Valami végzetes történik ma Magyarországon. Olyasmi szabadult el, amit a történelem során kevésszer tapasztalhatott meg a magyar társadalom. Az indulatok, a gyűlölködés, az emberi magatartások legalja uralja a politikai életet, kisugározva a társadalomra mindazt, ami a politikai pártok és szervezetek lehető legrosszabb törekvéseit tükrözi.
Ez a mostani választási kampány minden egyes pártot hiteltelenít, hiszen nem a nemzet érdekeinek szolgálatában, hanem a nemzet megosztásában, a gyűlölködésben, gyűlöletkeltésben és különböző érdekekért folyó harcban jeleskedik. A nemzeti méltóság, a keresztény szellemiség, a nemzet iránti elkötelezettség elvész a hatalomvágy, a pénzéhség és a globalitás szolgálata mételyében. Politikusok egymás kipellengérezésében látják a győzelem garanciáját, kisajátítva bizonyos elveket és irányvonalakat, hiteket és elkötelezettségeket. Ma válik láthatóvá az elmúlt harminchat, de inkább az elmúlt nyolcvanegy év züllése, züllesztése, a tiszta nemzeti gondolatok és a keresztény életszemlélet megsemmisítése.
Az egész társadalom felbolydult, mert retteg, mert gyűlöl, mert a politikai pártok mellett köteleződött el. A még ma is soknemzetiségű Magyarország lakossága nem érzi át a nemzet iránti kötelezettségét, mert genetikailag nem a magyar nemzethez, hanem önmagához igyekszik hű lenni, saját érdekeit látja elsődlegesnek és a haza iránti önzetlenség jelentését sem érti. Pedig volna miért harcolni ahelyett, hogy egymás ellen fordulnak házastársak, családtagok, barátok és ismerősök. Ma minden politikai törekvés és minden politikai ígéret hiteltelen és értelmetlen, mert nincs egység, és a nemzetért való összefogás teljes egészében megszűnt. A társadalom meghasonlott a sok hazugság súlya alatt, és nincs semmilyen kapaszkodó, amely reményt és bizakodást adhatna a jövőt illetően, ugyanis a félelem és az anyagi biztonság hangoztatása, vagy az anyagi biztonság elvesztése nem nemzetépítő program.
Akkor lennének hitelesek a ma, a
hatalomért mindent és mindenkit beáldozó pártok, ha békésen, a nemzeti célokat
szolgálva minden párt egy asztalhoz ülve, kiterítené a magyarság megmaradását,
fejlődését, az egyén biztonságát, a nép jólétét szolgáló terveit, és közösen,
egy nagy egészet alkotva készülne a választásokra, azaz, valódi szolgálatba
kezdene, és nem a tiszteletdíjakra, a milliós, sok esetben milliárdos haszonszerzés
lehetőségét látná a parlamenti képviseletben, a kormányzásban. A társadalom is
csak ebben az esetben térhetne vissza a józan emberi magaratás, az egymás
iránti tisztelet, az erkölcs, a nemzeti összefogás normalitásához.
A legfőbb problémákat ismerjük.
Önvizsgálat nélkül szidjuk a fiatalokat, noha az elmúlt harminchat évben a
különböző nemzetközi projekteken kívül egyáltalán nem foglalkozott senki az
ifjúságneveléssel, a műveltséggel és a kulturáltsággal. Bedobták a gyeplőt a lovak
közé.
A kereszténység, a vallás és az erkölcsi nevelés is – állami beavatkozás mellett – inkább lenézett, gúnyolt szegmenssé vált, és értéktelen ostobasággá degradálódott a többségi társadalom szemben. Mert a társadalom csak annyit látott, hogy hol felekezeti ellentétek, hol anyagi érdekek mentén működik minden. Pedig hit nélkül elvész a nemzet és elvész Európa is. A keresztény magyar értelmiségnek ma semmilyen polgári és politikai képviselete nincs. Mert akik azt gondolják, hogy ők testesítik meg a keresztény értelmiségi társadalmi réteget, semmiben nem különböznek párttársaiktól és a politikai eszmék elvakult képviselőitől.
A harmadik probléma, a politikai hazudozás, a nyílt jellemtelenség, a rezzenéstelen mellébeszélés, amely bizonytalanságot és gyűlölködést szül a társadalomban, a rend helyett. A bizonytalanság és a gyűlölet pedig káoszt és anarchiát vált ki, amit ma világosan látunk, hiszen a társadalom nem kis hányada nincs tisztában számos fogalom jelentésével: erkölcs, erény, szeretet, egymás megbecsülése, bocsánatkérés, megbocsájtás, méltóság, emberi tartás, hit, Isten… etc.
Így rohanunk a vesztünkbe, 2026 áprilisában… Vakon, süketen, önző módon, hazaszeretet és elkötelezettség, őszinteség és hit nélkül. A végeredmény sem lesz más, mint tükre és gyümölcse mindennek. Ám, a végeredményben nem lehetünk emberi gondolkodás, emberi logika alapján bizonyosak, mert a sorsunk Isten kezében van, és Isten útjai kifürkészhetetlenek… és minden nép, minden ember azt kapja, amit érdemel. A figyelmeztetés ma is érvényes: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.” (Mt 12,25)
Stoffán György