Nem publikus diplomáciai támadás a székelység ellen

2017-06-07 Kárpát-haza őrei

FacebookTwitterGoogle+442

Amikor meghallottam, hogy a bukaresti nuncius celebrálja idén a somlyói nyeregben az egyetemes magyar nemzet 450. Fogadalmi Búcsúját, eleve rosszat sejtettem. Hiszen nunciusnak (Vatikán állam képviselőjének) nem olyan embert választanak, aki az uralkodó szellemi irányvonalával nem ért egyet. Ha pedig ez esetben egyetért, akkor mi magyarok, sem ott a Somlyó hegyén, sem másutt a világban nem számíthatunk túlzott szimpátiára, hiszen a mostani vatikáni politika nem egyezik meg XII. Pius, magyarokat szerető és Európa kereszténységét óvó politikájával.  A nemzetet védő és a pogányok ellen folyó magyar harc, a Vatikánban nem számít erénynek, annál inkább a bűn kategóriájába sorolt ellenkezésként értékelik. Talán ennek is tudható, hogy nem a magyarországi magyarok, hanem általában a magyarok ellen látszik politizálni a szentszéki adminisztráció.

Sejtésem ebben az esetben sem hagyott cserben. Miguel Maury Buendía, a bukaresti pápai nuncius nem sokat teketóriázott, hanem már a fogadalmi búcsú előtt néhány nappal kimutatta foga fehérjét, de nem ám ama széles mosolya közben, amit a magyar tömegeknek Csíksomlyón színészkedett, hanem mint egy vipera, Marosvásárhelyen, nem nyilvánosan, a románok előtt. Kolléganőm és írótársam így fogalmazta meg: „(…) az idei Szentáldozatot az a Miguel Maury Buendía, a Vatikán bukaresti nagykövete, Románia apostoli nunciusa mutatta be, aki pár nappal korábban Marosvásárhelyen éppen a Romániában élő magyarok ellen beszélt – persze nem nyilvánosan és nem is akárhogyan. A nuncius úr nem érti, miért ellenkeznek a magyarok és miért nem olvadnak már végre be a románságba, hiszen száz évük volt minderre.” – írja cikkében Zana Diána, Csíksomlyói élményét vetve papírra.

Nos, a nuncius véleménye súlyos problémára enged következtetni. A mindig hűséges katolikus székely-magyar nemzet a továbbiakban nem számíthat a Vatikán támogatására, mint reményei sem lehetnek arra nézve, hogy megmaradásuk ügyét – mint XII. Pius – a pápa szolgálná. Ez pedig szomorú. Nem drámai, nem tragikus, hiszen a Szentlélek kegyelmét nem lehet felülírni holmi földi és Isten ellen való célok megvalósítása érdekében sem… Csak szomorú. Mert a Szentszék kezében vannak a püspöki kinevezések, s nincs egy székely-magyar grémium, amely saját jogon magáénak tudhatná az invesztitúra jogát. A reformátusoknál a gyülekezet választja a papot, míg a katolikus egyházban a pápa joga a püspöki kinevezés… és ez gyászos lehet Jakubinyi érsek úr 75. évének betöltése és ezzel a kötelező visszavonulás, lemondás után az erdélyi magyarságra nézve – ha a magyarsággal nem szimpatizáló, azt beolvasztani akaró vatikáni adminisztráció nem változik.

A magyar író zavarban van, hiszen katolikusként kötelessége volna a Vatikán, a pápa támogatása, s eszébe sem juthatna, hogy bírálja Péter utódát… Ám ma, a Vatikán, az idézett nunciusi vélemény szerint, a kisebbségeket beolvasztani akaró céllal politizál. Nem lehet arra hivatkozni ez esetben, hogy egyéni vélemény volt, hiszen a nuncius minden megszólalásával a Szentszéket képviseli. Magánvélemény a diplomata részéről nem megengedhető, s ez esetben elképzelhetetlen is.

Mit tehetünk?

Szent László emlékév lévén, a nagy király jó példájához fordulhatunk. Épp a mai bajokra ad megoldási lehetőséget nemzetünk számára, a magyar főpapság, a magyar állami vezetők és az erdélyi magyar pártok, civilszervezetek számára – határok nélkül! 

László királyunkkal szemben VII. Gergely pápa szerint a magyar királyság a pápától eredt, így hűbéresi fogadalmat követelt, amelyre a szent király nem volt hajlandó. Végül a Magyar Királyság és a Vatikán közötti elmérgesedett ellentétekben Szent László vívta ki a győzelmet, s ez a győzelem évszázadokra meghatározta a két állam közötti viszonyt.

Ha ma nem teszünk semmit, ha nem védjük meg a szentszéki politika tévhiteivel vagy rosszakaratú tanácsadóival szemben a Kárpát-medencei magyar katolicizmust, akkor a lehető legrosszabbat tesszük a krisztusi Egyház ellen. A nép elfordul, mert azt látja, hogy egyházi vezetői elárulták. Ez pedig nem megengedhető, s ezért világosan és nyíltan kell végre a problémákat felvetni úgy itthon, a Kárpát-medencében, mint az állami és egyházi külpolitika terén. Nem lehet azzal a botor és önérdeket szolgáló magyarázattal élni, hogy majd „odafentről” elintézik… A „segíts magadon, Isten is megsegít” elv itt is érvényes. Hiszen nem dogmatikai problémáink vannak, nem hitbéli ellentétekkel küzd a magyarság a pápai állammal, hanem éles politikai, nemzetpolitikai kérdésekben kell saját érdekeinket megvédeni egy liberális politikai szemléletű jezsuitával és tanácsadóival szemben.

Ebben pedig egységesen kell fellépnie minden magyar katolikus főpapnak, még akkor is, ha ez az egyházi „ranglétrán” elért egzisztenciájukat veszélyeztetheti. Ha nem lesz magyar nép az erdélyi magyar katolikus templomokban, az súlyos következményekkel jár az anyaország katolikus egyházra nézve is. Fel kell hát ébredni és szép szavak helyett komoly és előrelátó nemzetpolitikát kell folytatnia annak az egyháznak, amely a történelem során kereszténység-, és nemzetmegtartó erőként volt jelen, és mint ilyen szolgálja ma is Európát és Mária, az Istenanya, a magyarok Királynője országát. Mint ilyen, áll útjában a napjainkban látható liberális egyházi politikának. Ha ezzel magyar katolikus főpap egyetért, az saját egyháza halálos ítéletét írja alá.

Nagyon jó lenne tehát a Kárpát-medencei magyar főpapok közötti komoly párbeszédet megkezdeni, s nem beengedni Esztergom és Gyulafehérvár falai közé a liberalizmus nemzetpusztító ördögét. Fontos volna, az is, hogy a keresztény nép tudjon minden vatikáni politikai ellenszélről, hogy felkészülhessen, és kitartásával papjainak erőt adhasson erre az ideiglenes szellemi, és sajnos megmaradásunkat is súlyosan veszélyeztető liberális csetepatéra. Ami Casarolinak VI. Pál alatt nem sikerült, az nem sikerülhet a mai Vatikáni politikai vezetésnek sem. Igaz, abban az időben még éltek nagyjaink: Márton Áron és Mindszenty bíboros… akiknek boldoggá avatása ki tudja milyen okból… igen sokat várat magára.

A magyar írónak nem feladata, hogy bírálja a Szentszéket, a pápát… azonban Istentől rárótt szent kötelessége védeni a keresztény magyar nemzetet, annak megmaradását, s fellépni az igazságtalanságok, a vádaskodások és mindazon dolgok ellen, ami veszélyezteti magát a magyar és katolikus létet. Jöjjenek e veszélyek bármely irányból. Könnyen megkapja az író – ha szót emel –, a legsötétebb vádakat… még azoktól is olykor, akiket véd, akik érdekében szól, vagy akiket felszólít a politikai, nemzetmentő, nemzeti érdekeinket megvédő cselekvésre. Ám, ahogy Angelo Rotta és XII. Pius védte az üldözötteket, ma az egyházi vezetésnek épp olyan erővel és energiával, bölcsességgel és határozottsággal kell megvédenie a 100. esztendeje folyamatosan üldözött, megkínzott, megtizedelt s máig megalázott, szétszabdalt magyar nemzetet. Azaz, önmagát!

Bízom abban, hogy a jelen helyzetben, és a tények alapján minden értelmes ember, hívő, pap, püspök és szerzetes megérti és átéli azt a veszélyt, amit Miguel Maury Buendía nuncius úrnak, a Vatikán véleményét sugalló, a Vatikán képviseletében kimondott megállapítása rejt. Mert amikor arra hivatkoznak, hogy majd a Szentlélek elrendezi a dolgokat, akkor az is elképzelhető, hogy a Szentlélek épp rajtuk keresztül akarja rendezni nemzetünk és a Szentszék ügyét… Éppen úgy, ahogy Szent II. János Pál által tette még ismertebbé Fatimát…

Azonban, bízom valami másban is: – Talán a félretájékoztatott spanyol diplomata belátja, hogy nem csak egy marosvásárhelyi magyar katolikus iskola tanárai, diákjai és a magyar szülők nem akartak beolvadni úgy kétszázan a múlt évszázad alatt, hanem az a félmilliós tömeg is ragaszkodik magyar és katolikus létéhez, aki a somlyói nyeregben a Fogadalmi Búcsún megjelent… Beolvadni pedig? Majd ha a baszkok, a dél-tiroliak vagy a Provance-i occitánok… – engedelmével Monsignore Buendía…

Stoffán György

P.s.: A cikk megjelenését követő napon a következő levélváltás voltam kénytelen folytatni főtisztelendő Darvas Kozma Józseffel, Csíkszereda plébánosával a Facebook idővonalamon: 

 József Darvas-Kozma Kedves György! Írása félretájékoztatás. A székelység ellen nincs Vatikáni támadás. Sőt a nuncius, akivel volt szerencsém találkozni a somlyói búcsún, ismeri a székelyeket. Kiáll mellettünk. M-ország első számú embere, a nagykövet úr, N. Zs., és másokat megkérdezheti.

Stoffán György Főtisztelendő Atya! A kijelentés, amely számunkra nem lehet közömbös, elhangzott. Akitől pedig az értesülés származik, nem venném a bátorságot, hogy őt hazugnak tituláljam. Az én feladatom az, hogy ha a nemzetemet és a magyar katolikusságot a Kárpát-medencében bármely hatalom vagy egyházi, politikai erő veszélyezteti, azt megírjam, s teszem ezt immár 35 esztendeje egzisztenciámat is feláldozva, de azt nem megbánva, többek között a székely nemzet megmaradásért…. A nemzetet veszélyeztető kategóriába tartozik, ha egy pápai nuncius a román tárgyalófélnek Marosvásárhelyen arról beszél, hogy nem érti, hogy a magyarok miért nem olvadtak már be, hiszen volt rá száz évük… Ugyanis a nunciusnak nem lehet magánvéleménye egy efféle komoly tárgyalás során, kivált, ha állítólag a magyarok érdekeit védte… bár semmit nem tudott az ügyben lépni. Tehát: – az én feladatom, hogy felhívjam a figyelmet miután meggyőződtem az elhangzottak valósságáról. És ez estben is meggyőződtem! A nuncius dolga pedig az, hogy ne beszéljen sem előttünk, sem a hátunk mögött nem félreérthető, de egyértelmű dolgokat, amelyek ártanak a biztonságérzetünknek, és a magyarság – a székelység Vatikánba vetett bizalmának! Tudom, hogy a mundér becsülete Önnek szent, a nemzettel azonban senki, még a pápai nuncius sem játszhat, s nem mondhat ilyen botorságot, mert az sértő, bosszantó és mert nem nyilvánosan, és a román tárgylófélnek mondta, akár titkolt politikai irány is lehet. Az pedig megengedhetetlen egy diplomata részéről, ha egyéni vélemény! Ha a küldő ország véleménye, akkor annál drámaibb! Tessék tisztázni a nunciussal ezt a kijelentését, nem pedig az írót felelősségre vonni,nyilvánosan – s pap létére – rágalmazni valakit félretájékoztatással! Mert az író a ténynek megfelelően az igazságot írta le, bármilyen kellemetlen az egyeseknek! Reverendában is ki kell állni  a nemzetért, amely kiállásra Ön ékes példa volt eddig is! Kérem legyen ezután is az, még ha olykor kényes ügyben kell is annak lennie!

Csíksomlyó és a pápai „csentenár”…

Sa mergem separat! - azaz, menjünk külön... 

Többen arra kértek szeretett Olvasóim közül, hogy írjam le véleményemet a tervezett csíksomlyói pápalátogatást illetően.

Beleborzongok még a hírbe is… beleborzongok a választott jelszavakba, a tények és a jámborkodó politizálás igaztalanságába. Ismét áldozattá válik a székelység, de most úgy válik áldozattá, hogy még örvend is neki. Amikor az alábbiakat olvastam a Magyar Kurír internetes oldalán, Máriára gondoltam és kértem Őt lélekben, segítse meg ezt az ezerszer meggyalázott népet, s ne kelljen elszenvednie még az egyházától is a megaláztatást. Mert bár nagyszerű dolog volna, ha egy pápa menne el Somlyóra… Például Benedek Őszentsége… egy gyulafehérvári látogatás keretében. Ám, a mostani látogatás a „csentenár” (centenárium oláhul) jegyében, politikai elismerésként, de jámbor szőrcsuhában zajlik. Beleborzongok ebbe az egészbe, mert mostantól megszentségtelenített hely lesz az eddig magyar Csíksomlyó, a magyar nemzet legszebb zarándokhelye. Megszentségtelenített hely lesz, mert román zászlók fognak lengeni Románia elnöke vendégének tiszteletére, s ott lesz az az oláh ortodox püspök, aki Hargita és Kovászna megye magyarsága ellen uszítja és pénzeli a magyar gyűlölő Dan Tanasát, s aki levéteti a székely zászlót, és aki most úgy fog bevonulni Somlyóra, mintha az övé lenne. S ebben az egészben az a körmönfontság, hogy az egész látogatást a Szent Szűz nevében próbálják lenyomni a magyarság és a székelység torkán. Megalázva a csíksomlyói Segítő Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, Királynőjét.

Persze, semmit nem szólnék, ha az erdélyi egyházmegyét látogatná meg Bergoglio. Ha elmenne Gyulafehérvárra, s e látogatás előtt megpróbálná az oláhokat rávenni, hogy adják vissza a Batthyaneumot jogos tulajdonosának, a mindenkori Gyulafehérvári Főegyházmegye érsekének. Nos, ez így üdvözlendő volna. Most azonban nem ez történik. Most elismervén a „csentenár” nagyszerűségét, átadja Csíksomlyót, „Isten anyjának kertjét” az oláhok által régen áhított kegyhelyet, az ökumené és az „Isten romániai népe együtt jár az úton a Szűzanya oltalma alatt” szlogen jegyében…

„Együtt járunk az úton” hirdeti a román trikolór színeivel díszített logó is… és ez a jámborkodó hitbéli egyesítés nem a léleknek szól, hanem annak a nyomorúságos és elnyomásban töltött száz évnek a jóváhagyása, amit most hitbéli erőszakkal, ünnepléssel fogadtat el, jól időzítve a katolikus egyház fejének mondott Bergoglio. Saját katolikus hóhérunknak énekeljük majd az Ecce sacerdos-t… és örvendezik a nép, hogy lám ezer év után ideérkezett Róma püspöke… A papság pedig már most ujjong, mert „pápalátni” mehet Somlyóra…

Öregszem és egyre szomorúbb vagyok, de nem a korom miatt. Hiszen a mai világban az ember jobbára örül is annak, hogy nem kell még hosszú évtizedeket megélnie e velejéig romlott és rothadó világban, amelyben árulókba és megfizetett politikai cselédekbe, Krisztus ellen prédikálókba, és gyűlölködőkbe botlik az ember lépten-nyomon. Ahol nincs jog, igazság és béke. Csak érdek és pénz, hatalomvágy és hazugság. Szomorú vagyok, mert, ahogy telik az idő, úgy kell csalódnom mindenben, amit a magaménak éreztem, amiért éltem, amiben hittem. Hittem a Margit körúti öreg ferenceseknek, akik megjárták a Gulágot, az Andrássy út 60. kommunista kínzókamráit, hittem az emberi tisztességben, az erkölcs erejében, az igazság mindenek felettiségében, a jogban…

Ma pedig látok egy múló, haldokló és erkölcstelen, egykor volt keresztény Európát, látom a körmönfont árulások ezreit, látom a polipot, amely hatalmas csápjaival átkarolja és támadja a jó szándékot és a hazafias kitartást, a keresztény magyar kormányt. Most pedig a legrosszabbat látom… Égi Anyánk még érintetlen magyar zarándokhelyének egyházfő általi románosítását, a gyilkosokkal és gyűlölködőkkel való erőszakos és nemzetünket eláruló békítését. A bocsánatkérés nélküli megbocsájtás ránk erőltetését… azt a politikát, amely megsemmisíti a keresztény világot, meg Erdély katolikus népét, s a székelység egyetlen még meglévő kapaszkodóját, Somlyó kegyhelyét.

De… a hívő ember ne legyen kishitű, ne legyen bizalmatlan. Bár, a magyar léleknek mindez fáj és elviselhetetlenül nyomasztó, viszont van rá jó orvosság. Ne menjünk el a Nyeregbe együtt ünnepelni az egyházi „csentenárt”. Ne menjünk „pápalátni”, és ne engedjük ezzel a látogatással megalázni magunkat. Ez egy olyan esemény, mint az ellenzék Budapesti tüntetései… oda sem megyünk el, mert az nem a miénk.

Nekünk, magyaroknak és székelyeknek maradjon meg a búcsú, amikor magunk lehetünk a Segítő Szűz Máriával, amikor nem más, hanem mi magunk döntjük el, hogy akarunk-e a lelki erőszaknak engedve, bocsánatkérés nélkül megbocsájtani, vagy Krisztus parancsa szerint imádkozunk ellenséginkért. Nekünk maradjon meg Mária, akihez őseink esedeztek, s meghallgatást is nyertek. Mi a somlyói pünkösdi búcsúra menjünk el, s ott a szentmisében imádkozzunk a románok előkelő római vendégéért, aki velük ünnepel, nálunk vendégségben…

S ahogyan őseink, mi is bízzunk teljes bizalommal égi Édesanyánkban, aki nem hagyta el népét, s ma sem hagyja el a Székelyföldet… s az Ő vendége lesz a Pápa Úr! 

Stoffán György

Bekerítve...

Interjút készített velem kolléganőm, Czeglédi Andrea az MVSZ-t bíráló cikkem utáni mélyprimitív MVSZ-es magatartásról... az interjú felkerült a világhálóra, de alig fél órán belül az MVSZ jelentése alapján a facebook letiltotta, noha sem sértő, sem egyéb nem úri megfogalmazás - velük ellentétben - nem volt a cikkben. Ezzel az MVSZ véglegesen bebizonyította, hogy hol áll, és kiket szolgál...

Nemzetpolitika vagy szemfényvesztés... 

A minap megjelent Stoffán György blogján, az MVSZ „Trianon ellen folytatott nemzeti konzultációt” bíráló cikke. A cikk után szokatlan és meglehetősen civilizálatlanul megtámadta a szerzőt, az MVSZ sajtószolgálata. Ennek okán kerestem meg Stoffán Györgyöt… A másik fél, kérésem ellenére nem nyilatkozott… ezért az „Audiatur et altera pars” jog-bölcsessége ebben a  kérdésben nem működhet.  

    – Az utóbbi napok viharos eseményeiről mi a véleménye, megviseli-e az értetlenség és a sok személyeskedő támadás, vádaskodás, amelyeket nyilvánosan kap az MVSZ-t bíráló cikke miatt?

– Nézze kisasszony, nekem azt tanította a nagypapám, hogy vannak olyan sértések, amelyeket nem szabad sem felvenni, sem reagálni azokra, mert rangon aluliak. A cikkre elegendő lett volna azt írnia egy kulturált társaságnak, hogy „kérem, jöjjön be, beszéljük meg, mert valamit félreért”. Nem így reagáltak és ez engem megnyugtat, mert az alpári erőszakos és nagyhangú viszontválasz azt igazolja, hogy a cikkemben írt bírálat jó helyre ment és talált.

–  Beszéljünk egy kicsit a cikkről… Mi indította el Önben az elhatározást, miszerint figyelmeztetnie kell az MVSZ-t és a jóhiszemű aláírásgyűjtőket e program veszélyeire?

–   Ma olyan nemzetközi nyomás és gyűlölet van a magyarsággal szemben, hogy a Trianonozás, főleg a Trianoni békeszerződés felülvizsgálatának emlegetése még súlyosabbá teheti mind a kárpátaljai, mind az erdélyi és partiumi testvéreink sorsát. Mindennap látjuk, hogy a Székelyföldön már-már levegőhöz sem jut a székelység, hogy Ukrajnában már tettlegességig fajul a magyargyűlölet, s Szlovákiában is egyre nagyobb a magyarellenesség. Ezeknek nagyobb részét a százéves évforduló miatti „lelkesedés” okozza, de nagyban hozzájárul a budapesti önjelölt szervezetek hangoskodása is, köztük kiemelten a Trianon felülvizsgálatáért folyó aláírásgyűjtés híre. A megszerzett ívek kárpátaljai lobogtatása az ultra-nacionalisták részéről pedig e tényt alátámasztja.

– Olvastam a cikkét s nem találtam benne sem gyalázkodást, sem egyéneket sértő mondatokat… vajon az MVSZ miért vág vissza Önnek ilyen alpári stílusban?

– Az MVSZ egy sokszínű társaság, amely sértődöttségében és a magyarság önjelölt képviselőjének érezve magát azt gondolja, hogy magát az aláírásgyűjtést kifogásoltam, s emiatt most minden vagyok a szemükben csak úriember nem… lelkük rajta. Nem értették meg a dolog lényegét, miszerint én az elnevezést és a teljesen céltalan hisztériakeltést kifogásoltam és kifogásolom, mert magyar emberek ezreit sodorják veszélybe az ilyen akciókkal úgy, hogy ők maguk nem is gondolják.

– Mit ért azon, hogy sokszínű társaság a jelzett szervezet? 

– Nos, ez egy érdekes dolog. Főleg olyanok vannak a az MVSZ-ben, akik vagy a határon túl élnek, vagy szülőföldjüket elhagyva Magyarországra költöztek, vagy Amerikában alapítottak Székely Világszövetséget,ismeretlen múlttal, Erdélyből Isten tudja miért elmenekülve román felmenőkkel… vagy évtizedekig – amíg a Kárpát-hazában élő magyarok-székelyek szenvedték a kommunizmust – a nyugati jólétben tespedtek. Ezek az emberek ma, a húszas évek terminológiájában, gondolkodásmódjával, de elvitathatatlan jó szándékkal, viszont ostobán mindenféle terveket szőnek és mintha sötétített üveg lenne előttük, nem látják a külvilágot. Remekül kitalálták maguknak, hogy be kell vonni ezekbe a számukra tetszetős, de a magyarság számára akár végzetessé válható programokba a magyar fiatalokat, akik a szervezet nevét látva és e szervezet által meggyőzve véghezviszik a társulat terveit… röviden talán ennyi… 

– Követi-e ez a társaság a kormány nemzetpolitikáját? Ezt azért kérdezem, mert az Önt támadók között elég sokan a Fidesz és a magyar kormány elleni kritikájukat, ellenérzéseiket is kifejezték…

– A magyar kormánynak önálló és jól működő nemzetpolitikája van, amelyet dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr igazgat. Az MVSZ időről-időre megjelenő önjelölt programjaival, ezt a hosszú távú kormányszintű nemzetpolitikát és a nemzeti érdekeket szolgáló diplomáciai munkát is megzavarja, akadályozza, hiszen Ön is tudja, hogy ha efféléről ír a román vagy a szlovák sajtó, akkor nem tesznek különbséget az MVSZ és a kormány között… általánosítva, a magyarokról beszélnek. Ez pedig súlyos probléma lehet. Voltaképpen az MVSZ, a kormány politikája ellen igyekszik tenni évek óta, azt sokszor ostorozza, és pénzt sem kap a kormánytól… Ezért a gyűlölködés.

 – Néhány határon túli – főleg erdélyi – ellenvéleményt is olvastam az MVSZ oldalán. Szomorú, hogy ezek az RMDSZ-t vehemensen támadják…

– Az MVSZ köré azok tömörülnek, akik csalódtak valamiért az RMDSZ-ben, vagy a szlovákiai magyar képviseletben. Engem is felhívott Zsögödről egy nagyon kedves barátom, és kifogásolta a szervezetet bíráló cikkemet, illetve azt mondta, hogy neheztelnek rám a székelyek, mert Trianon elleni fellépést bírálom. Pedig, ez nem igaz, de aki olvassa az írásaimat az jól tudja, hogy irredenta vagyok, Zadravecz püspök útját igyekszem követni, de az irredentizmusom szorosan együttműködik az agyammal. Könnyű Budapestről az MVSZ nevében kiruccanni Erdélybe, vagy a Felvidékre és ott hitegetni a hallgatóságot, felforrósítani a lelkeket, majd hazajőve, melldöngetve elmesélni, hogy milyen sikere volt a Székelyföldön egy-egy „előadásuknak”. Lélektelen dolog ez, hiszen akik ott lelkesen hallgatják ezeket az üres beszédeket, nem tudják, hogy semmi nincs mögötte. Csupán az önjelöltség, jóleső „nemzetmentő” tudata… ott pedig csattan az oláh vagy a tót ostor. Mert a hallgatóságnak ott kell élnie, és már az előadás alatt tudja a SRI, kik vettek részt a rendezvényen és mit hallgattak… a kormány részéről efféle lelketlen meggondolatlanság soha nem fordult elő…

– Hosszú évek óta sokan dolgoznak egy svájci mintájú Erdélyi Autonómia létrehozásán, magyarok-románok egyaránt. Visszavetheti-e ezt az ügyet az MVSZ akciósorozata?

– Minden meggondolatlan budapesti lépés évtizedekre vetheti vissza a magyar ügyet. Bárhol, bármilyen pozitív kezdeményezés van, paralel elkezdőik egy olyan tevékenység, amely rombol… hogy ez véletlen-e vagy szándékos, azt a későbbi történészek dolga lesz felfedni… Az autonómiakérdés nagyon összetett. Engedje meg, hogy erről most ne beszéljek…

–  Hogyan dolgozza fel Ön, hogy sok évtizedes önzetlen és pártatlan, kifejezetten a magyar érdekeket szolgáló munkásságát egy-egy ilyen kirohanással megpróbálják tönkretenni?

–  Nézze kisasszony, soha nem én voltam fontos magamnak, hanem azok kikért dolgozom, cselekszem. A támadások a mának szólnak a munkám a megmaradásnak és a jövőnek. Tehát nem foglalkoztat néhány olyan vád, rágalom, hazugság, amelyet a fejemre szórnak. Aki ezekkel foglalkozik, az nem tud maradandót alkotni. Ha arra a szintre süllyednék, amely szinten ezek a vádak születnek, akkor kárba veszne az amiért egész életemben dolgoztam.

– Rengeteg olyan személyeskedő hozzászólás volt a közösségi oldalon, amely az Ön származását vagy magánéletét célozták… ezt hogyan értékeli?

– Ezt nem lehet, és nem is kell értékelni. Kommunista, liberális módszer. Mindenki megkapja, aki egy-egy percemberkék által működtetett párttal vagy szervezettel nem ért egyet. Ez tőlük természetes. Nem foglalkozom vele… nem engem minősít.

– Percemberkéket említett… ezért eszembe jutott, hogy az egyik Önt mocskoló MVSZ-es úr Vona Gábor, néhány nappal ezelőtti, Önről alkotott véleményével vagdalózott…

– Ha engem Vona Gábor mocskol, akkor jól csinálom, amit csinálok… örömmel vettem…

–  Követelik Öntől a bocsánatkérést…

– Nincs miért és nincs kitől bocsánatot kérnem. Talán az öreg Drábik és Patrubány, meg a köréjük gyűlt mocskolódók gondolkodhatnának el effélén, ám őket felmentem e kötelezettségük alól. Nem tartok igényt bocsánatkérésükre. Nem haragszom rájuk. Ők ilyenek. Mindenkinek saját jelleme és erkölcsi beállítottsága szerint joga van megnyilatkozni. Ezt én tiszteletben tartom… de a részeg proli házmesterrel sem állok oda zenetörténeti vitát folytatni – Mozartról.

– Végül hadd kérdezzem meg: Milyen nemzetpolitikát tart elfogadhatónak a V4-ek kapcsolatát illetően:

– Hála Istennek nem nekem kell ezt koordinálnom. Magyarországnak kitűnő külügyminisztere és remek külpolitikája van. Még akkor is sikeres a magyar külpolitika, ha ez vagy az a szervezet bele-belerondít a dolgok menetébe…  

–  Hogyan tovább?

– Dolgozom úgy, mint eddig… és ha már erről a párnapos  MVSZ-es vagdalózásról kérdezett: – javaslom nekik, hogy az abortusz betiltásáért gyűjtsenek aláírásokat. Az még megmentheti a nemzetet… 

– Köszönöm a beszélgetést… 

Czeglédi Andrea


... és a hozzászólások: 

Herpai Csaba Korrekt, pontos és igaz. Ahogy Tőled megszoktuk. Köszönet Gyuri "bácsi" :)
3
• • Tetszik
  •  · Válasz
  •  · 2 órája
• 

  Bognár Gáborné (y) Nagyon korrekt válasz!

  1
• • Tetszik
  •  · Válasz
  •  · 2 órája
• 

  Judit Kovács Erdelyi magyarkent(sajnos Amerikaban elve) nagyon szeretem a magyar kormanyt es Drabik Janost is !Faj ha barmelyikuket szidjak...Azon magam is sokat elgondolkodom hogy mi is lenne jo az erdelyi magyarsagnak...az igazsag az hogy mar jo tobbsegben vannak romanaok,akik otthon maradtak azoknak bekeben kellene eggutt elni,beketlenseg mindenkinek kart okoz.Hiszem hogy a magyar kormany jo uton jar..
• • Tetszik
  •  · Válasz
  •  · 1 órája
  •  · Módosítva
• 

  Babos Ágnes Minden szavaddal egyetértek Gyuri, mint mindig...Nem sokára megirom a Volt egyszer egy keresztény Európa c, csodálatos könyvedről is a véleményemet....De én nem vagyok a szavak embere tudod, nekem ez az irás több időt vesz igénybe... A Jóisten áldjon meg a munkádért!
• • Tetszik
  •  · Válasz
  •  · 40 perce
• 

  Murányi Gabi Tisztelt Stoffán Úr!Gratulálok a meglátásához! A Trianonos aláírás gyűjtés teljesen aláássa a kormány nemzetiségi politikáját!Mert az MVSZ-ben jelen pillanatban olyan emberek vannak, akik csak a saját nagyságukkal vannak elfoglalva,öntömjénezés folyik és a tagság véleményére magasról tesznek,illetve meg sem kérdezik őket ilyen nagy fajsúlyú kérdésekben.

Johannis a "törvénytisztelő" román… Beke és Szőcs börtönben marad…

Csodákat nem várhattunk Beke István és Szőcs Zoltán börtönbüntetésének ügyében a mai román „igazság” szolgáltatást illetően. Hiszen egy minden alapot nélkülöző, a megszálló hatalom ítélete ellen, e hatalom vezetője nem tehet semmit… hiszen nem az a hivatása. A jogszolgáltató hatalmi ága ma már egész Európában a globalizmust, a nemzetek és népek megsemmisítését szolgálja, nem pedig a nemzetek és népek védelmét, azok jogi és minden területen elvárható de facto biztonságát.

A Trianoni és Párizsi Békeszerződések is törvénytelenek voltak. Tehát szinte természetes, hogy egy törvénytelenül és hazugságok alapján odaítélt magyar területen, szülőföldjén élő magyar nemzeti „kisebbség” tagjait megfélemlítésként elítélik a megszállók. Azonban semmiképpen sem lehetséges ott és ugyanazoktól felmentést vagy elnöki beavatkozást remélhetni. A nemzetközi szintű felülvizsgálat pedig azért lehetetlen, mert sem Johannis, sem egy későbbi államfő nem fog a saját törvénytelen igazságszolgáltatása ellen cselekedni. Ezt az ott hatályos törvények sem engedik meg a számára. S mint tudjuk, a jog mai diktatórikus rendszerében mindenütt istenként kezelik a bírákat, az ügyészeket, akiket az államfő nevez ki, s akik a kinevezés után a koporsóig befutják szörnyű életpályájukat. Mindig az éppen aktuális hatalom igényének megfelelően… csak erről nem beszélünk. Emberek életével, boldogulásával, sorsával játszhatnak a paragrafusok csűrés-csavarása alapján. Ha azt kívánja tőlük az épp aktuális hatalom, hogy öljenek, akkor ölnek, ha felmentés a parancs, akkor felmentenek… de csekély azon ítéletek száma, amelyekben az erkölcs és a törvény összhangban lenne. Romániában különösen és nagyon régóta így működik az igazságszolgáltatás, de egyik Uniós államban sem jobb a helyzet…

A románoknál a mély és zsigerből jövő magyargyűlölet is meghatározza a talárosok magatartását. S mintegy ortodox hittételként kötelesek is a perekben a magyarok ellen dönteni. Bármilyen oláh feljelentés történik is magyar vezetők, magyar polgármesterek, magyar emberek ellen, az ügyek 99%-ban a magyarokat marasztalják el. Ilyen eseteket sajnos mind a királyi Romániából, mind a kommunista diktatúrából, mind a Kárpátok Géniuszának halála óta ismerünk, s könyvtárnyi törvényszegés, aljasság gyűlne össze, ha valaki az elmúlt, és a románok által nagy egyesülésként ünnepelt „csentenár” száz esztendejét vennénk górcső alá. Az innen-onnan összerabolt ország soha nem változott és nem is várható változás mindaddig, amíg az igazi egyesülés méretét vissza nem kapja a történelemtől… a Fennvaló által. Hiszen az istentagadó ortodox pópák nem a szeretetet és az igazságot, hanem a gyűlölködést tanítják, várják el és parancsolják a rendkívül babonás és többségében finoman szólva is aluliskolázott népüknek. Az igazságszolgáltatás tisztelendő talárosai pedig e követelményrendszernek jól fizetett, speciálisan román jogértelmező kiszolgálói…

Nem mondanám azonban, hogy bizonyos szervezetecskék, nagyhangú senkik nem tettek hozzá Beke és Szőcs ítéletéhez, s ne volna felelőse kicsiny hazánkban e törvénytelen ítélet megszületésének. Van! Az ostoba szájjáratás, az ilyen-olyan aláírásgyűjtések, s a szervezetecskék vezetőinek lázító és a körülményeket figyelmen kívül hagyó „előadás”sorozatai Erdélyben mind-mind hozzátettek…

A mai magyar melldöngető, és súlyos bajokat generáló, túlcsordult önérzet helyett inkább csak, mint jó gazda jegyezni kellene mindazt, ami történt és történik. S amikor eljön az ideje – hiszen száz év a történelemben semmi -, akkor kell majd méltón és érdemeik szerint intézkednünk.

Mert a ma oly nagy elánnal hangoskodó szervezetecskék sokkal nagyobb kárt és bajt okoznak az egyre erősödő elnyomásban lévő magyar és székely testvéreinknek, mint gondolnánk. A Székelyföldön természetesen bíznak minden jó szóban, remélnek, hogy egyszer jobbá fordul minden, de ez csak álom.  A kormányunk ellen áskálódó, Amerikába szökött csíki szélhámosok, az álomvilágban élő öntömjénező budapesti világszövetségek, és az ezek által félrevezetett fiatalok ma hitegetik csupán a gúnyhatárokon túl élő, és már-már jogaiktól teljesen megfosztott nemzettestvéreinket. Hiszen tenni semmit nem tudnak, de reményt keltő szavakkal ámítják az ott élőket, miközben annak is örülhetünk, ha Magyarországon nem törik meg a vékony jégen táncoló béke, a nemzeti vonal folytatása. Hiszen ellenségekkel vagyunk körülvéve és még nem zajlott le a sokakban túlszárnyaló reményt keltő májusi EU-választás, amelynek kimenetele sincs kőbe vésve.

De ne menjünk messzire. Ma Beke István feleségére és gyermekeire gondolok, Szőcs Zoltánra, akinek hamarosan gyermeke születik, aki négy évesen látja majd először édesapját, mert az aljasság és a gyűlölet-jog így rendelkezett… Ilyen a világ. Hülyék, és lelkiismeretlenek, kapzsik és féleszűek irányítják a politikát az egész világon, akik nem a keresztényi elvek alapján, hanem ószövetségi logika szerint gondolkodnak, s akiknek nem számít sem Isten, sem ember. És Beke Istvánra, Szőcs Zoltánra gondolok, akik Csíkszereda rettegett épületében élik napjaikat… ártatlanul egy ideologizált és gyűlölködő ortodox papok által generált világ miatt… mert magyarok.  

És vádolom a sajtót, mert a mai határon túli helyzetet nap-nap után kellene olvasni a netes oldalakon, a nyomtatott sajtóban. Minden napra jutna ugyanis egy-egy megalázó, vagy épp gyilkos történet, a zászlók vagy a himnusz és a magyar imádság tiltásáról, a magyar oktatás züllesztéséről, ukrajnai betiltásáról, a délvidéki magyarok szenvedéseiről, akikre ráköltöztették az idegeneket… és sorolhatnám. De nem ír erről a magyar sajtó, mert ez nem volna kifizetődő. Egyszerűbb néhány hülye tüntetőről fecsegni… az is megtölti az oldalakat, s a beszélgetős műsorokban egyre kevesebb a magyar nemzetpolitikai téma.  Rémes az az önpusztítás, amely ma a magyarság körében folyik… noha volna tennivalónk… hogy Beke és Szőcs testvérünk a börtönből kijőve egy másik, egy szebb és boldogabb világot lássanak majd kárpótlásul az elszenvedett évekért… ám, megszabadításukról addig sem mondunk, mert nem mondhatunk le!  

Fájdalom ez a Beke gyermekeknek, Szőcs várandós asszonyának, de fájdalom a nemzetnek is. És jelzésértékű a levél, amelyet Johannis irodája küldött… mert ma csak két székely szenved ártatlanul a szeredai áristomban… holnap bárki, holnapután pedig mindenki… s vonatkozik ez Európában minden magyarra, aki magyar és keresztény akar maradni. Tehát nem a fegyveres ellenség mellét kellene döngetni, vagy mondhatnám nem kellene a szél ellen... hanem végre gondolkodva és megfontoltan kell cselekedni… halkan és észrevétlenül. S minden ellenséget a saját fegyverével győzni le! És tudnunk kell azt is, hogy, mint a tiszai ciánszennyezés után a Tisza, úgy tisztul meg gyorsan az erkölcs és a jog is Európában… addig azonban értelmesen és átgondoltan dolgoznunk kell… mert erre szólít fel a körmönfont, és az álságosan a román-jogra hivatkozó – alábbi – román elnöki levél is…

Stoffán György

„Elnöki levél

Elnöki képviselet – Kapcsolattartás a hatóságokkal és a civil társadalommal osztálya, állampolgárok problémái alosztály

Fejér László Ödön szenátor úr

Kulcsár Terza József György képviselő úr

Benkő Erika képviselő asszony

Csoma Botond képviselő úr

Bíró Zsolt István képviselő úr

 

Megkaptam az Önök közvetítésével a „Szabadságot Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak” című kollektív petíciót, amelyet a CITIZENGO. ORG/HU oldal publikált, amelyben kérik Klaus Iohannis urat „használja az összes politikai eszközét és egyéb rendelkezésére álló eszközöket, hogy megtegye a szükséges lépéseket a bírósági határozat semmissé tételére, amelyben a Legfelsőbb Fellebbviteli Igazságügyi Bíróság a két ártatlan székelyt, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt öt-öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte.

Tekintettel a kollektív petícióban megfogalmazott kérésükre megemlítjük, hogy egy végleges és visszavonhatatlan bírói döntés nem tartozik a román elnök hatáskörébe, ahogyan ezt meghatározza az újra kiadott román alkotmány 85-94. cikkelye.

Őméltósága bármilyen beavatkozása – kivéve az alaptörvényben átruházott előjogokat –, a jogállam két alapelve áthágásának számítana, ezek: az hatalmi ágak elválasztásának alapelve és az államhatalomtól független bíróság létének alapelve.

Az újra kiadott román alkotmány 126. cikkelyének 1. bek. alapján az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Fellebbviteli Bíróság és a többi törvényben rögzített igazságügyi bíróságok gyakorolják.

Egy bírói döntés törvényességét és megalapozottságát nem lehet megkérdőjelezni, csak az eljárási jog alapján, a szokásos vagy rendkívüli fellebbezési módok gyakorlásával, azaz a 124. cikkely 3. bekezdése rendelkezése szerint, a bírák függetlenek és csak a törvény hatálya alá tartoznak.

Ennek értelmében Románia Elnöki Hivatala az adott helyzetben nem fogalmazhat meg véleményt, ugyanis ez az igazságszolgáltatásba való beavatkozásnak számítana.

Tisztelettel:

Gabriel-Cristian Piscociu

állami tanácsadó”

Kommentár nélkül....

Kommentár nélkül...

Újabb önjelölt "hazaárulás" az MVSZ-től… „Trianon felülvizsgálata”

A hasonló lázítások egyik ártatlan áldozata

Nem csak bosszantó, de felháborító az az ostoba kezdeményezés, amely ma, 2018-ban folyik a volt Magyarok Világszövetsége részéről. Újra meggondolatlan és átgondolatlan aláírásgyűjtést szerveznek, ezúttal "Trianon felülvizsgálata" érdekében. Sem továbbgondolás, sem konkrét cél nem fogalmazódik meg a kezdeményező önjelölt szervezet részéről, csupán egy, a mai világpolitikai és nemzetpolitikai helyzetben súlyosan ártalmas melléfogásról van szó. Éppen olyan beteges és elrugaszkodott, apolitikus gondolat ez, mint volt a korábbi kezdeményezésük, a 2004. december 5-ei kettős állampolgársági népszavazást megelőzően. Ekkor is intettem e szervezet vezetőit, hogy hagyjanak fel a magyarság lelkét érintő botor elképzelés kivitelezésével, az aláírásgyűjtéssel, mert nincs itt az ideje, és a magyar lélekkel, főleg a Kárpát-hazából, a liberális és keresztényellenes világ nyomására kiszorultan élők lelkével nem lehet játszadozni. A válasz az volt, hogy „de legalább megpróbáljuk". Próbálkozni azonban a nemzet lelkével gyalázatos dolog - volt! Az eredmény ismert. Magyarok-székelyek milliói néztek gyűlölettel a csonka-országiakra, mert azt hitték, hogy elutasítottuk azt a lehetőséget, miszerint visszakaphatnák a magyar állampolgárságot. Pedig az sem úgy történt, de ennek a félreértésnek és súlyos magyar-székely lelki válságnak az okozói is azok, akik ma ismét a határon túli magyarság létével és jövőjével játszadoznak kedvükre. Nem értem, hogy értelmesnek mondott emberek számára mi nem érthető azon, hogy ma egy efféle kezdeményezés életveszélyes a Kárpátalja magyarsága számára, és súlyos következményekkel járhat minden idegen főhatalom elnyomása alatt élő honfitársunkra nézve. Az MVSZ évek óta nem tesz mást, mint lázítja és serkenti az ártó szélsőségeseket, akik zsigerből, nem fejből és ésszel politizálnak e rettentő nagy veszélyeket magában hordozó és politikai meggondoltságot, precízséget követelő ügyben. Hasonló ez a szervezet a Jobbikhoz, amely más és más szervezetekkel együtt feltüzelte a székelyföldi fiatalokat, s ma két székely honfitársunk van börtönben helyettük…   

Mit lehet a következménye a mostani ostobának tűnő MVSZ-es aláírásgyűjtésnek?

A magyarokat gyűlölő mai uniós vezetés, a nemzetközi liberális milliárdosok, a keresztényellenes politikai erők ab ovo rossz szemmel nézik a magyarság jelenlétét a mai, idegen főhatalmaknak átadott magyar területeken. Így, például Romániát akkor is jogállamként kezelik, amikor az lábbal tapossa az ortodox egyház irányításával a magyarok és székelyek jogait, noha 1918-ban minden jogot megígértek Gyulafehérvárott, ahol voltaképpen semmi nem történt, csak egy csürhe eldöntötte, hogy elrabolja azt, ami nem az övé… mert teszik neki. Hasonló „jogi eljárás” a világon nem történt sem az előtt, sem az után. Ám ennek a rablásnak az eldöntésekor mindent megígértek, de genetikai szabályaik szerint semmit nem tartottak be. Ha ma egy ilyen aláírásgyűjtés hírét veszik, akkor a partiumi és erdélyi magyarok és székelyek sorsa végleg megpecsételődik, mert olyan nacionalizmust generál a hülye MVSZ-es játék, amihez foghatót még nem láttunk a 21. században. Másrészt látni kellene Romániát tekintve, hogy ma a nemzetközi liberális csürhe egyik kedvencévé vált az ország, hiszen a szász Johannis elnök, mint elnök állhat bosszút a románokon, amiért nemzettársait eladta Ceausescu. Romániát betelepíti hamarosan migránsokkal, és mindent, ami a román nemzeté volt, átadott a nemzetközi liberálisok kezébe, akik már az erdélyi városokat is felvásárolták. Lásd: Kovászna és környéke… Johannist, a buta és áruló szászt még a magyargyűlölő ortodox egyház sem tudja megállítani.  

Ha e beteges kezdeményezés másik ártó szegmensét vesszük górcső alá, akkor láthatjuk, hogy Ukrajna is a nemzetközi pénzhatalom kezében van, akárcsak Románia. Az ukrán nacionalisták már most is gyújtogatnak, ölnek és fenyegetőznek a Kárpátalján, s mivel ott még annyira sem működnek a törvények, mint Romániában, ez az ostoba, átgondolatlan MVSZ-es kezdeményezés ott halálos veszedelmet jelenthet minden magyarra nézve.

A szlovákok sem szeretik a magyarokat, de a V4-es összetartás valamennyire szalonképesebbé tette a két ország viszonyát, de ez a viszony meglehetősen törékeny, hiszen a tótok is legalább olyan szavahihető és megbízható nép, mint az oláh. A szerbeknél és a horvátoknál sem jobb a magyarság helyzete. Tehát az MVSZ egy magyarellenes cselekménysorozatot kezdeményezett, amelybe még legjobb magyarjaink is bizarr módon beszálltak aláírásukkal. Legalábbis előszeretettel hivatkoznak Bayer Zsoltra vagy Lázár Jánosra, mikor az aláírásgyűjtést reklámozzák. Persze maga az MVSZ nem magyarellenes szervezet, csak meg-, és átgondolatlan... ami megbocsájthatatlan ebben az esetben.

Az irredentizmusnak soha nem szabad kihalnia, a haza iránti lángolás nem szűnhet meg, de a józan ész kell, hogy meghatározza a cselekvéseket és a harcot... amelyet halálunkig kell folytatni a Kárpát-hazáért. Ám, nem meggondolatlanul és aljas árulással, önérdekből, hanem a haza igazi érdekeit szem előtt tartva! És meg kell jegyeznem, hogy ma nem Trianont kellene vitatni, hanem azt az 1947. február 10-iki párizsi békeszerződést, amely a trianoni országrablást megfejelte még három magyar faluval... 

Mi lehet az eredmény?

Egyszerű… ha összegyűlne annyi aláírás, hogy nemzetközi szinten kénytelen volna valami uniós szervezet foglalkozni az üggyel, semmi mást nem érnénk el, mint 1920. és 1947. mai állapotának megerősítését. És ez az aláírásgyűjtés így válik ostoba és aljas hazaárulássá anélkül, hogy ezt bárki is akarná a szervezők közül. A Magyarok Világszövetségének néhai alapítói, ma íróasztalostul vágnák ki ezért irodájából az MVSZ teljes vezérkarát. Mert nem a hidegben, jó szándékkal ácsorgó aláírásgyűjtőkkel van a baj, nem is az aláírásgyűjtéssel... hanem a meggondolatlan és ostoba felirattal... "Trianon felülvizsgálata"... és a kormányhoz intézett felszólítás, miszerint "azonnal kérje vissza a Várvidéket Ausztriától"... és ez már nevetséges is.  Ha nem ez harsogna a molinókról, hanem egy józan kérdés... akkor nem sütné ki a tót, az oláh vagy a rác nacionalisták szemét ez az akció, s nem kerülhetne bajba egyetlen kárpátaljai magyar sem.... akár emiatt is.     

Szégyen és gyalázhat, hogy a 21. században "akarják" tudatlanságukban megerősíttetni a Kárpát-haza egységének két alkalommal is nemzetközi, kényszer-békekontraktusba írt megszüntetését, s nemzetünk tagjainak megtizedelését olyan köntösbe bújtatva, amely kívül nemzetinek látszik, de belül egészen más mintával varrták ki.

A tudatlanságból vagy meggondolatlanságból eredő nemzetrontásnak ezt a módját is ismeri a magyar történelem… és nem dicsőséges események között tartja számon… mint ahogyan ezt, az MVSZ által immár másodszor próbált, dilettantizmusból, vagy feltűnési vágyból eredő aláírásgyűjtési akciót sem.

Stoffán György

***

Ps.: A cikk megjelenését követően az MVSZ habzó szájjal kezdett támadni, útszéli proli stílusban, amely emlékeztet  kommunista  és liberális magatartásra... hogy a helyesírás legalapvetőbb követelményeiről ne is beszéljek. Igaz, senkit személy szerint nem bántottam meg, csupán leírtam egy akcióról a véleményemet - mint fent olvasható. A buta emberek nagy hangja messze elhallik... Ha bárki Olvasóim közül kíváncsi az MVSZ reagálására, azt a közben engem letiltó MVSZ Sajtószolgálat facebook oldalán megtalálja. 

Mindössze néhány sorban reagáltam útszéli és gyűlölködő stílusukra az alábbiakban: 

Háborgó Urak! 
A szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás alapvető jogom, kivált ha a nemzet megmaradását, annak jövőjét érintő ügyekről van szó. Az Önök öntömjénezése és elégedettsége nem igazol és nem bizonyít semmit, még úgy sem, ha tudatlannak, tájékozatlannak és egyéb effélének írnak le a fenti levélben. Önök a gyalázatos 2004-es népszavazást is eredménynek tartják, akkor Önökkel nincs mit tárgyalni, nincs min vitatkozni. A látványos eredményeikről nem sokat tud a közvélemény, így eme önelégültség kissé bizarrnak tűnik. Mindazon által még egyszer kérem, fejezzék be a határon túl élő magyarságot komoly veszélybe sodró cselekedeteiket, mert bár az önhittség mindenkinek a magánügye, de mint 2004-ben is voltam bátor figyelmeztetni Önöket, most is ezt teszem: A nemzet lelkével nem lehet sem üzletelni, sem sem játszadozni. És Önök most ezt teszik! Játszadoznak, de nem csak a lelkekkel, hanem a testi épségükkel is, hiszen a mai főhatalmak egyik magyarellenes indoka pontosan az Önök ilyetén való működése. Önök Erdélyt emlegetik folyton, s elfelejtik, hogy egy gyűlölködő és immár halálos fenyegetésekig, gyújtogatásokig menő magyarellenesség közepette kell élniük a Kárpátaljai magyaroknak... Ha nem a Nemzetről lenne szó, szánnám Önöket, de mert magyar tízezrek biztonságát veszélyeztetik, dühös és végtelenül szomorú is vagyok. S feltenném a kérdést: Önök mikor jártak a Délvidéken, Kárpátalján vagy a Partiumban? 
Szavaim nem rágalmak tehát, hanem meglátásom szerint tényekkel alátámasztott, és a mai világpolitikai helyzetben nagyon is időszerű figyelmeztetések. A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Engedtessék meg végül egy máig aktuális levelet - amelyet nálam sokkal tájékozottabb politikus írt kérdésemre válaszolva a trianoni ügyet illetően -, közzé tennem válaszul oktalan felháborodásukra. 
Isten áldja Önöket.

Ezt követően a mocskolódás, rágalmazás, fenyegetőzés és vádaskodás az MVSZ részéről tovább folyt, olyan bizonytalan jellemű emberek bevonásával, akikkel morális problémák miatt, már évekkel korábban megszakítottam a kapcsolatot. E primitív és alpári vitát a magam részéről befejezettnek tekintem, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy proli házmesterrel nem lehet Mozartról beszélgetni... Azonban, a mint önmagát felelős szervezetnek gondoló MVSZ-nek javaslom - amennyiben valóban nemzetet és Kárpát-hazát akarnak menteni -, gyűjtsenek aláírást az abortusz betiltása érdekében... támogatni fogom!