A „Magyar Kultúra Napja”… 2026.

​

Elnézve a hazai közéletet, a belpolitikai háborút és az azt jellemző szóhasználatot, valahogy nem érzem aktuálisnak ezt az ünnepnapot. Akkor is keserű a szám íze, ha felnövekvő ifjúságunkat, azaz, a „magyar jövőt” szemlélem, hallom, látom. A közösségi oldalakon való megnyilvánulásaik, a lányok szájából folyamatosan ki-kieső paripa-vég, a coitus állandó trágár emlegetése elkeserítő. Hiszen szöveget érteni, írni, beszélni nem, vagy alig tudnak, és nincs is, aki megtanítsa erre őket, hiszen joguk van nemet mondani a tanárnak, és a szülő sem partnere az iskolának többé. Mert a szülő is hasonló jogokat élvezve nőtt már fel, s őt is üveg alatt tartották, ahogy ő tartja gyermekét. Majomszeretet, fegyelem nélküli gyermekkor, a kötelességtudat hiánya, a tiszteletlenség jellemzi ma a társadalmat, így azokat a gyermekeket is, akik nem vonhatók felelősségre mindezért. Ugyanis, nem ők a hibásak…

 

A liberalizmus kora, minden értéket, így a gyermeknevelés szépségét is elvette mind az iskolától, mind a családtól. Mindezt pedig, a kultúra hiánya, és az oktatás szétverése eredményezte. Ma már nincs egységes magyar kultúra, csak szigetek vannak, ahol még tudják hol született Mozart, s hány szimfóniát írt Beethoven. A többség azonban már e fennkölt neveket sem ismeri. És említhetném Botticelli, Paál László vagy Tessedik Sámuel nevét… csak bárgyú tekintetek szegeződnek rám.  

 

Ma már nem kell kívülről fújni a Családi kört vagy a Szózatot, mert az „megterheli” az ifjú agyat, és a tanárt sem muszáj tisztelni… A Himnusz is DVD-ről vagy pendriveról megy a kultúranapi ünnepség végén, mert énekelni, na azt végképp nem akar az ifjúság nagyobbik része, mert nem is tanították meg rá.

 

Az Uniós csatlakozás, az egységes oktatási rendszer bevezetése, a primitív, kultúra nélküli fiatalság kinevelése a vártnál jobban sikerült. Igaz, tornászni mindennap kötelező – lenne, ha komolyan vennék, ám, azt sem veszik komolyan, mert a tornaórák is csak botor felmérésekből állnak…

 

A magyar kultúra jövője tehát csak kis, elszigetelt közösségekben marad fenn, mert a liberális nihilizmus, a rabszolgagyártás és az érdektelenség, valamint a gyermekjogok mindent felülírnak.

 

És mindezért nem kárhoztathatunk másokat, nem szidhatjuk a fiatalokat… mert mi, az idősebb generációk neveltük, hagytuk olyanná nevelni őket, amilyennek ma látjuk a fiatalságot és egyben a nemzet jövőjét. Hit, nemzettudat és hazaszeretet nélkül nőttek fel generációk, mert megszavaztuk az Uniós csatlakozást, remélve a bécsi kávéháznyitás lehetőségében és az európaiság internacionalizmusában. Mára olyanná lett a nemzet csonkaországi része, amilyennek nem szerettük volna látni 36 évvel ezelőtt. Lezüllött társadalom, gyűlölködés és erőszak, káosz és anarchia. Persze vannak minoritások, kisebb közösségek, ahol méltón emlékeznek még a Himnusz írójára, és arra, hogy egykor a Kárpát-medence adta Európa tudósait, s világhírűek voltak az erdélyi és felvidéki egyetemeink. Ma pusztasággá válik az anyaországnak nevezett csonka haza, s már fogyatkozik a megszállt területek magyarsága is. Lassan elvész az a nemzet, amely Szent István szerint „nem vész el a történelem viharaiban”. 

 

Efféle sötét gondolatok kerítettek hatalmukba a Magyar Kultúra Napján, s ezért röstellem is magam… hiszen, két dologra nem gondoltam: az Istenbe vetett bizalomra, s arra, hogy vannak még kicsiny magocskák a Kárpátok gyűrűjében, amelyek kisarjadva, újra tündérkertté varázsolhatják majd a Kárpát-medencét. Ezek a magocskák a Székelyföldtől a Partiumon át, Kassától Pozsonyig alszanak a földben, s várják a pillanatot, amikor kibújhatnak a véráztatta, idegen bakancs taposta magyar földből, kultúra rügyeket és hit-gyümölcsöket teremve, példát adva a csonka hazának abból, hogy nem a jólét, nem a szomorú elégedetlenség, nem a tudatlanság, nem a buták okoskodása táplálja a jövőt, hanem a kultúra, a zene, a szeretet, a hit és az önzetlen egymáshoz ragaszkodás, az élni, túlélni akarás. És akkor jogos és méltó lesz a Magyar Kultúra Napját megülni.

 

stoffán

Elképesztő arcátlanság – az „ateisták” szervezete feljelentette a ferenceseket mert zavarták Hadházy tüntető csőcselékét - harangoztak

„A Magyar Ateista Társaság feljelentette a Ferenciek terén található belvárosi ferences plébániát, mivel az tavaly szeptember 23-án »folyamatos, rendkívüli harangozással próbálta ellehetetleníteni« Hadházy Ákos tüntetését, ami miatt a feljelentők szerint „a demonstrálók gyülekezési joga sérült.” – áll az ateisták interneten is olvasható közleményében. A feljelentés jogalapját is odabiggyesztették:

„A Btk. 217. §-a ugyanis kimondja, hogy aki valamely gyűlést akadályoz, ellehetetlenít, vagy annak lebonyolítását egyébként meghiúsítja, illetve a gyűlést súlyosan megzavarja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” …

A közlemény megjelenését követően senki nem szólt egy árva szót sem az ügyről. Nem tiltakozott, sem a kormány illetékes államtitkára, sem a kormányközeli média, sem a pártok, sem az egyházak, sem civilszervezetek.

Süket, néma, vak mindenki. Pedig, már évekkel ezelőtt elindult Magyarországon egy folyamat (sokszor figyelmeztettem rá az élmúlt évek alatt!), amely ma már nem csak a papokat, püspököket, az egyházat, de a templomba igyekvő keresztény híveket is vegzálja. Ez a folyamat azonban itt nem áll meg. Látjuk a „művelt Nyugatot”, ahol keresztény és zsidó egyaránt üldözötté lett, mert a hitleri és sztálini eszméket valló szervezetek és pártok, más-más elnevezések alatt, már vissza is idézték a történelemkönyvekből, és néhány túlélő elbeszéléséből ismert embertelen, vallásüldöző vészkorszakokat. 1917-et, 1919-et, 1938-at, 1948-at…

A feljelentőket hidegen hagyja, hogy a templom is közösségi hely, hogy az ott történő közösségi „program”-ot zavarják rendőrségi engedéllyel(!) a Hadházy-féle tüntetők, és ma már, mint fent említettem, a hívek is félve vagy sehogy nem közelítik, nem közelíthetik meg a templomot, mert a tüntetők félelemkeltő tömege elállja a templom kapuját, trágárkodik és fenyegetőzik, ám a tömegen sem tudja átverekedni magát egy-egy idős ember.

Ha pedig valaki felszólal ellenük, azt a rendőrség eltávolítja a demokrácia nevében, hiszen a gyülekezés joga megilleti a hőbörgő csőcseléket. Hadházyék „gyülekezési joga”, a keresztények „gyülekezési jogát” úgy igyekszik megzavarni, hogy arra engedélyt kaptak a rendőrségtől. Ez pedig, a hónapok óta világosan látható körülmények okán felháborító és tűrhetetlen.

Ismerve a magyar igazságszolgáltatást, csupán egy Hadházyval szimpatizáló „független” bíró kell ahhoz, hogy a ferenceseket valóban elmarasztalják az ateisták utasítására… hiszen a bíróság jogfolytonos, és efféle ítéletek már garmadával születtek néhány évtizede. Ám, a későbbi bocsánatkérést sem érdemelték meg azok, akiket egyházi személy, egyházi méltóság létükre, Szálasi nyilas vagy Rákosi kommunista bírái elítéltek.

Nem, nem prejudikálok. Csak hiányolom a radikálisabb törvényi fellépést a magyarországi keresztényüldözés ügyében és kérdezném: a hazai üldözött keresztényekért ki tesz valamit ebben az országban, ha a Belügyminisztérium engedélyt adott, és szó nélkül tűri a hónapok óta tartó fenyegetést, félelemkeltést a Ferenciek terén, és nem vonja vissza a hídfoglaló, a templomba menő időseket vegzáló, és a templom előtt trágárkodó, fenyegetődző politikai proli minoritás engedélyét? Vagy netán a demokrácia már azt is biztosítja mindenkinek e kis hazában, hogy egy-egy vallás, felekezet, jobbára idős híveit meg lehet félemlíteni, be lehet menni a templomba ricsajozni és lehet üvöltözni a templomkapuban az idős szerzetessel, a tudós, egykori gimnáziumi igazgatóval, akinek több van a fejében, mint az összes tüntetőnek összesen?

A napokban emlékezünk meg a holocaustról. Január 27-én egy olyan korszak áldozataiért gyújtunk gyertyát, akiket egy hasonló gyűlöletvilág vett körül. Akkor is ez a csürhe uralkodott és az üldözöttekkel együtt a zsidómentő keresztényeket is megsemmisítették. Közös ügy tehát ismét ennek a mérhetetlen politikai gyűlöletnek gátat vetnünk.

Mert amikor Nyugatra nézünk, megint látjuk ugyanazt a veszélyt. Amikor itthon keresztényeket félemlítenek meg, jelentgetnek fel a szerintük idevágó jogi passzusok alapján, akkor minden okunk megvan a félelemre, arra, hogy előbb-utóbb más vallásokat is utolér az európai liberális és ateista gyűlölethullám. Ugyanis, az ateistának mindegy, hogy melyik vallást támadja, hiszen ő nem hisz és ellenségnek tekint minden embert, aki a Teremtő Istent nem tagadja meg sem pénzért, sem előmenetelért… vagy csak úgy.

A Szemlélek című internetes újság komoly támadása után tehát, újabb és újabb keresztényellenes támadásra kell számítani. Úgy tűnik szervezett, gyűlöletből eredő és vádaskodásra, rágalmakra épülő kommunista és liberális támadásokra kell számítani, mert láthatóan kellemetlen megvédeni a felekezeteket, így a katolikus szerzeteseket is.

Felhívom tehát az arra illetékes államtitkárt, hogy a Ferenceik terén hónapok óta tartó törvénytelen viselkedést, a fenyegetőzést és a félelemkeltést tiltsa be, és járjon el következetesen, az egész lakosságot, minden egyházat és felekezetet veszélyeztető magatartásokkal szemben! A keresztény kormány ne legyen néma partner, e hazai vallásüldözésben! Vannak törvényeink, és ezekre a törvényekre, valamint e törvények betartására esküdött fel minden választott és kinevezett politikus. Ha pedig, e törvényeket nem tartatja be az állam, akkor esküszegővé válik…

Stoffán György

Súlyos magyar-, és keresztényellenesség – Magyarországon!

 

„Imádság vagy demonstráció? Vallási kezdeményezés, politikai töltettel” – ezzel a címmel jelent meg cikk az egyik, magát vallásos köntösbe burkoló liberális, keresztényellenes lapban, amelyet két levitézlett, nyugalmazott katolikus püspök „felügyel”.  A lap nevét nem írom le, hiszen önmagában súlytalan és komolytalan, ám velejéig Krisztus-, és keresztényellenes internetes oldalról van szó. A veszélye viszont sokkal nagyobb annál, semhogy szó nélkül elmenjünk amellett, amit közread. Ugyanis ma, a társadalom fele keresztény-, és egyházellenes, amihez az említett lap maga is nagyban hozzájárul, hiszen a primitívség, számára egyenlő az érték fogalmával, a kereszténység elárulása pedig, a mai Európában előnyökkel jár. A beteges Isten-, haza-, nemzet-, és keresztényellenesség viszont egyenesen divattá vált…. de, miről is ír ez a nem katolikus, de mégis vallásos köntösbe bújtatott és két nyugalmazott katolikus püspök által „felügyelt” liberális szennylap?

Ma már nem csak Magyarország Bíborosát, az egyházat, a hagyományokat gáncsolja, hanem magát az imádságot, illetve ezen belül is, a rózsafüzért, amely a vallásos katolikusok legerősebb fegyvere. Teszi ezt úgy, hogy összemossa az imádságot, a józan, békére áhító és ezért az égi erőkhöz folyamodó tömegekkel, nem kímélve Csíksomlyót, a nemzet legnagyobb zarándokhelyét, és a Budai Várban fohászkodókat sem. Az igazi problémájuk az, hogy nyilvánosan imádkoznak az emberek. Térden állva, esőben, hóban, forró nyári aszfalton… a Szent István Bazilika előtti téren, a Várban, Csíksomlyón és másutt…

Hiszen a rózsafüzér mindaddig nem volt politikai tényező, amíg néhány idős néni a templom falain belül, a Rózsafüzér Társulatok keretében imádkozta, mert azt nem látták az emberek, így nem kezdhettek el gondolkodni azon, hogy vajon miért is vállalják a nyilvánosságot imával, könyörgéssel ezek az emberek. A nyilvános ima azonban, az ő liberális felfogásuk szerint veszélyes, mert példát mutat, gondolkodásra sarkal, megmutatja a hitet és annak erejét. Ezt a „liberális keresztények” nehezen viselik, mert az ő feladatuk az egyház és az Isten-hit végső lerombolása, Krisztus relativizálása, az egyház tanításának sarkalatos félremagyarázása.

A nyílt támadás, a lap által közölt cikk alábbi mondataiban is megjelenik:

– „2024 óta minden hónap első szombatján tartják a budapesti Szent István-bazilika előtti téren és utána a templomban a „Férfiak TÉRdeplő rózsafüzér imádságát” a békéért, a kiengesztelődésért és a megfogant életekért. A szervező Mária Fiai Szövetség szerint a – tavaly már a Budai Várban, Kaposváron, Szentendrén, Nyíregyházán, Mohácson, Kecskeméten, Diósdon, az erdélyi Csíksomlyón és a felvidéki Nagytárkányon is megtartott – rendezvény célja a máriás lelkület elmélyítése.

A szép célok mellett két dolog számomra nem világos. Az egyik, hogy a viszonylag szűk résztvevő közösségnek miért nem elég ehhez a templomterek használata. A másik, hogy több, térden előre haladó résztvevő kezében máriás szimbólumok mellett miért van rendszeresen magyar nemzeti lobogó.”

Ha tovább gondoljuk a lap és a cikkíró gondolatmenetét, akkor világossá válik, hogy maga az imádság, az engesztelés, a könyörgés és a Máriához, Isten Anyjához szóló fohász, valamint a helyszínek és a magyar zászló jelenléte, mind-mind olyan tény, amely az egyházrombolást akadályozhatja, és a magyar, keresztény szellemiséget erősíti. A cikkíró szerint az már elítélendő politikai kategória, ha egy-egy parlamenti képviselő is részt vesz az efféle imaösszejöveteleken mint magánember, s együtt imádkozik a többi keresztény magyarral, akik a hazáért, a békéért, a megfogant életekért, a megmaradásért fohászkodnak.

Az önmagában is botor, liberális szellemiségű, és katolikus ellenes cikk nem az első ebben a médiumban. Felvetődik a kérdés, hogy szándékos-e ez a rombolás, vagy csak a tudatlanság és a tájékozatlanság eredménye? Felfogta-e a főszerkesztő és a cikk írója, hogy miben, milyen mértékben ártanak a magyar keresztény társadalomnak, és mely krisztusi tanítással mennek szembe, amikor az egyház – és ezzel nem csak a katolikus egyház, de más keresztény felekezeteket – ellen is lázítanak, tévútra vezetve azokat, akik hiszékenységük által belekerülnek ebbe a sátáni hálóba – általuk.

A cikkíró persze nem áll meg saját elképzeléseinek hangoztatásánál, a politika mérgének vallásba keverésénél. Máriát, az Istenszülőt is megtámadja, mert szerinte a Regnum Marianum kifejezés már elavult, szélsőjobboldali politikai szlogen, a Magyarok Nagyasszonya helyett pedig az égi anyánk kifejezést javasolja a szerző, mert Mária már nem minden Magyarok Nagyasszonya…  

A lap és a szerző, valamint a két nyugalmazott püspök jobban tette volna, ha azokat a sajtóorgánumokat veszi górcső alá, amelyek a vallás és az egyház farvizén próbálnak sajátos politikai célokat elérni. Ám, a lap szellemiségét képviselő cikkíró és a cikket beengedő főszerkesztő fordítva ülnek a lovon. Ők az imádságot, a történelmi hagyományokat, Máriát, és magát a rózsafüzér – a hazáért, a békéért, a magyar nemzetért való – elmondását tartják politizálásnak. Ez pedig nem más, mint nyílt és aljas támadás a katolikus egyház, Mária országa és a Magyarok Nagyasszonya ellen. Azaz, a magyar kereszténység ellen! Az ellen a szemlélet és eszme ellen, amely Szent István óta máig megtartotta a nemzetet.

Elértünk tehát ebben a züllött és aljas világban odáig, hogy Nyugaton az antiszemitizmus és a keresztényellenesség együtt, itthon pedig – egyelőre csak – a keresztényellenesség már megengedett, legális és támogatott szellemiség lett. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor ismét sok vértanúnk és bebörtönzött, eltiltott papunk lesz, mert a történelem mókuskerekei forognak. Ismétlődik minden: régen is volt olyan egyházi újság, volt olyan püspök és érsek, Czapiktól-Paskaiig, akik kollaboráltak a rombolókkal…

Ezért kell minden támadásra reagálni. Mert akár a holokauszt, úgy a magyarok és a magyar keresztények üldözése sem ismétlődhet meg még egyszer a Kárpátok gyűrűjében.

stoffán györgy

Kampány és évértékelők …

 

Évszázados európai terv a nemzetek felhígítása, a társadalmak egymás ellen hangolása és az állandóság megszüntetése annak érdekében, hogy folyamatos bizonytalanságban tarthassák a népet. Ennek a célnak az első és legfontosabb eleme a pártoskodás mérgének a terjesztése, a különböző „modern”, liberális és kommunista eszmerendszerek szabadjára engedése. Mindezek összefoglaló neve:  demokrácia.

Az évszázados terv Magyarországon most, a 2026-os választási kampányban csúcsosodik ki. A történelmi folyamatosság 1945-ös megszűnésével, a társadalmi ellentétek kiszélesedésével, a hagyományok és a jogállam megszűnésével egy egészen más magyar társadalom alakult ki az évtizedek során, amely az értékeket megszüntette, de az értékek után megmaradt hiányt nem pótolta semmivel. Ezeknek a hiányosságoknak a helyét az 1945. utáni korszakokban, más-más társadalmi jelenség töltötte ki. Kevés lehetőség volt arra, hogy a valós értékeket képviselő társadalmi réteg szóhoz jusson, hiszen a megfélemlítés, a diktatúra erre nem adott lehetőséget. A proli, a műveletlen, a néhány hónap alatt doktorrá avatott asztalos, a nyilasból kommunistává avanzsált gyilkos azonban hatalomhoz jutott és (vissza is) élt ezzel a hatalommal.

Apáról fiúra szállt ez az erőszakkal megszerzett hatalom, s ez látszik megvalósulni a mostani választási időszakban. Itt viszont már a valódi értékek üresen maradt helyét a gyűlölködés, a kapzsiság, az irigység, a pénz- és hatalomvágy tölti ki.

A politikai csatározások is érdekes képet mutatnak. A pártok vezetői, mintha csak a történelem már-már elfelejtett lapjairól keltek volna újra életre. Hiszen megtaláljuk, és újra éljük az elmúlt évszázad minden európai politikai eszméjét a választási kavalkádban, az azoknak megfelelő vezetők személyiségeiben, programjaikban.

Hitler, Sztálin, Szálasi, Rákosi, és a hozzájuk tartozó gyűlölet jelenik meg napról napra a hazugságokban, ígérgetésekben, akasztással való fenyegetésekben és vádaskodásokban. Értéket nem tud felmutatni senki, mert a felcsillanó érték fényét kioltja a két mondattal később elhangzó gyűlölet vagy hazugságformula. A választási háborúban ugyanis, néhány alapvető egykori érték feledésbe merült. Elsősorban a magyar nemzet melletti elkötelezettség, az egy közös nemzeti történelmi tudat.

Ma belülről ismétlődik Trianon, amikor újra és újra megalázzák és megtapossák a megszállt magyar területek magyarjait, székelyeit, akiktől a szavazati jogot is meg akarják vonni, noha mindössze egy-két képviselőt tudnak beküldeni a Parlamentbe. Csak ímmel-ámmal emelünk szót a tót magyarellenesség miatt, amely már a magyar iskolák bezárását tervezi. Hasonlóan kevés szó esik a szerbiai és a román magyarellenességről. Mintha alábbhagyott volna az elkötelezettség e kérdésekben. Az ellenzéki pártok pedig kifejezetten magyargyűlölők, hiszen Erdélyben az oláh rendőrségen jelentettek föl székelyeket… Más ellenzékiek a magyar gyermekek évente egyszeri anyaországi támogatását vennék el és ezzel az aljas, nemzetáruló magatartással kampányolnak a proli, irigy társadalmi réteg előtt.

A vallásellenesség is minden ellenzéki párt kampányának a része. Ki-ki rejtve, az ismert történész előadásába bújtatva rúg egyet-egyet az egyházakba, mások nyíltan hangoztatják a papok és szerzetesek várható vegzálását, az egyházi iskolák költségvetésének a szűkítését… és ebben a tákolt társadalomban erre is van vevő, mert a kapzsiság és az irigység itt is megfogható. Minden párt a maga proli módján kampányol, de két követelményt nem ismer, s talán a szó jelentése is ismeretlen a számukra. Ez az emberi és a nemzeti méltóság.

Azonban most megmutatkozik, hogy beszélhetünk-e egységes nemzetről, amikor Magyarország társadalmáról esik szó? Nem. Nem beszélhetünk, hiszen amint József Attila írta: „török, tatár, tót román kavarog”… ebben a nemzetben. És bár vannak értékes kivételek, a genetikát mégsem lehet megerőszakolni. Sem a tót, sem az oláh, sem más nemzetiség nem tud olyan elkötelezetten, magyarul érezni, mint a székely, az alföldi hun, és a felvidéki magyar. A társadalom vékony rétegében azonban találunk a csonka hazában is lelkes és minden ízében magyarrá vált svábot, zsidót, szerbet és tótot is, akik nélkül sokkal nehezebb lett volna a magyar megmaradás és fejlődés útja…

Ma, ebben a választási kampányban minden buktató, minden rossz és magyarellenes tulajdonság kicsúcsosodott. Gyűlölet és irigység, hazudozás és hamis ígéretek, vádaskodások és rágalmak… Az évszázados terv valóra válhat, mert a nemzeti méltóság szertefoszlott, a hit elgyengült és megszűnni látszik, mert a közös nevező, a szeretet és az egymás iránti megbecsülés, őseink bizalma megrendült. Pártok és pártvezérek hülyítik a nemzetet saját jólétük érdekében, miközben talán a választások eredménye már ott lapul egy páncélszekrényben.

Még lehetne remény, még lehetne jövő, ha a nemzet felfogná, ha a népek elfogadnák és a papjaink hirdetnék a templomokban, imaházakban és a zsinagógákban: Hit nélkül semmi nem lehetséges, Istennel azonban minden. Az emberi és a nemzeti méltóságot is a hitben találjuk meg, nem pedig a szélhámos, pénzéhes, a nemzetet egymásra uszító politikusokban és politikai eszmékben. Bárkire is szavaz a nép, Isten nélkül csak rosszabb és rosszabb lesz a sorsa, de nem lesz jövője. Az egyetlen közös és értékes, békét teremtő lehetőség tehát, az, amit az ellenzék gáncsol: a papok politizálása, de nem politikai színekben, hanem a hit erejével és a hit világosságával.  Ám, azt hiszem, most ezzel is elkéstünk….

A szenvedés ideje kell, hogy eljöjjön, fájdalmasan elfeledtetve a gyűlölködést, a pártoskodást, és újra összekovácsolva – a politika megosztó mérgétől, a kapzsiságtól, az erköcstelenségtől, a jóléttől és a hitnélküliségtől – széthullott a nemzetet.

Stoffán György   

Nyílt levél Pellegrininek a „Felvidék” elnevezésről

 

Eg. Signor Presidente!

Kijelentése, miszerint az Ön őseinek választott országa, országrésze nem Felvidék, megegyezik a valósággal. Hiszen ez a név a trianoni diktátum után született, mintegy megkülönböztető névként azért, hogy ne kelljen Csehszovákiának neveznünk a tőlünk, azaz ezeréves országunktól jogtalanul, hazugságokkal indokolva elorzott Észak-Magyarországot.

A Szlovákia elnevezést pedig akkor kapták, amikor szintén jogtalanul – a trianoni és a párizsi diktátum által életre hívott Csehszlovákia megszűnésével – új országot kreáltak maguknak. Ezer éves országunk mai határait normális, magyar ember nem tartja véglegesnek és sérthetetlennek, hiszen az erre irányuló döntés minden ízében ellentétes a történelmi hagyományokkal, a mára de facto megszűnt, de az emberi gondolkodásban eltörölhetetlen nemzetközi joggal, a történelmi tényekkel és a valósággal. Ezt a tényt a települések nevei, a városok történelme és a magyar történelem is igazolja annak ellenére, hogy Önök új, kissé szánalmas történelmet hazudoznak össze maguknak – éjt nappallá téve.

Önök mindig igyekeznek újabb és újabb ellentéteket létrehozni, kötekedni és a szunnyadó gyűlölködést feléleszteni.

Hogyan tarthatja Ön bűnnek és sértőnek, ha egy nemzet, ezer éves országa ellopott területeit magáénak érzi lélekben és az ezer éves neveket használja, az Önök sértegetése nélkül? Hogyan mer Ön egyáltalán ebben a kérdésben megsértettként viselkedni azok után, akit Önök tettek Trianont és Párizst követően a magyarokkal, egészen napjainkig, amikor pont Ön, a napokban írta alá az embertelenség és a gyűlölet erkölcstelen, gyűlölet-doktrináját, a benesi dekrétumot? Hogyan mer Ön nekünk egy elnevezés miatt szemrehányást tenni, amikor mi, már Trianon előtt teljes körű autonómiát biztosítottunk a tót nép számára, amit persze Önök elhazudtak az 1920-as trianoni tárgyalások alkalmával, de állították, hogy az Ipoly hajózható folyó? Hogyan mer Ön a Pozsony-Ligetfalui tömegmészárlás után bocsánatkérés helyett, arcátlanul bármit is kifogásolni velünk szemben? Miért és milyen jogon vár el tőlünk bármilyen toleranciát, ha Önöknél a magyargyűlölet elsődleges elvárás és a magyarok kifosztása is folyamatos az Ön rabló-országában?

Ön a neve után ítélve talján származású. Hogyan érintené Önt, ha a mai taljánokról hallana olyan súlyos panaszokat, mint amelyeket mi hallunk a szülőföldjükön maradt ma élő felvidéki magyaroktól?

Mint apám után miszlókai és szepességi származású magyar, kikérem magamnak, hogy Ön vagy bármely tót politikus, bármiért, bármikor felelősségre vonja a magyarságot! Egyben azt is kérem, szüntesse meg az észak-magyarországi magyarok vegzálását, kirablását, az őket és az Észak-Magyarországra látogató magyarországi turistákat ért verbális és de facto bántalmazásokat. Nem hiszem, hogy a Magyarországra érkezett messzi ősei ma örülnének annak, hogy Ön magyarellenes, gyűlöletkeltő és meglehetősen arcátlan, tiszteletlen a magyarokkal szemben. Amíg ők építették ezt a Magyarországot, addig Ön rombolja a magyar és a tót lelkeket a gyűlölet szításával. Ön  vagy gonosz, vagy nagyon buta ember! És elfelejt bizonyos történelmi tényeket.

Vegyen példát egykori tót származású esztergomi érsekünk, Jan Csernochról, azaz Csernoch Jánosról, aki annak ellenére, hogy az 1920-ban bevonuló cseh-tótok bosszúból megölték a fivérét, mégis valamiféle béke megteremtésére törekedett… és szégyellje is magát Signor Pellegrini, Nem csak a mostani ostoba megjegyzése miatt, hanem a benesi gyalázat jóváhagyásáért is. Ön emberileg végleg levizsgázott mintegy 12 millió magyar előtt. Abban sem vagyok biztos, hogy ha más a parancs, akkor Ön a tót népet – az idegen parancs ellenében – képes volna megvédeni, ahogy mi tettük az Ön tótjaival évszázadokon keresztül… mert akiben más népek iránt nincs tolerancia, az a saját népét is könnyen elárulhatja.

Teremtsen tehát inkább békét, ne sértődősködjön meg ok nélkül, és ne sértesgessen minket, ha Észak-Magyarországot (így nevezte Mindszenty József bíboros, hercegprímásunk is), ma Felvidékként emlegeti 12 millió magyar. Ez nem árt Önöknek. A béke érdekében minket sem zavar, ha önök – egymás között –, „leszlovákiázzák” ezt a gyönyörű észak-magyar területet.    

Stoffán György

író

Milyen lesz az új világrend?

 

Egyre többször halljuk manapság, hogy az a világ, melyet ismertünk eddig, teljesen megváltozik és semmi nem lesz ugyanaz, mint eddig. Új világrendről beszélnek a politikusok, furcsa megfogalmazásokat hallunk az egyházak vezetőitől, de konkrétumokat senki nem említ. Nem tudjuk milyen lesz ez az „új világ”, mi és hogyan változik meg. Egy globális bizonytalanságban tartják a nemzeteket az ország vezetők és a politikusok, amely bizonytalanságban ott van némi félelem, fellángol a kapzsiság, az egymás letaposása árán való szerzési vágy, hiszen, ha nem tudjuk mi következik, akkor „jó, ha mindenünk megvan”… ha bővelkedünk és gyűjtögetünk a nehezebb időkre.

Emellett látjuk, hogy a jog, a nemzetközi jog, az erkölcs, az Isten-hit lassan a tiltott kategóriába kerül, illetve megszűnik. A nagyhatalmak bármit megtehetnek, de a kisebb államok vezetői is – jól megfizetve – hirdetik az új igét, a változást, a félelmekkel teli, erkölcstelenné váló jövőt. Elérkeztünk egy ponthoz, amelyben az ember, a társadalom, a jog, az erkölcs és a vallás mit sem számít. Az elképesztő törvénytelenségek immár törvényesekké „nemesedtek”, az emberi jogok és az emberi érzések megvetendővé lettek, és senki által meg nem választott, sérült lelkű politikusok hozzák a társadalmak feletti, de a társadalmak és az emberek életét megváltoztató, sátáni törvényeket. Háborúkat vívnak, ócska cirkuszokként, hogy a népességet csökkenteni lehessen, járványokat generálnak, és már a csecsemőket is kötelezően oltják, ki tudja milyen vakcinákkal…

Valahol itt kezdődhet az új világrend, ami nem rend, hanem káosz, anarchia. Most nem a nép anarchiáját éljük, hanem azt az ámokfutást, amelyet a nagyhatalmak közös irányítás alatt véghezvisznek. És a plebsz még mindig nem látja, hogy saját csapdájába, saját guillotine-jába hajtja a fejét. Megy a parancsok után, megtagad mindent, hogy saját céljait megvalósíthassa, gyermekeit is feláldozza a jelenért, amelyben minden hazugságot igaznak fogad el.

Kétféle világrend van: a jó és a rossz. A jó, eddig természetes volt, bár a rosszból is akadt benne szépen. Most fordul a kocka: a rossz, az embertelen, a sátáni lesz az elfogadott, amelyben a pénz az isten, s a jót tiltják majd. Igaz lehet, az, amit a politikusok papagájként ismételgetnek az új világrendről, amely „semmiben nem hasonlít az általunk ismert világhoz”.

Világos! Eddig az isteni törvények, a Teremtés logikája és a Krisztusba vetett hit határozta meg a „régi világot, a régi világrendet”.

Az új világrend pedig olyan lesz, mint amit eddig kísértésnek, embertelenségnek, és gyűlöletnek neveztünk. Mert az világot irányítók istennek képzelik magukat, betiltva Istent, Mózest és Krisztust, betiltva az Írást, az imádságot, a tiszta szellemiséget, amelyet ma már nem is képviselhet senki – hivatalosan.

Megszűnt a kultúra, a zene, a művészetek, mert az új világrendben az emberi lélek tápláléka sem számít. És lassan megszűnnek a lelket megtöltő istentiszteletek is, mert ma már a tisztelet, az Isten iránti ragaszkodás is relatívvá alacsonyodott, akárcsak a Teremtés vagy Feltámadás nagyszerűsége.

Hová lehet még süllyedni? Hol áll meg ez a rombolás, amelyet bár az emberek művének tartunk, de nem az! A sátáni erők felbolygatnak mindent, a lelkeket keresik és szerzik meg maguknak… Az új világrend alakítói, a nagy változás szervezői azonban egyetlen „apróságot” nem vesznek tudomásul: Istent. Sokszor volt már hasonló elszánt, emberi, lélektelen őrület a történelem folyamán, fájdalmas változást is hozott némelyik, ám győzött a józanság, a hit.

Ma is így állunk ezzel az új világrenddel. Mindent fel akarnak számolni, ami évezredek során megfelelt az emberiségnek. Minden értéket meg akarnak szüntetni, el akarnak törölni… de ez lehetetlen. Hiszen, ha a természet sem engedi, hogy az ember megváltoztassa, s olyan erővel vág vissza, amelyhez az ember hangyának látszik csupán, akkor a természetet teremtő Isten elleni háborúság végkifejletét aligha kell ecsetelni.

Igen! Lesz próbálkozás, itt-ott lesz új világrend, és lesz iszonyatos szenvedés is ott, hol ezt az új világot megvalósítják. Már látjuk az előjeleket. Ám, sehol nem lesz végleges. Nem alakul át a világ, mert a természet megvédi önmagát, a rend helyreáll, és csak a sátáni korunk okozta szenvedés, hátborzongató emléke marad meg a jelen szörnyűségeiből.

Persze, az emberiség aligha tanul majd mindebből… és újra elkezd futni a saját mókuskerekében. Isten pedig, újra és újra – türelmesen, kissé szánakozva rajtunk –,  ránk emeli a tekintetét.

Stoffán György

Barátok konyhája 2026-ban is!

https://www.youtube.com/watch?v=3B7LzPv84hM

2026-ban ismét megjelent - bővített kiadásban - az erdélyi ferences gasztronómiát először összefoglaló és bemutató szakácskönyv - anekdotákkal és sok száz ősi recepttel, régi kéziratos kolostor-konyhai leírásokból és az eredeti 1693-as csíksomlyói recepteskönyvecskéből...

Szeretettel ajánlom!

Ünnepek után – egy őrült világban

 

Az ünnepek és az újév beköszönte után, egy ködös, semmi jóval nem kecsegtető jövő előtt ismét egészen világossá válik, hogy mi volna az emberiség számára a jó megoldás. Semmiképpen sem az, amit a világ elmebeteg, embertelen és sátáni szellemiségű vezetői elképzelnek.

Ha a hazai és a külföldi híreket nézzük, akkor a kép elborzaszt. Erőszak, értékrombolás, ostoba, sötét időket idéző újévi köszöntőbeszédek, vérszagú gyűlölködés, halállista, amelyet a társadalom legalja állított össze, kigyulladt templomok, megtámadott rendőrök, erőszak, és szörnyű tűz, amely fiatalok életét oltotta ki… és még lehetne sorolni a drámai történéseket. Ám ez, a világnak csak a hangosabb, gazdagabb, ostobább, kapzsibb és hataloméhesebb fele. Az a fele, amelyet az ördögi, gonosz szellemiség vezérel, a maga mély primitívségében és butaságában.

Van azonban ennek a világnak egy másik, lassan erősödni látszó oldala is. Az az oldal, amely templomba ment Istennek hálát adni az ünnepek alatt, amely koncerteket hallgatott, csendben, szeretetben töltötte az ünnepeket, s előtte gondja volt arra, hogy a rászorultakon titkon – nem trombitálva, mint a farizeusok – segítsen a saját lehetőségeihez mérten. Ez az amerikai, európai és hazai társadalmi réteg nem politizált, nem szidott senkit, nem foglalkozott mások véleményével és nem véleményezett senkit. Várta a Karácsony csodáját, majd hálát adott az elmúlt évért, és csendesen töltötte az ünnepnapokat. A békének, a szeretetnek, az önzetlenségnek nem kell cégér, nem kell hangos reklám, nem kell az önfényezés. Az igazi emberi magatartás fényt jelent mindenki számára ebben a kusza, sátáni áruló világban, a politika hazug szennyében. Mert vannak dolgok, amelyek nem adnak lehetőséget a gyűlölködésre, mások megszólására, fenyegetésére. Ilyen „dolog” a szeretet, a gyermeki tisztaság, a zene, a csendes hálaadó szentmise, az elmélyült istentisztelet, az ünnepi zsoltár.

Az emberi viselkedés, a szeretet nem erőszakos. Nem akar bemászni mások kertjébe, hogy ott szelfizzen, mint a jóság megtestesítője, és nem hivatkozik mások szeretetlenségére, mert akiben szeretet és alázat, másik iránti megbecsülés van, annak sincsen szüksége önreklámra…

Nehéz elfogadni persze azt, hogy hangos utcai tüntetések zavarják meg a Pesti Ferencesek esti miséjét, hogy nem akarják beengedni a templomba az odaérkezőt, hogy trágár szavakkal illetik a békés járókelőt, és nincs, aki ettől megvédje a meglepett és megbotránkozott békés polgárt… de ez, 2026-ban – sajnos – csak a kezdet. Egy olyan őrületnek nézünk elébe, amely a nyilas korszakot és az ÁVH-s időket idézi majd. Mert nincs, aki ellenálljon, aki rendet teremtsen, mert mindenki attól retteg gyáván és sunyin – immár tízen-éve –, hogy „mit mond majd az EU”, hiszen „csak arra várnak, hogy közéjük csapjunk”…

Mindettől függetlenül, a józan, az elkötelezett, művelt és hittel teli társadalomnak hatalmas fegyverarzenálja van. Elsősorban a hite, a Krisztushoz való ragaszkodása, a szeretet muníciója, amely soha nem fogy ki, és az a gondviselés, amelyet nap-nap után megtapasztalhatunk. Elődeink példája – kitartásuk a szenvedésben is, hitük az üldöztetések alatt – erőt és bátorságot ad. Prohászka, Zadravecz, Mindszenty József, Apor Vilmos, Ordass Lajos, Márton Áron, Ravasz László vagy Boros Fortunát nevét nem győzöm hangsúlyozni… a többi, sok ezer hős példaképünk mellett. Ha a felsoroltak közül csak egynek is átlapozzuk az életművét, okulunk tetteinek nagyszerűségéből, már erőre kapunk. Mert a békés, szeretettel teli, hívő embernek is kell az erő a kitartáshoz, a haza iránti elkötelezettséghez, a sokszor erős kísértés legyőzéséhez, amely a szeretetlenség olykor jogosnak gondolt és érzett bűne.

A Szilveszter-éji svájci tűz 47 fiatal életet oltott ki, és száznál többen szenvedtek súlyos égési sérüléseket… A mulatás, az önfeledt szórakozás tragédiába torkollott, és a helyi templomban fejeződött be. Abban a templomban, ahol addig, alig fordult meg a gazdagok téli üdülői közül egy-egy ember. A tragédia után azonban megtelt a templom és a túlélők, valamint az elhunytak hozzátartozói együtt imádkoztak… nem vádolt és szidalmazott, nem háborgott senki Isten ellen. Mert érezték, hogy egyedül ott, Isten házában vannak biztonságban, s egyedül ott, az Isten házában kaphatja meg a lelkük a vigasztalást.

Ez a szörnyű esemény felhívja mindnyájunk figyelmét arra, hogy ne csak a bajban gondoljunk Isten kegyelmére, szeretetére, és ne csak a bajban térjünk vissza a minket szerető Teremtőhöz. Egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy azok, akik ma Isten, egyház, magyarság és a béke ellen gyűlölködnek, akik halált és börtönt kívánnak papnak, civilnek és politikusnak, egy tragédia őket is betereli Isten házába…

A világnak ma két pólusa van: A jó és a gonosz. És minden látszat ellenére úgy tűnik, hogy a gonosz gyengül, artikulátlan ordítozásában is, míg a jó a betlehemi jászol csendjében épp úgy erősödik, növekszik, mint a Kisded… Legyen ez is jel és remény. Legyen ez egy boldog, békés és szeretetteljes újév kezdete…

Stoffán György 

Hölgyeim és Uraim, Kedves Olvasóink, Barátaink, Tisztelt Velünk Egyet Nem Értők és Egyetértők!

 B.U.É.K.

Ismét elmúlt egy év, amelyet még viszonylagos békében élhettünk meg. A következő év azonban megviseli majd a társadalmat, hiszen a hataloméhség, a pénz utáni vágy és a politika zsigeri hazugságai a választásokat megelőző időszakban csúcsosodnak majd ki. Ez az időszak, valamint a nemzetközi politika olyan nehéz napokat okoz majd mindannyiunknak, amelyeket történelmünk során elődeink már sokszor átéltek, ám, mi itt vagyunk.

Ez azt jelenti, hogy van a magyarságban egy titkos, minden bajt és a nehéz időket is legyőző erő: a hit ereje.

Nemzetünk nagyobbik része és fiatalságunk túlnyomó többsége elhagyta, elvesztette a hitet, egyre kevesebbüknek jelent az Isten, a Haza, a Nemzet iránti elkötelezettség, valós lelki indíttatást.

Azonban a hit nem egyoldalú. Van aki hisz vagy nem hisz, de van Akiben hinniük kell(ene), Aki reményt és erőt ad akkor is, ha azt nem kérik Tőle... Ebben a létező, kéretlenül is rendelkezésünkre álló isteni erőben, a magyar lélek legbensőbb, rejtett értékeiben bízva kívánok áldott, békés, sikerekben és szeretetben gazdag Új Évet, és feltétlen bizalommal kérem nemzetünkre Isten áldását, a Magyarok Nagyasszonya védelmét, Te Deumot laudamus-t mondva az elmúlt esztendőért...

Imádságos szeretettel:

a Nemzeti Napló szerkesztősége nevében

Stoffán György főszerkesztő

Politizál-e az egyház? – „Fideszes” papok és püspökök…

Válasz, egy egyházellenes támadásra

https://www.facebook.com/share/p/1DwPMzaswZ/

Az egyházak elleni kommunista-liberális dühöngés és gyűlölet nem új keletű. 1948 óta tart. Annak az évnek a karácsonyán tartóztatták le Magyarország Prímását. Néhány hónappal azután, hogy a letartóztatott prímás Mária-évi zarándoklatain tízezrek jelentek meg. A letartóztatást követően néhány hónappal pedig, tízezrek írták alá a petíciót, amelyben a Prímás felakasztását követelték.  

Mindszenty József nem politizált, csupán a józanész akkor keskeny mezsgyéjén próbálta védeni a nemzetet, a magyar kereszténységet, az iskolákat, a szerzetesrendeket… és mindent, ami történelmünkben érték és követendő volt. Ma is az! És a mai kommunista-liberális hőzöngők, katolikussá avanzsálva ugyanezt teszik a mai püspökökkel, papokkal, azaz, az egész magyar keresztény világgal, mert a magyar keresztény világ nem a brüsszeli, velejéig erkölcstelen eszméket támogatja, hanem a krisztusi békét, a nemzet megmaradásának ügyét – pártoktól és politikától függetlenül. Miért? Mert ez a hivatása, a joga és a kötelessége.

A katolikus egyházra ma is rákennek ezernyi hazugságot, csúsztatnak és hivatkoznak össze nem függő ügyekben, és olyan közhangulatot igyekeznek teremteni a liberalizmusra hivatkozva, amelyek távol állnak mindentől, amit valóságnak nevezünk. Katolikusnak hazudott újság főszerkesztője kelt gyűlöletet püspök ellen, egyház ellen, papok ellen, mert azok nem akarnak háborút, tömegmészárlást, és aláírják azt az ívet, amelyben a békére szólít fel az aláírandó ív tartalma.

Ahogyan az idegen megszállás alatt élő magyarok szavazati jogát elvennék, úgy vennék el a papság alapvető hivatását, a krisztusi parancsok szerinti megítélés alapvető követelményét, a józan gondolkodást, és a közéletben való részvétel alapjogát. Hiszen a püspök, a pap akkor is evangelizál, amikor a normalitásra, a krisztusi tanításra hívja fel a hívek figyelmét. A pap nem gyűlölködik, nem pártoskodik, még akkor sem, ha a primitív felfogás szerint a Fidesznek tesz szívességet azzal, ha a békére szavaz, ha a nemzeti gondolkodást hirdeti. Mert a püspök, a pap az, aki ebben a zavaros és ostoba, gyűlölködő és alattomos világban egyedül mutatja a Krisztushoz vezető utat.  

Igaz, ez azoknak a hazaáruló és háborúpárti politikusoknak és álkatolikusoknak nem tetszik, akik beálltak a nemzetellenesek soraiba, akik olyan barátokkal és munkatársakkal bratyiznak, akik esküjüket szegik, és Krisztus tanításával szembehelyezkednek. Azok kifogásolják az egyház működését és megnyilvánulásait, akik saját magukat kivonták az egyház tanítása alól, és az igazság nevében próbálnak hazudozni még önmaguknak is. Könnyű a társadalmat félrevezetni, hiszen a félrevezetés immár 1948 óta folyamatos, és van néhány generáció, amelyről megfeledkezett a mindenkori hatalom, és akikből cselédet, rabszolgát nevelt a rendszerváltás, hit és erkölcs nélkül, akiktől elvették a zenét, az érzéseket, a család melegét, és akik nem tudják, miért emlegetik Betlehemet, amikor Karácsony van. Tehát, akik ma a papokat és püspökeinket el akarják tiltani a közszerepléstől, a józanság hirdetésétől, az Evangélium igazságainak továbbadásától, a békére való felhívás jogától és kötelességétől, éppen olyanok, éppen úgy gondolkodnak, amint akik 1948. december 26-án letartóztatták Magyarország Prímását. Mert ők is hazudoztak a társadalomnak, ők is mocskolódtak és gyűlöletet keltettek, de máig sajgó és vissza nem fordítható sérüléseket, mély sebeket okoztak az egész magyar nemzetnek. Épp úgy, ahogy korábban a deportálásokat levezénylők… Mert aki a magyar nemzet békéjét hazugságokkal és gyűlöletkeltéssel igyekszik mások javára felforgatni, az nem tesz kevesebbet a nemzet és a béke ellen, mint a nyilasok és a kommunisták, vagy a rendszerváltás utáni liberálisok.

Egyházat üldöz, és Isten ellen harcol, saját ostobaságával, megvásárolhatóságával, gerinctelenségével és Isten-tagadásával.

Katolikus magyarként és magyar katolikusként vallom, hogy a püspök és a pap által hirdetett, és békére szólító, aláírással erősített megnyilvánulása az egyetlen lehetőség, remény és igazság a magyar társadalom számára itt, a Kárpát-medencében. Ha nincs pap, ha nincs egyház, ha nincs krisztusi igazság, akkor nincs tovább élet, biztonság és remény!

Ezért senkitől – sem párttól, sem katolikus-gúnyás istenkáromlóktól – nem tűrhető el, hogy a Magyar Katolikus Egyházat és annak püspökeit, papjait rágalmazza, politikai bábként állítsa be! Akik a keresztény magyarságot politikai eszközként tarják számon, és megpróbálják ennek megfelelően rágalmazni, azok saját magukról állítanak ki hiteles szegénységi bizonyítványt. Olyan szellemi és lelki szegénységi bizonyítványt, amelyet semmi nem változtat meg, mert Isten népének ártani azt jelenti, hogy Istennek akart ártani! Az elszámolás pedig nem itt történik, még akkor sem, ha magabiztos gyűlöletkeltésükben ezt elfelejtették volna…

Stoffán György

Százféle Karácsony…

Az ünnep megállíthatatlanul közeledik. És az ünnep nem válogat. Nem törődik azzal, kit, hogyan érint, ki, miként készül rá és kinek, milyen érzéseket kelt a lelkében. Éles különbség van ebben a csodaszép, lelket érintő ünnepben. A gonosz karácsonya és a hívő emberé.

A gonosz karácsony a politikáé, a szegénységé, az elesetté. Mintha csak sportot űzne a világ egyik fele abból, hogy Jézus születésének ünnepét, a fény derengését megrontsa politikai indulatokkal, fegyverropogással, szegénységgel. Hiszen apró emberkék maradnak éhesen, fáznak fűtetlen lakásokban, félig vagy egészen lerombolt települések itt-ott fedett zugaiban.

Mások viszont nem törődve a rájuk váró hasonló jövővel, nem törődve a szegénnyel, a nélkülöző kisgyermekkel, mértéktelenül vásárolnak, csillogó-villogó ünnepre készülődnek.

Megint másoknak kimondhatatlan fájdalom az ünnep, hiszen az első Karácsony egyedül… mert eltemették lelkük másik felét, eltemették a párjukat, aki a szeretetet adta, akivel ezernyi emlék kötötte össze egy életen át… s most ott a betlehemi Gyermek, aki fényt hoz, aki megváltást ad már születésével is, de nincs, akivel együtt örülhetnek, aki csillogó szemmel átveszi a kapott ajándékot, és aki szíve minden szeretetével átadja azt, amivel széppé teheti párja ünnepét. Ott a Gyermek, de a lélek üres marad a hiány csendjében…

Ezernyi Karácsonyt ünnepel az ember. Boldogat, boldogtalant, ígéretest vagy bizalom nélkülit… Ezernyi érzés tölti el a szíveket, mert harcol a lelkiismeret a jóléttel, a felelősségtudat a nemtörődömséggel… közben szépen énekeljük a karácsonyi dalokat, a Jézust köszöntő himnuszokat. A másik ember, a gyermek közben fázik, éhes, megöli a golyó…

Pedig a lényeg, az ünnep csodája mindenben segít. Segít látni az eltávozottat, amint a Mennyben ünnepel és szeretettel néz le itthagyott párjára, szeretteire, segít adni az éhező gyermeknek, segít békét teremteni a fohásszal, amelyet a jászolnál mond el a világért, a békéért, a hitért. Mert a hitben, Jézusban tudunk csak eggyé, boldoggá, elégedetté és Isten akaratát hőzöngés nélkül elfogadóvá tenni. Jézus születése a fény, az ígéret, a remény minden bajunkban, felszólítás arra, hogy erőnkből telhetően segítsük a világon élő sok-sok, betlehemi nélkülözésben ünneplő gyermeket, elesettet, öreget és beteget. A Kisded születésének öröme az élet nehéz pillanataiban is erőt, bizalmat nyújt, hiszen felelősséggel jár és a gyermek iránti felelősség szent és sérthetetlen, bármi bajunk és bánatunk, örömünk és boldogságunk van is. A gyermek az első. Az isteni Gyermek jövetele bevilágítja, be kell, hogy világítsa életünket, és hitünk fénye minden bajban és bánatban is rávilágít az abban rejlő ígért örömre. Mert a Kicsiny gyermek azért jött, hogy boldoggá tegyen minket, boldoggá tegye a világot, hogy születésének estéjén beragyogja mindnyájunk lelkét és elűzze a bajt, a bánatot, jóllakassa az éhezőt, felmelegítse azt, aki fázik, meggyógyítsa a testet és a lelket. A szeretet estéjén pedig felhívja a figyelmet arra, hogy bár Ő itt van, közöttünk jár, ám a saját megpróbáltatásaink, lemondásaink és lelkiismeretünk, felelősségtudatunk nélkül nem változik meg a világ. Ám, amit meg kell tennünk, azt Vele könnyen megtehetjük… Nem halat, hanem hálót ad a Karácsony szent ünnepe is a mindennapi bajokra…

A két világ háborújában, a gonosz és a hittel teli jó harcaiban Jézus a támaszunk, az erőnk. A harc azonban rajtunk múlik. Betartjuk-e a parancsokat és elfogadjuk-e Isten akaratát…

Szívből tudjuk-e énekelni az „Adeste fideles”-t?

Jézus születésének ünnepén egyesüljünk a jézusi fényben, a hitben, és az általa hozott megváltás reményében, bizakodva abban, hogy lélekben igazán jóvá válhatunk a béke, a világ, és a magyar nemzet érdekében Karácsony szent ünnepén. Ehhez hoz erőt a Kis Jézus és ezt az erőt kell felismernünk a békés és szeretetteljes jövő érdekében ott, a betlehemi jászol előtt térdelve… hogy mi magunk lehessünk a Jézus radina-ajándéka…

Stoffán György

Kép: via dr. Esterházy Anna Orsolya

Nyílt levél Lázár Jánosnak a szlovákozás okán

 

Excellenciás Miniszter Úr!

Bármelyik párt képviselőjelöltjéről van is szó, jobban meg kellene gondolni, hogy miként jellemzi az illető magánszemélyt. Amikor egy Felső-Magyarországról a csonkahonba költözött és itt élő emberről beszélünk, akinek a felmenői mind magyarok, akkor nem szlovákozunk. Az efféle hülye elszólások miatt ismét veszít a Fidesz néhány szavazót, mert hát „ha a Lázár ilyet mond, akkor a Fidesz nemzetpolitikája sz@r” – ítélik meg ekként sokan. És ez nem túl kecsegtető a számunkra, a választások előtt 150 nappal…

Lehet utálni a Tiszát, hiszen demokrácia van, de az egyes személyt a pártelnökön kívül nem illik így minősíteni. A határon túliak sorsát nem ismertetem, mert remélem, arról vannak értesülései. Nem csak az Önöket, mint támogatást nyújtókat ünneplő „s@ggnyalók” magyarok a határokon túl, de azok is, akik esetleg hálátlanul, vagy csalódottságukban másképpen gondolkodnak, mint Önök. Pártellentétek okán azonban nem írhatunk le magyarokat…

Mint atyai részről magam is felvidéki származású – Kassa, Miszlóka, Szepesség – ember, kötelességemnek érzem, hogy felhívjam Excellenciád figyelmét ezekre a nagyon fontos, és választásveszéshez vezető ügyekre. Nem kell magunkra haragítani mindenkit. Épp elegen vannak az ellenségeink. Az Ön helyében személyesen keresném fel egy „mea maxima culpa”-ra a megsértett és lelke mélyéig megsebzett felvidéki magyar asszonyt, mert ezt másképpen nem is lehet megbocsájtani. Bizonyára az Ön néhai tanácsadója, a zsidó Zoltai Gusztáv is ezt javasolná e nagyon félresikerült szlovákozás után.

Egy dolgot viszont az Ön javára írok ebben a faramuci helyeztben. Amellett, hogy ez esetben hülyeséget beszélt, ezzel a hülyeséggel és a tájékozatlansága miatti meggondolatlansággal mégis jót tett: A magyarellenes, ocsmány, hazaáruló ellenzéki vezetők elkezdték dicsérni, védeni a határon túli magyarokat, ami tőlük egészen szokatlan. Ez nagy teljesítmény Excellenciádtól, ugyanis ezek, 1919. óta csak ócsárolják az elcsatolt területek magyarjait. Most védelmükbe vették őket….  

Azon pedig el kellene gondolkodni, hogy a Magyarországra áttelepült erdélyi, felvidéki, délvidéki vagy kárpátaljai magyarok, miért állnak be különböző ellenzéki pártok soraiba, ami legalább annyira érthetetlen, mint az Ön szlovákozása.

Azt hiszem a horvát Zrínyi Miklós költőnek igaza volt, amikor leírta máig érvényes véleményét a magyarságról: „Jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskednie…”

Maradok kiváló tisztelettel:

Stoffán György

Karácsony-dömping és titkolt rettegés

 

Talán soha nem volt még ennyi karácsonyi zene, mise- és, istentisztelet közvetítés a közösségi oldalakon, mint idén. Már elkezdődött november végén, és tart folyamatosan. Ez a kultúrembernek felüdülés, kellemes időtöltés, hiszen az ünnep hangulata az adventi időben is könnyíti a lelket a mindennapos rohanás, a rossz emberi magatartások megtapasztalása, a politika mocsarának bűze közben. Ha felcsendül a Glória, a Stille Nacht, a Pásztorok pásztorok, a Mennyből az angyal vagy az Adeste fideles – hogy csak a legismertebbeket említsem –, az ember gondolataiban emlékek jelennek meg. 

A régi Szentesték... a havas éjszaka, amikor az éjféli misére kicsiny lámpásokkal csoszogtak az emberek a jeges úton, az egész Kárpát-medencében, "Csordapásztorokat" énekelni... és a városok templomharangjainak bongása, amely ezekre a csodás, mesebeli éjféli misékre hívták a városi népeket még a vörös istentelenség idején is… és a templomok akkor megteltek e hívásra a krisztusi örömben és szeretetben teljes hívő néppel... Nem volt milliós ajándékozás. Csak favonat, építőkocka, a nagyobbaknak könyv és a meghitt családi vacsora. Igaz, ez lehetett akár zsíroskenyér hagymával, akár halleves és majonézes krumpli, valamilyen sülttel... mindegy volt, mert a karácsony adta az étel igazi zamatát. (Sok magyar család - akik egykor százaknak adtak karácsonyra  ételt,  italt, karácsonyi boldogságot -, éveken át üres asztal mellett, de mégis hittel, imával és hálaadással, elégedetten töltötték a szent ünnepet... de, ez már a történelem poros szégyen-lapjaira tartozik...) 

Igen, ma az online térben mindenütt karácsonyi hangulatot igyekeznek teremteni. Zenével verssel, istentisztelettel és Rorátéval… Mert valamiről nem akar a józan gondolkodású ember tudni, nem akar valamiről tudomásul venni és nem akarja a valóságot látni, mert nem hiszi, hogy ez ismét valóság lehet. 

Nem akarja látni a halálos veszélyt, amely azok miatt érlelődik Európában, akiknek a karácsony semmit nem jelent, akik nem készülnek Jézus születésének megünneplésére, hanem fegyvergyárakat építenek, akik a rájuk bízott társadalmak pénzért elherdálják a halál véres rulett-asztalánál. És nem akarja látni - a még gondolkodni képes ember -, azt a gonoszságot, amely a hazaárulást, a gyermekbántalmazást, a kisember folyamatos átverését, a politikai erkölcstelenséget és hazudozást hordozza, és amely képes a fiatalságot a pénz, az erkölcstelenség és a háború kapzsiságoltárán feláldozni. 

Magyarán: nem akarja, nem akarjuk látni a betlehemi jászol ellentettjét, a földön elhatalmasodott sátáni erőt… Ezért erőlködünk az online térben zenével, misével, istentisztelettel eltakarni a valóságot. Ezért burkolózunk a karácsony életadó, szeretettel teli, mesebeli varázsába, s teszünk mindent úgy, mintha semmi baj nem volna körülöttünk. Pedig baj, az van! Hit viszont, ebben a külsőségektől sem mentes, "krisztustalanított" készülődésben nincs! 

És mert baj van elég, feltehetjük a kérdést: Manapság miért elég az embereknek csak a karácsonyi zene hallgatása, a neten fel-felbukkanó templomi közvetítésekbe való belepillantás, a szentestei menü tervezgetése és az ajándékok szortírozása?

Az utolsó adventi hetet éljünk… vajon a látványos, a hallható külsőségek mellett valóban felkészültünk-e lélekben, Jézus születésének az ünnepére? Magunkba néztünk-e, és igyekeztünk-e úgy készülni, hogy az tetsszék annak is, Akit várunk, Akinek a jöttére készülünk? Legyőztük-e a lelkünkben a haragot, tettünk-e jót önzetlenül másoknak, sikerült-e gyűlölet nélkül gondolni  ellenségeinkre... mi több, tudtunk-e értük imádkozni, és egyáltalán… átérezzük-e a Karácsony csodáját, azt, hogy a Teremtő Isten emberré lett, hogy megtapasztalja a creatura-létet… minden örömével, bánatával és szenvedésével?

Mert csak a Stille Nacht, csak a Mennyből az angyal és csak a felhalmozott ajándék nagyon kevés az ünnephez. 

A tiszta lélek, a Krisztus-felismerés, a bűnbánat és a szeretet mindenek-felettisége teszi igazán csendes, szentséges éjjé a közelgő Karácsony éjszakát, amely éjszakán is, sokhelyütt a világban csak az ördögi fegyverdörgés, a halál, az éhínség és a fájdalom őrjöng - a szeretet ünnepén, Karácsonykor is… És mi - akik ma még békében -, ott állunk a jászol mellett, gondolunk-e rájuk, imádkozunk-e majd értük… és imádkozunk-e magunkért is...? 

Mert bizony, néhány éve még ők is örömmel készülődtek, boldogan énekeltek a kis Jézusnak a jászol mellett... Karácsony szent éjszakáján.

Stoffán György  

Nyílt levél Robert Ficónak a Benes-dekrétumról a felvidéki magyarokat fenyegető új törvényről

 

Hallgass ide Fico! 

Bizonyára nem érkezik el hozzád ez a levél, de azért csak megírom, mert ettől kissé talán csillapodik az a haragom, amit érzek a tót politika iránt. Nem, gyűlöletről nincsen szó, mert a buta embert nem szabad, és nem is lehet gyűlölni. A favágás és a tutajkészítés is tudomány, tehát, neked is bizonyára a génjeidben vannak ezek az ősi tót szakmák. Miért nem azokban csillogtatod meg az értékeidet? A politikához azonban nem értesz még nyomokban sem. Hiszen aki gyűlöli azt a nemzetet, amely ezer évig eltartotta, ruházta, etette és itatta, az alkalmatlan a saját népe vezetésére is. Mert a saját népét viszi a szakadékba. 

Ja, hogy miért tegezlek, amikor te egy állam vezetője vagy? Egyrészt, mert nálunk a birtokon a tótokat évszázadok óta tegezték. Így csak hagyományt őrzök. Másrészt az állam, amelynek te a főnöke vagy – és mint ilyen megkeseríted úgy a tót mint a magyar emberek életét –, számomra nem létezik a maga huszonéves történelmével.

Csak nézz körül öcsém, és mindjárt rájössz, hogy valami nem stimmel a ti általatok is lakott Észak-Magyarországon, amikor tótiáról, Slovenskóról vagy legújabban Szlovákiáról beszéltek, mint tulajdon országotokról. A fennhatóságotok sajnos megvan, mert többek között azt hazudtátok Trianonban a minket gyűlölő nagyhatalmaknak, hogy az Ipoly egy hajózható folyó… stb. Ám, nem is ez a lényeg te Ficó. Hanem az, hogy maga a trianoni döntés a felvidéket illetően egy igazságtalan, törvénytelen és aljas döntés volt. Ugyanis a budapesti kormány olyan autonómiát biztosított nektek 1920 februárjában, amilyen a világon nem még volt. Emiatt pedig teljesen indokolatlan és aljas a Trianonban aláírt diktátum. Igaz, te nem tanultál erről és itt Magyarországon is titkolják, de most megmutatom neked, hogy átérzed a saját hülyeségedet, üldözési mániádat, azaz a börtönnel fenyegetést arra az esetre, ha igazat szól valaki a te ostoba nemzetiségi politikádat és a Felvidéken egyre inkább érezhető magyargyűlöletet bírálva, vagy a hozzád hasonló, gyűlölködő és fenyegetőző elődöd, Beneš, embertelen és aljas, de ma is érvényes dekrétumának megszüntetését követelve. Hiszen, egy olyan dekrétumról beszélünk, amelynek alapján ma is elvehetitek a magyarok ingó és ingatlan vagyonát, és amely rágalmaz, igaztalanul vádol egy népcsoportot, megbélyegezve a magyarokat a kollektív bűnösség bőrünkbe égetett pecsétjével.

Pedig, a bűnösök nem mi, magyarok vagyunk. Nem mi gyilkoltuk végig Felső-Magyarország lakosságát 1920-ban, hanem ti. Nem mi öltük meg az esztergomi érsek testvérét a Trianon utáni tót bosszúhadjárat idején, hanem ti. Nem mi végeztük ki szlovákok százait Pozsony-Ligetfalu határában, hanem ti gyilkoltátok le az ártatlan magyarok és németek százait. Nem mi öltük meg azt a magyar grófot, Esterházy Jánost, aki egyedül szólalt fel Pozsonyban a zsidók védelmében, és sürgetett kiegyezést a te néped és a mi népünk között, de amely kiegyezés, a ti primitív gyűlölködésetek miatt lehetetlen volt. Nem mi vettük el a magyarországi tótok jogait, iskoláit, hanem ti tiporjátok nap-nap után a magyarok jogait, s teszitek keserűvé a mindennapjaikat „Szlovákiában”, azaz, Felső-Magyarországon. Nem mi hazudjuk magyarnak azt a néhány híres tótot, akiknek a nevére büszkék lehettek, hanem ti hazudjátok Liszt Ferenctől Jedlik Ányosig tótnak legjobb magyarjainkat. Nem mi írunk hazug történelmet magunknak, de ti vonulgattok a magyar koronázó városban, a Szent Korona másolatával, azt hirdetve a világnak, hogy Szent Istvántól IV. Károlyig minden király tót volt… Igaz, Horthy Miklós kormányzót szerencsére nem vállaljátok… És nem mi zavartuk el a budai ferencest, Cirill atyát - aki hétről-hétre azért ment önzetlenül Érsekújvárra, hogy ott misét celebráljon magyarul -, hanem ti... 

Mondd Fico! Nem volna-e jobb békében, és egykori politikusaitok elképzelése szerint a Magyar Szent Korona alatt, egy országban élni? Nem volna-e erősebb a mai világban az a politika, amit te is és Orbán Viktor is képviseltek? Bár te, olykor ebben is megbízhatatlan vagy.

Ma, sajnos ott tartunk, hogy ismét életre keltetted a hamu alatt izzó gyűlöletparazsat, és börtönnel fenyegetőzöl, ha a magyar kimondja az általatok okozott fájdalmát, elmondja óhaját, amely nem jelentene veszélyt sem rád nézve, sem „Szlovenszlóra” nézve. Noha, turdhatnád, hogy gyűlölködés, amelyet felszínre hoztál, a te népedre száll vissza a maga idejében, és ezt a történelem ezerszer bizonyította már. Mert nem lehet büntetlenül gyűlölködni, kivált a mai zavaros világban, amelyben egy pillanat alatt tűnhetnek el városok, országok, népek…

Térj észhez Robert Fico és ne fenyegess, ne vedd el a megmaradt kolostorokat, és dolgozz azon, hogy a tót és a magyar nép békében, egymást segítve élhessen. Ne éljünk úgy, mint két bolha, amelyek azon vitatkoznak, hogy kié az a kutya, aminek a bundájában élnek. Gondolj arra, hogy hány magyart öltetek meg az elmúlt 105 évben, hány magyarnak az életét keserítettétek meg kezdve a Prágába deportálástól, a lakosságcserén át az illovai börtönig.

Mi aggódtunk az életedért, amikor tót honfitársad fegyvert fogott rád. És ez az aggódás őszinte volt. A börtönnel való fenyegetőzésed és a magyarok elleni gyűlöletkeltésed azonban ezt az aggódást ma erősen mérsékelné…  

Itt van tehát alább az a döntés, amelyet mi magyarok és a ti tárgyalóitok hoztak tető alá 1920-ban, a béketeremtés szándékával, de Trianon miatt ez a terv és döntés soha nem valósulhatott meg… azonban tükrözi a mi, azóta is változatlan jóindulatunkat és megértésünket a tót nép irányába. Vond vissza tehát a fenyegető, gyűlölködő törvényedet, tiltsd meg a gyűlölködést és hagyd a magyart a szülőföldjén boldogan élni és békésen meghalni. És ha egyszer valamelyik utódod felnő az emberiesség magaslataihoz, akkor két dolgot tegyen meg: Köszönje meg az elmúlt ezer évet, és kérjen bocsánatot az elmúlt 105 évért…  

Most pedig olvasd el a Magyar Minisztertanács által 1920 februárjában, egyhangúlag elfogadott, és korábban a tót tárgyalók által aláírt autonómia-egyezményt. Ha lehet, tanulj is belőle!  

***

A tót autonómia tervezetének alapelvei az alábbi formában kerültek a magyar minisztertanács elé:

"A magyar állam a szlovák nemzettel egyetértésben Felső­Magyarország számára oly széleskörű önkormányzatot létesít, mely egyrészt korlátlan lehetőséget nyújt a tót nemzet kulturális fejlődésének, másrészt minden, nem közvetlen országos érdekű közügynek intézését mind személyi, mind tárgyi tekintetben az illetékes országrész lakosságának biztosítja, végül amely gazdasági vonatkozásban is megfelelő tért enged a különleges érdekek érvényesítésének. Ezen felül gondoskodik a magyar állam arról, hogy az autonómia körébe nem eső ügyeknél is kellőképp figyelembe vétessék Felső-Magyarország különállása és lakosságának túlnyomóan szlovák nemzetisége.

I. Területi elhatárolás

Felső-Magyarországnak szlovákok által lakott része Szlouenszko elnevezés alatt önkormányzati jogterületté alakítattatik. Szlovenszkohoz az összes túlnyomóan szlovák nyelvű megyék tartoznak. A magyarsággal határos megyék az ethnografiai határ szerint fognak kikerekíttetni. Szlovenszko pontos határait a békekötés után a magyar és a tót nemzet képviselőiből alakuló bizottság fogja kijelölni.

II. Az autonómia tárgyai: Szlovenszko autonómiája a következő ügyekre fog kiterjedni:

1./ A közoktatás és közművelés ügye - ideértve a kultúrális célú alapítványok és egyesületek ügyeit is - Szlovenszko belügyének tekintetnek és ehhez képest az említett ügyekben Szlovenszko jogszabályokat alkothat, s azok végrehajtásáról maga gondoskodik.

A közoktatás nyelve Szlovenszko területén szlovák lesz, köteles azonban gondoskodni Szlovenszko arról, hogy a területén esetleg nagyobb tömegekben együtt élő más nemzetiségű polgárok, az általuk lakott vidék közelében, Szlovenszko intézeteiben, saját anyanyelvükön nyerhessenek kiképzést, kötelesek azonban Szlovenszko hivatalos nyelvét is tanulni. Szlovenszko minden középfokú iskolájában a magyar nyelv kötelező tantárgy lesz és a magyar nyelv, s irodalom, valamint a magyar történelem magyar nyelven fog taníttatni. Azok az országos törvények, melyek az elemi oktatás színvonalának biztosítása végett az elemi népiskolák dologi berendezése és a tanítószemélyzet javadalmazása tekintetében bizonyos minimumot állapítanak meg, továbbá azok az országos törvények, amelyek az elemi népiskolákra az oktatási minimumot előírják, Szlovenszko területére is kiterjednek, az oktatási minimumra vonatkozó rendelkezések azonban nem érinthetik Szlovenszko népiskoláinak szlovák nemzeti jellegét. Szlovenszko középfokú tanintézeteire nézve a kiállított iskolai bizonyítvanyoknak képesítő ereje az ország egyéb részeiben attól tehető függővé, hogy Szlovenszko középfokú tanintézetei megfelelnek a minimális tananyag tekintetében az ország egyéb részein működő hasonló fokú tanintézetekre nézve előírt követelményeknek.

2./ Ugyancsak belügye lesz Szlovenszkonak a vallásügy.

Az, esztergomi főegyházmegye Szlovenszko területi elhatárolásának megfelelően magyar-esztergomi és szlovák-nagyszombati egyházmegyére osztatik szét. Az, ilykép alakuló hat, Szlovenszko területére eső püspökség (nyitrai, besztercebányai, szepesi, rozsnyói, kassai és nagyszombati) élén egy érsek áll.

Az, esztergomi főkáptalan fokozatosan s arányosan tagoltatik szét Esztergom és Nagyszombat között.

Feltéve, hogy az apostoli szentszék beleegyezése megnyerhető lesz püspökök a szlovenszkói püspöki székek betöltésénél, Magyarország apostoli királyát megillető főkegyúri  jog olykép fog gyakoroltatni, hogy a püspökségre alkalmas egyének listájából, melyet a püspöki kar nyújt be minden évben a római Curiához, a minister ellenjegyzésével egy jelöltet fog kinevezni. (Azok a püspökök kik a tót nyelvet szóban és írásban, miként azt a kánonjog előírja, tökéletesen nem bírják, a szlovenszkói egyházmegyék élén nem maradhatnak.)

3./ Belügye tovább Szlovenszkonak a népjóléti ügy, amennyiben Szlovenszko az autonóm költségvetés keretein belül népjóléti intézményeket létesít és tart fenn.

4./Az általános közigazgatást Szlovenszko saját területén autonóm hatáskörben látja el. Az önkormányzati alapon szervezett általános igazgatási szervek, nevezetesen a községek (városok) és megyék felettes hatóságaként Szlovenszkonak önkormányzati alapon szervezett kormányzósága jár el, az illetékes szakminisztériumok pedig csupán mint legfelsőbb irányító és ellenőrző szervek szerepelnek, amelyekhez az ügyek Szlovenszko területéről intézkedés végett csupán kivételesen, nevezetesen a törvényalkalmazás egységességének szempontja, az ügy országos fontossága, vagy egyébként való nagy jelentősége által indokolt, és minden egyes igazgatási ágra nézve szabatosan körül írandó esetekben kerülnek fel. Az, általános közigazgatás nyelve Szlovenszko területén szlovák, azok a jogok azonban, amelyek a nemzeti kisebbségek javára a helyi (községi, városi), esetleg a járási hatóságok nyelvének megállapítása valamint általában a nyelvhasználat tekintetében az ország egyéb részében biztosíttatni fognak, Szlovenszko területén is érvényesülni fognak. A járások és a megyék elhatárolása a lakosság nemzeti megoszlásának alapulvétele mellett Szlovenszko területére revisio alá fog vétetni.

5./ Szlovenszko autonóm hatáskörében állapítja meg az igazságszolgáltatás nyelvét, a nemzeti kisebbségek jogai azonban itt is figyelembe fognak vétetni. Szlovenszko területén működés igazságügy személyzete lehetőleg Szlovenszko területén illetékes, s a szlovák nyelvet bíró egyének közül fog kineveztetni. A kinevezéshez a szlovák miniszter hozzájárulása is szükséges. Az. igazságügyi szervezet oly módon fog átalakíttatni, hogy Szlovenszko területe egy, esetleg két külön ítélőtáblát alkosson. A Legfelsőbb Bíróságoknál a Szlovenszko területén működő bírák számára megfelelő számban fognak bírói állások biztosíttatni.

6./ Szlovenszko belügyeinek az autonóm szervezetének költségeit autonóm hatáskörében állapítja meg. A Szlovenszko területén levő, azok az állami javak, amelyek Szlovenszko belügyének minősített, valamely célt (pl. közoktatási, kulturális vagy népjóléti célt) szolgálnak és alapítvány jellegével bírnak, Szlovenszko tulajdonába mennek át. Ugyan ez áll általában az említett célokat szolgáló állami intézetekre. Kivéve a selmecbányai erdészeti és bányászati főiskolát, valamint esetleg még némely más ily országos jellegű intézetet. Ezekben az intézetekben a szlovák nyelv is megfelelő módon érvényesül.

7./ Végül Szlovenszko autonóm hatáskörébe tartozik minden oly ügy, amelyet országos törvény a felsoroltakon kívül autonóm hatáskörbe utal.

III. Az autonóm szervek.

Szlovenszko jogalkotó szerve, a szlovák autonóm nemzetgyűlés, olymódon fog választatni, hogy abban a nemzeti kisebbségek képviselete biztosítassék. Az alkotott jogszabályok ellen azonban az országos kormány csak azon az alapon tehet kifogást, ha azok valamely országos törvénybe ütköznek. Ily esetben az autonóm jogszabály érvénye bírói döntés tárgya lesz. Szlovenszko jogalkotó testülete az autonómia körén kívül eső közügyekkel is foglalkozik és ily ügyekben az országos kormányhoz és törvényhozáshoz előterjesztést tehet.

Szlovenszko belügyeiben a legfelsőbb végrehajtó és igazgatási szerv Szlovenszko kormányzósága, amely egyúttal Szlovenszko területén az általános közigazgatásnak is szerve. A kormányzóság élén a kormányzó áll, akit korlátolt időtartamra Szlovenszko jogalkotó testülete választ. A kormányzóság egészében mint önkormányzati szerv alakul.

Miként az alábbiak szerint Szlovenszko autonómiájának és a szlovák nemzeti jogoknak biztosítására az országos szlovák minister fog kineveztetni, ennek megfelelően Szlovenszko kormányzósága mellé az állami főtisztviselők kinevezésére hivatott szerv egy állami közeget fog kinevezni, akinek feladata lesz az autonómia kereteinek betartását ellenőrizni, továbbá az önkormányzat és az állami igazgatás együttműködését előmozdítani. Ezen állami közegnek, amellyel szemben az önkormányzati szervek nem lesznek alárendeltségi viszonyban, Szlovenszko területére közvetlen intézkedési joga lesz.

A kormányzóság hivatalos és belső ügyviteli nyelve a szlovák lesz.

IV. Szlovenszko különállása nem autonóm ügyekben.

1./ Az országos törvényhozás tagjainak választására vonatkozó jogszabályok oly módon fognak megállapíttatni, hogy Szlovenszko népességének és területének megfelelő képviseletet nyerjen az országos törvényhozásban.

2./ A Szlovenszko területéről sorozott szlovák ezredek és nemzetiségű katonai legénység külön szlovák ezredekbe foglaltatik, amely ezredekhez az ezrednyelv a szlovák lesz s a szlovák nemzeti színek használata meg lesz engedve.

3./ A karhatalom (csendőrség, rendőrség) országos szervezésénél gondoskodás fog történi  Szlovenszko  területére külön szlovák osztagok alakításáról.

4./ A vasút, továbbá a posta és távirda igazgatás keretében Sdovenszko területére külön középfokú hatóságok (igazgatóságok) fognak felállíttatni azonban a központ hatásköre alá helyezve.

5./ Az itt külön nem említett állami szakigazgatási ágakon belül is az egyes hatóságok területi beosztása általában úgy fog megállapíttatni, hogy Szlovenszko területére külön ily hatóságok szerveztetnek.

6./ A Szlovenszko területén működő állami hatóságok személyzete, úgyszintén az ottani vasúti és postai személyzet az e területeken lakó nemzetekből lehetőleg arányosan fog vétetni.

V. Garanciális rendelkezések. Szlovenszko területi autonómiájának, továbbá a nemzeti kisebbségek és az állampolgárok részére biztosított nemzeti jogoknak védelmére a következők fognak szolgálni:

1./ Az országos kormánynak tagja lesz egy szlovák minister. A szlovák minister feladata Szlovenszko területi autonómiájának és ezenkívül a Szlovenszko határain túl levő szlovák nemzeti kisebbségek és a szlovák nemzetiségű állampolgárok részére biztosított nemzeti jogoknak védelme. Ennek folytán a szlovák minister Szlovenszko autonómiájának és a szlovák nemzeti jogokat érintő törvényes rendelkezéseknek végrehajtását ellenőrizné és az ő hozzájárulása érvényességi kellék lesz minden oly kormányzati intézkedésnél, amely Szlovenszko autonómiáját vagy valamely szlovák nemzeti jogot közvetlenül érint. Egyebek közt a szlovák minister hozzájárulásához lesz kötve a szlovák nemzet által lakott területeken működő állami tisztviselők kinevezése, továbbá ily területekre nézve a legfőbb kegyúri jog gyakorlása.

2./ A Szlovenszko részére biztosított területi autonómia, valamint a nemzeti jogok bírói védelem alá helyez­ tetnek. A bíróságok hatáskörét, nemzetiségtől független, egyenlő rangú bíróság fogja ellátni, amelynek összeállításánál a nemzeti szempontból való pártatlanság a legmesszebbmenő módon biztosíttatni fog. A panaszjog a bíróság előtt a közvetlen sértett félen kívül az autonómia védelmében meg fogja illetni úgy a szlovák ministert, mint Szlovenszko kormányzóságát, a nemzeti jogok védelmében pedig a közvetlenül sértett félen kívül a szlovák ministert is.

3./ Szlovenszko területi autonómiáját és a nemzeti jogokat szabályozó törvények alaptörvény jellegével ruháztatnak fel.

4./  Szlovenszko területi épsége és autonómiája a koronázó oklevelében biztosíttatni fognak.

Ezen autonómia tervezet az 1920. január 9-én megtartott minisztertanácsban egyhangúlag elfogadtatott, melyről hiányzott Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter, de jelen volt Horthy Miklós a nemzeti hadsereg fővezére.

A jogkiterjesztés mértékét mindenki őszintén és hátsógondolat nélkül fogadta el, csupán a formára nézve nem volt mindenki részéről fenntartás nélküli hozzájárulás.

Báró Korányi Frigyes pénzügyministernek a jegyzőkönyvbe diktált közlése: „Kénytelen vagyok kikötni, hogy a szóban forgó ellenvélemény autonómia az államháztartás és pénzügyi igazgatás egységét sértetlenül tartsa fenn, úgy mint azt az állam suverén pénzügyi jogai megkívánják.”

Írta és a dokumentumot közreadja:

Stoffán György

(Forrás: a szerkesztőségben)