Csaba Testvér!
A békesség kedvéért azután válaszolok, hogy Te,
ferences szerzetes létedre hazudtál velem kapcsolatban és a velem azonosan
gondolkodókról nyílt válaszodban, amelyet a katolikus sajtó, a sajtóetikát
sárba taposva egyoldalúan, engem nem kérdezve és a cikkemet nem közölve terjesztett.
Azt próbáltad elhitetni az olvasókkal, hogy egy egyház-, és pápaellenes, önjelölt, hülye újságíró, beteges gondolatai jelentek
volna meg a "Csíksomlyó is elesett" címmel megjelent
cikkben, amely megalapozottan, a hívek ezreinek nevében kritizálta a somlyói
pápalátogatással kapcsolatos magyar szervezők, és a ferences atyák túllihegett
intézkedéseit. Te azonban nem cáfoltál egyetlen állítást sem, csak rágalmaztál és vádoltál, amit egy ferencesről eddig álmomban sem képzeltem volna el...
https://stoffangyorgy.blogspot.com/2019/05/csiksomlyo-is-elesett-menjunk-egyutt.html
https://stoffangyorgy.blogspot.com/2019/05/csiksomlyo-is-elesett-menjunk-egyutt.html
S még levelem elején kérdezlek: azok a gyermekek,
akiket te olyan nagy odaadással befogadsz és nevelsz, milyen példát látnak majd
tíz-húsz év múlva, ha előkerülnek a pápalátogatással kapcsolatos írások és a Te
megalapozatlanul vádaskodó leveled? Mi lesz velük, ha a migrációt támogató
római püspök tervei megvalósulnak és Romániát elárasztja a sok "szegény
menekült"? Mit mondasz majd nekik, ha leég a somlyói vagy a dévai templom,
mert – mint a Notre Dame-ban –, „eldobják a csikket a munkások”…? Tudom, hogy
Neked az engedelmesség önként fogadott parancs, de amikor a nemzeted, a hazád,
a gyermekeid sorsa van veszélyben elsőbb-e a parancs, mint a krisztusi egyenes
beszéd? Hidd el, én legalább annyira féltem a Te lelkedet, s imádkozom érted,
mint ahogyan Te írod vádaskodó leveledben: csendben imádkoztok az olyan
„renitensekért”, mint amilyen én vagyok. Biztos vagyok abban, hogy „élesszemű”
székelyként Te magad is látod mi ez az egész, ám részt venned benne nagy
felelősség, mert nem ma, vagy holnap válik átokká a megfelelni akarásotok, a
megjátszott vakságotok, hanem évtizedekre megszabja a nemzetpusztulás ütemét –
a ma, szárnyaid alatt felnövő gyermekek jövőjét.
Azért térek vissza erre az ügyre most, a látogatás
után, mert az idő, a tények és a látogatás minden pillanata azokat a félelmeket
igazolta, amelyeket leírtam korábbi, általad "kifogásolt" cikkemben.
Igaz, sokan azt szűrik majd le, hogy én bántom és támadom a szegény ferences
Csaba testvért, aki ma sokak szemében a gyermekek miatt élő szent… de nem. Nem
bántalak, nem támadlak, hanem inkább védenélek Téged is, és azokat a
gyermekeket is, akik Benned bíznak és Téged tekintenek szerető atyjuknak. Védem
őket azzal, hogy felhívom figyelmedet arra, hogy egy gyermeknek csalódnia,
szülei miatt rossz helyzetbe kerülnie, családját elveszítenie a legnagyobb
fájdalom és egy életre kihat.
De lássuk röviden összefoglalva, melyek voltak a pápa romániai látogatásának
olyan elemei, amelyek igazolták félelmeimet.
1./ Bukarestben megtudhattuk, hogy Románia a
kisebbségi jogok védelmezője, s a kisebbségeket itt úgy kezelik, mint a hímes
tojást. A pápa méltatta Románia demokratikus fejlődését és elismerte mindazt,
amit Iohannis elnök mondott… Tehát, már Bergoglio megérkezése után, azonnal megkezdődött
a nemzetközi közvélemény előtti hazudozás.
2./ Csíksomlyón nem volt szabad magyar zászlókat
lengetni, s kötelezően románul kellett Szentleckét (is) olvasni, noha a korábbi
botor "beetetés "szerint ide a magyarokhoz jött Bergoglio. Amíg
tehát, Bukarestben, Jászvásáron és Balázsfalván hatalmas román zászlók lengtek,
megerősítvén a román nemzeti tudatot, s a kezekben ezrével az egyik oldalon
román, mások oldalon vatikáni zászlók lobogtak, addig magyar nemzeti színekkel
ugyanilyen zászlócskák nem készültek! Semmi nem jelezhette a hívek nemzeti hovatartozását.
(Kérdezhetnők, hogy mi került akkor – a magyar állam
által, a magyar adófizetők pénzéből, a pápalátogatásra adott – 160 millió
forintba? Remélhetőleg, ez egy nyilvános és tételes elszámolásban hamarosan
megjelenik majd.)
Tehát, semmi nemzeti jelleg nem lehetett a hivatalos
somlyói látogatáson, amelynek az lett a következménye, hogy a nemzetközi sajtó
egyetlen szót sem ejt Csíksomlyót illetően a magyarokról és székelyekről! Igaz,
a homília és a mise egésze ellen nem lehet kifogás, mert a szentmise nem
világi, földi jó, hanem isteni kegyelemforrás… Azonban, az, hogy elhangzott a
felszólítás a nemzeti jelképek tiltására a mise elején, az már sokatmondó tény.
Nem erdélyi helyszíneken a papok román szalagocskákat kötöttek magukra és úgy
áldoztattak –, nem volt tilos. Azt se felejtsük el, hogy regisztrációs
kötelezettség csak és kifejezetten a csíksomlyói látogatást illetően volt
kötelező. Egyetlen más romániai helyszínen sem volt ilyen megkötés. Vajon hová
kerültek a leadott személyes adatok?
3./ A magyarok boldoggá avatásáról szó sem esett, noha
a negyvenes évektől kezdve vannak olyan szentjeink és vértanúink, akiknek a
boldoggá avatása időszerű lenne, hivatalosan is elismert csodákkal
alátámasztva. Szemben azoknak a görög katolikus román püspököknek a boldoggá
avatásával, akiket Balázsfalván emelt oltárra a pápa, de akik nemzeti
elkötelezettségből életükön keresztül azon dolgoztak, hogy Románia és Erdély
egyesülhessék. Maga a balázsfalvi ünnepi mise helyszíne is érdekes volt, kivált
a pápa szájából hallani annak nevét: „Szabadság mezeje”. Mert ez a szabadság
mezeje nekünk, magyaroknak és székelyeknek a már száz éve tartó rabságot
jelenti. Ama száz évről beszélek, amelyet jövőre a román vezetés és a
Vatikánnal együtt ünnepel, hiszen száz éve van román-vatikáni diplomáciai
kapcsolat… Miért is van ez így? ...
„Beszédetekben legyen a ti »igenetek«
igen, a »nemetek« pedig nem” (Mt. 5. 37.)
De nem folytatom a felsorolást, mert keserűség tölt
el. Keserűség a fentiek miatt, s keserűség azért, mert folyamatosan tart az a
„vakítás”, amelyet a magyar nyelvű egyházi sajtó tesz ennek a három napos
látogatásnak a színesítésére, annak elfogadtatása érdekében, nem minden esetben
a valóságot tárva az olvasók elé. Hiszen nem írtak a katolikus lapok Gergely Péter
utasításáról, miszerint a csángók Jászvásáron ünnepeljék a pápát… ennek a
nyilvánosságra hozatalát is a Nemzeti Napló engedte meg magának, mire Gergely
Péter ráfogta saját utasítását egy helyi plébánosra, mintha ő találta volna ki,
azonban a Jászvásárra kötelezően kirendelt csángók megjelentek, a pápa csak a
román nemzetre adta áldását… de ezt sem folytatom.
Inkább lássuk e látogatás politikai, és Romániára
nézve végzetes jelentőségét.
Az uniós választások után, a PSD – kormánypárt –
elnökét azonnal bebörtönözték Bukarestben, mert két olyan egyént
foglalkoztatott, akik munkavégzés nélkül csak a fizetésüket vették fel. A
magyar gyűlölő államelnök felszólította a kormányt a lemondásra, és előrehozott
választásokról beszél, tehát a nacionalistának tartott szocialistákkal
leszámoltak. Eközben a román sajtó (a liberálisok – Iohannis lapjai) az ortodox
egyházat vette össztűz alá, hiszen a mai európai válságot bíráló ortodoxok
éppen úgy útjában vannak a liberális hatalomátvételnek Romániában, mint a székelyek
és magyarok. A liberálisoknak azonban remek és igazolt tervük van erre is.
A szélsőséges idiótákat – mint Funárt, Andrei ortodox
püspököt vagy a Vatra Romaneasca utódalakulatát – tüzelik a magyarok ellen, s a
kormány kezéből kicsúszott liberális „igazságszolgáltatás” rendre el is ítéli
azokat, akik a szélsőséges támadásokra válaszolnak, de a sorozatos
magyarellenes állami intézkedés is ezeknek tudható. Úgy tüntetik fel, mintha a
hivatalban lévő kormány tehetne minderről, miközben a liberális hatalomátvétel
teljes gőzzel zajlik, s a kormány már régen elvesztette a hatóságok feletti
„uralmát”.
A belpolitikai történések ködösítésére, a
vallásosságot és a nemzeti érzületet csúcsra járató pápalátogatás volt a
legalkalmasabb, mind az időpontot, mind az eseményeket tekintve. A szervezés, a
magyarok kívül tartása és megalázása saját kegyhelyükön, valamint az eddig soha
nem látott ünneplés a társadalmat kizökkentette a mindennapok valóságából és a
háttérben tovább folyik a nemzetközi liberális támadás és hatalomátvétel
Romániában, de Románia minden egyes lakosa ellen. Felhasználva azt a falsch,
kereszténynek hitt gondolkodásmódot, amely ma Európát azzá tette, ami.
Végül csak egy kérdés maradt: Ha mindezt nem látjátok,
vagy nem vesztek tudomást a fent leírtakról, akkor csak azon gondolkodjatok el
Csaba testvér, hogy amennyiben ez a nemzetellenesség, liberalizmus, genderizmus
hatalomra tör, akkor megmaradhat-e egy katolikus gyermeknevelő hálózat úgy,
hogy azokban az intézményekben keresztény nevelés folyik. Nem! Nem maradhat
meg. Épp úgy nem, mint a magyar felirat a pápai miseruhán Csíksomlyón!
Ezért kellene előbb gondolkodni, az után vádaskodni és
jámbor szavakkal rávenni a népet arra, hogy kövesse azt, aki „két utcával
odébb” jól pofon vágja.
Bízva abban, hogy megérted levelemet, kívánok sok erőt
ahhoz a munkádhoz, amelynek alapján velem együtt sokan szeretnek és tisztelnek.
Isten áldjon! Laudetur jesus Christus!
Stoffán György