Azt, hogy hogyan kapcsolódik száz év történelme, és hogyan fonódik össze az egyéni sorsokkal, generációk életével, mi sem bizonyítja jobban, mint a május 27-én, Piliscsabán zajló könyvbemutató és beszélgetés, amelynek meghívottja Stoffán György író, egyháztörténész volt.
A
házigazda a helyi KDNP és annak helyi elnöke, Kiss Antal volt, a könyvbemutató
létrejöttét azonban személyes ismeretség tette lehetővé. Az író ugyanis,
hónapokkal ezelőtt megismerkedett a Marczibányi téri általános iskola – volt iskolája
– néhai gyermekorvosának fiával, Jely Zoltánnal, aki immár három évtizede
Piliscsabán él. Az ő meghívásának és a helyi KDNP törekvésének – amely a régi,
szándékosan szétvert Polgári Kört szándékozik újjáéleszteni – köszönhető a
tegnap esti könyvbemutató, amelynek apropóján Stoffán György a tőle megszokott
módon, Zadravecz püspök példáját követve igyekezett utat és kiutat mutatni a
mai, zűrzavaros világban.
Stoffán György az immár harmadik, bővített kiadást megért „Zadravecz passió” című könyvéről beszélt az egybegyűlteknek. Beszélgető partnere, Kiss Antal – volt esztergomi frankás diák –, egy, a könyvből idézet mondattal indította az estét. Az író a mai napig, a méltatlanul alig említett püspök életéről beszélve rámutatott, hogy akkor és most is ugyanaz segíthet a nemzet megmaradásában, mégpedig: a keresztény hit és a Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya segítségét kérő őszinte fohász.
Rámutatott,
hogy a mai kormány szorult helyzetében is egyre kevesebb alkalommal említi a
magyar kereszténységet, mint megtartó erőt. Sajnos, a vatikáni politika, a
nagyhatalmakhoz hasonlóan, bizonyos helyzetekben, magyarságellenességről tett
tanúságot az utóbbi száz évben. Az író, Márton Áron és Mindszenty boldoggá avatásának
késedelmét is megemlítette. A történelmi események idézése, Zadravecz püspök
Trianon utáni nemzetmentő törekvései, a hit erejétől átitatott lelkesítő
szónoklatai, a Horthy-kormány protestáns szellemisége, az amerikai és az
erdélyi látogatások, mind rámutattak a magyarság akkori nehézségeire, amelyeket
azonban, a körülményekhez képest áldozatos munkával, hittel igyekezett jobbra
fordítani, és a magyar néplelket a sorscsapások ellenére is bizalommal
eltölteni. Ezeket az eseményeket követték a kommunista hatalom sötét évei, a
bebörtönzés, a kényszerlakhelyek, amelyek keserves körülményeit a könyv egy naplórészletéből
ismerhetjük meg, akárcsak a püspök csendes, makacs kitartását, ahogyan immár
idős korában, kényszerlakhelyéről éjszaka, Budapestre szökve, titokban papokat
szentelt. Az író elbeszéléséből megtudhattuk, hogy személyes, gyermekkori
találkozása Zadraveczel – akinek kilétét csak évekkel később ismerhette meg –,
mennyire mély benyomással volt rá. Az akkor hatéves, a Margit körúti ferences
kolostor udvarán focizó kisgyerekbe örökre beleégett az akkor elhangzó mondat:
„Legyetek jó magyarok és jó keresztények.”
A
KDNP piliscsabai kezdeményezését reményeim szerint más településeken is követik
a jövőben, hiszen a Polgári Körök összetartó ereje a jobboldali, keresztény
magyarok számára nem csupán a múltban volt fontos. Most még nagyobb szükség és
igény volna rá.
Stoffán György végszóként arról beszélt, hogy a magyar nemzetet nem a jól fizetett parlamenti bársonyszékekből menthetik meg a politikusok. Erre a szószék a legalkalmasabb hely, ahol papjaink és lelkészeink prédikációiknak, újra nemzetmegtartó erővé kell válniuk… Ma a hit megerősítése és a Szent László-i magyar kereszténység az egyetlen lehetőség a megmaradásra.
Cz.A.