Magyar Péter és kormánya úgy döntött, hogy nem fizeti ki azokat a lelépési pénzeket, amelyeket a volt kormányfő, a kormánytagok és államtitkárok számára a törvény előír. Az új miniszterelnök szerint nem érdemlik meg ezt a pénzt… egyéb okok miatt, amelyeket nem részleteznék még idézetként sem.
A volt kormánytagok
osztották-szorozták ezt a dolgot, és arra jutottak, hogy ha már nem kapják meg,
akkor felajánlják egy kárpátaljai gyermekotthon számára. Kérdés azonban, hogy
amit nekik a jelenlegi kormány nem akar kifizetni, azzal rendelkezhetnek-e
azok, akik „nem érdemlik meg”? Másrészt, ha a magyar adófizetők pénzéből „nem
érdemlik meg”, akkor miért részesítenének előnyben egy olyan gyermekintézményt,
amely az elmúlt években több mint 1000 milliárdot kapott a leköszönt kormánytól?
Ismerve az utolsó pillanatban kiosztott milliárdok kedvezményezettjeit és a kiosztott
összegeket, valóban kérdések merülnek fel a jelzett juttatás, „végkielégítés”
kifizetésének jogosságát illetően.
A 2011-től napjainkig
kedvezményezett nagydobronyi intézet több, mint 1000 milliárdos támogatásának
teljes elszámoltatása megtörtént-e menet közben? Túl azon, mely intézmények és
milyen összegű támogatásban részesültek 2011-től 2026-ig? Azoknak az
elszámoltatása megtörtént-e? Jogosnak érzik-e a soktízmilliós végkielégítést
azok a politikusok, akik horribilis összegeket osztogattak szét érezvén a bukást,
miközben például ugyanebben az időben a NOKSZ-os dolgozók béremelését illetően a
köznevelésért felelős államtitkár, dr. Maruzsa Zoltán azt nyilatkozta, hogy
arra nincs pénz… marad tehát, a 250 ezres nettó bér.
Nem lett volna etikusabb az, hogy az egyébként is havi milliókat kereső politikusok, maguktól mondtak volna le a nekik törvény által járó, de cseppet sem etikus végkielégítésről?
Azt is elfelejtette a társadalom, hogy Horthy 25 év alatt egy pengővel sem lett gazdagabb, és a magyar nemesség évszázadok alatt sem lett olyan gazdag, mint a leköszönt kormány tagjai és a dörgölődző, immár részben átállt holdudvar.
Az erkölcs, az
emberiesség, az alázat úgy tűnik, távol van a politikától, a jóhoz szokott
politikustól. Ma pedig ott tartunk, hogy a 30-40 millió körüli végkielégítésekért
akár pereskedni is képesek a milliárdos, milliomos politikusok, és itt kibújik
a szög ama bizonyos zsákból… eddig sem a salus populi volt a lényeg, amely
suprema lex kellett volna, hogy legyen, hanem az önös érdek, a pénz, a jólét és
a harács. A választások után kiderült ügyek elkeserítő csalódások. A nemzetben
gondolkodó keresztény magyar értelmiség már évek óta kapaszkodó nélkül maradt. Most
meg mindenki igyekszik helyezkedni, vagy hallgat. A gerinchiányosok a közösségi
oldalakról törlik a Fideszt dicsőítő anyagaikat, hozzászólásaikat. A másik
véglet kitart, és minden bűnre talál magyarázatot vice versa. Pedig, a
jelenlegi helyzet egészen egyszerű. Csak egy erkölcsi tükröt kellene magunk elé
tartani. Mert úgy tűnik, hogy mindkét oldal azonos szellemi és erkölcsi szinten
van. Nincs mit egymás szemére vetni. A pénzimádat, az egymás mocskolása, a
gyűlöletkeltés, a harács iránti vágy egészen pontosan ott fejeződik be az egyik
oldalnál, ahol a másiknál kezdődik. És ettől az embernek hányingere támad.
Nincs mit magyarázni, nincs mit mentegetni egyik oldalon sem. A választók
tekintetében ugyanez a helyzet. Képesek egymásnak ugrani a politikai vezetők
hergelése nyomán. Megy a nép-hülyítés, a hazudozás mindkét oldalon, megy a
fenyegetés, a félelemkeltés, a gyalázkodás, hiszen egy békés társadalomban a
politikusoknak nehezebb kijátszani a társadalmat, félrevezetni az embereket.
És minden a pénzről, a
hatalomról és a különböző fertőző, „tájidegen” ideológiákról szól, a
legszentebb hagyományok és erkölcsök szétverését célozva. Mert sem
hazudozással, sem gúnyt űzve, sem gyűlölködve, sem a nép feje fölött nem lehet
létezni, és főleg nem lehet egy országot irányítani. Sem most, sem korábban!
A béke megteremtésének a záloga az őszinteség, a békére való felszólítás, a gyűlölködés megszüntetése, a szeretet és az emberiesség hirdetése, az erkölcsi normák megtartása és megtartatása. És a nép jóléte, azaz, a salus populi… Ma egyikben sem bővelkedünk. Inkább mondhatni, erősödik mindezeknek a súlyos hiánya. Végül: jó volna, ha minden politikus megtanulná azt, ami Mózes kőtábláján szerepelt: „Ego sum Dominus Deus tuus. Non habebis deos alienos coram me.” Mert enélkül minden hatalom, minden kormány és minden eszme, ország és nemzet bukásra ítéltetett… és a bukás pedig, mindenki számára fájdalommal jár…
Stoffán György