.jpg)
Nem is emlékszem arra, hogy mikortól lett érthetetlen módon, Magyarországon, fekete lobogós gyásznap az oláhok nemzeti ünnepe, december 1-je. Hiszen, az, hogy Gyulafehérváron, egy immár Jorge Bergoglio által Balázsfalván boldoggá avatott, magyar gyűlölő püspök megírta és felolvasta a félrészeg, gyűlölködő, a magyar kormány által ingyen biztosított vonatokkal odaérkező oláh tömeg előtt, hogy nekik kell Erdély, az 1918-ban a világon semmit nem jelentett.
Nekünk, magyaroknak inkább azért volna okunk emlékezni, mert ezen a napon, Erdővidéken megalakult a Székely Hadosztály, amely azért született meg, hogy megakadályozza Erdély oláh megszállását. Igen, őket ünnepelnünk kellene, mert amíg a mára megcsonkolt maradék társadalma fel sem fogta mi történik a háttérben, a székely-magyar embernek volt esze, hogy megértse és volt bátorsága, hogy megakadályozza a megszállást.
Trianont nem akkor és ott határozták el a világ akkori szabadkőművesei, hanem jóval előbb. Ám, a csonkolást is csak két évvel később, 1920. június 4-én sikerült aláírni… ’18 decemberében csak a felhergelt rablóbanda őrjöngött éppen úgy, mint 2025-ben – Gyulafehérváron. Azonban, a 2025-ös őrjöngés már nem az elcsatolásról, nem a magyargyűlöletről szólt, hanem egészen másról. A nép felismerte, hogy az a háttérhatalom, amely egykor Erdélyt juttatta az oláhságnak, az mára bekebelezte őket is, tokkal vonóval. Ma már nem az övék sem Erdély, sem Moldva, sem Havaselve
A gyulafehérvári tömeg a megbuktatott, de előtte választást nyert nacionalista politikussal bement az oláh ortodox bazilikába, ám, előtte a jelenlegi elnök lemondását követelte. Nem volt szó sem magyargyűlöletről, sem 1918-ról, csak arról, hogy beteljesedett a sorsuk, és ha nem lépnek, megsemmisül maga Románia is. Magyarán: visszanyalt az oláh fagylalt. Most a saját bőrükön érzik azt, amit miattuk az erdélyi, partiumi, bánáti magyar érzett, de lesz ez még sokkal rosszabb is a számukra, hiszen, amíg Ukrajnába öntik a pénzt a bukaresti hazaárulók, addig Romániában és Erdélyben megélhetési gondokkal küzd a társadalom nagyobbik része.
A nemzeti ünnep tehát félresikerült. Igaz, a katonaság ünnepélyesen felvonult néhány erdélyi és partiumi magyar városban, de ez már nem is bántó, inkább nevetséges. Az Unió eladta Romániát, és Romániában is van annyi áruló, hogy bevégezzék a sok törzsből álló oláh népek sorsát egy kusza, liberális álom érdekében.
Mi meg közben, mint a jó gazda, csak jegyzetelünk, figyelünk a birtokra, reménykedünk abban, hogy lesz még egyszer egy olyan erő, mint a Székely Hadosztály, amely – ha nem oszlatják fel a hazai árulók – a mi jó sorsunkat is beteljesítheti az egész Kárpát-medencében.
Stoffán
György