Hosszú évek óta vizsgálják a parajdi sóbánya veszélyeztetettségét a szakemberek, és hosszú évek óta figyelmeztetnek egy most bekövetkezett tragédiára. Azonban, a 105 éve „tulajdonos” román állam, mit sem foglalkozott az üggyel, és a tulajdonos cég sem költött a megelőzésre. Hiszen, ha építkezés folyt a bánya területén, akkor nem kérhettek pénzt a turistáktól, azaz, kimaradt volna az árbevétel. A nemrégiben történt iszapbeszivárgást is amolyan sufnituninggal oldották meg, hogy mielőbb nyitni lehessen az arany – bocsánat – sóbányát. Summa summarum: a mostani helyzetet is a kapzsiság, a nemtörődömség és a szakmai figyelmetlenség okozta. Pontosan úgy, ahogy a két diák életét követelő udvarhelyi bentlakás leomlása is.
Az ember ilyenkor elgondolkodik. Saját emlékek sorakoznak, és szomorú konzekvenciát vonhatunk le. Amikor baj van, akkor mindenki egymásra mutogat, felelős nincs, csak kapkodás és fejetlenség.
A miniszterelnök az RMDSZ-nek megígérte, hogy a magyar állam mindent
megtesz anyagilag és gyakorlatilag is azért, hogy a bányát mielőbb helyre
tudják állítani. És itt nagylevegőt vettem! Ugyanis amíg a lakosságot, a
gyermekek ellátását segítendő, támogatjuk, segítjük a határon túli fiatalokat,
családokat, az árvíz károsultjait, addig természetes az anyaországi segítség. Ám
akkor, amikor a nyilvánvaló hanyagság, a határtalan kapzsiság és a haszonlesés,
valamint a román állami nemtörődömsége okozza a bajt, akkor joggal
megkérdőjelezhető ez a felajánlás.
Éppen most választották meg elnöknek a liberális Dan Nicusort, aki sokat köszönhet ebben a győzelemben a székelyeknek, így most van lehetősége viszonozni a parajdiak szavazatait. Azok is a zsebükbe nyúlhatnak, akik a sóbánya biztosította turizmusnak köszönhetik meggazdagodásukat, s akik a bukaresti román előtt hajbókoltak, s nyelvük is majd kitört a kedveskedéstől, miközben a magyar vendég ráért…
Az RMDSZ is bűnös ebben a mostani tragédiában, hiszen ők, harmincöt éve igazgatják az erdélyi magyarság, székelység ügyeit, ám csak azokban az ügyekben érnek el „eredményeket”, ami a politikusoknak is kedvező lehet. Az erdők kiirtása is közrejátszik a mostani árvizes, sóbányás tragédiában, hiszen az RMDSZ számos olyan „gazdasági” ügyhöz adta hozzájárulását, amely a rablógazdálkodás elengedhetetlen része volt. Most, nem fényképezkedni kell az árvizeknél és Parajdon a bánya bejáratánál, hanem segíteni… kikövetelni az anyagiakat Bukaresttől, s aktívan, szakemberek bevonásával helyreállítani azt a turisztikai látványosságot, amely továbbra is vonzza majd a látogatókat. És, ha már a magyar állam segíteni akar, akkor segítse az árvíz miatt nincstelenné váltakat, akik nem szedték meg magukat a szállásadásból, a vendégfogadásból, a dorongfánk-sütésből és a pálinkaeladásból… hanem kétkezi munkájuk veszett oda az áradások következtében. Mert a segítségnyújtást is súlyozni kell. Annak kell segíteni, aki rászorul és annak kell adni, akinek nincs!
A magyar polgárok pedig, ha újra nyit a sóbánya, örömmel fognak adózni a belépőjegyekkel, a megvásárolt dorongfánkkal (körtős kalács régi neve), s a szállásért kifizetett összeggel, ami néhány esetben magasabb volt a magyarországi „külföldi számára”, mint amennyit a bukaresti belföldi fizetett…
Stoffán György