), a csepeli rém lábát röntgeneztette, Hadházy a kabátját vesztette el félmakonyán, miközben kihúzták őt lábánál fogva a durva orbánista fasiszta kápójellegű, nyilas verőlegények a hideg hóba lehúzott gatyában… Mindenkinek megvolt a maga szerepe Bangóné rendezésében. És jött az isteni szikra. A nevében a jelleme rendező, Bangóné, nem vette észre – mert tényleg annyira bangó – , hogy a kamera forog és rendezői utasításait veszi.  Ő, a Mária-lányok szeretetteljes és művelt stílusában azt mondta: „Kurva erős kép lenne, ha a lépcső előtt lefeküdnénk és tarkóra tennénk a kezünket.” És a sok degenerált liberális és szoci milliomos megtette. Ott hasalta a lépcső előtt és jött Bangóné nagymonológja, miszerint rossz arra gondolnia, hogy szegény gyermekei – akiket amúgy napok óta le sem szar, mert a gázsit felvette és azért meg kell dolgozni –… tehát milyen rossz lesz, ha róla ilyen képet látnak majd a szeretett drága csemeték…

Vajna biztosan a térdét csapkodná mind az alakítást, mind a rendezést látva. Hiszen ő szokva van ehhez a stílushoz, és az efféle rendezőkhöz. Nem kell messzire menni, csak gondoljunk a Hunyadi filmre, amire Vajna a magyar adófizetők pénzéből hét milliárdot adott egy Bangónénál nem kevésbé művelt forgatókönyvírónak és rendezőnek…

Talán már fel is hívta Vajna Timi, hogy elfoglalt férje időpontot adjon a nagy felfedezettnek, az MTVA székházban a proletárdiktatúra centenáriumának megnyitó ünnepségén bemutatott dráma rendezőjének, Bangónénak, és mellékszereplőként annak a néhány ócska, jellemtelen gazembernek, akik ott statisztáltak e hazugság-előadáson.

Remek darab volt, hiszen benne van 1919-tól napjainkig a szocialisták és liberálisok minden jellemzője: Hazudni, hazudni, hazudni, mert Lenin mondta…

Az ócska, spicli, proli házmesterek minden gőgje, műveletlensége és önbizalma… mert ők megtehették… van papírjuk róla. Képviselői papírjuk, akárcsak Kun Bélának, Szamuely Tibornak vagy Rákosi Mátyásnak és Gerőnek, Décsy Gyulának vagy Apró Antinak. Mert ők a szellemi elődei ennek a terrorcsoportnak, amely jogot, törvényt és emberséget semmibe véve, váci püspöki bíztatásra még a Karácsony szent ünnepét is sárba taposnák.  

Bangónét Berni felterjeszti az Oscarra, Vajna ad vagy ötmilliárdot egy nagyobb volumenű Bangó –filmre, s máris megvan a történelmi film… Igaz, ebben sem lesz Hunyadi, ahogy a Hunyadi filmben sincs, de legalább egy Zojához hasonló hősnő rendezi… és ez Vajnának tetszhet…

Az viszont, hogy ennek a Bangóné féle mostani rémdrámának mikor és hogyan lesz vége, azt csak a forgatókönyv írója tudja. Mert a forgatókönyv, már egész biztosan megvan… 1789 óta…

 Stoffán György

Feltételezett gyilkos a tüntetők között… avagy a bűnözők jogállása

Az ellenzéki képviselők szereptévesztésben vannak, amit megpróbálnak legálisnak beállítani az alul-művelt és ostoba csürhe, és a megvezetett fiatalok előtt. A békésnek nevezett trágár, kocsmai hangulatú, magyar-és keresztényellenes tüntetés, a váci püspök, lelkesítő és hazug üdvözletével megerősítve súlyos problémákat okozhat a magyar társadalomban. A szerep-tévesztett képviselők pedig, visszaélve a saját maguk által hazudott és vindikált jogaikkal aljasul és az ország biztonságát veszélyeztetve bűncselekmény sorozatot követnek el… olykor részegen, és nagy hanggal.

 Mit is tartalmaz e senkiházi, hazudozók jogállásáról szóló törvény?

 „Beléphet az Információs Hivatal objektumaiba igazolványa felmutatása és ellenőrzése után, a látogatás céljának megjelölésével, a hivatal működési rendjére vonatkozó szabályok megtartásával munkanapokon, a munkaidő kezdetétől végéig terjedő időszakban. (1/1996. (VI. 19.) TNM rendelet a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok létesítményeibe történő belépés rendjéről)”

 Tehát, nem azt írja e törvény vonatkozó része, hogy Beer Miklós engedélyével betörhetnek bárhová és megzavarhatják az intézmények működését, hanem azt, hogy MUNKAIDŐBEN mehetnek be, látogatásuk céljának megjelölésével. Nem éjjel és főleg nem a székház felgyújtását emlegetve, azzal fenyegetőzve. A proli mentalitás anyatejjel való elsajátítása ezeknél a bűnözőknél, akik a parlamenti munkát is megakadályozták, nem mentség a törvények alól. Sőt a törvény nem tudása sem mentesít a bűncselekmény ódiumai alól. Az pedig egyáltalán nem tolerálható, ha a képviselők visszaélése a „tömeget” államellenes és a közrendet megzavaró cselekményekre buzdítja, és ebben egy olyan bűnöző is részt vesz, aki 2006-ban lövetett a valóban békés tömegre, és ennek következményeként emberek halálát okozta… tehát feltételezhetően gyilkos.

 Nyilvánvaló hazugságokkal és külföldi, fizetett bűnözőkkel a magyar állam ellen szövetkezni HAZAÁRULÁS, amelyet szintén szankcionálni rendel az Alkotmány és a Btk. Így, tehát a harmadik adventi vasárnap tüntetése és a Tv székházba való betörés egy jogállamban ügyészi, majd bírósági eljárást kell, hogy maga után vonjon. Kíváncsian várom a fejleményeket…

 E tüntetések után pedig, amelyeken a „demokráciát”, majd a „gyújtsuk fel a betlehemet” skandálók békésen vonulgattak a főváros utcáin, majd nyolc lázító parlamenti képviselő betört a Tv-székházba… stb.. senki, de még a kormány se emlegesse nekem a nem létező és mindre ráhúzható ostobaságot, a demokrácia szót. Ezek után már nem érv és nem indok ez a fogalom semmire! Tessék szíves lenni leporolni az Alkotmányt és a Btk.-t, s aszerint rendet teremteni Magyarországon, hogy nyugodt és békés Karácsonyt ülhessünk egy hét múlva. És se nekünk, csonka-országiaknak, se Külső-Magyarország magyarjainak és székelyeinek, ne kelljen harcra készen állniuk egy esetleges ellenzéki és hazaáruló támadás visszaverésére… mert az nem hiányzik senkinek… Talán ezzel még a váci püspök is egyetért… ha nem is tetszenék neki…

 Stoffán György

Nyílt levél a keresztény-és magyarelleneseket üdvözlő Beer Miklósnak

Püspök Úr!

Nem először válik világossá milliók előtt az a magatartás, amelyet Ön tanúsít a magyar nemzet és a keresztény hit ellen. Ma ismét ezt tapasztaltuk… Ma, az Öröm vasárnapján.

Ön, az „Orbán geci, Basszátok meg Jézust, Gyújtsuk fel a betlehemet, Mocskos Fidesz…” etc… mondatokat skandálóknak küldött ma üzenetet, biztosítva őket arról, hogy becsüli a kitartásukat. Olyanokat üdvözölt nyilvánosan váci püspökként, akik meggyalázták és gyalázzák egyházunkat, ünnepeinket, s aki az Andrássy úton akarnak akasztani. Ön vagy öregkori demenciában szenved (magyarul hülye), vagy sátáni elképzelései vannak, amelyekkel egyházát, hívő népét és magyar keresztény nemzetet igyekszik megalázni.

Katolikus egyházunk a gyilkosságra felhívást, vagy azok lázítását elítéli. Ön azonban püspök létére, lejáratva ezzel a ma Magyar Katolikus Püspöki Kart, olyan károkat okoz, amelyek felmérhetetlenek és visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el.

Önnek nem az a dolga, hogy egy liberális, hazazáruló kisebbséget támogasson üdvözlő levelével, hanem az egyházban amúgy is feszült hangulatot csillapítsa és egységet igyekezzék teremteni. Ezzel szemben Ön a keresztény magyar kormány ellen uszít, és ezzel az egyházunkba vetett hittől tántorítja el a hívő és mindig hű magyar népet Mária országnak népét, ahelyett, hogy az országért és a magyarságért imahetet hirdetne, látva azt a veszélyt, amely leselkedik ránk Európa liberális és keresztényellenes vezetése és ezek hazai követői miatt és által.

Magyar katolikus újságíróként megfeddem Önt, szégyellje magát! Igaz, hitemet és a templomot Ön miatt – sokakkal ellentétben – természetesen nem hagyom el, de mélyen elítélem az Ön aljas és gyűlölködő magatartását, amelynek Advent harmadik vasárnapján adott hangot egy liberális törpe kisebbséget üdvözölve köszöntőlevelében.  

Egy kérdéssel zárnám soraimat: – Milyen lélekkel és milyen vastagra duzzadt bőrrel az arcán fog kiállni a hívek elé a váci éjféli misét celebrálni? Hogyan köszönti azt a Jézust a jászolnál, Akit aljas és trágár mondatokkal illetnek az Ön védencei?

Stoffán György

Karácsonyi gondolatok 2018.

Mindig vágytam arra, hogy egyszer Csíksomlyón legyek az éjféli szentmisén, Jézust köszönteni. Sohasem volt rá lehetőségem, s ez már minden bizonnyal így is marad. Hosszú szentestéket töltöttem egyedül az évek során, és mert lakóhelyemen nincs éjféli mise, de még délutáni sem Karácsony Szent Estéjén, marad a TV … hol Nagyváradról, hol  Esztergomból, s ki emlékszik már melyik templomból… Ma már azt sem nézem.

Inkább elkalandoztam… nem Bajorország kicsiny falusi templomaiban járok, nem Rómában vagy más hatalmas, kíváncsi turistákkal teli dómokban, hanem a Székelyföldön… Hallom a megkonduló harangok hívószavát a templomkanyarban, a templom ablakaiból kiszűrődő fényt, s a lámpásokkal a templom felé vonuló embereket, akik lelkükben az évente egyszer érzett felszabadultsággal és szeretetteles boldogsággal ballagnak fel a megkopott kőlépcsőkön, hogy meglássák a Kisdedet, s az Angyalokkal együtt zengjenek dicsőséget az Fennvalónak.  Így volt ez évszázadokon keresztül. Csend és béke költözött a lelkekbe, s a Jézus-köszöntés az élet része volt. Akik szerették egymást, együtt töltötték ezt az estét, s együtt várták a felcsendülő Glóriát…

A világ azonban változik… Megváltozott… Gondolataimban nem tudom immár békében bejárni Erdélyt. Hiszen ott kavarodik bennem a mai kor minden bánata, feszültsége, veszélye, és mint jelölt nagypapa, az aggódás a kicsi Abigélért,… vajon mibe szüleik bele, milyen világ vár Rá, hogyan tudok neki a még hátralévő életemben segíteni, hogy valami keveset érezzen abból a szeretetből, békéből, hitből, amelyet én éreztem ilyenkor… az lepergett évek során.

Eszembe jut a sok külföldön dolgozó ember, akiknek ilyen-olyan okokból fontos volt elhagynia a szülőföldet, e hatalmas, gazdag, de idegen erővel és gyűlölettel szegénnyé tett Kárpát-hazát. Családok ezrei ünnepelnek telefonon, s kívánnak egymásnak Boldog Ünnepeket, mert utazni, találkozni a nyár a legmegfelelőbb…

Kalandozom és keresem a régi békét, de a ’19-es vörös-terror mai követői Budapest utcáit ismét ellepik hőzöngő és kulturálatlan magatartással... hiszen nekik nincs Karácsony, nincs szeretet, csak ostoba és gyilkos indulatok, amelyekkel, ha győzni soha nem is tudnak többé, de ünnepet rontani mindig készek. Karácsonyfát rombolnak, szegény gyermekek ajándékait lopják el, keresztényellenes rigmusokat skandálnak, trágárkodnak parlamenti képviselőik lázításának következményeként… és itt meg kell említenem azoknak a hazaáruló rendbontóknak a nevét is, akik külföldi terroristákat felbérelve próbálnak nevetséges módon ugyan, de cseppet sem viccesen hatalomhoz jutni, ha kell a magyar vér ontásának árán is: Hadházi Ákos, Kunhalmi Ágnes, Szél Bernadett, Vadai Ágnes, Tordai Bence, Gyurcsány Ferenc, Niedermüller Péter, Újhelyi István, Varjú László, Szabó Tímea, Bangóné… a teljesség igénye nélkül. És e neveket jegyezzük fel…

És eljön az éjféli mise ideje… itt a Kárpát-hazában. Néhol még éjfélkor van a szentmise, másutt már délután tartják meg… más-más hivatkozással, s van ahol harangszó nélkül telik el a szenteste, mert nincs pap, s alig van néhány ember, akinek ez fáj, akinek hiányzik ez az ünnephez tartozó szent esemény, épp úgy, mint másoknak azok, akiket szeretnek, de már/még nem lehetnek együtt.

Megváltozott a világ… s ma csak akkor örvendezhetünk, ha nem kalandozunk, nem nosztalgiázunk, nem nézünk vissza boldog karácsonyokra, csak odatérdelünk gondolatban a betlehemi jászol elé, és bár nem tudunk semmit vinni ajándékul gyarló életünkből… mégis mi kérünk a Kisdedtől… békét, szeretetet, s azt, hogy képesek legyünk megtartani, továbbadni a hitünket, hogy tudjunk szeretni a gyűlölet tengerében, s tudjunk imádkozni azokért is, akik ellenünk törnek. Lélekben ott térdelünk a pásztorok és angyalok körében… s ebben a mai kétségbeejtő világban is ránk mosolyog a Kisded, s tekintetében ott a szerető bátorítás: Ne féljetek, ne aggodalmaskodjatok a holnap miatt… vedd keresztedet és kövess engem… én veletek vagyok a világ végezetéig!   

Stoffán György