Csodákat
nem várhattunk Beke István és Szőcs Zoltán börtönbüntetésének ügyében a mai
román „igazság” szolgáltatást illetően. Hiszen egy minden alapot nélkülöző, a
megszálló hatalom ítélete ellen, e hatalom vezetője nem tehet semmit… hiszen
nem az a hivatása. A jogszolgáltató hatalmi ága ma már egész Európában a
globalizmust, a nemzetek és népek megsemmisítését szolgálja, nem pedig a
nemzetek és népek védelmét, azok jogi és minden területen elvárható de facto biztonságát.
A
Trianoni és Párizsi Békeszerződések is törvénytelenek voltak. Tehát szinte
természetes, hogy egy törvénytelenül és hazugságok alapján odaítélt magyar
területen, szülőföldjén élő magyar nemzeti „kisebbség” tagjait
megfélemlítésként elítélik a megszállók. Azonban semmiképpen sem lehetséges ott
és ugyanazoktól felmentést vagy elnöki beavatkozást remélhetni. A nemzetközi
szintű felülvizsgálat pedig azért lehetetlen, mert sem Johannis, sem egy későbbi
államfő nem fog a saját törvénytelen igazságszolgáltatása ellen cselekedni. Ezt
az ott hatályos törvények sem engedik meg a számára. S mint tudjuk, a jog mai
diktatórikus rendszerében mindenütt istenként kezelik a bírákat, az ügyészeket,
akiket az államfő nevez ki, s akik a kinevezés után a koporsóig befutják
szörnyű életpályájukat. Mindig az éppen aktuális hatalom igényének megfelelően…
csak erről nem beszélünk. Emberek életével, boldogulásával, sorsával
játszhatnak a paragrafusok csűrés-csavarása alapján. Ha azt kívánja tőlük az
épp aktuális hatalom, hogy öljenek, akkor ölnek, ha felmentés a parancs, akkor
felmentenek… de csekély azon ítéletek száma, amelyekben az erkölcs és a törvény
összhangban lenne. Romániában különösen és nagyon régóta így működik az igazságszolgáltatás,
de egyik Uniós államban sem jobb a helyzet…
A
románoknál a mély és zsigerből jövő magyargyűlölet is meghatározza a talárosok
magatartását. S mintegy ortodox hittételként kötelesek is a perekben a magyarok
ellen dönteni. Bármilyen oláh feljelentés történik is magyar vezetők, magyar
polgármesterek, magyar emberek ellen, az ügyek 99%-ban a magyarokat
marasztalják el. Ilyen eseteket sajnos mind a királyi Romániából, mind a
kommunista diktatúrából, mind a Kárpátok Géniuszának halála óta ismerünk, s
könyvtárnyi törvényszegés, aljasság gyűlne össze, ha valaki az elmúlt, és a
románok által nagy egyesülésként ünnepelt „csentenár” száz esztendejét vennénk
górcső alá. Az innen-onnan összerabolt ország soha nem változott és nem is
várható változás mindaddig, amíg az igazi egyesülés méretét vissza nem kapja a
történelemtől… a Fennvaló által. Hiszen az istentagadó ortodox pópák nem a
szeretetet és az igazságot, hanem a gyűlölködést tanítják, várják el és
parancsolják a rendkívül babonás és többségében finoman szólva is aluliskolázott népüknek. Az
igazságszolgáltatás tisztelendő talárosai pedig e követelményrendszernek jól
fizetett, speciálisan román jogértelmező kiszolgálói…
Nem
mondanám azonban, hogy bizonyos szervezetecskék, nagyhangú senkik nem tettek
hozzá Beke és Szőcs ítéletéhez, s ne volna felelőse kicsiny hazánkban e
törvénytelen ítélet megszületésének. Van! Az ostoba szájjáratás, az ilyen-olyan
aláírásgyűjtések, s a szervezetecskék vezetőinek lázító és a körülményeket
figyelmen kívül hagyó „előadás”sorozatai Erdélyben mind-mind hozzátettek…
A
mai magyar melldöngető, és súlyos bajokat generáló, túlcsordult önérzet helyett
inkább csak, mint jó gazda jegyezni kellene mindazt, ami történt és történik. S
amikor eljön az ideje – hiszen száz év a történelemben semmi -, akkor kell majd
méltón és érdemeik szerint intézkednünk.
Mert
a ma oly nagy elánnal hangoskodó szervezetecskék sokkal nagyobb kárt és bajt
okoznak az egyre erősödő elnyomásban lévő magyar és székely testvéreinknek,
mint gondolnánk. A Székelyföldön természetesen bíznak minden jó szóban,
remélnek, hogy egyszer jobbá fordul minden, de ez csak álom. A kormányunk ellen áskálódó, Amerikába szökött
csíki szélhámosok, az álomvilágban élő öntömjénező budapesti világszövetségek,
és az ezek által félrevezetett fiatalok ma hitegetik csupán a gúnyhatárokon túl
élő, és már-már jogaiktól teljesen megfosztott nemzettestvéreinket. Hiszen tenni
semmit nem tudnak, de reményt keltő szavakkal ámítják az ott élőket, miközben
annak is örülhetünk, ha Magyarországon nem törik meg a vékony jégen táncoló
béke, a nemzeti vonal folytatása. Hiszen ellenségekkel vagyunk körülvéve és még
nem zajlott le a sokakban túlszárnyaló reményt keltő májusi EU-választás,
amelynek kimenetele sincs kőbe vésve.
De
ne menjünk messzire. Ma Beke István feleségére és gyermekeire gondolok, Szőcs
Zoltánra, akinek hamarosan gyermeke születik, aki négy évesen látja majd először
édesapját, mert az aljasság és a gyűlölet-jog így rendelkezett… Ilyen a világ.
Hülyék, és lelkiismeretlenek, kapzsik és féleszűek irányítják a politikát az
egész világon, akik nem a keresztényi elvek alapján, hanem ószövetségi logika
szerint gondolkodnak, s akiknek nem számít sem Isten, sem ember. És Beke Istvánra,
Szőcs Zoltánra gondolok, akik Csíkszereda rettegett épületében élik napjaikat…
ártatlanul egy ideologizált és gyűlölködő ortodox papok által generált világ
miatt… mert magyarok.
És
vádolom a sajtót, mert a mai határon túli helyzetet nap-nap után kellene
olvasni a netes oldalakon, a nyomtatott sajtóban. Minden napra jutna ugyanis
egy-egy megalázó, vagy épp gyilkos történet, a zászlók vagy a himnusz és a
magyar imádság tiltásáról, a magyar oktatás züllesztéséről, ukrajnai betiltásáról,
a délvidéki magyarok szenvedéseiről, akikre ráköltöztették az idegeneket… és
sorolhatnám. De nem ír erről a magyar sajtó, mert ez nem volna kifizetődő.
Egyszerűbb néhány hülye tüntetőről fecsegni… az is megtölti az oldalakat, s a
beszélgetős műsorokban egyre kevesebb a magyar nemzetpolitikai téma. Rémes az az önpusztítás, amely ma a magyarság
körében folyik… noha volna tennivalónk… hogy Beke és Szőcs testvérünk a
börtönből kijőve egy másik, egy szebb és boldogabb világot lássanak majd kárpótlásul
az elszenvedett évekért… ám, megszabadításukról addig sem mondunk, mert nem mondhatunk
le!
Fájdalom
ez a Beke gyermekeknek, Szőcs várandós asszonyának, de fájdalom a nemzetnek is.
És jelzésértékű a levél, amelyet Johannis irodája küldött… mert ma csak két
székely szenved ártatlanul a szeredai áristomban… holnap bárki, holnapután
pedig mindenki… s vonatkozik ez Európában minden magyarra, aki magyar és
keresztény akar maradni. Tehát nem a fegyveres ellenség mellét kellene
döngetni, vagy mondhatnám nem kellene a szél ellen... hanem végre gondolkodva és megfontoltan kell cselekedni… halkan és
észrevétlenül. S minden ellenséget a saját fegyverével győzni le! És tudnunk kell
azt is, hogy, mint a tiszai ciánszennyezés után a
Tisza, úgy tisztul meg gyorsan az erkölcs és a jog is Európában… addig azonban értelmesen
és átgondoltan dolgoznunk kell… mert erre szólít fel a körmönfont, és az álságosan a román-jogra
hivatkozó – alábbi – román elnöki levél is…
Stoffán
György
„Elnöki levél
Elnöki
képviselet – Kapcsolattartás a hatóságokkal és a civil társadalommal osztálya,
állampolgárok problémái alosztály
Fejér László
Ödön szenátor úr
Kulcsár Terza
József György képviselő úr
Benkő Erika
képviselő asszony
Csoma Botond
képviselő úr
Bíró Zsolt István
képviselő úr
Megkaptam az
Önök közvetítésével a „Szabadságot Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak” című kollektív
petíciót, amelyet a CITIZENGO. ORG/HU oldal publikált, amelyben kérik Klaus
Iohannis urat „használja az összes politikai eszközét és egyéb rendelkezésére
álló eszközöket, hogy megtegye a szükséges lépéseket a bírósági határozat
semmissé tételére, amelyben a Legfelsőbb Fellebbviteli Igazságügyi Bíróság a
két ártatlan székelyt, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt öt-öt év letöltendő
börtönbüntetésre ítélte.
Tekintettel a
kollektív petícióban megfogalmazott kérésükre megemlítjük, hogy egy végleges és
visszavonhatatlan bírói döntés nem tartozik a román elnök hatáskörébe, ahogyan
ezt meghatározza az újra kiadott román alkotmány 85-94. cikkelye.
Őméltósága bármilyen
beavatkozása – kivéve az alaptörvényben átruházott előjogokat –, a jogállam két
alapelve áthágásának számítana, ezek: az hatalmi ágak elválasztásának alapelve
és az államhatalomtól független bíróság létének alapelve.
Az újra kiadott
román alkotmány 126. cikkelyének 1. bek. alapján az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb
Fellebbviteli Bíróság és a többi törvényben rögzített igazságügyi bíróságok
gyakorolják.
Egy bírói döntés
törvényességét és megalapozottságát nem lehet megkérdőjelezni, csak az eljárási
jog alapján, a szokásos vagy rendkívüli fellebbezési módok gyakorlásával, azaz
a 124. cikkely 3. bekezdése rendelkezése szerint, a bírák függetlenek és csak a
törvény hatálya alá tartoznak.
Ennek értelmében
Románia Elnöki Hivatala az adott helyzetben nem fogalmazhat meg véleményt,
ugyanis ez az igazságszolgáltatásba való beavatkozásnak számítana.
Tisztelettel:
Gabriel-Cristian
Piscociu
állami tanácsadó”