Nyílt válaszlevél Böjte Csabának

Csaba Testvér!

A békesség kedvéért azután válaszolok, hogy Te, ferences szerzetes létedre hazudtál velem kapcsolatban és a velem azonosan gondolkodókról nyílt válaszodban, amelyet a katolikus sajtó, a sajtóetikát sárba taposva egyoldalúan, engem nem kérdezve és a cikkemet nem közölve terjesztett. Azt próbáltad elhitetni az olvasókkal, hogy egy egyház-, és pápaellenes, önjelölt, hülye újságíró, beteges gondolatai jelentek volna meg a "Csíksomlyó is elesett" címmel  megjelent cikkben, amely megalapozottan, a hívek ezreinek nevében kritizálta a somlyói pápalátogatással kapcsolatos magyar szervezők, és a ferences atyák túllihegett intézkedéseit. Te azonban nem cáfoltál egyetlen állítást sem, csak rágalmaztál és vádoltál, amit egy ferencesről eddig álmomban sem képzeltem volna el... 

https://stoffangyorgy.blogspot.com/2019/05/csiksomlyo-is-elesett-menjunk-egyutt.html

S még levelem elején kérdezlek: azok a gyermekek, akiket te olyan nagy odaadással befogadsz és nevelsz, milyen példát látnak majd tíz-húsz év múlva, ha előkerülnek a pápalátogatással kapcsolatos írások és a Te megalapozatlanul vádaskodó leveled? Mi lesz velük, ha a migrációt támogató római püspök tervei megvalósulnak és Romániát elárasztja a sok "szegény menekült"? Mit mondasz majd nekik, ha leég a somlyói vagy a dévai templom, mert – mint a Notre Dame-ban –, „eldobják a csikket a munkások”…? Tudom, hogy Neked az engedelmesség önként fogadott parancs, de amikor a nemzeted, a hazád, a gyermekeid sorsa van veszélyben elsőbb-e a parancs, mint a krisztusi egyenes beszéd? Hidd el, én legalább annyira féltem a Te lelkedet, s imádkozom érted, mint ahogyan Te írod vádaskodó leveledben: csendben imádkoztok az olyan „renitensekért”, mint amilyen én vagyok. Biztos vagyok abban, hogy „élesszemű” székelyként Te magad is látod mi ez az egész, ám részt venned benne nagy felelősség, mert nem ma, vagy holnap válik átokká a megfelelni akarásotok, a megjátszott vakságotok, hanem évtizedekre megszabja a nemzetpusztulás ütemét – a ma, szárnyaid alatt felnövő gyermekek jövőjét.  

Azért térek vissza erre az ügyre most, a látogatás után, mert az idő, a tények és a látogatás minden pillanata azokat a félelmeket igazolta, amelyeket leírtam korábbi, általad "kifogásolt" cikkemben. Igaz, sokan azt szűrik majd le, hogy én bántom és támadom a szegény ferences Csaba testvért, aki ma sokak szemében a gyermekek miatt élő szent… de nem. Nem bántalak, nem támadlak, hanem inkább védenélek Téged is, és azokat a gyermekeket is, akik Benned bíznak és Téged tekintenek szerető atyjuknak. Védem őket azzal, hogy felhívom figyelmedet arra, hogy egy gyermeknek csalódnia, szülei miatt rossz helyzetbe kerülnie, családját elveszítenie a legnagyobb fájdalom és egy életre kihat.

De lássuk röviden összefoglalva, melyek voltak a pápa romániai látogatásának olyan elemei, amelyek igazolták félelmeimet.

1./ Bukarestben megtudhattuk, hogy Románia a kisebbségi jogok védelmezője, s a kisebbségeket itt úgy kezelik, mint a hímes tojást. A pápa méltatta Románia demokratikus fejlődését és elismerte mindazt, amit Iohannis elnök mondott… Tehát, már Bergoglio megérkezése után, azonnal megkezdődött a nemzetközi közvélemény előtti hazudozás.

2./ Csíksomlyón nem volt szabad magyar zászlókat lengetni, s kötelezően románul kellett Szentleckét (is) olvasni, noha a korábbi botor "beetetés "szerint ide a magyarokhoz jött Bergoglio. Amíg tehát, Bukarestben, Jászvásáron és Balázsfalván hatalmas román zászlók lengtek, megerősítvén a román nemzeti tudatot, s a kezekben ezrével az egyik oldalon román, mások oldalon vatikáni zászlók lobogtak, addig magyar nemzeti színekkel ugyanilyen zászlócskák nem készültek! Semmi nem jelezhette a hívek nemzeti hovatartozását. 

(Kérdezhetnők, hogy mi került akkor – a magyar állam által, a magyar adófizetők pénzéből, a pápalátogatásra adott – 160 millió forintba? Remélhetőleg, ez egy nyilvános és tételes elszámolásban hamarosan megjelenik majd.) 

Tehát, semmi nemzeti jelleg nem lehetett a hivatalos somlyói látogatáson, amelynek az lett a következménye, hogy a nemzetközi sajtó egyetlen szót sem ejt Csíksomlyót illetően a magyarokról és székelyekről! Igaz, a homília és a mise egésze ellen nem lehet kifogás, mert a szentmise nem világi, földi jó, hanem isteni kegyelemforrás… Azonban, az, hogy elhangzott a felszólítás a nemzeti jelképek tiltására a mise elején, az már sokatmondó tény. Nem erdélyi helyszíneken a papok román szalagocskákat kötöttek magukra és úgy áldoztattak –, nem volt tilos. Azt se felejtsük el, hogy regisztrációs kötelezettség csak és kifejezetten a csíksomlyói látogatást illetően volt kötelező. Egyetlen más romániai helyszínen sem volt ilyen megkötés. Vajon hová kerültek a leadott személyes adatok?

3./ A magyarok boldoggá avatásáról szó sem esett, noha a negyvenes évektől kezdve vannak olyan szentjeink és vértanúink, akiknek a boldoggá avatása időszerű lenne, hivatalosan is elismert csodákkal alátámasztva. Szemben azoknak a görög katolikus román püspököknek a boldoggá avatásával, akiket Balázsfalván emelt oltárra a pápa, de akik nemzeti elkötelezettségből életükön keresztül azon dolgoztak, hogy Románia és Erdély egyesülhessék. Maga a balázsfalvi ünnepi mise helyszíne is érdekes volt, kivált a pápa szájából hallani annak nevét: „Szabadság mezeje”. Mert ez a szabadság mezeje nekünk, magyaroknak és székelyeknek a már száz éve tartó rabságot jelenti. Ama száz évről beszélek, amelyet jövőre a román vezetés és a Vatikánnal együtt ünnepel, hiszen száz éve van román-vatikáni diplomáciai kapcsolat… Miért is van ez így? ...

„Beszédetekben legyen a ti »igenetek« igen, a »nemetek« pedig nem” (Mt. 5. 37.)

De nem folytatom a felsorolást, mert keserűség tölt el. Keserűség a fentiek miatt, s keserűség azért, mert folyamatosan tart az a „vakítás”, amelyet a magyar nyelvű egyházi sajtó tesz ennek a három napos látogatásnak a színesítésére, annak elfogadtatása érdekében, nem minden esetben a valóságot tárva az olvasók elé. Hiszen nem írtak a katolikus lapok Gergely Péter utasításáról, miszerint a csángók Jászvásáron ünnepeljék a pápát… ennek a nyilvánosságra hozatalát is a Nemzeti Napló engedte meg magának, mire Gergely Péter ráfogta saját utasítását egy helyi plébánosra, mintha ő találta volna ki, azonban a Jászvásárra kötelezően kirendelt csángók megjelentek, a pápa csak a román nemzetre adta áldását… de ezt sem folytatom.

Inkább lássuk e látogatás politikai, és Romániára nézve végzetes jelentőségét.  

Az uniós választások után, a PSD – kormánypárt – elnökét azonnal bebörtönözték Bukarestben, mert két olyan egyént foglalkoztatott, akik munkavégzés nélkül csak a fizetésüket vették fel. A magyar gyűlölő államelnök felszólította a kormányt a lemondásra, és előrehozott választásokról beszél, tehát a nacionalistának tartott szocialistákkal leszámoltak. Eközben a román sajtó (a liberálisok – Iohannis lapjai) az ortodox egyházat vette össztűz alá, hiszen a mai európai válságot bíráló ortodoxok éppen úgy útjában vannak a liberális hatalomátvételnek Romániában, mint a székelyek és magyarok. A liberálisoknak azonban remek és igazolt tervük van erre is.  

A szélsőséges idiótákat – mint Funárt, Andrei ortodox püspököt vagy a Vatra Romaneasca utódalakulatát – tüzelik a magyarok ellen, s a kormány kezéből kicsúszott liberális „igazságszolgáltatás” rendre el is ítéli azokat, akik a szélsőséges támadásokra válaszolnak, de a sorozatos magyarellenes állami intézkedés is ezeknek tudható. Úgy tüntetik fel, mintha a hivatalban lévő kormány tehetne minderről, miközben a liberális hatalomátvétel teljes gőzzel zajlik, s a kormány már régen elvesztette a hatóságok feletti „uralmát”.  

A belpolitikai történések ködösítésére, a vallásosságot és a nemzeti érzületet csúcsra járató pápalátogatás volt a legalkalmasabb, mind az időpontot, mind az eseményeket tekintve. A szervezés, a magyarok kívül tartása és megalázása saját kegyhelyükön, valamint az eddig soha nem látott ünneplés a társadalmat kizökkentette a mindennapok valóságából és a háttérben tovább folyik a nemzetközi liberális támadás és hatalomátvétel Romániában, de Románia minden egyes lakosa ellen. Felhasználva azt a falsch, kereszténynek hitt  gondolkodásmódot, amely ma Európát azzá tette, ami.

 Végül csak egy kérdés maradt: Ha mindezt nem látjátok, vagy nem vesztek tudomást a fent leírtakról, akkor csak azon gondolkodjatok el Csaba testvér, hogy amennyiben ez a nemzetellenesség, liberalizmus, genderizmus hatalomra tör, akkor megmaradhat-e egy katolikus gyermeknevelő hálózat úgy, hogy azokban az intézményekben keresztény nevelés folyik. Nem! Nem maradhat meg. Épp úgy nem, mint a magyar felirat a pápai miseruhán Csíksomlyón! 

Ezért kellene előbb gondolkodni, az után vádaskodni és jámbor szavakkal rávenni a népet arra, hogy kövesse azt, aki „két utcával odébb” jól pofon vágja.

Bízva abban, hogy megérted levelemet, kívánok sok erőt ahhoz a munkádhoz, amelynek alapján velem együtt sokan szeretnek és tisztelnek.

Isten áldjon! Laudetur jesus Christus! 

Stoffán György  

Csíksomlyó is elesett! „Menjünk együtt Máriához” – vagy jöjjön ide Mária!?

Bergoglio érsek üzenetben üdvözölte a románokat, Romániát pasztorációsnak mondott politikai útja előtt. Megemlékezik ebben a közleményben mindenkiről, csak a magyarokat, Csíksomlyót és a magyar vértanúkat hagyta ki üzenetéből, de ezen már nem csodálkozunk. Annál inkább azon a tényen, hogy a csíksomlyói Segítő Szűz Mária Kegyszobrát is kihurcolják a kegytemplomból a Nyeregbe, e „nagy találkozóra”. És ez sértő, furcsa és megalázó… nem csak a Kegyszobor számára, hanem mindenki számára, aki Máriához a templom csendjében ment eleddig. Sokan azt jelezték, hogy szentségtörésnek tartják Mária meghurcolását… – mert ez az!   

 Bergoglio a következőket üzente Romániába:

„Kedves romániai testvéreim!

Már csak néhány nap választ el attól az utazástól, amely közétek visz. Ez a gondolat örömmel tölt el és már most szeretném szívből jövő üdvözletemet küldeni mindannyiótoknak. Romániába jövök, egy szép és befogadó országba testvérként és zarándokként, megköszönöm az államelnöknek és a többi állami szervnek a meghívást és a teljes együttműködést. Már most örömmel élem meg a találkozást az ortodox pátriárkával, az ortodox egyház szinódusának képviselőivel és a katolikus egyház híveivel, pásztoraival. A hit, amely összeköt, még az apostoloktól származik, különösen abból az egységből, amely Pétert és Andrást összekötötte, utóbbi elvitte a kereszténységet tájaitokra a hagyomány szerint. Vér szerinti testvérek voltak, de testvérek a vértanúságban is. Köztetek is oly sok vértanú volt, még a legújabb időkben is, mint a hét görögkatolikus vértanú püspök, akiket örömmel avatok boldoggá. Amiért szenvedtek egészen az életük odaadásáig, nagyon értékes örökség, nem felejthetjük el. Közös örökség, amely arra hív, hogy ne távolodjuk el a testvértől, aki ennek ugyanúgy részese. Azért jövök közétek, hogy együtt járjunk. Akkor járunk együtt, ha megtanuljuk megőrizni gyökereinket és családunkat, amikor törődünk gyermekeink és felebarátunk jövőjével, amikor túllépünk félelmeinken és gyanakvásainkon, amikor engedjük, hogy lehulljanak azok a korlátok, amelyek elválasztanak a többiektől.

Tudom, hogy sokan hathatósan, intenzíven készítitek elő látogatásomat, szívemből köszönöm! Biztosítalak arról, hogy imáimban közel állok hozzátok és áldásomat küldöm nektek! Arra kérlek benneteket is, hogy imádkozzatok értem! A viszontlátásra! ”

Az üzenetet nem kell külön elemezni ahhoz, hogy levonjuk a következtetéseket. Gondolatindítónak ez vastagon megfelel… Kivált, ha a két tényre is odafigyelünk e látogatást illetően: a már kész miseruháról, amelyet a Partiumban terveztek és Erdélyben késztettek el Bergoglionak, kötelezően lekerült a magyar feliratos hímzés… a „Menjünk együtt”. A másik minősíthetetlen támadás, mint fent –, hogy a Kegyszobor kikerül ez alkalomra a Nyeregbe, ami olyan cselekedet, amelyet nem lehet megmagyarázni. Hiszen van másolat, amelyet a somlyói búcsúkor minden évben kivisznek a miséző-helyre. Most azonban a somlyói ferencesek nagyon elvetették a sulykot, s a kegyszobor másik arcára is vágnak egyet, saját kardjukkal. Igaz, a kordáról már korábban lekerült a fegyver, amelyet évszázadok óta viseltek… – a Rózsafüzér. György Attila barátom azt írta, hogy ezt még a tatárok sem merték megcsinálni… és igaza van!

Nem értem, hogy mi vezeti az egyre világosabban látható Európa-, és Krisztus-ellenes vatikáni politika efféle durva követésére azokat a felszentelt papokat, akik e látogatást valamiféle isteni kegynek, valami eddig nem tapasztalt csodának tartják. Akik népüket is félrevezetve úgy állítják be a teljesen világos szándékú látogatást, mintha az, az erdélyi székelység és magyarság felé pozitív jel volna a Vatikán részéről. Mi készteti a ferenceseket arra, hogy a legnagyobb magyar Mária-kegyhely Kegyszobrát is bevonják e cirkuszba, s mint kiállítási tárgyat ide-oda vigyék, egy sokak által nem kívánt, sőt káros látogatás idején. Nem tudom miért kellett a látogatás hírének napjától félrevezetni a hívek tömegeit, amikor – mint most az üzenetből kiderül: Csíksomlyóra nem a magyarokhoz, nem a székelyekhez és nem egy magyar kegyhelyre látogat Róma püspöke, hanem eleget tesz a román állami vezetés meghívásának, s egyben a románoknak tesz gesztust hét román görög katolikus püspök boldoggá avatásával. A magyar vértanúk mit sem számítanak ebben a nekünk, magyaroknak nem éppen kedvező politikai kavalkádban.

A látogatást illetően fokról-fokra derültek ki a valóság mozaikjai. Hiszen először úgy adta elő a magyar szervezőbizottság, hogy a pápa hozzánk jön Csíksomlyóra. Majd kiderültek a részletek, amelyekben tudtunkra adták az időről-időre megrendezett sajtótájékoztatókon az igazat. Nem lehet zászlót vinni, azaz nem lehet zászlórudat vinni a Nyeregbe… vizet is csak műanyagpalackban, s egyházi zászlókon kívül egyéb olyan jelképet, amely másoknak problémát okoz… tilos.

Úgy készül minden egyházi szervezet és személy erre az alkalomra, hogy közben egyetlen lényeges… a leglényegesebb marad ki belőle: Krisztus. És ez, mint mondják, a reformátusvallású keresztény testvéreket is megbotránkoztatja. „Soha ekkor felhajtás nem volt még Somlyón, pedig évente ünnepeljük ott a Szentlélek eljövetelét, évente imádkozunk keddenként kilenc alkalommal Szent Antalhoz, s Mária Kegyszobrához felekezeti hovatartozástól függetlenül mennek a népek, oltalomért, segítségért.”

Fájdalom, felháborodás, tehetetlen harag van azokban, akik világosan látnak, akiknek nem előmenetel, vagy politikai (el)kötelezettség kérdése ez a látogatás. Ma már azt is tudjuk Rómából, hogy mit fog mondani a pápa, s üzenete is sokat elárul. „Akkor járunk együtt, ha megtanuljuk megőrizni gyökereinket és családunkat, amikor törődünk gyermekeink és felebarátunk jövőjével” – írja, és ez arculcsapása annak a nemzetnek, amelynek legutóbbi száz esztendeje sem szólt másról… mert meg akarta őrizni gyökereit, nyelvét, hitét és gyermekei jövőjét.

Nem járunk együtt… mert nem hozzánk jön a vendég, nem minket véd és óv, e szennyes történelmi korban, hanem politikát csinál a mi nyakunkon is, a mi hitünkkel visszaélve és a mi jövőnket téve kockára. Nem járunk egy úton, amikor szegénységről beszél, amikor befogadásról szól, amikor Krisztus, általa félreértelmezett tanításával akarja elfogadtatni az elfogadhatatlan, és azokkal akar megbékíteni, akik halottaink nyugalmát is ellopják. Olyan felekezeti békét óhajt, amelyben az egyik felekezet püspöke adja az ötleteket a magyargyűlöletre és a magyarellenességre, s aki hazug állításait civilekkel viteti nacionalista bíróságra, ahol soha nem a mi igazunk diadalmaskodik… Hogyan lehetne béke, ha már kékre-zöldre verték jobb és bal orcánkat, ha nincs rajtunk egy sebtelen hely, amelyet másik orcánk helyett odatarthatnánk? Jámborkodó hazudozással nem lehet misére csalni senkit! Mert más a hit és más a valóság.

Mária kihurcolása és a magyar felirat eltüntetése nem az együttmasírozás jelképe ebben az esetben. Mert Máriához menni kell, nem Máriát kell vinni valaki elébe… S ha „hozzánk” jönne, akkor a magyar szó nem lehetne kötelezően törlendő a miseruháról!

Isten legyen irgalmas mindenkihez, aki hazudott, aki megtévesztette népét, aki balgán hitt és társa volt ennek a szemfényvesztésnek, amely nem a mi érdekünk, hanem egyedül a mai Európa megsemmisítőié. „Egyetemes testvériséget”, azaz egy új egyetemes egyház kialakítását szolgálja ez a pasztorációs-politikai látogatás. S, ha botrány lenne az igazság, hát legyen! Szólni azért kötelező! Mert az általunk mondott igen az igen, a nem pedig nem… S attól, hogy a hívő népet a világon senki nem kérdezte, az nem jelenti, hogy nincs véleménye a hívő népnek. Van! És, ha ez olykor nem egyezik a papság véleményével, attól még a hívő is értékes és értékes véleményt alkotó ember, aki nem eretnek és kereszténység-romboló elveket hirdet, csak ragaszkodik ahhoz, amiben ősei hittek, és amit az Evangéliumban olvas. Ragaszkodik a keresztény magyar nemzet ahhoz, amit épp a minap vetett el a „vendég” a következő mondatban… „az egyháznak fel kell hagynia a hagyományaival”… Erre utal az uniformizált és zeneileg teljesen értéktelen himnusz is, amelyet a látogatásra írtak.

Bízom abban, hogy a magyar keresztény nemzet nem hagy fel hagyományaival és felismeri a látogatás valódi mondanivalóját… És talán eszébe jut az egyház által immár szándékosan elfeledtetett igazi, régi Mária-himnusz:

„Nagyasszonyunk, hazánk reménye!

Bús nemzeted, zokogva esd!

Nyújtsd irgalom-jobbod feléje, botlásiért, óh, meg ne vesd!

Mi lesz belőlünk, hogyha Te elhagysz?

Bús árvaságunk sírba hervaszt!

Minden reményünk csak Te vagy!

Szent Szűzanyánk, Óh el ne hagyj!”

Stoffán György


A cikk - amelyet számomra érthetetlen módon támadásként élt meg az erdélyi klérus egy része -,  megjelenése után Csaba testvér tollat fogott, és mint aki nem érti miről írtam, vádaskodással gyanúsítva engem, nyílt levelet fogalmazott meg a pápalátogatás védelmében. A cikk témáját nem érinti és nem a cikkel foglalkozik a levél, amelynek címe is furcsa: 

"NE HAGYJUK, HOGY FOGADATLAN PRÓKÁTOROK ÁRTSANAK A PÁPALÁTOGATÁSNAK!"

Hiszen a hozzám forduló keresztény katolikus sokaság gondolatait vetettem papírra, olyanokét, akik alkotják a katolikus egyházat, de Csaba atya és más katolikus papok és civilek szerint, ellent mondanak a fősodornak. Ők Csaba atya szerint nem katolikusok és nem keresztények. Mert nem tetszik nekik az ami Somlyón történik és történni fog, szemben az elvakult és gondolkodásra képtelen sokasággal, akikért mi imádkozunk, nem pedig gyűlölködünk velük szemben, mint teszik sokan személyemmel és azokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak, mint Csaba testvér vagy más pápavárók.   
Íme a levél - PIROSSAL ÍRT VÉLEMÉNYEMMEL KIEGÉSZÍTVE:

nE HAGYJUK, HOGY cSABA TESTVÉR ELVESZÍTSE A FEJÉT A PÁPALÁTOGATÁS MIATT! – KIEGÉSZTÉS EGY SÉRTŐ, MEGALÁZNI AKARÓ ÉS LENÉZŐ VÁLASZLEVÉLHEZ

 

NE HAGYJUK, HOGY FOGADATLAN PRÓKÁTOROK ÁRTSANAK A PÁPALÁTOGATÁSNAK!

Június elsején Csíksomlyón az ég a földdel összeér.

A pápalátogatás kapcsán írta tegnap, 2019. május 29-én, Stoffán György újságíró a következőket: "Kegyszobor kikerül ez alkalomra a Nyeregbe, ami olyan cselekedet, amelyet nem lehet megmagyarázni. Hiszen van másolat, amelyet a somlyói búcsúkor minden évben kivisznek a miséző-helyre. Most azonban a somlyói ferencesek nagyon elvetették a sulykot, s a kegyszobor másik arcára is vágnak egyet, saját kardjukkal. Igaz, a kordáról már korábban lekerült a fegyver, amelyet évszázadok óta viseltek… – a Rózsafüzér."

Mint ferences szerzetes, ki Csíksomlyón nőttem fel, szomorúan olvasom ezeket a sorokat és a cikkben megjelenő többi alaptalan vádat!

HOL VAN A KORDÁRÓL A RÓZSAFÜZÉR? HOL VANNAK ÉS MELYEK AZ ALAPTALAN VÁDAK?  

Sajnos néhány ilyen és hasonló meggondolatlan szó, írás kering a közbeszédben most Ferenc pápa csíksomlyói látogatása alkalmából!

SOROLJA FEL A MEGGONDOLATLASÁGOKAT ÉS CÁFOLJA MEG!

Mi, szerzetesek is halljuk, olvassuk a fogadatlan prókátorokat, csendben imádkozunk is értük, hogy evezzenek már nyugodtabb, csendesebb vizekre, de a mostani támadás kapcsán úgy érzem, hogy néhány tényt meg kell fogalmaznom.

SEMMIT NEM FOGALMAZOTT MEG, AMI A CIKKET ILLETI. CSAK VÁDOL!

Miért nevezi támadásnak a más irányú, DE KATOLIKUSOK ÁLTAL MEGFOGALMAZOTT gondolatokat?

Mária útja több százezer gyermekéhez Kárpát-medence egyik legszentebb helyére, a csíksomlyói nyeregbe érseki engedéllyel miért lenne "bűn"?

HA EZT NEM ÉRTI, AKKOR TALÁN NEM KELLETT VOLNA ERRE KITÉRNIE.

Erdély legjobb farestaurátorai Mihály Ferenc vezetésével viszik, hozzák felelősséggel a szobrot a pár száz méteres zarándok úton! Amúgy az elmúlt években ugyancsak ők emelték le és restaurálták a nemrég 500. születésnapját ünneplő kegyszobrot. A ferencesek gondos őrei a kegyhelynek és a kegyszobornak, az elmúlt 500 év ezt bizonyítja!

EZT NEM CÁFOLTA SENKI A MÚLTAT ILLETŐEN! MA MÁR MÁS A HELYZET, ÉS HAMAROSAN NEM CSAK MAGYAR MISÉK LESZNEK A KEGYHELYEN!

Ezért nem felelőtlen kritikát kellene megfogalmazni, hanem jó szándékú segítő készséget felajánlani!

HOGY MIT KELLENE, AZT A SAJNÁLATOS HELYZET INDOKOLJA!

A kegyszoborról és a ferences testvérekről szeretnék elmondani egy igaz történetet. 1944-ben sajnos mindenki menekült Székelyföldről a betörő szovjet csapatok elől – mivel Oroszországban is oly sok templomot elpusztítottak –, a csíksomlyói kegyszobrot is a ferences szerzetesek próbálták menekíteni! Kolozsváron a ferences templomig jutottak, és itt a templom legbiztonságosabb helyére helyezték, egy kemény faládába! P. Ervin atya fiatal szerzetes pap volt akkor, ő mondta el a következőket: Kolozsvár nagy szőnyegbombázása ideje alatt Biró Antal atya éppen misézett, a szirénák szavára a hívek a kriptába menekültek, ő meg bebújt a ládába, hogy a testével védje a Csíksomlyói Szűzanya kegyszobrát! A templom ablakai mind betörtek, mert a szomszédban álló postaközpontot is bombatalálat érte. A kegyszobrot őrző ládán és a ferences testvér hátán kopogtak az üvegszilánkok, de, Istennek hála, Máriának nem esett baja! Aztán, ahogyan a történelmi idők lehetővé tették, újból hazatért a szobor Csíksomlyóra! Népünk szolgálatában fiatal emberek vállalkoznak a szerzetesi életre, vállalják e nemes, de nehéz szolgálat minden velejáróját, szervezik a szentmiséket, ünnepi találkozókat, görnyednek a kegyhely gyóntató székében egész évben, teszik a dolgukat erejükhöz képest...  És akkor egyesek anélkül, hogy bizalommal felhívnának legalább telefonon, hogy érdeklődjenek a tények felől, nekiállnak és mindenféle meggondolatlan rágalmakkal összezavarják a híveket. Bizalommal álljunk egymás mellé és segítsük szolgálatukban a kisebb testvéreinket!

Isten csodálatos szép ajándéka Ferenc pápa csíksomlyói látogatása! Ez önmagában olyan nagy csoda, melyért Márton Áron püspök atyát boldoggá lehetne avatni!

MÁRTON ÁRON PÜSPÖK EZEN ÜGYBE VALÓ BELEKEVERÉSE MEGLEHETŐSEN ALJAS DOLOG, HISZEN PONT AZ Ő BOLDOGGÁ AVATÁSÁNAK ÉS MÁS FELTERJESZTETTEK BOLDOGGÁ AVATÁSÁNAK ELMARADÁSA OKOZZA AZ ELSŐ SZÁMÚ KIFOGÁST.

Annak idején a vallatás, kínzás közepette megkérdezték nagy püspökünket, hogy a Vatikánnak hány tank hadosztálya van, mert a Vörös hadseregnek nagyon sok Rómára irányuló harckocsija van! Akkor és ott szentéletű püspökünk nem hátrált meg, vállalta Egyházához, a mindenkori pápához való hűségét, ezért őt halálra ítélték, melyből később életfogytiglani elzárás lett! Mit gondolhatott a latrina mellett a börtönben a megkínzott székely püspök?! Talán legszebb álmában sem gondolta azt, hogy eljön az a nap, mikor az ő drága népe Csíksomlyón Mária lábánál köszöntheti a pápát, akihez való hűsége miatt ő olyan sokat szenvedett! És lám, felvirradt e csodálatos találkozás napja, Egyházunk legfőbb elöljárója közénk jön, együtt köszönthetjük Teremtő Istenünket és az Ő kiválasztott lányát, Máriát, mennyei királynénkat, édesanyánkat!

… A MAGYAROK NAGYASSZONYÁT, AKINEK HIMNUSZA IS SZEREPEL A CSABA TESTVÉR ÁLTAL KIPELLENGÉREZETT CIKKBEN – EMLÉKEZTETŐÜL…

Szeretettel kérlek, kedves testvéreim, ne hagyjuk, hogy buta gondolatok, felelőtlen szóbeszédek beárnyékolják ezt a gyönyörű napot!

LIBERÁLIS GONDOLATMENET AZ, HOGY BESZÉLÜNK VALAMIRŐL, MAJD ISMÉT VISSZATÉRÜNK EGY ÁLTALUNK IGAZNAK VÉLT, DE MÁSOKAT MOCSKOLÓ SZELLEMISÉGBEN AZ EREDETI TÉMÁHOZ, ISMÉT INDOKLÁS ÉS CÁFOLATOK NÉLKÜL!

Kedves római katolikusok és más felekezetű keresztény testvéreim: június elseje egy igen jó alkalom, hogy egy asztalhoz üljünk, és együtt imádkozzunk! Tegyük félre sérelmeinket, a múlt minden fájdalmát és örvendezve, egymással kiengesztelődve bizalommal fogjuk meg Ferenc pápa biztatására egymás kezét és tegyük tündérkertté Erdély földjét!

ÖNMAGÁVAL ELLENTÉTES KÉRÉS, AMELY BIZONYÁRA KÖTELEZŐ EBBEN A VÁLASZ-CIKKBEN. UGYANIS A PÁPA KÉRÉSÉNEK ELEGET TÉVE A TÜNDÉKERT EGY ÓCSKA FOCIPÁLYÁVÁ VÁLIK, DAN TANASA VAGY ANDREI PÜSPÖK KÉZFOGÁSÁTÓL.

Együtt, egymásban bízva Isten Országát építhetjük, ha elfordulunk, ha ellökjük egymás kezét, akkor – akárcsak oly sokszor a múltban – pokollá fogjuk tenni a magunk és a gyermekeink életét!

GYERMEKEINK ÉLETE AKKOR VÁLIK POKOLLÁ, HA BERGOGLIO ÉS A LIBERÁLIS VILÁG CÉLJAI MEGVALÓSULNAK. AKKOR CSABA TESTVÉR IS CSAK ÁLDOZATOKAT NEVEL MA, NEM SZABAD MAGYAR GYERMEKEKET!

Június elsején, a gyermekek és a gyermek Jézus szép ünnepén, Csíksomlyón az ég a földdel összeér. Gyertek, fürdessük lelkünket a kegyelem áradatában!

Szeretettel,

Csaba t.

SZERETETTEL VÁDASKODIK, NEM CÁFOL, NEM INDOKOL, CSAK MÁSOKAT LEJÁRAT. NEM KERESZTÉNYI MAGATARTÁS ÉS AZ ÚJSÁGÍRÓI ETIKA SÁRBATIPRÁSA IS EGYBEN. A LENÉZŐ ÉS MÁSOKAT FOGADATLAN PRÓKÁTORNAK NEVEZŐ NEM KRISZTUST KÖVETI, MERT EZ NEM KRISZTUSI SZELLEMISÉG.

Csaba testvérnek a következőkben válaszoltam: 

"Kedves Csaba Testvér... nem arra válaszoltál, amit írtam, s nem is úgy. Csupán azt írtad le, hogy vádaskodom. Nem! Nem vádaskodom, s ezt Te magad is tudod. Nem szóltál a ferencesek fegyverletételéről, azaz a rózsafüzér kordátokról való eltűnéséről, összemosod Bergogliot és Márton Áron szenvedéstörténetét, elfeledve azt, hogy akkor XII. Pius, a magyarokat és a nemzetállamokat szerető pápa pontifikátusát éltük. Ne hidd, hogy a csendes imádság az általatok balgaságnak vélt szavak ellen csak a ti elfoglaltságotok. Sokan imádkoznak értetek is, mert súlyos dolog az, amit felvállaltatok és terjesztetek... és az nem az Evangélium e pillanatban. A keresztény ember az Egyház dolgaiban nem fogadatlan prókátor... mert az egyház nem a klérus, nem az elfogult szerzetesek, a könyöklők és a haszonlesők közössége, hanem a hívek közössége, akiket most csak lenéztek, ostobának és árulónak tartotok... és az eszetekbe sem jut, hogy Ti, Szent Ferenc fiai is emberi lényként tévedhettek. Ám, a Ti tévedésetek emberek sokaságának a lelkét veszélyezteti! Evezzetek Ti is Testvérem csendesebb vizekre és gondolkodjatok el ki a fontosabb: egy emberi lény, vagy Krisztus és az Ő tanítása! Isten áldjon!

Ps: És ne gondolja senki azt, hogy a cikkben írottak egy megszállott ostoba író eszmefuttatásai csupán. Százak és százak kerestek meg hasonló érzésekkel, gondolatokkal... sok-sok fogadatlan prókátornak nevezett magyar katolikus, aki a "tudós és hozzáértő", önmagát csalhatatlannak gondolók sokaságával nem ért egyet... és ragaszkodik a somlyói Segítő Szűz Máriához, és Krisztushoz... úgy, amiként egykor tanulta és ma is érzi..."

Krisztus, Viktor és az EU

A politika minden esetben a keresztény tanítások ellenében, a személyes vagy csoportérdek mentén halad. Ebben megtalálhatjuk a hét főbűn mindegyikét, és a krisztusi parancsok figyelmen kívül hagyását. A keresztény Európának nevezett Európában is ez, és mindig is ez volt a jellemző. Krisztus igaz tanítását a szerzetesek, a kolduló barátok hirdették, akik a nép szolgálatát vállalták, s mezítlábas saruban járták az országot, a rájuk bízott közösségeknek hirdették Isten Igéjét, s nem az anyagi gyarapodás, hanem az evangéliumi élet volt jellemző rájuk. Irányadójuk egyedül a Szentírás volt, s a kor, amelyben éltek, hiszen őket is ellenőrizte és szigorúan igyekezett irányítani a mindenkori politika, a püspök és a pápák elképzelése, parancsa. Igaz – mint ma is – mindig voltak olyanok, akik – ha rossz irányt akartak mutatni nekik – mégis kiálltak Jézus mellett és azokat az igazságokat hirdették tovább, amelyeket Jézus Krisztus hirdetett a tanítványoknak és hallgatóságának. Ez tartotta meg a keresztény értékeket, s ennek mentén maradhatott meg Európa keresztény hitében mindaddig, amíg az ördög hosszú „előkészítő munka” után színre nem lépett… bár mindig jelen volt a személyben, s kísértette a legjámborabbat is. Ennek az egyéni kísértésnek az eredménye lett annak a csoportnak, majd szervezett egységnek a megalakulása, amely a személy gyengeségéből, jellemtelenné válásából, hitehagyottságából épült fel. Ma már a világot behálózó, mindenütt jelenlévő, de meg nem nevezhető és tetten nem érhető közösséggé lett, amelynek semmi más célja és hivatása nincs, mint az Isten elleni hathatósnak vélt, de soha be nem teljesülhető küzdelem. Ma ennek a drámai és pusztító közdelemnek vagyunk nem csak tanúi, de elszenvedői is.

A mai vatikáni iránymutatások is a politika kedvében járó, a krisztusi tanításokat szándékosan elferdítő tanokként jelennek meg. Eleddig azonban olyan hitbéli kérdéseket nem érintettek, amelyekben a pápai tévedhetetlenség súlya kötelezné a hívő embert a feltétel nélküli elfogadásra, de a hírek szerint már készülnek efféle újítások is. Ha pedig ez megtörténnék, akkor kijelenthetjük, hogy az ortodox katolikusok maradnak a krisztusi hit egyedüli megtartói, terjesztői. (És itt nem a gyűlölködést hirdető, és ezzel az Isten-tagadó, nacionalista oláh ortodoxokra, hanem a konstantinápolyi és moszkvai ortodox egyházra utaltam.) 

Melyek azok a krisztusi parancsok és tanítások tehát, amelyeket a mindenkori politika, a nem keresztény gazdasági szemlélet, és a kapzsiság pestise semmibe vesz?

Amikor folyamatosan arról beszélünk, és azt halljuk, hogy mennyi pénzbe kerül az élet, akkor ab ovo a krisztusi elvek sérülnek. Ugyanis az élet nem mérhető anyagiakkal, gazdagodással és egyes államok ilyen-olyan gazdasági és politikai elképzelésével. Az élet Istentől van, a pénz és a gazdaság pedig azt kell, hogy szolgálja, ami az életet fenntartja, és e fenntartáshoz elegendő. Mert mit is mond Jézus?

„Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki:„Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” (Mk. 10.19-22.) 

Voltaképpen a fenti szavak azok, amelyeknek a figyelmen kívül hagyása és emberi megközelítése, félremagyarázása pestisként terjedt el mind a civil, mind az egyházi politikában és az életben. Ha pedig gazdaggá vált bárki, bármely nemzet, akkor az, jogot vindikált arra, hogy a szegényebb és elmaradottabb társadalmi rétegek fölött uralkodjék, hatalmat gyakoroljon, törvényeket hozzon, amelyek saját javát szolgálják, és kihasználja – még több vagyonszerzés érdekében – a rábízottakat, elnyomottakat. Nem keresztény gazdasági magatartások is beszivárogtak a kereszténynek mondott Európába: mint a kamat, a végrehajtás, az emberi értékek és az emberi élet semmibevétele abban az esetben, ha anyagi haszonról, hatalomról volt/van szó. A politika és az anyagi érdekek teljes összefonódása ma már természetes, mint az is, hogy az egyházak sem a krisztusi utat járják, s az Evangélium csak a szószékeken az ami… kezdve Rómától, a püspöki székhelyeken át, egészen az egyszerű papi, vagy protestáns lelkészi lakokig. Mindent a pénz és a hatalom irányít, s a lélekről való gondoskodás mára valamilyen mesebeli tevékenység, a Szentírás pedig immár a Vatikánból is egyre inkább kihallatszó hírek szerint „egy bizonytalan és megújítandó mű”. A szavak szintjén minden szép és jó, de a tettek semmit nem bizonyítanak a mai Nyugat-Európában arra nézve, hogy vajon miért nevezzük ezt a földrészt kereszténynek.

Jakab apostol erről így nyilatkozik:

„A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. (…) Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér. Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.”

Második levelében pedig ezt olvashatjuk (14-20): 

„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben,  valaki pedig közületek azt mondja neki: »Menj békében, melegedjél és lakjál jól!« – de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni?  Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: »Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.« Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked tettekből a hitemet.  Hiszed, hogy egy az Isten – és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt – és mégis remegnek!  Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül meddő?”

A keresztény értékek Európájában fékevesztett harc folyik Isten ellen.

Európa politikája, ma mindenben a krisztusi tanok elvetésén alapul. A félreértelmezett tanítások mételyezik az egyháziakat, a civileket és az egész európai emberi társadalmat. A család, a nő-férfi kapcsolat, a szexuális szabadosság, az abortusz-törvények, az LMBTQ őrület azonban az évszázadokon keresztül kialakult, hatalomtól és jóléttől, a felsőbbrendűségben tobzódó, megtébolyodottak önmagukat is elpusztító agyszüleménye.

Erről a gondolkodásmódról Jézus a következőket mondja. „Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn. 8. 14.)

Tehát itt már nem a puszta ember megszerzése, a test semmibevétele, hanem a lélek teljes lerombolása a cél. Jézus itt is figyelmeztet:

„Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a ház urát Beelzebulnak nevezik, mennyivel inkább háza népét!

Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!  Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!  Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre.  Nektek minden szál hajatokat számon tartják.  Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.  Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De, aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt. 10. 24-33)

Európa mai vezetői tehát nem a kereszténység és a keresztény hagyományok kiirtásáért tesznek meg mindent, hanem a Teremtő Isten ellen vívnak ádáz, de már a kezdetekor elvesztett harcot. Mert Isten ellen nem lehet győztes harcot vívni, még akkor sem, ha a győzelemben bízva és magát az Isten létét elvetve küzdenek is saját beteges és romboló ideológiájuk mentén. Lehet emberek százmillióit pokolra juttatni a jólét és a szabadosság szellemiségével és hajhászásával, de az alap, azaz, az Isteni parancsok állandók és nem alkalmazhatók egy-egy korszak szabályai szerint. Nem a világhoz kell mérni az erkölcsi parancsokat, hanem a világot kell az emberiségnek Isten parancsai szerint kormányoznia.

Bergoglio és az EU

 

Zana Diana: Krisztus

Nagy probléma, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta eltelt időben a zsinati ajánlások és a vatikáni politika egy addig nem ismert és elvetett politikai irányba fordult el, amely VI. Pál pontifikátusával kezdődött.

Reinhadt Raffalt, Wohin steuert der Vatikan (Hol van a Vatikán? Pápa a vallás és a politika között – München, 1975.) címmel megjelent könyvében erről a következőket írja: „A Vatikán emberek műve és ennek megfelelően tökéletlen. Ez szabja meg az értékét is. Sehol másutt nem érzi az ember úgy, mint a Vatikánban, hogy az Isten ferde sorokra is tud írni.” (előszó) Majd a következőket írja a 299. oldaltól:

„Az előjogok feladására tehát nem a világ késztette a pápát, hanem a papságon belől megindult zsinat utáni mozgalmak. Követelték például, hogy a Szentszék világi szuverenitása szűnjék meg, szüntessék meg a nunciatúrákat, és a világi államokkal való közvetlen kapcsolatot. A mérsékeltebbek viszont azt akarták, hogy a pápaság térjen vissza az ezredik év előtti formákhoz, amikor a római püspök a világ püspöki karainak tiszteletbeli elnöke csupán, a püspökök viszont autonóm kormányoznak. Egy harmadik követelés, hogy a pap a társadalomban ne, mint szekuláris személy legyen jelen, a papi hivatal ne legyen valami különleges hivatal, a pap legyen egyfajta „Jedermann”. Ennek gazdasági következményeként a papi hivatal afféle polgári foglalkozás lenne, „szabadidő-papság”, vagy pedig a franciskánusi alamizsna-létre alapozott papság.

Az első esetben egy pap csak időlegesen lett volna pap, a második esetben pap és hívő viszonyát nem a partnerség jellemezte volna, hanem a pap függősége a társadalomtól. A Katolikus Egyház az antik Rómától ezeket örökölte: Vallás és igazság testvériesülése; a papság szentségi volta; a személyiség védelme. – Az egyház, minden százados hibája ellenére ezek mellett az elvek mellet kitartott. Napjaink egyháza azonban szétválasztja a hit és az isteni igazságosság összeolvadását, a vallást le akarja választani az emberi viszonyok rendjéről és ezt autonóm akarja kezelni.

A papságot pedig hivatásból és méltóságból funkcióvá akarja átalakítani. Harmadszor: az embert nem, mint egyes személyt tekinti, hanem csak, mint a társadalom tagját.”

A törés korszaka és a rossz egyéniség harca

Az egyház eltévelyedése VI. Pál, Raffalt által megírt „szakmai életrajzából” jól követhető – napjainkig. Hiszen ugyanazok a hagyományt elvető tézisek látnak napvilágot, mint VI. Pál pontifikátusa idején, de pápaságát megelőzően már Pacelli, azaz XII. Pius észrevette a torzulásokat, és harminc év titkári szolgálat után elbocsájtotta Montinit, azaz a későbbi VI. Pált a szolgálatból, s nem volt hajlandó bíborost kreálni belőle. Bíborossá csak XXIII. János pápa kreálta.

Erről Raffalt így ír kiváló könyvében: – „XII. Pius, Montinit kiváló kuriális papnak tartotta, arra is képesnek, hogy Itália legnehezebb püspökségét vezesse. Ám Pius felismerte, hogy Montini átélt alázata mögött egy elit „küldetéstudat” rejlik, - és ezért a paraszti származású Roncalliból (XXIII. János pápa) kreált kardinális, nem pedig a nagypolgári származású Montinit tüntette ki bizalmával.”

A törés és a súlyos, máig romboló hatású politikai elvet és irányt Raffalt, könyvében így írja le: – VI. Pál három irányba tekintett:

1./ Az egyház kapcsolata a nem vallásosokhoz; ezek felé bizonyítani akarta, hogy az egyház tiszteli felfogásukat, jóllehet a megértésnek a legkisebb alapja sincs; (Ez a teória is ellenkezik Krisztus tanításával! – a szerk.)

2./ A többi világvallás: annak hangsúlyozása, hogy az ember alaptermészete a vallásosság; a zsidóság és az iszlám felé pedig a közös monolitikus gyökér hangsúlyozása. (Ebből adódik a súlyosan téves zsidó-keresztény gyökerek emlegetése mind a mai napig, noha a két – illetve harmadikként a muszlim – logika homlokegyenest ellenkezik a krisztusi „szeretet”-en nyugvó felfogással. – a szerk.)

3./ A Rómától levált keresztény felekezetek: a pápa bocsánatkérése: »Ha az elválásban, a szétszakadásban hibát követtünk el, akkor alázatosan kérjük Isten bocsánatát, ahogy azoktól a testvéreinktől is bocsánatot kérünk, akik emiatt sértve érzik magukat általunk.«” (A mostani korban is, például a romániai pápalátogatás is ezt a korai, VI. Pál által megkezdett politikát, diplomáciai törekvést szolgálja. – a szerk.)

Nem új keletű tehát az a haladási irány és az ebbéli egyre gyorsuló ütem, amelyet a Vatikáni Külügyminisztérium és maga Vatikán Állam követ. Szerves részévé vált ez a politikai irány az értékromboló, liberális világpolitikai törekvéseknek. Bergoglio, Róma püspöke félremagyarázza és átértékeli a krisztusi tanokat, és a szeretet parancsával zsarolva akarja rábírni a bevándorlók által következetesen és embertelenül megtizedelt keresztény világot arra, hogy helyzetét elfogadja, és feladja hitbéli állásait, megszüntesse a kereszténységet, önmagát. Hitét pedig komposztnak használja egy új, beazonosíthatatlan és csak ocsút termő világvallásba. Most éljük a XII. Pius által felismert és ellenzett, VI. Pál által viszont megkezdett út egyik súlyos időszakát, amelyet emberi logika szerint vagy egy új pápa, vagy egy világpolitikai változás, de legrosszabb esetben csak a megsemmisítő világháború tud visszazökkenteni a normalitás és a krisztusi parancsok világába.

Orbán Viktor politikája és a kereszténység védelme

A magyarság nehezebben fogadja el a mai liberális, Isten-ellenes világpolitikai irányzatot. Ennek oka, hogy a korábbi diktatúra és az elmúlt évszázadokban kifejlődött védekező és túlélő képesség, valamint a genetikai adottságok és az ezek általi reflexek még működnek a magyar lelkekben. Annak ellenére így van ez, hogy a mindenkori magyar politikában is jelen vannak a korábban felsorolt rossz emberi tulajdonságok és a krisztusi parancsok elvetésének magvai. Kényszerpályán van a magyar politika is, hiszen a kényszerű, és a nemzetközi pénzhatalomtól függő gazdaság, valamint a soha nem létezett demokrácia szellemisége még a legtisztább elmékben is súlyos károkat okoz. Ugyanis, Krisztus soha nem emlegetett demokráciát, csupán a szereteten nyugvó, a társadalmi osztályok békéjét biztosító igazságosságot. Sajnos azonban, a világ sátáni mozgalmai, Isten ellenes civil csoportosulásai és a gazdasági világhatalom által pénzelt „sorkatonák” ránk kényszerítik az alkalmazkodás terhét.

Orbán Viktor ebben a drámai helyzetben olyan politikát folytat, amelyben kicsúcsosodik a keresztény érték és értékrend, a haza és a nemzet védelme, s a történelmi fájdalmakat is ezen az alapon és a krisztusi elvek szerint igyekszik csillapítani. Kérdés azonban, hogy a keresztény értékek védelme mikor találkozik a társadalomban az értékrend védelmével, hit feléledésével, a hazaszeretet lángolásával és az értelem megvilágosodásával. Ugyanis Magyarország keresztény magyar társadalma, ha lassan is, de felismeri azt, hogy léte, biztonsága és megmaradása csak egyféleképpen biztosítható. Ez pedig a keresztény értékek megtartása, kultúránk és hazánk megvédése. Viszont ez nem azonos a keresztény értékrenddel. Nem elég, ha csak a császárnak adjuk meg, ami a császáré. Krisztus szerint; Istennek is meg kell adni, ami az Istené.

 

„A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni.  Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez.  Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt. 22, 15-21.)

Ma tehát azon kell dolgoznia itt a Kárpát-medencében a magyar társadalomnak, hogy ne csak keresztény értékeinket; a templomokat, festményeket, népdalainkat és sajnos az egyház által is egyre inkább mellőzött, ősi egyházi népénekeinket védjük, hanem azt az értékrendet is megismertessük a magyar ifjúsággal, amely a keresztény értéktömeget ezer(?) év alatt létrehozta. Ma, nem az a Nyugat a keresztény Európa, amelyet eddig annak tartottunk. Ma, Magyarország és Lengyelország a keresztény Európa. És ennek a Magyarországnak a megtartásához hihetetlen – isteni – erő és akarat kell, mert nem csupán az európai világi hatalmak támadnak ellenünk, de az egyházak sem állnak a hithirdetés és a kereszténység-keresztyénség védelme ügyének magaslatán. A hit megerősödése, és hitünk a megmaradásban és állami vezetőinkben – nélkülözhetetlen. Nem szabad elbizonytalanodnunk! Erős hittel kell szolgálnunk a hazát és vissza kell térnünk Istenhez. Más út nincs, egyedül a Krisztus-i út!

„Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

(Jn 15,12-17)

Ezen alapelvek ellenkezőjének csúfos és végzetes eredményét láthatjuk a mai, iszlamizálódó, keresztény kultúráját vesztett Nyugat-Európában.

Erről Jézus az alábbiakat mondta:

 „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. (Mt. 12.,25.)

Stoffán György

Törjünk be a TV-be… – Az országgyűlési képviselőknek tényleg mindent szabad?

Elnéztem Jákobot, amint betör a TV2 székházába. Ő, a nagyfiú, a mindenkinél okosabb képviselő, akinek megmondták, hogy mi a következő feladat. De Jákob hülyén csinálta. Nem feküdt le tarkóra tett kézzel, nem mászta meg a korlátot kívülről és nem pattant vissza egyetlen ajtóról sem, és ezek a mulasztások sokkal kisebb mértékű közfelháborodást okoztak, mint az előző haknizók a Kunigunda utcában. Magyarán ez a Jákob gyerek még inkább megutáltatta a Jobbikot és önmagát ezzel a proli és egyben törvénytelen viselkedéssel, amely semmi másra nem volt jó, mint botrányt okozni, zavarni egy intézmény munkáját, és ismét lejáratni a parlamenti képviselői – választott – státuszt.

Elgondolkodtam a dolgon.

Mi lenne, ha a jobboldali újságírók egytől-egyig berontanának a HírtTv-be, vagy a királyiba, és ott elkezdenének követelőzni, hogy márpedig nekik is jár a nyilvánosság, és olvassák be legutóbbi cikkeiket és beszélgessen velük a Bayer Zsolt vagy a Szentesi. Megtehetnék ezt az RTL-nél a képviselők is, hiszen, ha valakinek feltűnési viszketegsége és a képviselősködéstől súlyos és most felfedezett betegsége, azaz morbus jacobicusa van, annak úgyis mindegy melyik csatornánál éli ki beteges hajlamát.

A további hasonló kellemetlenségek elkerülése érdekében kellene építeni tehát egy TV székházat… mondjuk akkorát, mint az MSZP székház (legyen benne reterát is, mert egyes ellenzéki képviselők csak ott tudnak és akarnak…), és oda mindenki betörhetne kedve szerint, elüvöltözhetné a baromságait egy kamu kamerába, és láthatná is magát a kamerához kapcsolt monitoron, ahol a bejátszást megelőzné a Híradó inzertje. A „politikus”-beteg, de bárki efféle „halaszthatatlan mondanivalója van”, az szépen megnyugodva távozhatna a székházból, és helyre állna a rend is. Azt is ki lehetne írni erre a kamu tévére, hogy „ez a csatorna hazudik”… és így már az összes ellenzéki és civil, nyugodt lélekkel konstatálhatná, hogy most aztán jól odamondta „ezeknek” – „azoknak” – „mindenkiknek is”. Beolvashatnák a pontjaikat, szabadon habozhatna a szájuk, csinálhatnának k…va erős képet, mint Bangónéni, remeghetnének a földön, mint Varnyú és sírdogálhatnának, mint Vadai Ági. És sokkal olcsóbb lenne így, mint egy pszichiátriai kezelés az újra nyitandó OPNI-ban. Beszélhetne az összes ellenzéki párt is, akik Kunhalmi helyesírási szabályzatából mindent megtanultak. Itt ugyanis nem zavarnák meg a harmadikos elemisták nyelvtani műveltségét. És senki nem cikizné őket a lyukas fuszekli miatt, mint az ellenzéki képviselők privát háziorvosát.

Persze mint minden, ez a legújabb magánterület-sértés is büntetlenséget élvez Magyarországon. (Mi ez a metrós-politikusok 167 milliárdájhoz képest.) A képviselő pedig, amint megkapja a bárcáját e magas beosztásról, máris tudós és király lesz. Azonban, legalább kezelni kellene valahogy ezeket a félhülye „vagy tán egészen az” betörőket. Az őrző-védő szolgálatok kissé ijedős és rémesen határozatlan munkatárasait pedig ki kellene vágni, mint a hetes macskát…

Jákob – ha én lettem volna „őrző-védő” a TV2-ben –, ma még nem tért volna magához a traumatológián. Ha képviselő, ha nem! Ugyanis ő ebben az esetben egy bűnöző, törvénysértő behatoló volt, akit nem kötelező az őrző-védőnek a buta pofájáról felismerni… és hát a mai világban… az ilyesmit muszáj megakadályozni… de nem én voltam az őrző-védő tegnap a TV2-nél. 

Stoffán György

Potenciális életveszélyben a tanulók, ha nem értik az intézményvezetők a mai Európát...

Vannak jó és vannak súlyos veszélyeket rejtő pályázatok, amelyekre nem figyelünk oda, és örömmel, sőt, büszkén visszük gyermekeinket a potenciális életveszélybe. A nyugati kirándulások és egyéb Nyugat-Európába irányuló iskolai szervezések az utóbbi években több igen rossz tapasztalatot hagytak maguk után, de ezek ellenére sem vagyunk elég elővigyázatosak, amikor egy-egy oktatási intézményben pályázati pénzekből külföldre viszik a gyermekeket. 

Egyes országokban, annak ellenére, hogy a hadsereg vigyáz a szállodákra, tengerparti üdülőtelepekre, egyre többször hallunk terrorcselekményekről, erőszakról, tömegbehajtó muzulmánok „Allah akbar” kiáltással elkövetett akcióiról. Tanintézményeink vezetői azonban sok esetben fel sem fogják, hogy a gyermekeket nem tudják megvédeni a terrortól, amelynek jelenléte ma már a mindennapokhoz tartozik.

Fontos volna, hogy a kormány szakértőkkel konzultálva meghatározza, szabályozza, azokat a helyeket, ahová rettegés nélkül engedheti el a szülő a gyermekét, s ne lehessen kötelezővé tenni a nyugati kirándulásokat, szakmai gyakorlatokat. Hiszen ez utóbbi külföldi munkavégzés, a fiatalkorúak korral járó érdeklődése miatt esetében halmozottan rejti magában a veszélyeket.

Az e tekintetben való vezetői oda nem figyelés, a probléma súlyosságának felfoghatatlansága drámai következményekkel járhat. Ugyanis a magyar ember el sem tudja képzelni, milyen állapotok uralkodnak Nyugat-Európában, kivált a nyári turistaszezonban. Ám, nem kellene nagy utat megtenni ahhoz, hogy az iskolák vezetői szemtanúi lehessenek a tényeknek. Csak Bécsig kellene kiutazni és máris szemük elé tárul a valóság, amely ellen védekezünk ugyan, ha május 26-án, az uniós választás napján helyesen szavazunk, de megérteni, elképzelni nem tudjuk, ha csak a hírek és a cenzúrázott közösségi oldalak alapján ítélünk. 

Addig is, amíg a kormány nem szabályozza és határozza meg, hogy hová és milyen létszámmal, mennyi időre mehetnek tanintézményi szervezésben a gyermekek, addig a tanintézmény vezetők ne vállaljanak csoportos kirándulást, nyári munkát vagy szakmai gyakorlatot Nyugat-Európába, a szülők pedig ne engedjék el efféle iskolai szervezés keretében gyermekeiket, mert lehet, hogy ma még hihetetlennek hangzik, de életveszélyes lehet ez a gyermekek számára. S nem gondolom, hogy egy-egy tantestület vagy intézményvezető nyugodt lélekkel vinné vágóhídra a tanulókat.

Várjuk tehát, az oktatási kormányzat ebbéli intézkedését. A szülőknek és a pedagógusoknak pedig javasoljuk, hogy sokkal szélesebb körben tájékozódjanak, mielőtt akár végzetes utakat szerveznek. Felé kellene végre fogni a személyes tapasztalat hiányában is, hogy Európa megváltozott, és kiskorú valamint fiatalkorú gyermekeket ma már nem lehet úgy utaztatni, mint 2015. előtt. Jó példa erre az éppen tegnap történt egyiptomi buszrobbantás a katonák által védett piramisok lábánál…

Biztonságpolitikai szakértő barátom is ezen a véleményen van… Kell a szabályozás és valóban fel kellene fogni a mai valóságot! Mert háború van. Igaz nem olyan mint régen, de ez is háború.   

Stoffán György