Hatvanhat év történelem, Fóton - Egy könyvbemutatóról röviden

Június 7-én, Fóton, családias hangulatban, a fóti Fidesz, Balázsik Csaba szervezésében, a Városi Könyvtárban mutatta be Czeglédi Andrea, a Stoffán György íróval készült interjúkötetét. Az írónőt a kötetről Bella Árpád rádiós kolléga kérdezte, a videófelvételeket Víg Sándor, számos történelmi dokumentumfilm alkotója örökítette meg. A könyvbemutatón jelen volt a "Hatvanhat év történelem" címmel megjelent kötet alanya, Stoffán György is, aki érdekes gondolatokkal és törtnetekkel szórakoztatta a jelenlévőket... Az eseményen egy olyan kötetet mutattak be, amely valóban egy történelmi korrajz, ami leplezetlenül, tabuk nélkül, hol sírásra, hol kacagásra indítja az olvasót, ám, aki belekezd, az letenni aligha tudja a könyvet... Alább néhány képet adunk közre Balázsik Csaba felvételeiből. Köszönet a szerzőnek, a szervezőknek és a résztvevőknek a hangulatos és tartalmas estéért!

Dr. Farkas B. Lajos, Fót

(Fotó: Balázsik Csaba, Fót)

Nyílt levél Szanyi Szilviának, Balatonfűzfőre

 

Asszonyom! 

Mivel Önnel nem tudtam kapcsolatot teremteni, ajánlott, tértivevényes levelemre sem válaszolt, Így, 2023 szeptemberében írt levelemet most  közreadom, hátha a nyilvánosság egyfajta európaiságot, illemet kihoz Önből. Bizonyára előbb vagy utóbb találkozunk is, hiszen az általam Ön ellen indítandó becsületsértési és kártérítési per erre alkalmat fog adni. Sajnálom, hogy Önnel nem lehet józan érvek és indokok alapján tárgyalni, mert nem szeretek bíróságokra járni, ám vannak sajnos olyan ügyek és emberek, amelyek és akik miatt ezt kénytelen a másik fél megtenni. Mivel pedig levelem több internetes oldalon is megjelenik, a facebookról kár töröltetni, ahogyan ezt egy korábbi tényfeltáró és nem általam lejegyzett cikkel tette vagy Ön vagy patrónusa.... 

***

Szanyi Szilvia polgármester

részére

Balatonfűzfő

Tisztelt Asszonyom! 

Mint arra Ön is emlékszik, egy Ön által kezdeményezett polgári perben, bírósági végzés született, amely arról rendelkezik, hogy amit Ön kért, azt megkapta. Azaz,  egymillió forintot ítélt meg a bíróság annak ellenére, hogy nem én írtam a cikket, ugyanis Ön engem nevezett meg mint cikkírót, de ezt az apró hibát a Abért János bíró a Székesfehérvári Törvényszéken nem vette észre. 

 

A fenti ügyben, ügyvédem tanácsára, a következőt javaslom, mint békés és peren kívüli megoldást: 

 

Kérem, hogy vonja vissza az ellenem zajló végrehajtást, ami Önnek három évig 30 ezer forintos plusz bevételt jelent, ám az én 93 ezres nyugdíjam ezzel a letiltással 63 ezerre zsugorodott, ráadásul a jelenlegi jogi helyzetben teljesen jogtalanul, hiszen az általam megjelentetett balatonfűzfői szerző cikkének minden sora igaznak bizonyult a jelenleg is folyó perektől, az Ön elleni elmarasztaló veszprémi  ítéleten keresztül, a városnak okozott a súlyos pénzügyi  terhekig (Jókai iskola ügye, jegyző elbocsájtása, ügyvédi-, és perköltségek...).  

 

Azért javaslom a végrehajtás leállítását és az eddig levont 60 ezer forint számomra való visszafizetését, mint  megoldást,  mert nem kívánok sem Önnel, sem politikai támogatóival - egy infarktus és egy tüdőembólia után – pereskedni, és a választási kampányban sem akarok a fentiek nyilvánosságra hozatalával kellemetlenséget okozni Önnek. Balatonfűzfőhöz semmi közöm, azt csinálnak, amit akarnak… Az igazamat és a pénzemet azonban  – ha Ön is peren kívül óhajtana megállapodni – visszanyerem. Azt gondolom, hogy ez a békés és bíróságon kívüli megoldás az általam felkínált legemberibb javaslat. 

 

Amennyiben azonban Ön nem volna hajlandó visszavonni a letiltást, és visszafizetni az eddig, nyugdíjamból letiltatott összeget, úgy a sajtó nyilvánossághoz vagyok kénytelen fordulni immár az Önt érintő ügyirat számokkal, ítéletekkel, hiszen a saját jó hírnevem Ön általi súlyos megsértése a személyes megállapodás elmaradása esetén csak ezt vonhatja maga után. Perújrafelvételt is kezdeményezek kártérítési igénnyel Ön ellen, valamint hitelrontás és egyéb személyiségi jogokat érintő ügyekben polgári pert indítok sérelemdíj-igénnyel. 

 

Kérem, fontolja meg a fentieket és tiszteljen meg egyetértő válaszával.

 

Kézcsókkal maradok: 

 

Budapest, 2023. szept. 21. 

 

Stoffán György

Hiszek egy Istenben....

 Szekeres Imre Gyula Gulág-túlélő hazaszeretete.... nálam tett látogatása alkalmával kértem kamera elé....

Akik Fideszesként aláássák a Fidesz hitelességét…

Balatonfűzfő regnáló polgármesterét, Szanyi Szilviát lapunknak nem tiszte minősíteni. Megtette ezt helyettünk a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya, amikor hosszú nyomozás után átadta a vádiratot a veszprémi igazságszolgáltatóknak, ahol hatalommal való visszaélésért, büntetőperben el is ítélték a polgármestert. Ennek ellenére, az Önkormányzatnál nyoma sincs ennek az ítéletnek, de Szanyinak sem jutott eszébe, hogy mint büntetőperben elítélt, lemondjon a polgármesterségről, hiszen, egyik biztos támogatója az egykori belügyminiszter-helyettes, Kontrát Károly volt. 

Most ismét választási kampány van. És ismét felmerülnek olyan kérdések, amelyek ma – amikor sokkal drámaibb az ország helyzete, mint öt esztendeje volt –, sokkal nagyobb erkölcsi súllyal bírnak, mint öt éve. Erkölcsi kérdésekben nem lehet kompromisszum, ahogyan ezt Kocsis Máté is elmondta Balatonalmádiban.  

Kontrát Károly, azaz a kormánykoalíció, látszólag nem támogatja Szanyit, csak a fűzfői Fideszes képviselőjelölteket, akik között ott van Lajkó Frigyes alpolgármester is, mint a Fidesz helyi elnöke. Lajkó azonban, beállt a bíróság által, büntetőügyben elítélt Szanyi Szilvia választási csapatába, ami ismét súlyos társadalmi-erkölcsi kérdéseket vet fel, és megkérdőjelezi azt a tiszta választási eljárást, amelyet Kocsis Máté felvázolt, és amit a Fidesz elvár.  

Ebben a kérdésben tett föl, az ügyet tisztázó kérdéseket a város volt polgármestere Lajkó Frigyesnek, aki érthetetlen módon nem válaszolt a levélre, amely levelet alább, e  megválaszolatlanság miatt, társadalmi megítélésre közreadunk.

Ugyanis, nem értelmezhető – pártállástól függetlenül, de azzal együtt sem –, hogy Balatonfűzfőn, ebben politikai konstellációban, kit támogat voltaképpen Kontrát Károly és kit támogat Lajkó alpolgármester-Fidesz elnök? E zavaros politikai képletből csak az látszik, hogy Fűzfőn korántsem azt a pártot, amelyet Kocsis Máté képvisel… mert logikusan gondolkodva: – ha Kontrát támogatja Lajkót, Lajkó pedig Szanyit, akkor Kontrát de facto az elítélt Szanyit támogatja. Ám, ezzel a támogatással ab ovo szembe megy a kormánykoalícióval, azaz a Fidesz-KDNP-vel és Kocsis Máté, Fűzfőn is kifejtett világos, erkölcsi elvárásaival, útmutatásával is. Ezeket az elvárásokat a Balaton-parti kisváros Fidesz-elnöke és az őt támogató Kontrát Károly, láthatóan nem értette meg vagy alaposan félreértette. Ezzel azonban, a Fidesz hitelének sokat ártanak… lelkük rajta.  

(Cím és név a szerkesztőségben)

Balatonfűzfő Város Önkormányzata

8184 Balatonfűzfő Nike körút 1.

 

Lajkó Frigyes alpolgármester részére

Tárgy: kérdés

Tisztelt Alpolgármester Úr!

Mint közismert, Szanyi Szilvia polgármestert a bíróság az ügyészség vádemelése után, hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekménye miatt jogerősen elítélte. Erről önmaga is írt a közösségi oldalán, azt is megjegyezte, hogy máskor is megtenné azt, amiért elítélték.

Soltész Attila jegyző úr arról tájékoztatott, hogy az önkormányzat testületi üléseinek a jegyzőkönyvei nem tartalmaznak polgármesteri tájékoztatást az elmarasztalásáról.

Kérdéseim.

1.     Az alpolgármester úr mikor és milyen módon értesült a polgármester ellen hozott jogerős bírói ítéletről?

2.     Az ítélet tudomására jutása után tárgyalta-e az ügyet a képviselő-testület?

3.     Hogyan értékeli az a helyzetet, hogy az előző képviselő-testület által hozott fegyelmi határozatot a határozatok tárának tanúsága szerint Ön, alpolgármesterként visszavonta.  Ugyanakkor az abban foglaltak egy részét a bíróság bűncselekménynek ítélte, és ezért elmarasztalta.

4.     Mikor a balatonfűzfői FIDESZ két képviselő-jelöltje csatlakozott Szanyi Szilvia polgármester jelölt csapatába, tudomásuk volt-e arról, hogy bűncselekményért elítélésre került hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekménye miatt?

5.     A két FIDESZ jelölt csatlakozás Szanyi Szilvia polgármester jelölthöz való csatlakozása hogyan van összhangban Kocsis Máté FIDESZ frakcióvezető Balatonalmádi kihelyezett frakció ülésén elhangzott kijelentésével, miszerint AZT KÉRTE, HOGY AKIT JOGERŐSEN ELÍTÉLNEK, AZ, HALADÉKTALANUL TÁVOZZON A MAGYAR KÖZÉLETBŐL.

Tisztelt Alpolgármester Úr!

Mindannyian egyet értünk Kocsis Máté kijelentésével. 

Megtisztelő válaszát mielőbb várom, mert felettébb érdekli a választások előtt a balatonfűzfői szavazókat a helyi FIDESZ elnök e témával kapcsolatos véleménye.

 

Balatonfűzfő 2024. 05. 12.

                                                                                                                       Marton Béla

                                                                                  8175 Balatonfűzfő

Gondolatok, magyar nemzetünk 104. évvel ezelőtt történt megaláztatásának évfordulóján

Trianont nem gyászolni kell, nem a "nemzeti összetartozás napja"-ként kell "ünnepelni", hanem a le nem mondás örök tüzével csupán fejet hajtunk a 104 éve folyamatosan növekvő számú magyar és székely áldozatok előtt, megfogadva, hogy amint a nemzetközi helyzet, Magyarország ereje és hite engedi, visszavesszük ezer éves keresztény magyar jussunkat. Egyetlen mai magyarnak sincsen köze ahhoz, hogy valamikor, valakik aláírtak egy aljas, magyarellenes, a Magyar Királyságot és annak területeit, nemzetét felszámoló diktátumot, tehát 104 év után az igazság pillanatának kell majd eljönnie a mi számunkra, és a velünk élő nemzetek számára, akiknek ezer évig mi adtunk kenyeret, iskolát, életlehetőséget. Ezután sem tagadjuk meg majd tőlük... Az idő nem tesz igazsággá igazságtalanságokat, nem tesz jóságossá aljas, gonosz cselekedeteket! Így, Trianont és Párizst sem fogadhatjuk el és nem tekinthetjük elintézettnek, mert már régen volt.... Azt kell tudomásul vennünk, hogy még nem jött el az ideje, a lehetősége annak, hogy a magyar-, és keresztényellenes nemzetközi kommunista és liberális őrültet, országunk határainak helyreállításával megállítsuk és a mai érték-, és lélekrombolásnak véget vessünk! EZT A CÉLT KELL ÁTADNUNK GYERMEKEINKNEK ÉS UNOKÁINKNAK! MERT ADDIG NEM LESZ BÉKE EURÓPÁBAN, AMÍG A VILÁGTÖRTÉNELEM LEGALJASABB DIKTÁTUMÁT NEM ÉRVÉNYTELENÍTJÜK, ÉS MÁRIA ORSZÁGA FEL NEM SZABADUL A SÁTÁN NÉPÉNEK IGÁJA ALÓL! DE ELÖN AZ IDŐ... HA NEM FELEJTÜNK! MERT A FELEJTÉS MAGA A NEMZETÁRULÁS!

Stoffán György

Békemenet után – ellenzéki epeömlés

 

A reggeli programom az, hogy belenézek a hírekbe a neten, mivel TV-m nincs és nem is lesz. Az fölösleges. A híroldalak, a közösségi oldalak és egyes videó megosztó oldalak hemzsegnek az emberi hülyeségtől, a gyűlölettől, a hazudozástól, és csak a balos, liberális mantra megy. Boldog-boldogtalan, alulművelt vagy csak értetlen és gyűlöletéből kitéríthetetlen honfitársunk, habzó szájjal, hörögve mondja el dékásságából, liberálisságából, magyarpéterességéből, mihazánkosságából adódó eszement és hátborzongatóan ostoba véleményét. Hazudik a kormányról, epeömlést kap Orbán Viktor nevétől, tagadja az Unió háborús őrületét, a kötelezően bevezetendő sorozást, és igazi szellemi fogyatékos módjára, a Fideszt és Orbán miniszterelnököt – valójában azonban, minden nemzeti oldalon lévőt, a Békemeneten résztvevőt –, „háborús uszítóknak, vérben és gennyben gázolóknak, megosztónak, árokásóknak” etc. titulál…

Ha nem érintené a nemzeti gondolkodású magyar emberek millióit is, azt mondanám, hogy megérdemelnék – ezek az elmeháborodottak, nyilatkozó művészek, előadók, celebek és sok más agyatlan –, hogy Magyar Péter, Gyurcsány vagy bármelyik ellenzéki vezesse az országot egy darabig. Megérdemelnék a behívót, a megemelkedett rezsiárakat, a káoszt, a programnélküliséget, a háborúból koporsóban hazaküldött hozzátartozókat… Mert mérhetetlen aljasságuk, gyűlölködésük egyetlen igazságos büntetése az volna, ha megtapasztalnák azt, ami ellen Orbán Viktor küzd, amire figyelmeztet, amiért a Békemeneten csaknem egymillió magyar kifejezte a békevágyát, megerősítette elkötelezettségét a nemzeti kormány politikája, azaz a béke mellett. Igaz, már azt is hazudja ez a méltatlan csürhe, hogy a határon túli magyarokat pénzért hozták át a Békemenetre… ergo, a csürhe úgy ítél, ahogyan él. Elegendő csak emlékezni arra, hogy Budapest jelenlegi főpolgármesterét sokezer, a balosok által bejelentett külföldi szavazta meg. Őket pénzért hozták ide. A határon túli magyaroknak nem kell pénz a nemzet szolgálatért… sértésnek vennék még a felajánlást is!  

Szörnyű, és eddig elképzelhetetlennek tűnt emberileg is az az arcátlan, primitív, buta, proli magtartás, amit a liberális és baloldali megmondók tanúsítanak. Pedig, ma semmi más nem számít, másról nem is volt szó, mint arról, hogy Európa aberrált és megvásárolt, embertelen, és aljas, az európai kultúrát felszámoló Uniós vezetők kikerüljenek hivatalukból, és – ha vannak még ebben a primitívvé vált gendEurópában ilyenek –, akkor értelmes(ebb), az európai társadalmakat szolgáló, az Unió alapszabályának megfelelően vezetők kerüljenek a helyükre. Háborút, kötelező sorozást akarnak Brüsszelben. Erről beszélt a Miniszterelnök a Margitszigeten. És ezt a beszédet, ezeket a tényeket tagadják hazug, gyalázatos és ostoba módon az ellenzéki vezetők, szavazók… Kun Béla gyilkos, hazaáruló söpredékének méltó örökösei.  

Szánalmas társadalom lett a magyar társadalom, de sajnos ez nem csak az ő bűnük, hanem a jobboldali vezetés, a jobboldali média bűne is, mert a „demokrácia” nevében minden megengedett, semmi sem bírálható. Pedig, rend nélkül semmi nem működik… még a „demokrácia” sem. Saját kardunkba dőlünk, ha nem teszünk lépéseket a hazaárulás, a hazudozás, a rágalmak ellen!

Ha a nemtelen baloldali, liberális támadások ellenére sikerül a 9-ei jobboldali áttörés, akkor mind országosan, mind a Fideszen belül hatalmas nagytakarításra, megújulásra, rendcsinálásra lesz/lenne szükség.

Mert kicsit a jobboldalon is elfelejtettük, hogy a belső béke alapfeltétele a rend, a mértékletesség, az átláthatóság és az alázat!   

Stoffán György  

Trianonról, egészen másképpen…

 

Évről-évre megemlékez(het)ünk Trianonról. Lelkes vagy éppen szomorú beszédek hangzanak el. Felsorolják a rétorok, hogy mit vesztettünk 104 évvel ezelőtt, kicsit feltüzelik a hallgatóságot a megszálló főhatalmak ellen, eléneklik ezerszer a Székely Himnuszt, néhány kopjafát is felállítanak, aztán megy minden a maga útján a következő június 4-éig.

Pedig, amikor Trianonról emlékezünk, akkor egy hosszú folyamat megrázó szegmenséről van szó csupán. Egy tervről, amelynek napjainkban sincs vége, hiszen még élünk, vagyunk, létezünk, mi magyarok. A terv pedig az, hogy ne legyen magyar a Kárpát-hazában, hogy megszűnjünk, mint sokezer éves nemzet létezni, és szabad préda lehessen a megmaradt Magyarország is. Trianon máig a mindennapjaink része. A magyar, a székely üldözendő, és senki nincs, aki védelmünkre kelne, ha a primitív embertelenség okán hátrányt, szenvedést, jogfosztottságot kell elviselnie a magyar embernek. Ez a tény pedig, igaz az egész Kárpát-medencére, határoktól függetlenül. A jog és az igazságszolgáltatás is átalakult a törvényekkel megerősített, magyarellenességet szolgáló hatalmi ággá, hiszen vannak velünk élő népek és vannak a megszállók, akiknek több joga van, mint a magyarnak. Ez is a folyamat része…

Trianon gyásznapja is a nemzeti skizofrénia áldozatává vált, hiszen nem gyásznapként emlékezik a hatalom erre a napra, hanem a nemzeti összetartozásról szónokolnak, és még ünnepelnek is. Mintha az egykori üldözöttek Dachauban a szabad életet ünnepelnék…

A megszállt területeken is furcsa megemlékezések, törekvések tapasztalhatók. Erdélyben, megfeledkezve a Partium magyarságáról, autonómia törekvést látunk, ám ez sem az összetartozást, a közös sors elleni közös fellépést tükrözi, csak a székelység viszonylagos szabadságát kívánja elérni, ami azonban nem más, mint Trianon jelenkori szentesítése, hiszen a kompromisszum maga a lemondás. Másrészt, ez a törekvés súlyos veszélyt jelent a nem Székelyföldön élő magyarokra. A székelység nem tagozódhatna be abba a szellemiségbe, amely bármilyen módon, de lemond az ezeréves Magyarországról. Ha betagozódik és aláveti magát az autonómiatörekvés által, annak a nemzetközi magyar-felszámolásnak, amely a magyar nemzet megosztásával jut előbbre immár évtizedek óta, akkor az ideiglenesen esetleg megkapott autonómia is pillanatnyi lehetőség, de ami utána következik, az sokkal rosszabb lesz.

Amíg az 1920. óta megszállt területek magyarsága, székelysége nap, mint nap elszenvedi a megszállók által kötelező megaláztatást, az érzést, hogy saját szülőföldjén idegenek parancsolnak neki, addig a „magyarországi magyar” azt hiszi, hogy ő kimarad ebből a folyamatból, hiszen szabad országban, magyarként élhet, magyarul beszélhet. Ez tévhit! Hiszen Trianon a „magyarországi magyart” is éppen úgy megalázta és alázza, mint a megszállt területek magyarságát. Arról nem beszélve, hogy a nemzeti önérzet valójában egy torz lelkiállapotot tükröz. Mert mit érez, mit gondol a „magyarországi magyar” Trianonról? Hogyan viszonyul a megszállt magyar területekhez?

Sokféleképpen. Van, aki származását emlegeti, de csupán annyi maradt meg benne, hogy a nagyszülei, dédszülei erdélyiek voltak. Mások szeretnek Erdélyben vagy Észak-Magyarországon kóborolni, mert a varázsaltos környezet a lelkéig hatol. Sokan a csíksomlyói „nemzeti találkozót” várják, és vannak, akik ott élő rokonaikhoz járnak haza. Nincs közös cél és elképzelés, mert azt a kommunista diktatúra és ma már a fennálló új világ is ostobaságnak, bűnnek tartja, ha a magyar ragaszkodik a jussához, a saját földjéhez, temetőihez és tájaihoz, ősi kultúrájának bölcsőihez, épített emlékeihez. Ma már nem meri kimondani senki, hogy magát az 1920-as és az 1947-es döntést kell megváltoztatni, hogy a világtörténelem legaljasabb békediktátuma érvénytelen.

Mint ma a háborús készülődés, úgy az a döntés sem a nép döntése volt. Néhány gazember, aljas politikus, egy nem látható hatalom parancsára felszámolta Európa egyik szellemi központját, a keresztény Magyar Királyságot, amelynek hatalma volt még a konklávé fölött is. Mária országa egy hosszú távon elkeresztényietlenítendő Európában nemkívánatos állam lett, s mint ilyet, a jelenleg is létező magyargyűlölet sem kíméli.

Az egyetlen út a magyarság számára, ha Trianont gyásznapként üli meg, és törekszik a nemzetközi politikai lehetőségekhez képest arra, hogy a Kárpá-haza ismét eggyé, közössé válhasson. Mert nem a megszállt területek magyarsága vesztes csak ebben a jelenlegi helyzetben, hanem a „magyarországi magyar” is. 1920-ban nem csak a megszállt területek, de a megmaradt rész magyarsága is elvesztette a nemzeti, a kulturális, a gazdasági és a tudományos lét egységes fejlődésének a lehetőségét. Ezer év eredményeit a nem létező, keresztényellenes, és magyargyűlölő hatalom megsemmisítette, ellehetetlenítve a további fejlődést.

Magyarország nem megszállt ország… – mondják. Pedig, igen! Az! Szuverenitásunkat feladtuk a NATO-hoz és az Unióhoz való kötelező csatlakozással, mert nem is tehettünk mást. A trianoni folyamat így vált ránk vonatkozóan is valósággá. A szellemi fejlődést, a nemzeti elgondolásokat az uniós szerződések és törvények gátolják, s ma már minden Magyarországon hozott törvény az Unió törvényeinek a fényében születik. A trianoni folyamat felemésztette az oktatást, hiszen ma már a szalagavatókon sem tudják elénekelni a fiatalok a Himnuszt, s a legalapvetőbb történelmi dátumokat is csak segédanyagokkal tudják leírni az érettségin. A múlt csupán egy kötelezően megtanulandó része a tantervnek. Így ez kontraproduktív, hiszen a fiatalok minden tananyagot utálnak. Ezen nincs mit csodálkozni akkor, amikor egy egyházi iskolában is azt tanítja a szaktanár, hogy Trianonnal nem kell foglalkozni, mert az már régen volt… (eközben a megemlékezés államilag kötelező!).

Ma, amikor a kormányfő a világháború fenyegetése ellen hívja fel a szavazótábort az állásfoglalásra, akkor az évszázados folyamatot tekintve rossz érzés keríti hatalmába a gondolkodni még képes magyarokat…

A politika és a néplélek egészen más kategóriák. A magyar néplélek Isten nélkül csak tévelyeg a jelen káoszában, a politika pedig hazugságokra épülő tudomány, amely a néplélek tévelygését támogatja, mert retteg az igazságtól, az isteni elrendeltetettségtől. Azonban, a trianoni folyamatot, azt a sok évszázados magyargyűlöletet, a hazánk és nemzetünk ellen irányuló politikai és gazdasági terrort, csak Istennel, hittel, és az ebben való elköteleződéssel győzhetjük le. Határok vannak ugyan, de a magyar nemzet egy hittel, egy lélekkel bír, a Kárpát-haza minden részében. Hiába vannak pártok, hiába van ellentét magyar és magyar között, az igazi bajban a néplélek úgy olvad majd össze, mint a higany az üveglapon. 

Ám, ennek feltételei vannak: a közös akarat, a közös, Istenbe vetett hit. Amit a politika nap, mint nap megtagad, vagy csak verbális megnyilvánulásokban mutat meg. Mária országának az ereje, a Krisztusban való hit tehát, nem a politikai szlogenekben, a szavazófülkékben, a politikusi beszédekben van, hanem abban a láthatatlan néplélekben, amely a láthatatlan hatalom legyőzésére, a magyar nemzet megmentésére és felvirágoztatására is képes, eltörölve Trianont és a trianoni folyamat okozta minden szenvedést, és begyógyítva a magyarság és a velünk együtt élő nemzetek sebeit!

Stoffán György  

Pusztaszabolcsi terrorizmus - a gyermekek ellen!

Ha egy 19. századi polgár ma visszatérne az élők sorába, bizonyára nem akarna sokáig a mai Magyarországon tartózkodni, még akkor sem, ha a purgatóriumból kapott volna néhány nap szabadságot. Ugyanis emberileg és erkölcsileg ma Magyarország és Európa, maga a pokol. Az emberi tartás, a tisztesség, az egymás iránti megbecsülés és a nemzeti méltóság, a keresztény szellemiség és korunk társadalma, politikai elitje, az egyéni magatartás, és a gerinc, a Makó vitéz és Jeruzsálem közötti nem kis távolságot mutatja.

A verbális verekedés, a vádaskodás és gyalázkodás semmi ahhoz képest, ami a napokban Pusztaszabolcson történt. Gyermekek ellen követtek el – eleddig ismeretlen, aljas gazemberek – terrorcselekményt. Konkrétan: rengeteg zsilettpengét dobáltak szét a várossá avanzsált nagyközség közkedvelt, új játszóterén, a homokozóban és a csúszda környékén. Mindezt a tervezett önkormányzati gyermeknapi rendezvény előtt. Kampány van, tehát, a zsilettpengés, gyermekek elleni terrortámadást is többféleképpen lehet felhasználni. Ki-ki a pártállása és érdekei szerint támadhat vele ellenfelet, a polgármester ráolvashatja a kihívójára, a kihívó a polgármesterre, az emberek egymásra, azaz, mindenki, mindenkire. Azonban, a zsilettpengés terrorcselekménynek nem a pusztaszabolcsi politikai háború az oka, hanem egészen más: az a társadalom erkölcsi züllöttsége, amelyet jobb és baloldal, liberális és nemzeti oldal, kommunista és szélsőjobbos politikai csürhe szabadított rá Magyarországra a rendszerváltásnak nevezett néphülyítés elmúlt harmincnégy éve alatt. Abban a rabló-kapitalista, rend nélküli „demokráciában” keresendő ennek a gyermekek elleni, pusztaszabolcsi terrorcselekménynek a gyökere, amelyet nap-nap után megélünk, megtapasztalunk, kivált a választási kampány idején, azaz most!   

Mikor kezdődött ez az egész?

1989-ben, amikor az első SZDSZ-es támadás érte a reményekkel teli nemzetet akkor, amikor feltették a kígyóméreggel átitatott kérdést: Ki a magyar? Ám, ez nem volt elég, mert rögtön utána megvádolták a társadalmat ezek a gazemberek a keresztény kurzussal, antiszemitizmussal, nácizmussal és hosszan sorolhatnánk, hogy – a Gadó György féle galíciai fegyvertárból – még mi mindennel. Igaz, egyetlen szó, egyetlen vád sem volt igaz, de Antallék, mit sem törődve az igazsággal, irhájukat és hatalmukat féltve, megfelelési kényszerből haptákba vágták magukat, és a Mazsihisz parancsára feljelentések sorozatát tették e hazug és aljas vádak alapján magyar, keresztény, valóban rendszert váltani akaró emberek ellen. Ezzel egy időben Antallék, a gyilkos kommunista diktatúra működtetőinek lehetőséget adtak a kárpótlási jegyek bevezetésével arra, hogy a politikai hatalmukat gazdasági hatalommá alakítsák.

Elszámoltatás nem volt, a spicliket nem adta ki a kormány, hanem tovább használta a társadalom szennyét, a volt párt-, és KISZ-titkárok tovább élhették fényűző, addig megszokott életüket azzal az apró különbséggel, hogy a templomokban, a vasárnapi misén, istentiszteleten elfoglalták az első padokat, és ha már Pusztaszabolcs… – a volt kommunista polgármester a saját kertjében, maximum hangerővel hallgatta a vasárnap délelőtti mise-közvetítést.

A parlamentben is sokszor megmutatkozott az éles ellentét, amely a hatalomváltást jellemezte. Trianon hetvenedik évfordulóján volt olyan párt, amelyik kivonult az egyperces néma megemlékezésről, arra hivatkozva, hogy az ilyesmi sérti a szomszédos országokat. A keresztényellenesség is ott bujkált már a parlamenti patkóban, hiszen a pápalátogatás előtt gúnyos megjegyzéseket ordítoztak az ülés alatt, „cápalátogatásnak” nevezve Szent II. János Pál pápa magyarországi látogatását…  

Majd kormányok váltották egymást, ám már a második, úgynevezett szabad választáson kiderült, hogy a magyar társadalommal súlyos erkölcsi bajok vannak. Egy pufajkás – feltehetően 1956-os gyilkos – kommunistát ültetett ez a plebsz miniszterelnöki székbe, Horn Gyula személyében. Ezzel pedig, folytatódott az az antalli ország kiárusítás, amely a nemzeti vagyont célozta meg. Megkezdődött a mezőgazdaság felszámolása is, a Nyugat iránti feltétlen hűség jegyében. A nemzeti vagyon, az ipar és a mezőgazdaság elherdálásából befolyó összegek jobbára, érdekes pénzügyi manőverek által privát zsebekbe kerültek.

Ugorjunk egy nagyot, 2010-be!

A gyurcsányi ámokfutást és közrablást, amelyet a korábbi kormányok tettek lehetővé, a 2010-es választás leállította és Orbán Viktor reményt keltő ígéreteket tett, kellő alázattal a választás, azaz, a győzelem éjszakáján. Egy ország érezte, hogy felszabadult egy aljas és embertelen, magyarellenes nyolc év után. Mindenki elkezdett dolgozni, nagy elánnal és a legjobb tudása szerint. A vesztett, veszett balliberálisok pedig, elkezdték azt a támadásorozatot, amelyet máig látunk, tapasztalunk. A baloldali média egyre aljasabbul, az újságírói etikát sárba dobva, a felelősséget figyelmen kívül hagyva nekirontott a kormánynak, a kormánypártoknak, s elkezdődött – kicsivel később már külföldről finanszírozva –, a kommunista-liberális hadművelet Magyarország, a magyar nemzet és a megszállt magyar területek magyarsága ellen. A jobboldali média eleinte kellő méltósággal, észérvekkel és felülről kezelte a helyzetet, ám egy idő után felvette ugyanazt a proli stílustalanságot, amellyel a balosok támadták az országot. Hiába voltak a figyelmeztetések, a jobbos médiumok megmondó emberei – akik nem mindig voltak korábban jobboldaliak – elvesztették a keresztény, nemzeti méltóságukat és meghempergették magukat ugyanabban a mocsárban, amelyben a baloldaliak fetrengtek nagy élvezettel. (https://stoffangyorgy.blogspot.com/2019/11/stoffan-gyorgy-nyilt-level-nemzeti_10.html)

Ekkor, sok nemzeti gondolkodású újságíró otthagyta – vagy otthagyatták velük – a pályát. A volt kommunista és liberális médiaguruk viszont átvedlettek melldöngető magyarokká, keresztényekké, hiszen a kormányhűség – mint minden időben –, most is jól megfizette a pénzéhes hűbéreseket, épp úgy, ahogyan a balosok az övéiket. Az tisztességes újságírás, az objektivitás, a sajtóetika a múlté lett. „Bírálni semmit, Egyetérteni mindenben!” – lett a jelszó. Mindkét oldalon. Ez pedig, az olvasók erkölcsi érzékét oly módon hatástalanította, hogy a társadalom, a politikai elkötelezettség szerint gyűlölködve kettévált. Ehhez járult hozzá számos civil szervezet, magyarnak nevezett világszervezet, nemzetiszínbe burkolózott hazaáruló pártok, amelyek a köznyugalmat a megszálló utódállamok és a nyugati liberálisok magyarellenes céljainak megfelelően bomlasztották, bomlasztják. 

Igaz, volt és van is egy jobboldali gondolkodású, saját pénzen nemzeti internetes oldalakat működtető lelkes orbánista réteg, de arról a hivatalosságok a húsosfazék szűk átmérője okán nem vesznek/vettek tudomást, noha nélkülük talán egyik kétharmad sem valósulhatott volna meg. Igaz, ez nem befolyásolja a nemzetért önzetlenül küzdő magánembereket. Nekik a lelkiismeretük tisztasága és függetlenségük megőrzése, nemzeti média fenntartása fontosabb, mint bármilyen financiális lehetőség, kommunikációs parancsvégrehajtás.

Az azonban látható, hogy a színvonal drámai mélységekbe zuhant, és a választások lényegét sem a magyar néplélek elvárásai szerint fogalmazza meg a jobboldal. Minden induló várományos igyekszik azt lejáratni, akivel szemben áll. Nem a saját terveiről, elképzeléseiről beszél rádióban, TV-ben vagy lakossági fórumokon, hanem másokat ostoroz, rágalmaz, szid, gyaláz. Ez azonban, csupán egy kiváló kommunista módszer, a társadalom erkölcsi szintjének a rombolására.

A rend hiányáról, a jog-, vagy igazságszolgáltatás mélységeiről, a törvénytelenségekről, a közerkölcsről még oldalakat lehetne írni, de felesleges.

A lényeg az, hogy a pusztaszabolcsi, gyermekek elleni terrorcselekmény tehát, a társadalmi züllés, a politikai háborúk, az önzés, a kapzsiság, az igazságszolgáltatás hiteltelensége és a rendnélküliség, azaz, a szánalmas és a valóságtól elrugaszkodott demokrácia-felfogás és a kormánypártok ebből eredő személyi-, és média-politikája, valamint a baloldal zsigeri magyargyűlölete és Magyar Péter - sokak számára önimádónak, gyűlöletkeltőnek, egyházellenesnek, hazugságokat sulykolónak ható, megjelenése is okozhatta.

A helyi torzsalkodások pedig, arra engednek következtetni, hogy nincs hajlandóság fehér asztal mellett egyeztetni, a lakosság szolgálatába állni. Persze, ez nem csak Pusztaszabolcsra, hanem minden békétlen, rosszul értelmezett kampányt folytató településre érvényes. Zsilettpengés egyéni aljaskodás, bárhol előfordulhat. Mert láthatjuk mire képes egy-egy politikus és egy-egy sajtóorgánum gyűlöletre uszító irányvonala, amely kifejezetten a személyes érdekek, a pénzéhség, és a hatalomvágy mentén, olykor párthűségbe csomagolva jelenik meg a naiv választók előtt, akik még zsilettpengét is képesek egy játszótéren szétdobálni…    

Összességében, a magyar választási kampány, a társadalmi megosztottságon kívül a társadalom erkölcsi és kulturális színvonalát is élesen kimutatta. Mindez, annak a két évszázados folyamatnak a tetőpontja, amely elindította a társadalmat a liberalizmus és egyúttal a szocializmus lejtőjén. Ennek a magyar lejtőnek a meredekségét fokozta 1919., 1920., 1944,. 1947., 1990., azaz a nagy átverés, amely az európai szövetséghez és ezáltal ehhez a mostani, aljas és embertelen szellemiségű kampányhoz, valamint Magyar Péter gyűlöletkeltéséhez, egyházellenességéhez, durva és félelemkeltő szellemiségéhez vezetett.

Ebben a drámai káoszban, ebben határtalan gyűlölködésben még mindig csak szlogen a kereszténység. Noha, az egyetlen kivezető út a magyar nemzet számára, ha nem csak szóban, hanem tettekben, az oktatásban és a mindennapi életben is ott lennének – lehetnének – nagy, 19.-20. századi példaképeink, akik nem csak beszéltek a kereszténységről és a nemzet iránti elkötelezettségről, hanem élték is, sőt, közülük rengetegen az életüket adták a tisztességért, a hitért, az erényekért és a nemzet szolgálatáért. Ám, nincsenek, nem lehetnek ott, mert a nemzetközi politika parancsa más, de a mai politikai vezetés, az úgynevezett „elit” – amelynek a szellemi és ideológiai mércéje a táska vagy a cipő, a napszemüveg ára és márkája –, nem is tud sokukról.

Az utóbbi hetekben, hónapokban mindössze egyetlen helyen volt béke és összetartás: Csíksomlyón. Ez pedig ékes bizonyíték arra, hogy egyedül a kereszténység, a keresztény magyarság, a Krisztusban való egység, a szeretet és az egymás iránti megbecsülés, azaz, a Csíksomlyón tapasztalt keresztény és magyar szellemiség teremthet békét és biztonságot a magyar nemzet számára.   

Stoffán György                 

Az újrainduló vagonok kora - 2024.

Eddig meggyőződésem volt, hogy csak keresztényüldözés van. Eddig! Ma azonban, látom élesen kirajzolódni újra annak a kornak a körvonalait, amelyet úgy neveztek gyermekkoromban, hogy „vészkorszak”. Mert abban a „vészkorszakban” hasonló dolgok történtek Európa szerte, mint ma. Mindenki bűnös volt, aki nem értett egyet a birodalmi hatalommal. Aki az emberi méltóság szolgálatába állt és mentette azokat, akiket hamarosan ismét menteni kell. Így, éppen olyan nemes egyszerűséggel dobták ki a száguldó autóból Kálló Ferenc esperest, börtönözték be Mindszentyt, és fenyegették meg Márton Áront, mint ahogyan végeztek az egész életét az emberiesség oltárán feláldozó Richter Gedeonnal és sok hasonló nagyszerű magyar zsidóval. Ma is ezt látjuk, egyelőre csak Európában, de vannak események az online térben, a hol már festik a Dávid-csillagot…   

Mindegy, hogy keresztény vagy zsidó, ha normális, és nem ért egyet azzal az aberrált szemlélettel, amely ma uralja Európát és a világot. Ismét elborult agyú, őrült senkiháziak irányítják a gyűlölet hullámait azok ellen, akik száz éven belül már nem egyszer megérezték a gonosz leheletét: nekünk 1919., majd Trianon és Párizs, a zsidó felekezetű magyaroknak ezen kívül 1944, azaz, a vészkorszak… amely megtizedelte a segítségükre siető keresztény magyarokat is.

Igaz, ma még(!) nincsenek – Magyarországon! – gettók, nem festenek az üzletekre Dávid-csillagot, de van már hangoskodó gyűlöletkeltés, és a társadalom aljas, primitív, proli tábora, saját gyermekeit sem kímélve követi a gyűlöletre szólító politikust, a közbotrányt okozót, mert mindegy, ha a gyereke ott pusztul is a fronton, de legalább újra üvöltheti a saját, torz agyában született gyilkos gondolatait, elmebeteg vezére irányításával.  

Hová vezet mindez? Kinek jó, hogy 1919., 1944., 1948., 1957. után ismét ugyanaz a proli söpredék ordítozzon, ugyanabban a stílustalanságban, ugyanúgy a nemzet vesztét akarva, gyilkosságról álmodozva?

Most még nem látunk felemelt kezű, megkülönböztető jelzéssel kötelezően ellátott, és kötelezően gyűlölt tömegeket… de alakul a helyzet. Ma csak – nemzeti, keresztény, zsidó – közösségi oldalakat tiltanak, mert ezek az oldalak, amelyek Istent és a szeretetet hirdetik, ma nem férnek bele a beteg világ, szennyes szellemiségébe.

Ha rajtuk múlna, talán már ott állnának a vagonok a józsefvárosi pályaudvaron, de egyelőre nem állnak ott. Volna még időnk tehát, ezt az aljas, istentelen és nihilista szellemiséget megfékezni. Hiszen, aki időt nyer, életet nyer… A kérdés csupán az, hogy mi, akik a gyűlölet és a káosz ellenségei vagyunk, nem késtünk-e el? Van-e bennünk erő és bátorság szembeszállni? Felismertük-e, hogy önmagában a Békemenet sem megoldás Isten nélkül? Meri-e vállalni – ha egyáltalán felkérik rá a szervezők –, egy zsidó, egy katolikus, egy protestáns pap, lelkész, hogy kiálljon a Margitszigeten a tömeg elé és imára, könyörgésre, hitre szólítsa az ott összejött nemzetet? Elég-e ha sok ezer ember csak megmutatni akarja, hogy sokan vagyunk?

A vagonok dohos, büdös levegője elárasztja Magyarországot, ha hagyjuk, hogy az online térben elkezdjék felfesteni a kirakatokra a Dávid-csillagot és a templomokra a trágár, gyalázkodó feliratokat, s ha hagyjuk, hogy az online-térben, saját hazánkban is "bozgornak" nevezzen  a betolakodó, beteges, istentelen szellemiség? Mert elkezdték!

Már csak az a kérdés, hogy a jelen kor vagonjait merre irányítják majd. Vagy elintézik azzal, mint a Románok 1944-ben jászvásári pályaudvaron, amikor meztelenre vetkőztetett embereket vízzel locsoltak, mínusz 22 fokos hidegben? Nem tudjuk! Mert ma még csak az látszik, hogy elindult az európai gyűlölet-lavina. A francia emirátusban keresztényeket és zsidókat ölnek, az imádságért börtön jár, nálunk pedig letiltják józan gondolatokat közreadó közösségi oldalakat…

A történelem ismétlődik – mondják. Érdemes tehát, június 9-én időt szakítani arra, hogy legalább elmondjuk a véleményünket, megőrizve ezzel saját lelkiismeretünk tisztaságát egy vokssal. Igaz, a voksokat is a vagontulajdonosok számolják… de hátha…

Stoffán György      

Köcsögkirály, a mutujok és a parókás ügyészek…

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis köcsög, akit azért hívtak Kisköcsögnek, mert hát, kicsi is volt. Egyszer csak megelégelte, hogy ő mindig az utolsó sorban van, pedig a termete miatt az elsőben kellene lennie. Kiment hát, az utcára és elkezdte kiabálni, hogy ő a legnagyobb. Az emberek kinevették, de volt néhány erőst fogyatékos, bamba, botor, mutuj, aki biza hülyébb volt a Kisköcsögnél és ezért ezek őt tartották a legokosabb embernek a világon. Kisköcsögünk egy szekér tetejére mászott, s onnan kiabált tovább, ám, már nem csak azt, hogy ő a legmagasabb ember a világon, hanem azt is, hogy a legokosabb, és ő süti a legjobb palacsintát. Álmélkodtak a mutujok, akik hallgatták, s igyekeztek olyannak látni, mint amilyennek Kisköcsög a szekér tetejéről leföstötte magát. És elhitték neki. Kisköcsög azután leült a falu kocsmájába, és mesélni kezdett. Néhány ingyen sörért elmondta, hogy hamarosan soron kívül szentté avatják a Vatikánban, megkapja a Nobel-díjat, és feltehetően ő lesz a következő király is Bergengóciában. Azt is elárulta, hogy mindezt a jó öreg Münchausen báró, Háry János, és Ursula súgták meg neki. A mesét hallgatók már látták is őt lelki szemeik előtt, mint a nagy Köcsögkirályt.

Az ügyészek Ray Ben napszemüvegük és parókájuk mögé bújva panaszkodtak Kisköcsögnek, és megígérték neki, hogy arra mondják ki a halálos ítéletet, akire rámutat. Volt már ilyen… Köcsögkirály addigra már arról beszélt a kocsmában, hogy egyedül ő alkalmas az Német-Római Császárság élére, és egy kis háborúval akár Moszkvát is elfoglalja. Kis idő és néhány krigli sör után aztán szétverette a kocsmát azokkal, akik őt tartották a legokosabbnak, és amikor a korcsmáros elkezdett ezért veszekedni Kisköcsöggel, akkor Kisköcsög megfenyegette az istenadtát, hogy Köcsögkirályként – mert már annak is látta magát – ráhívja a pandúrokat meg a parókás, szemüveges ügyészeket, akik majd jól deresre húzzák.

Kisköcsög megfogadta, hogy mindenkivel igazságosan bánik majd Köcsögkirályként, kivéve, aki nem ért egyet vele, mert az áristomban végzi és patkányok fogják csontig rágni a húsát. A nép lelkesen tapsolta Köcsögkirályt, aki immár kissé bódultan újra a szekéren állt. Igen ám, de a szekér nem az övé volt. Így, amikor a kocsis felült a bakra és a lovak közé vágott, a pünkösdi Köcsögkirály akkorát bucskázott le a szekér tetejéről, hogy a piactér csak úgy porzott belé… A nép jót nevetett rajta, két pandúr pedig, a fülénél fogva a pellengérhez vezette, és ott kikötötték. A parókás, napszemüveges ügyészek és bírók eloldalogtak a piactérről, a nép pedig kötélért kiáltott. Az, hogy kit akartak felakasztani, nem derül ki ebben a mesében sem, mert a nép bárkit felakaszt, ha egy nála és az előző királynál okosabb hülyére hallgat.

A falu elöljárósága azonban, a Kisköcsög szerencséjére, rendet tartott, így, három nap pellengér után elzavarta a rögtönző Köcsögkirályt.

Ő azonban, nem adta fel egykönnyen. Hazaérve sokáig kutatott a pergamenjei között, amelyekre egykor titkos beszélgetéseket jegyzett föl. Köcsögkirály ugyanis, még Kisköcsögként mindent felírt, ami elhangzott vendégségben, a barátainál, ami egyáltalán nem meglepő, ugyanis Köcsögkirálynak, a gerince helyén egy összecsavart taknyos zsebkendő volt csupán.

Kisköcsögből lett Köcsögkirályról időközben az is kiderült, hogy Pinocchio testvére, aki, bár bejárta a világot és egy csoda folytán még beszélni is tudott, ám, az öreg Dzsepetto őt sem tudta rávenni az őszinteségre. Kisköcsögnek nem az orra nőtt, amikor hazudott, mint Pinocchio Hülyeferinek, hanem annyiszor lett kisebb, ahányszor hazugságon kapták… Lassan tehát, elfogyott a Köcsögkirály, amit sem a nép, sem Dzsepettó úr, sem pedig Pinocchio, a bátyja nem sajnált. Egyedül a patkányok siratták meg, mert olyan kicsi volt, hogy akár játszhattak is vele… Amikor az a kicsi is elfogyott, a patkányoknak keresniük kellett egy másik Köcsögkirályt, mert a népnek kellenek a Köcsögkirályok, és a patkányok értenek ahhoz, hogy kiválasszák a megfelelőt.

Eddig tartott ez a furcsa mese, aminek még koránt sincsen vége…

Aki nem hiszi, járjon utána!  

Stoffán "La Fontaine" György