Elgondolkodtam az eset fölött. Hiszen a cigány tisztességesen megkérdezte mennyibe kerülne a Hammer és a tank, ha vasba szeretnék megvenni… (Másra úgysem jó, mint akárcsak a bukaresti felvonulás kellős közepén bedöglött öreg, Marosvásárhelyről egykor 1918-ban ellopott autó, amelyen egy tábornok próbált állva tisztelegni. Ez azonban nem sikerült, mert igyekeztek ugyan a katonák betolni, ám a kuplung felengedése közben a kocsi olyanokat zökkent, hogy a tábornoknak inkább kapaszkodnia kellett…)
Szóval a két cigány nem vett Hammert Csíkszeredán, de eszembe jutott, mi lenne, ha az ősi dák módszer alapján járnának el. Ez a következő, azaz, a száz éve bevált módszer: – a két cigány meglátja a tankot és a Hammert. Hív még vagy húsz cigányt és elhatározzák, hogy a Hammer és a tank mostantól az övék. Majd ezt bejelentik a bíróságon, és a bíróság jó pénzért és néhány bukaresti kurváért nekik adja ingyen a Hammert is és a rozsdaette tankot is….
Mert ez az a módszer, amit 1918. december elsején Gyulafehérváron bevezettek, s amely módszert a mai Uniós vezetés, mint európai módszert ismert el, amikor a bosszúálló bakszászt, Johannescut fogadta Junker von Ischiás Bruxelles-ben.
S miért nevezem bosszúállónak Vlachia mai elnökét? Mert ő valójában egy igaz szász hazafi. A napokban ugyanis olyan bosszút állt az eladott szászokért, amilyet soha senki nem tehetett volna meg. Elnökként aláírta az ENSZ menekültprogramját, lehetőséget adva arra, hogy a hívatlanokkal eláraszthassák az ősi dák földet. Ilyen kárt még maga a Kárpátok géniusza sem okozott se székelynek, se oláhnak… A szásznak viszont sikerült. Mert szereti a saját kitelepített szász fajtáját… s nem tűrhette, hogy az oláhok szárazon megússzák az Ceausescu-i emberkereskedelmet. Johannescu pedig, az ENSZ emberkereskedelmi elgondolásának elfogadásával vágott vissza. És ezt az oláhok soha nem fogják kiheverni. Szép lassan minden hagymakupolás Isten-bosszantó mellékhelyiségből mecset lesz, s a volt szekusok, azaz, az ortodox pópák kénytelenek lesznek kötelező müezzinképzésen részt venni, s azt hirdetni ezután, hogy a most betelepülők már a világ teremtése előtt ott éltek. Ion Lăncrănjan unokája pedig, talán már írja Elena Johannescu engedélyével az új történelemkönyvet, Cuvânt despre Muslimia címmel.
Ilyen volt tehát a centenárium, amely mindössze azt próbálta elhitetni az esztenák népével, hogy ők, ott Gyulafehérváron szerezték meg Erdélyt. Csupán egyetlen dolog kellett hozzá: Trianon. Mert, ha ott nem írják alá ezt a kegyetlen, ószövetségi nyomásra megszületett döntést, akkor ma nem volna mit ünnepelnie Decebal király mélyen balkáni utódainak…
Stoffán György