 |
| Sa mergem separat! - azaz, menjünk külön... |
Többen arra kértek szeretett Olvasóim közül, hogy írjam
le véleményemet a tervezett csíksomlyói pápalátogatást illetően.
Beleborzongok még a hírbe is… beleborzongok a
választott jelszavakba, a tények és a jámborkodó politizálás igaztalanságába.
Ismét áldozattá válik a székelység, de most úgy válik áldozattá, hogy még
örvend is neki. Amikor az alábbiakat olvastam a Magyar Kurír internetes
oldalán, Máriára gondoltam és kértem Őt lélekben, segítse meg ezt az ezerszer
meggyalázott népet, s ne kelljen elszenvednie még az egyházától is a
megaláztatást. Mert bár nagyszerű dolog volna, ha egy pápa menne el Somlyóra…
Például Benedek Őszentsége… egy gyulafehérvári látogatás keretében. Ám, a
mostani látogatás a „csentenár” (centenárium oláhul) jegyében, politikai
elismerésként, de jámbor szőrcsuhában zajlik. Beleborzongok ebbe az egészbe,
mert mostantól megszentségtelenített hely lesz az eddig magyar Csíksomlyó, a
magyar nemzet legszebb zarándokhelye. Megszentségtelenített hely lesz, mert román
zászlók fognak lengeni Románia elnöke vendégének tiszteletére, s ott lesz az az
oláh ortodox püspök, aki Hargita és Kovászna megye magyarsága ellen uszítja és
pénzeli a magyar gyűlölő Dan Tanasát, s aki levéteti a székely zászlót, és aki
most úgy fog bevonulni Somlyóra, mintha az övé lenne. S ebben az egészben az a
körmönfontság, hogy az egész látogatást a Szent Szűz nevében próbálják lenyomni
a magyarság és a székelység torkán. Megalázva a csíksomlyói Segítő Szűz Máriát,
a Magyarok Nagyasszonyát, Királynőjét.
Persze, semmit nem szólnék, ha az erdélyi egyházmegyét
látogatná meg Bergoglio. Ha elmenne Gyulafehérvárra, s e látogatás előtt megpróbálná
az oláhokat rávenni, hogy adják vissza a Batthyaneumot jogos tulajdonosának, a
mindenkori Gyulafehérvári Főegyházmegye érsekének. Nos, ez így üdvözlendő
volna. Most azonban nem ez történik. Most elismervén a „csentenár”
nagyszerűségét, átadja Csíksomlyót, „Isten
anyjának kertjét” az oláhok által régen áhított kegyhelyet, az ökumené és az
„Isten romániai népe együtt jár az úton a
Szűzanya oltalma alatt” szlogen jegyében…
„Együtt járunk az úton” hirdeti a román trikolór színeivel
díszített logó is… és ez a jámborkodó hitbéli egyesítés nem a léleknek szól,
hanem annak a nyomorúságos és elnyomásban töltött száz évnek a jóváhagyása, amit
most hitbéli erőszakkal, ünnepléssel fogadtat el, jól időzítve a katolikus
egyház fejének mondott Bergoglio. Saját katolikus hóhérunknak énekeljük majd az
Ecce sacerdos-t… és örvendezik a nép, hogy lám ezer év után ideérkezett Róma
püspöke… A papság pedig már most ujjong, mert „pápalátni” mehet Somlyóra…
Öregszem és egyre szomorúbb vagyok, de nem a korom
miatt. Hiszen a mai világban az ember jobbára örül is annak, hogy nem kell még
hosszú évtizedeket megélnie e velejéig romlott és rothadó világban, amelyben
árulókba és megfizetett politikai cselédekbe, Krisztus ellen prédikálókba, és
gyűlölködőkbe botlik az ember lépten-nyomon. Ahol nincs jog, igazság és béke.
Csak érdek és pénz, hatalomvágy és hazugság. Szomorú vagyok, mert, ahogy telik
az idő, úgy kell csalódnom mindenben, amit a magaménak éreztem, amiért éltem, amiben
hittem. Hittem a Margit körúti öreg ferenceseknek, akik megjárták a Gulágot, az
Andrássy út 60. kommunista kínzókamráit, hittem az emberi tisztességben, az
erkölcs erejében, az igazság mindenek felettiségében, a jogban…
Ma pedig látok egy múló, haldokló és erkölcstelen,
egykor volt keresztény Európát, látom a körmönfont árulások ezreit, látom a polipot,
amely hatalmas csápjaival átkarolja és támadja a jó szándékot és a hazafias
kitartást, a keresztény magyar kormányt. Most pedig a legrosszabbat látom… Égi
Anyánk még érintetlen magyar zarándokhelyének egyházfő általi románosítását, a
gyilkosokkal és gyűlölködőkkel való erőszakos és nemzetünket eláruló békítését.
A bocsánatkérés nélküli megbocsájtás ránk erőltetését… azt a politikát, amely
megsemmisíti a keresztény világot, meg Erdély katolikus népét, s a székelység
egyetlen még meglévő kapaszkodóját, Somlyó kegyhelyét.
De… a hívő ember ne legyen kishitű, ne legyen
bizalmatlan. Bár, a magyar léleknek mindez fáj és elviselhetetlenül nyomasztó,
viszont van rá jó orvosság. Ne menjünk el a Nyeregbe együtt ünnepelni az
egyházi „csentenárt”. Ne menjünk „pápalátni”, és ne engedjük ezzel a
látogatással megalázni magunkat. Ez egy olyan esemény, mint az ellenzék
Budapesti tüntetései… oda sem megyünk el, mert az nem a miénk.
Nekünk, magyaroknak és székelyeknek maradjon meg a
búcsú, amikor magunk lehetünk a Segítő Szűz Máriával, amikor nem más, hanem mi
magunk döntjük el, hogy akarunk-e a lelki erőszaknak engedve, bocsánatkérés
nélkül megbocsájtani, vagy Krisztus parancsa szerint imádkozunk ellenséginkért.
Nekünk maradjon meg Mária, akihez őseink esedeztek, s meghallgatást is nyertek.
Mi a somlyói pünkösdi búcsúra menjünk el, s ott a szentmisében imádkozzunk a
románok előkelő római vendégéért, aki velük ünnepel, nálunk vendégségben…
S ahogyan őseink, mi is bízzunk teljes bizalommal égi
Édesanyánkban, aki nem hagyta el népét, s ma sem hagyja el a Székelyföldet…
s az Ő vendége lesz a Pápa Úr!
Stoffán György