Akkumulátorgyári tömeges elbocsájtás – suttyomban

 

A külföldi beruházók nem kis összegű, vissza nem térítendő támogatást kaptak gyáraik felépítéséhez és a magyar munkavállalók foglalkoztatásához. Az utóbbi kikötés öt évre szólt. És az öt év letelt…

Most sorra keresik szerkesztőségünket azok a munkavállalók, akiket elküldtek az öt év leteltével, de azok is, akik minden nap rettegve állnak munkába. Ugyanis, nem tömeges elbocsájtás történik – hivatalosan –, hanem a magyar munkavállalókat egyenként küldik el, kötelezően közös megállapodás aláírása mellett. (Hasonló menetrend ez, mint ami a Magyarságkutató Intézetnél történt két évvel ezelőtt, amikor negyven munkatársat zsarolt meg a munkaügyes végrehajtó a közös megegyezéssel…) Tehát ezzel, a munkavállalókat megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe hozó technikával, úgy tűnik, az illetékes hatóságok is egyetértenek, de legalábbis elfordítják a fejüket, és hazudoznak is arról, miszerint a gyár arra törekszik, hogy minél kevesebb dolgozót kelljen elküldenie. Ez a jelen információk szerint nem igaz!

Az iváncsai akkumulátorgyár egyik munkatársa, sokak nevében kereste meg szerkesztőségünket és mondta el aggályait. Ugyanis a napokban számos magyar munkatársat tettek utcára, miközben vietnámi és ukrán dolgozókat hoznak a gyárba. A magyar dolgozók elkeseredése indokolt, hiszen a környéken laknak, itt nevelik gyermekeiket, és más munkalehetőség alig akad a számukra. Mások itt vettek házat, és itt képzelték el a család jövőjét, a kormány ígéretére építve. Sajnos, a jelen helyzettel senki nem foglalkozik és olyan statisztikai adatok látnak napvilágot, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Olvasónk szerint, nem csak az akkumulátorgyár munkásai vannak ebben a helyzetben, hanem több, más, Fejér megyei gyár dolgozói is azt tapasztalják, hogy külföldi munkavállalók foglalják el a helyüket. Arról is beszámolt a szerkesztőségünket felkereső informátor, hogy a külföldi munkavállalónak sokkal több joga van, mint a magyaroknak. A magyar dolgozó nem használhatja termelés közben a telefonját, nem ülhet le, stb… míg ha ugyanezt az ukrán vagy a vietnámi csinálja, annak nincs következménye. A félelmetes aljasság ebben az, hogy a magyar munkafelügyelő a magyar dolgozót „szivatja”és talán meg is dicsérik, ha okot ad a mószerolással egy magyar elbocsájtására… – mondta el olvasónk.

Igyekeztünk meghallgatni a másik felet is, de ez – talán érthető okokból – nem járt sikerrel.

Stoffán György

A Hunyadi-film margójára

Voltaképpen nem a filmmel van baj, hanem az erkölcsileg megváltoztatott társadalommal. A film a mai szellemiségnek megfelel. Amolyan hollywoodi fantáziafilm, amiben a mai kor minden ízléstelensége, történelemhamisítása, erkölcs-, és hitnélkülisége megtalálható. Jó portékaként eladható maga az alkotás mindenütt a világon. Természetesen nagy előnye a filmnek, hogy megosztja a társadalmat, ami manapság elvárás. Hiszen, a többlépcsős tetszési index társadalmi réteg-, hit-, és kulturáltságfüggő. Van, akinek politikai okokból tetszik, hiszen amiben a hatalom támogatását látják, azt csak jónak lehet tartani e réteg elképzelései szerint. Mások azért nem szeretik a Hunyadi-filmet, mert a NER adta rá a pénzt. Megint mások – és ez ma már csak egy szűk réteg –, nem találják meg benne azt a szellemiséget, amely számukra Hunyadit, Kapisztránt és az ő korukat jellemezte.

A leszbikus jelenet, a szexualitás ma szintén alapvető követelmény, ha üzleti szempontok alapján forgatnak filmet. A hatalmas összeg, amit erre az „alkotásra” a keresztény magyar kormány adott, elég lett volna egy valódi történelmi filmsorozat elkészítésére is, de nem ez történt. A Hunyadi-film nem a magyar néplélek, nem a magyar történelem és nem a keresztény magyar nemzet filmje, csak egy film, a kapitalizmus, az aberráltság, a jelen kor elvárásait szem előtt tartó fantáziaszülemény.

Miért van ez így? Mert sem a forgatókönyvíró(k) műveltsége („FUCK NER” – mint láttuk), sem a rendező lelkivilága nem volt elég a magyar nemzet legnagyobb történelmi alakja és az ő kora megfilmesítésére. Hiszen, alapvető követelmény, ha egy nemzet nagy alakjairól írunk, és az írásműből filmet rendezünk, úgy tőrőlmetszetten ahhoz a nemzethez kell tartoznunk, amelyről szólni akarunk. És ez, minden nemzetre igaz. Egy multikulturális városban (Temesvárott), nem keresztényként és nem magyarként felnőtt rendező, aki Bécsben lakik, az a legjobb szándékkal sem képes egy másik nemzet történelmét a sajátjaként kezelni, belülről látni. És ez nem bűn, de tény.   

Summa summarum: a film elkészült. Van, akinek tetszik, van, akinek nem, mert a tetszési index egyéni politikai, erkölcsi, vallási, nemzeti alapokon jelenik meg. Üzleti vállalkozásnak viszont elmegy, még akkor is, ha maga a mű megalázó arra a nemzetre nézve, amelynek történelméről próbál szólni. És itt nem is a Hunyadi-film milyensége a lényeg, hanem az az irányvonal, amely bizonyos alapvetéseket megkérdőjelez a szavak és a tettek tekintetében, őszinteségében, magyarságában és kereszténységében. Immár nem az első efféle alkotás finanszírozása által…

Az már senkit nem érdekel a filmet finanszírozók és a filmet készítők közül, hogy ki, miként vélekedik a filmről nézőként, filmesztétaként, történészként etc. Ők megkapták a pénzüket, a filmet el lehet adni, az elvárásokat teljesítették. A pénzt nem kéri vissza senki. Kár tehát, egymás nyakának ugrani emiatt a film miatt. Olyan, amilyen. Hunyadi és Kapisztrán azonban a miénk marad akkor is, amikor ezt a filmet már régen elfelejtette mindenki... 

Stoffán György  

Ukrajna, avagy az aranytojást tojó lúd esete

Ukrajna és az ott zajló események tipikus példája a hatalmas átverésnek. Ez egy 35 éve létező ország, amelynek a létjogosultsága finoman szólva is megkérdőjelezhető, mégis jelenleg a világpolitika színpadán központi helyen szerepel. Látszólag, minden ország azon ügyködik, hogy az ukrán szuverenitást védelmezze, azonban, mint minden bűvészelőadásban, a látszat csalóka. Valójában, Ukrajnát már régen beáldozták és az ott élők a szükséges áldozatok egy hatalmas üzlet oltárán. A mostani, háborús helyzetet az Egyesült Államok teremtette az Európai Unióval karöltve, az oroszok közreműködésével. Mindenki jól járt, hiszen már a háború előtt az ígéret földje volt ez az ország azok számára, akik piti összegekért bármire rátehették a kezüket, a mindenkori kormányok, azaz, a korrupt bűnözők közreműködésével. A legolcsóbb mégis az emberi élet volt Ukrajnában, és ez jelenleg is így van. A háború alatt tovább folyt az üzletelés, hiszen a fegyvergyártók hatalmas hasznot, a kormányok pedig, jó befektetést láttak, a meggyilkolt emberek száma valójában senkit sem érdekelt. Génmódosított, penészes gabonát evett egész Európa és Afrika, a földgázzal és az üzemanyaggal való csencselés mesés vagyonokat hozott, Oroszország pedig, több uránt adott el a látszólag ellenséges Egyesült Államoknak, mint valaha. Tehát, mindenki jól járt. 

Most, megfelelőnek látják a pillanatot, hogy befejezzék ezt az esztelen háborút, azonban a mozgatórugó ismét az extra profit. Az Egyesült Államok láthatóan megegyezett Oroszországgal és elképesztő sarcot követel azért, amiért valójában ők a felelősek. Az ukrán vezetők ugyan megérdemelnék a legkeményebb büntetést, de a sokat nélkülöző nép sorsa a békekötés után sem lesz jobb. Egyes vezetők a területeket osztogatják, Trump igényt tart az ásványi kincsekre, mások már üdülő övezeteket tervezgetnek. 

Természetesen, Európa sem szeretne kimaradni az évszázad nagy üzletéből, a szabadrablásból, ezért egységesen hangoztatják humánus voltukat és kitartanak – a végsőkig kitartanak –, Ukrajna mellett. Fegyverkeznek. A fegyverkezés hatalmas üzlet. Horribilis haszonnal jár a fegyvergyártóknak és nem kis apanázzsal a velük szerződést kötőknek. Jelentősen nagyobb összeg ez, mint Leyen asszony e-mailes vakcinaboltja volt.  Az európai vezetők szeme előtt csakis a pénz lebeg, amely olyan őrület, ami elvakítja őket, így nem látják a nyilvánvaló tényeket. A nagyhatalmak ugyanis nem csupán Ukrajnát akarják térdre kényszeríteni. Sokkal nagyobb falatra vágynak, ugyanis. A célpont valójában Európa. Európa tönkretétele közös érdek, amely a konkurenseket egyesíti és a jelenlegi, kapzsi, primitív európai vezetés mellett ezt könnyedén végrehajthatják.

Európát térdre kényszerítik, tönkre teszik a gazdaságát, az uniót megsemmisítik és a tagállamokat egy harmadik világbeli ország szintjére süllyesztik. Megszűnik az a jólét és kultúra, amit Nyugat Európa büszkén magáénak tudhatott és marad helyette az összeomlott gazdaság, a beengedett bevándorlók napi terrorja, a megszűnő szociális rendszer és egy kevert, primitív, alja-társadalom, amely soha többé nem lesz már képes önerőből talpra állni. Európa ma a saját sírját ássa és nem lát ki abból a bizonyos gödörből, amelybe már lapátolják a földet szorgalmasan azok, akiknek érdeke Európa végpusztulása.

Cz.A.

Európa betiltja a kereszténységet! Templomok bezárása, az imádság tiltása – akár a hidegháborúban!

JD Vance, az Egyesült Államok alelnöke komoly figyelmeztetést adott ki Európa kereszténységhez való hozzáállásáról, és a hívők üldözésének aggasztó növekedéséről számolt be. Európa lábbal tiporja a kereszténységet! A templomokat bezárják, az imákat betiltják – akárcsak a hidegháborúban! A müncheni biztonsági konferencián elhangzott beszédében Vance a keresztényekkel való jelenlegi bánásmódot a hidegháború alatti vallási elnyomáshoz hasonlította, hangsúlyozva, hogy a vallásszabadság egyre inkább veszélyben van Európában. Beszédét a Müncheni Biztonsági Konferencia hivatalos YouTube-csatornáján tették közzé. „Gondoljunk csak a konfliktus azon részére, amely cenzúrázta a másként gondolkodókat, bezárta a templomokat és lemondta a választásokat. Ők voltak a jó fiúk? Természetesen nem. És hála Istennek, elvesztették a hidegháborút” – mondta Vance, párhuzamot vonva Európa elnyomó múltja és a keresztények elleni jelenlegi intézkedések között. Állításainak alátámasztására az amerikai alelnök Adam Smith-Connor brit veterán esetét hozta fel, akit azzal vádoltak, hogy három percig hallgatott, és egy abortuszklinika közelében imádkozott. Az Egyesült Királyságban történt incidenst Vance a vallási intolerancia egyértelmű példájaként jellemezte. Az alelnök másik riasztó példája egy skóciai jogalkotási intézkedés, ahol a kormány állítólag leveleket küldött az úgynevezett "biztonságos hozzáférési területeken" lévő állampolgároknak, figyelmeztetve őket, hogy még a saját otthonukban történő imádkozás is törvénysértésnek minősülhet. Ezek a kezdeményezések kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy a vallásszabadság milyen irányba tart Európában. JD Vance ezzel a beszéddel fejezte ki az amerikai kormányzat aggodalmát az európai kontinensen a vallásszabadság korlátozásával kapcsolatban. Kijelentéseit a vallási jogok hívei üdvözölték, de várhatóan kritikus reakciókat váltanak ki néhány európai vezetőből, akik az Egyesült Államok alelnökének álláspontját az Európai Unió államainak belső politikájába való beavatkozásnak tekinthetik. JD Vance nyilatkozatai előtérbe helyezik az egyénjogi jogszabályok és a vallásszabadság védelme közötti egyensúly érzékeny problémáját. Az egyre feszültebb globális környezetben Washington álláspontja befolyásolhatja a vallásszabadságról szóló jövőbeli vitákat Európában.

(https://estiujsag.hu/)

Házmester-rangadó Washingtonban

A mívelt amerikai elnök, és a nem kevésbé mívelt ukrán kollégája ma tanúbizonyságot tettek arról, hogy immár nem számít a világban semmi, amit régebben erkölcsnek, viselkedésnek, modornak neveztünk. Két proli vigéc feszült egymásnak, azt gondolva, hogy meggyőzi egyik a másikat a saját igazáról. Ez azonban, a jelek szerint nem ment. A kiváló farok zongorista előadta azt, amit a Biden kormányzat úgy tapsolt meg, mint Néró verseit a római szenátus, Trump pedig az újgazdag főnök pózát vette föl, aki telket vásárolna a rajta lévő kincsekkel együtt. Moszkvában élvezték a kiselőadást, az európai vezetők pedig elvesztve minden támogatásukat, a farok zongorista mögé álltak, támogatandó az öngyilkost a szakadék felé menetelésben, megfogadván, hogy ha kell, vele ugranak a mélybe.

Summa summarum: Új fejezetet láthattunk a műveletlen, proli, erkölcs nélküli világ diplomáciai leépüléséből. A farok zongorista hazarepült, Ukrajna utcáiról, falvaiból és a Kárpátaljáról továbbra is erőszakkal viszik a halálba az ártatlan embereket, s mindennek addig nem lesz vége, amíg ezek a háborús bűnös főszereplők meg nem kapják egymástól a várt véres koncot, békének, tűzszünetnek, vagy bárminek nevezve a későbbi rablást biztosító időszakot. Tömeggyilkosok, háborús bűnösök washingtoni díszelőadását, és az azt követő politikusi reakciókat láthatta ma a világ… A világ pedig kényszerűen hallgat, mint mindig. Az ocsmány, véres, gyilkos előadás és az erőszakos, harctéri halál korszaka tart még egy darabig… a felelősök, a gyilkosok pedig, soha nem fognak bíróság elé állni, mert ők, maguk a bíróság is. És közben, a látványos washingtoni cirkusz alatt, készül az újabb háború… Irán és a Közel-Kelet ellen. Das scheft, etwas gescheft….

(https://estiujsag.hu/)

Néhány szó Bede Zsolthoz, a Kárpátalja visszatérésének ügyében

Tudod öcsém, a hazaárulásnak sokféle oka van. A tudatlanság az első és a legjellemzőbb kicsiny hazánkra, hiszen negyven évig a kommunista söpredék, harmincegynéhány éve meg az liberálisok mosogatják az agyakat. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy Tőled olyasmit olvasok, amit egykor Horn Gyula, és kommunista cimborái hangoztattak. És lám, megéltem, hogy a nemzeti oldal egyik élharcosa is arra bíztatja olvasóit, hogy bizony nekünk nem kel, nem kéne a Kárpátalja, mert olyan sok rossz ukrán néni és bácsi lakik ott, hogy még a végén bajunk esne… Szégyelld magad!

És gondolj bele néhány olyan dologba, amelyekről talán nem is hallottál, de én sajnos láttam az elmúlt majd fél évszázadban, amikor jártam az elcsatolt, megszállt Magyar Királyságot. El tudod-e képzelni öcsém, hogy a fiadat leköpik, mert magyarul beszél az iskolaudvaron? El tudod-e képzelni, hogy a Himnusz énekléséért agyonvernek? El tudod-e képzelni, hogy az iskolában és az utcán, a munkahelyen és a kocsmában tilos magyarul megszólalni? Hogy nem énekelhetsz magyar népdalt, mert megvernek érte a milicisták? És el tudod-e képzelni, hogy hat éves korodban veszed észre, hogy kint másképpen beszélnek, mint otthon, és neked is meg kell tanulnod az idegen nyelvet? Hogy a boltban hallod, hogy undorodnak az anyanyelvedtől és nem akarják hallani? Mit tudsz te ezekről a dolgokról Bede Zsolt? Hogy mersz Te, ócska gyávaságból lemondani ezer éves földünkről, ha esetleg lehetőség volna visszavenni azt?  Tudod-e azt, hogy azon a földön Zrínyi Ilona, Thököly Imre és sokan mások harcoltak a nemzetért? Hogy Rákóczi birtoka volt az a föld, amelyről Te félelemből, ostoba indokokkal inkább lemondanál, semmint fegyvert fogva büszkén bevonulnál így, 105 évvel a trianoni döntés után?

Ha mindenki olyan gyáván nyilatkozott volna az évszázadok során, mint most te, akkor ez a szanaszét szaggatott kis maradék sem volna meg és a Kárpát-hazában senki nem beszélne magyarul. Ám – Istennek hála – nem csak ilyen gyáva emberek vannak ebben a Magyar Királyságban, Mária országában, mint te! Nem csak ilyen magalkuvó, harcra képtelen, a Kárpátalján élő magyarokat eláruló emberek élnek ebben az országban. Vannak bátrak, vannak olyanok, akik az életüket is feláldoznák egy négyzetméter magyar föld visszaszerzése érdekében, még akkor is, ha azon a négyzetméteren csak oláh vagy rác él… Amikor te lemondasz a magyar földről, mert gyáva vagy, akkor milyen erkölcsi felhatalmazás alapján szidod az ellenzéket, Gyurcsányt, Magyar és a többit? Hiszen Te egy egész nemzetet, a nemzet történelmét és minden magyart elárulsz, amikor az alábbiakat közzéteszed a fb-oldaladon. Bede Zsolt! Nem vagy különb ember az ellenzékieknél. Beálltál abba a sorba, amelyben csak olyan emberek vannak, akik számomra semmit nem jelentenek, mert megtagadták a nemzetet, a hazát és a magyar népet. Az árulásra nincs magyarázat, politikai, hadi vagy egyéb kibúvó.  

Aki azt leírja, hogy: a „Kárpátalján nagyon kevés magyar él. Miért akartok négy Borsod vármegyét hozzácsapni Magyarországhoz? Hogy bírnánk azt el? Gazdaságilag, etnikailag...” – az nem magyar és előttem nem is számít embernek tovább. Szánalmas és eddigi munkádat megsemmisítő nyilatkozat volt ez, amely miatt többé nem ismerlek. Korábban azt gondoltam, hogy efféle gondolat meg sem születhet benned… de megszületett és így szánalmassá váltál.

Én nem írtam alá semmit, nem mondtam le egyetlen centiméter magyar földről sem, így nem is vagyok hajlandó a jelenlegi határokat elfogadni… Ha pedig menni kellene, akkor bizony 67 évesen is, kérdés nélkül mennék… Kárpátaljára éppen úgy, mint Erdélybe vagy a déli végekre. Te csak járj meccsekre és ne foglalkozz Magyarországgal! Úgy mindenki jobban jár.

Ne foglalkozz azokkal, akik szülőföldjükön maradtak szenvedni, meghalni, reménykedni… és hűségesek az őseikhez, hűségesek a magyar jövőhöz, a magyarok Istenéhez és Máriához, a Magyarok Nagyasszonyához! És ne nézz tükörbe Bede Zsolt, nehogy leköpjön, aki onnan visszanéz rád…

Stoffán György

Ps: Ha rendelésre, pénzért írtad, amit írtál annak érdekében, hogy lebeszéld, érzékenyítsd a jobboldali keresztény szellemiségű, irredenta magyarokat a visszacsatolásról, akkor még inkább elítélendő amit csináltál! Pénzért elárulni a 105 éve szenvedő nemzetedet, a történelmet, a Kárpáthazát, minősíthetetlen és mélyen megvetendő dolog.   

A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAI... – VAGYUNK!!!

Felfordultak az értékrendek, és ma már magunknak is hazudozunk minden szinten. Hazudunk számokat, hazudunk emléknapokat, hazudunk büszke és gyászos múltat, boldogabb jövőt. A magyar hazudik, és nem másnak hazudik, mint más népek, hanem saját magának. Mert amíg más népek azt hazudták, hogy az Ipoly hajózható folyó, addig a magyar azt hazudja saját magának, hogy eljön az idő, amikor boldogan és békében élhet. Boldogan és békében, miközben arra sem képes, hogy saját érdekében felelősségre vonja a nemzet ellen elkövetett bűnök felelőseit! Azt hazudja, hogy mások többet és jobban szenvedtek, mint ők, akiknek hazáját csonkította meg a nemzetközi pénzvilág, s nem győz bocsánatot kérni azért, amit nem követett el! Hazudik, feljelent, öncsonkít, és áltatja magát ahelyett, hogy kardot rántana, mint nemesebb időkben, nemesebb elei, és megvédené magát. Nem, nem megvédi, hanem eladja, feljelenti, megkínozza, kitelepíti, és engedelmeskedik mindenkinek, aki erre jár, és aki fenyegetve követeli az önfeladását.

Pártok nőnek ki a földből, mert a magyar, a turáni átok okán pártoskodó nemzet lett valamikor nagyon régen. Nem hazában gondolkodik, hanem pénzben, csalásban, a szegényebb kifosztásában, a gyenge megerőszakolásában, és az erős kiszolgálásában. Igen, ez mind a kommunizmus hagyatéka! A félelemé, a kapzsiságé, a bárgyú hataloméhségé, a primitív törtetésé. A magot elvetette a kommunizmus, és ma, amikor már nincs normális tanár és kevés az efféle iskola is, amikor nincs emberség a pedagógusokban sem, amikor hit nélkül nőnek fel generációk; akkor aratunk. Aratjuk a keserűséget, a fájdalmat, az ürességet, a bűnt; törvények és törvényesség nélkül.

Anarchiát aratunk, nemzetietlenséget és papnélküliséget; gyászt, hiszen másunk sem maradt, mint az emlékezés, egy-egy felcsillanó kép a gyermekkorból. Édesanyánk, édesapánk képe, a roráték, a boldog karácsonyok, a húsvéti körmenet, amikor ebben rejlett az értelem melletti kiállás, amikor a diktatúrában letérdeltünk a Keleti Károly utca és a Margit körút aszfaltjára, mert a monstranciával áldást osztott a pap annak a tömegnek, amely kiállt a hite, kiállt Jézus és az egyház mellett. A kommunizmus ma, a 21. században lett termő fává! Mert üressé tette a fejeket, konganak a lelkek és a templomok, mert az istenkeresésben tévutakon jár a nemzet és a kereszténység. A kommunizmus fillérekre váltotta az érzelmeket, előmenetelre a hitet, szégyenné tette a nemzeti érzést, és hazudta az egyenlőséget, amelyben épp annyira voltak egyenlők az emberek, mint a bolondház kerítésén innen és túl.

Bolondház? Igen! Akkor bolondokká tette a hatalom, a diktatúra az embereket. Begyógyszerezte a szabadosság, orvosságnak tűnt akkor e bolondházban a fosztóképzőként használt szocialista szó, amely minden értékünket beszennyezte: „szocialista demokrácia”, „szocialista erkölcs”, „szocialista munkaverseny”. A demokrácia diktatúra volt, az erkölcs égbekiáltó erkölcstelenség, a munkaverseny országos lopás, amelyről azóta sem szokott le senki. Az egykori proli, ma primitív, üresfejű újgazdag üzletember, aki munkásait rabolja ki, s ugyanezt teszi a kommunista pártember, aki egykor a kizsákmányolásról szónokolt, s mára ő lett a legaljasabb kizsákmányoló! Mert összekavarodtak az értékrendek, és a kommunizmus ma termi legrothadtabb gyümölcseit! Mind áldozatok vagyunk! A magyar önfelszámolás és önfeladás, a kapzsiság, a gyűlölködés és az igénytelenség áldozatai. Mert ez is a kommunizmus által generált érzésvilág. A bűnözők szabadlábon rabolnak tovább, a bankok, a bírósági végrehajtók és a szolgáltatók állami maffiaengedéllyel ölnek, nyomorítanak meg tízezreket. s akik a békés ünneplő, emlékező tömegbe lövettek, ma pártot alapíthatnak, és nyilvánosan ócsárolhatják eredményeinket, értékeinket, hazánkat és nemzetünket; „szocialista demokráciát” hirdetve, rabló, vörös milliárdosként! Az értékrendek átalakultak, és ma már a kommunizmus keserű gyümölcseit aratjuk napról-napra. Olyasmit érzek, mint amit nagyapám, marhavagonnal kitelepített unokatestvére és nagynénje érezhettek… kitekintve a hortobágyi istállóból. Németek voltak, de egész szívvel magyarok, és ehhez ragaszkodtak is. Nem hátráltak meg, nem futottak el hazájukból. Inkább meghaltak a hortobágyi istállóban. Mert őket nem mentette meg senki úgy, ahogyan ők mentették meg a marhavagontól az üldözötteket, alig néhány évvel azelőtt. Pesznecker Karcsi bácsi és a Leni tant szintén a kommunizmus áldozatai voltak; mint ma, az egész magyar társadalom és ennek a társadalomnak és országnak a jövője! Rájuk emlékezem ezen a napon. Mert mind egy szálig a kommunizmus rémtetteinek az áldozatai vagyunk, és ettől „a történelmi bevagonírozástól” minket sem ment meg senki. Mert a kommunizmus él és tombol, továbbra is szedi az áldozatait… csak ma átkeresztelték: kapitalizmus lett a neve, de a névnapja ugyanakkor van.

Stoffán György (2013.02. 25. - Nemzeti Napló)

Merz ist der Schmerz?

Buta szójáték jutott eszembe, hiszen Merz, leendő kancellár már a választások másnapján átverte a választópolgárokat. Ugyanazt teszi, mint amit az uniós választások után az európai vezetés, vagy amit Romániában láttunk, nagy nemzetközi támogatással. Ugyanis hatalmas üzletek vannak a háttérben, amelyekről a plebsznek fogalma sincs, de von der Leyen és az uniós vezetés, az ellenkezéséről hírhedt uniós tagokkal együtt, szépen lassan megvalósít. Nem a választók akarata, hanem a hatalom, a pénz, és a világkormány forgatókönyve érvényesül. Ma ilyen a „demokrácia” Európában, és ilyen is volt mindig. Hiszen, a legvéresebb, legembertelenebb rendszerek is nevezhették magukat demokratikusnak, és a kommunista diktatúra is szocialista demokráciává szelídült a nagynyilvánosság előtt. Igaz, kicsit skizofrén átalakulás volt ez, de a gondolkodásra képtelen nép elfogadta és élt is vele…

Ma azért már más a helyzet Németországban, ahol naponta történnek németellenes terrorcselekmények. Merz azt ígérte a kampány alatt, hogy a muszlimellenes AfD-vel tárgyal kormányalakítás ügyben, ám amint megnyerte a választásokat, azonnal változtatott addigi ígéretén és a bevándorlást támogató SPD-vel próbál szövetségre lépni. Ez, szembe megy a választók akaratával. Merz már azt is tagadja, hogy a határellenőrzéseket komolyan gondolta volna, de a migrációval sincs újabban különösebb problémája. A gyilkos támadásokról szó sem esik a választások után.

Németország tehát, rohan egy súlyos polgárháborús irányba, ami feltehetően szintén része annak a forgatókönyvnek, amely forgatókönyv a németajkú népek, teljes németországi megsemmisítését célozza. Egy polgárháborút úgy lehet megfékezni, ha kívülről érkezik a rend és a rend fenntartása, idegen törvények és idegen katonák árnyékában. A jobbik eset az lenne, ha ismét választásokat tartanának és érvényesülne végre a nép akarata. Ez azonban ma már szinte lehetetlen…  

S.Gy.

Bayer bíró-listája

Amikor tanult kollégám éppen nem qrv....nyázik, akkor néhány dologban egyet tudok érteni Vele. Mint most is! Hiszen, teljesen logikus dolog az, ami miatt Bayer Zsolt háborog. Aki bíró létére politikai hitet tesz, egy államellenes tüntetésen való megjelenéssel, az többé nem mondhatja magát függetlennek, elfogulatlannak. Egy olyan tüntetésen részt venni, ahol a kormánypárti sajtó operatőrét meg lehet támadni, ott a támadó ellen a tüntető bíró milyen „elfogulatlan” ítéletet tudna hozni? Semmilyet! Hiszen ők, azaz, a bírók szervezték a kormánypárti sajtó elleni támadást, gyűlöletet generáló tüntetést. Aki ezt nem érti az erkölcsileg nem minősíthető, tehát, bírónak sem alkalmas!

Egyetlen dolgot tehet a magyar polgár peres dolgaiban, ha már a rendet senki nem tudja ebben az országban fenntartani: az Unió lehetőséget biztosít arra, hogy kellő indok alapján bármely uniós országban lehessen bírósági eljárást indítania az uniós polgároknak.

Sajnos, a bíróságok befolyásolására, oda-vissza vannak példák. A politika bele-beleszól az igazságszolgáltatásba, hiszen korábban láttunk olyat, hogy a székesfehérvári rendőrség gazdaságvédelmi osztályának másféléves nyomozása után, a veszprémi járási ügyészség nem látott bűncselekményt egy „védett” Balaton melletti polgármester viselt dolgaiban… Igaz, egy tyúkperben azért elítélték, hogy szó ne érje a ház elejét. Látunk ellenkező példákat is, amikor olyan dologban is felfedeznek a bírák bűncselekményt, amely Makó vezér és Jeruzsálem távolságára enged következtetni… Tehát, amíg a bíróság függetlenségéről és a politikától való távolmaradásáról beszélünk, addig jogos a félelem az elfogultság tekintetében mind jobboldalról, mind balról. Bayer kolléga csak az egyik oldaltól fél, csak az egyik oldal befolyásától retteg. Pedig hát, nem lehet egyoldalúan vizsgálni a kérdést, mert ama Balaton melletti polgármestert nem ellenzéki, egykori belügyminiszter helyettes pesztrálta. Persze, a világért sem gondolnám, hogy ez a politikai mentor utasította az ügyészséget… dehogy! Csak az ügyészség, magától nem tartotta érdemesnek azt a néhány forintos túlszámlázást és egyéb, a másfél éves nyomozati anyagban szereplő mellékes problémát bűncselekményként felfogni, ahogyan azt a székesfehérvári nyomozóhatóság a vádiratban javasolta. A jog, már csak ilyen. Az említett estben amolyan Mátyás király mesébe illő az elutasítás húsz oldalas indoklása is, hiszen abból kiderül, hogy minden igaz abból, amit a székesfehérvári gazdaságvédelmi osztály másfél év alatt kinyomozott, de azért semmi sem az, aminek látszik. (Szendi-Ruszin Romulusz kirúgása is indokolttá és igazságossá tenné a tüntető bírók azonnali felmentését!)

Tehát, a bírók társadalmi erkölcsi státusza mostantól megfoghatatlan, vagy nincs is. Mert így az is elköteleződik, aki megy tüntetni, meg az is, aki nem megy tüntetni… lévén összesen két oldala a mai hazai politikai életnek. 

Tehát, azok a bírók, akik tüntettek, lejáratták ezt a hatalmi ágat. Mert nincs rend… amely kötelező érvényű lenne a bírákra is. A bíró, ha tüntet, akkor visszaél a társadalom bizalmával, kötelező tiszteletével, és megszünteti a… ja, de nem szünteti meg… mert az már réges-régen megszűnt… Bayernak azonban, most teljesen igaza van!

Stoffán György

Pecunia non olet – aut – salus populi suprema lex?

Nemrég még munka alapú társadalomról beszéltek a szakértők és a politikusok, ám, mára ezt felváltotta a pénzalapú társadalom. Ezt ugyan még nem nevezte nevén senki sem, de a tények magukért beszélnek, hiszen jelenleg mindent pénzben mérnek. Mondhatnánk, hogy a pénz lett a legfőbb erkölcsi mérce is, hiszen a társadalmi megítélést is a milliárdosok alakítják. Pénzben mérik a társadalmat, a családot, a gyermeket és a jövőt, sőt, az egyházat, a kereszténységet is, amiről önkéntelenül az a bizonyos 30 ezüstpénz juthat az eszünkbe.

A mostani politikusok nagy része üzletember és ebből kiindulva folyamatosan a kedvező üzletre, a leendő profitra koncentrálnak. Teszik ezt úgy, hogy a mandátumuk véges idejű, tehát tisztában vannak azzal, hogy olyan üzleteket kell kötniük, amelyek gyors haszonszerzéssel járnak és kitartanak akkor is, amikor már a bársonyszék rengeteg előnye nem áll majd a rendelkezésükre. Kapcsolataikat is úgy építik ki, hogy ezt a célt szolgálja, támogatóik és tanácsadóik ebből a körből származnak. Teljesen megszokottá és elfogadottá vált, hogy ezek a belső és zárt körök döntenek az országok, népek sorsáról, közülük kerülnek ki a szociális területek vezetői. Példának okáért, a bankszektor vezetői, esetleg tőzsdeszakemberek irányítják az oktatás ügyét, az egészségügyet, megpróbálva profitorientálttá tenni ezeket a területeket, ami hosszú távon katasztrófához vezethet, hiszen tudvalevő, hogy ezeket a területeket nem lehet csupán anyagi alapokra helyezni, aszerint irányítani. Másik, említendő terület a hadügy, a honvédelem, amelyet szintén lehetetlen, és nem is szabad csupán anyagi érdekek mentén koordinálni, vezetni. Ettől függetlenül, világszinten az egészségügy és a fegyver-biznisz az a két terület, amely a legnagyobb profit eléréséért verseng. Hol az egyik, hol a másik kerül ki győztesen ebből a korántsem erkölcsös és mondhatni: mocskos versenyből. A veszélye ennek a versengésnek hatalmas, hiszen rengeteg ember haláláért felelősek ezek az „iparágak”. A fegyverkereskedelem akkor virágzik, ha háborúk, fegyveres konfliktusok vannak, tehát érdekük az emberi életek tömeges kioltása. A gyógyszermaffia ennél rafináltabb módszerekkel hajt be legalább akkora összegeket, mint a fegyverekkel üzletelők maffiája. A gyógyszer gyártók számára nem a gyógyítás az elsődleges, hiszen az egészséges emberektől nem tudnak profitra szert tenni. Az ő érdekük egy olyan állapot fenntartása, amely nem megszünteti, csupán kezeli a betegséget, legtöbbször élethosszig, olyan esetekben is, amikor a megfelelő kezeléssel gyógyítható volna a beteg. Sőt, attól sem riadnak vissza egyesek, hogy istent játszva járványokat kreáljanak, vírusokat terjesszenek, majd megmentőkként előlépve ebből milliárdokat nyerjenek, lefizetve és összejátszva olyan politikusokkal és szakértőkkel, akik a megfelelő összegért akár a népirtásban való cinkosságra is kaphatók. Így válik emberek millióinak élete pénzben mérhetővé az egész világon.

Lassan, de biztosan megmérgezték ezzel a pénzközpontú szemlélettel a társadalmat is. Ma nem a tudás a vágyott cél, és nem az erkölcsösség a példa az emberek számára, hanem a pénz, a vagyon, amelynek elérésére vágyik egyformán a városban és a vidéken élő ember. A példaképek az erkölcstelen, hiányos tudású, ám annál gazdagabb celebek, gátlástalan üzletemberek, az őrült influencerek közül kerülnek ki és az ifjú többség már csak rájuk szeretne hasonlítani, őket utánozza. Ez a drámai jövő előképe. Az emberek ma már nem érzékelik a jól végzett munka örömét, nincs bennük igényesség. Pénzért dolgoznak és semmi más nem érdekli őket, csak a még több pénz.

Az természetes ugyan, hogy mindenki a megélhetéséért dolgozik, csakhogy ma sokan cselédként teszik azt és ennek megfelelően, hanyagul, gondatlanul végzik a feladatukat, miközben egy olyan kép lebeg a szemük előtt, ami számukra elérhetetlen. Ez pedig, folyamatosan gyűlöletet, irigységet és ebből megszülető elégedetlenséget szül. Messze nem a keresztény szemlélet gyakorlata vezérli a mai társadalmat, csupán az lebeg a szemük előtt, hogy amíg közülük egyesek felfoghatatlan jómódban élnek, addig mások morzsákkal kénytelenek beérni. Nem érzik és nem is érezhetik a különbséget, hiszen az általuk irigyeltek semmivel sem jobbak, semmivel sem különbek náluk és vagyonukat sem érdemeik alapján szerezték.

A család, amelynek a társadalom alapjául kéne szolgálnia, mára legtöbbször amolyan gazdasági társulássá züllött, amely csőd esetén egyszerűen felbomlik. Sokszor érdekek, anyagi és egyéb haszon tartja egyben és a pénz, a jólét határozza meg a hosszú távú sikerét. Ha az egyik félnek esélye van például, egy házat örökölni, a másik félnek érdekében áll az egységet megőrizni. Ugyanígy, összetartó erő lehet a jobb, jövedelmezőbb állás, az évente kötelező külföldi nyaralások, esetleg a babaváró hitel és egyéb, kedvező pénzügyi, „családokat segítő”-nek nevezett – de nem segítő! – rossz konstrukciók. Ma már kissé nevetségesen és elavultnak hangzik a sok éven át tartó szerelem, szeretet, hűség, kölcsönös tisztelet, a közös, keresztény hit, alázat, megbecsülés, amelyet nem vernek nagy dobra, csupán valóra váltják csendben, a hétköznapokban.

A gyermeket is pénzben mérik manapság

Érdemes-e „bevállalni”? Mennyi lesz a nyereség és mennyi a költség? Hogyan taníttassuk, esetleg ne taníttassuk? Mennyibe kerül a ráfordított idő, energia, fiatalság? Hagy-e bennünket élni és eltart-e öreg korunkban? Nos, ezen a ponton megérkeztünk a jövő kérdéséhez, hiszen gyermekeink, akiket magunk után hagyunk, alakítják a jövő társadalmát. Mit tanítunk nekik? Azt látják, hogy folyton kedvetlenek vagyunk és rohanunk, beszélgetés helyett a kezükbe nyomunk egy telefont, ezzel kikapcsolva őket az életünkből. Látják a család széthullását, a sok esetben elmebetegségig hajszolt, agresszív, gyűlölködő, önző szülőt, az interneten keresztül, a normálisnak egyáltalán nem nevezhető világot. Közben, nem tapasztalják a szeretetet, a törődést, a beszélgetés örömét, a közös étkezéseket, az esti imádságot, az együtt végzett munka örömét, nem kapnak figyelmet, tanítást és hitet sem. Milyen lesz, milyen lehet a jövő, ha így bánunk a saját gyermekeinkkel, akik sokszor azt érzik, hogy útban vannak még a saját szüleiknek is? Úgy hiszem, a válasz magától értetődik…

Erre a „pénzkórra”, amely mindent tönkre tesz, egyedüli gyógyír a kereszténység. Csakhogy, sok esetben az egyház szolgáit is megmérgezte a pénz utáni vágy és sok jó pásztor vált a vagyonosodás és a kényelmes földi lét rabjává, hanyagolva a küldetését, a lelkek mentését.

Hatalmas, sötét alagútban jár tehát, az emberiség, a hatalommal rendelkezők és a hétköznapi emberek egyaránt és úgy tűnik, hogy ebből a hanyatlásból már nincs visszaút. Jelenlegi civilizációnk éppen úgy kihalásra ítéltetett, mint előttünk a többi is. Egyedüli reményünk a megoldásra éppen a hitünk Krisztusban és az Ő kegyelmében van.

Épp ezért fájdalom, amikor egy-egy politikusunk várva várt korelemzése, évértékelőjében egyetlen mondat sem tartalmaz hitet, kereszténységet, erkölcsöt. Csak a pénz, a gazdasági növekedés és a gazdag családoknak nyújtott pénzügyi „segítség”. Tehát, Isten helyett is a pénz, a pénz és a pénz, amely nem más, mint a mammon, a sátáni vonzódás, érzések, erkölcsi norma és hit nélkül. Ezért visszafordíthatatlan az a politikai és társadalmi folyamat, amely nem csak a testet, de a lelket, a jövőt, a kereszténységet és az ifjúság esélyeit is felemészti.

Czeglédi Andrea