Mimózalelkű, tanult kollégáim felháborodásuknak adtak hangot, mert a minap, a Straßburgban történt, a hitleri és a sztálini, eszement korszakokra emlékeztető cirkuszról megírni voltam bátor a véleményemet. E véleményemben, a megoldások között felvetettem, hogy a kormánysajtó kontraproduktív működése is rengeteget árt annak a kormánynak, amely nem kis pénzzel támogatja a hozzá nem értést, a proli vagdalózást, amelyet ez a „kormánymédia” kifejt. Számon is kért egy neves kolléga, követelve, hogy a kifogásaimat tényekkel támasszam meg. Nos, nem kell keresgélni a hibákat, mert azok nap, mint nap megjelennek a közösségi oldalakon is. A baloldali szintre süllyesztett hírközlés, az objektivitás teljes kizárása és a trágár, ostoba stílus az, amit többek között helytelenítek.
Például: ha a balos liberális sajtó azt üvöltözi, hogy a Zorbán lop, a Fidesz lop, a gázszerelő milliárdos, a Zorbán veje felvásárol, etc, akkor a kormánymédia nem megmagyaráz, nem logikus ellenvetéseket és ellenérveket ad közre, hanem elkezdi sorolni, hogy a Gyurcsány is lopott, meg a DK-s polgármester is lopott meg ki tudja még kik loptak… Pedig a megoldás, a tetemrehívás nem ebben rejlik. Hiszen, amikor mások konkrét lopását vetjük fel ellenérvként, akkor végső soron elismerjük, hogy a Fidesz tényleg lop, de azért a másik többet lopott. És ez több mint helytelen válasz a rágalmakra. A másik súlyos probléma a jobboldalinak nevezett médián belül az, hogy egyes újságírók anyagi érdekből hol itt, hol ott írogatnak, s jobboldaliként a kormányt is támadva keresik meg az áhított júdáspénzeket. Sok esetben a jobboldali olvasó nem tudja eldönteni, hogy a korábban kormánypárti újságíró mikor ír igazat, ha például átvándorol a Mi Hazánk periodikájához. Más estben a magát kereszténynek mondó főszerkesztőből egyszer-egyszer kibukik a korábban gyakorolt és vallott kommunista szellemiség… Az ifjú, remekül fizetett titánok pedig, a viselkedésen kívül csak írni és beszélni nem tudnak, ráadásul, sok esetben – utasításoknak eleget téve –, nem is az igazat adják közre, ezzel lejáratva az egész nemzeti oldalt.
A baloldal a
hatalomvesztése után nem sokkal, elkezdte a társadalomba döngölni, hogy az
Orbán lop, a Fidesz lop, és mindenki lop, aki közel van a tűzhöz. A társadalom
viszont, nem egy egyszerű képlet. Volt, aki azonnal elhitte, mások kétkedve
fogadták, megint mások kizártnak tartották a balos felvetést. A társadalom
egyik meglátása sem állta meg a helyét ebben a kérdésben. Ha azt elismerjük,
hogy igen, minden pártban vannak olyan emberek, akik lopnak, akik megkeresik a
lehetőségét annak, hogy saját céljaikra fordítsanak bizonyos közpénzeket, akkor
helyesen ítéljük meg a kérdést. Azonban, mint kormányzó párt, mint az állam
vezetése, nem vádolható lopással. Nyilván kiépít magának a hatalom egy olyan
vállalkozókból, szakemberekből álló kört, amely az elvégzett munka alapján, a
kapitalizmus lehetőségeinek megfelelően gazdagodik. Azt sem állíthatjuk, hogy a
kapitalizmus egy remek társadalmi, gazdasági forma, hiszen legfőbb jellemzője
az embertelenség. Ha ehhez hozzáadjuk még a demokrácia szabadosságát, akkor
bizony elszabadul a pokol, mint láthattuk az elmúlt harmincnégy évben, amikor
is a Nyugat mézesmadzaggal átkötött parancsainak engedelmeskedve, mindent
kiárusított a hatalom. Antalltól, 2010-ig…
Térjünk vissza a
kormánymédia működésének problémáihoz. Tehát, a balosok szerint a kormány lop,
amire a jobbos válasz, az aranytartalék növekedése és az, hogy milyen sok
beruházás valósult meg. És itt van az eb
elföldelve.
A baloldal és a liberálisok valójában tudják, hogy nem lopásról van szó, hanem egy-egy beruházás munkadíja az, amit nem a balos vállalkozók, hanem a jobboldali pályázók tehetnek zsebre. Persze, az is igaz, hogy a jobboldali kormányzás alatt számos nem jobboldali érzelmű vállalkozás is kapott alvállalkozói megbízást, de ezt a baloldal kevesli, hiszen nem ők osztják le a beruházások kivitelezését és így nem ők kapnak vissza bizonyos százalékot a pályázat nyertesétől. A korrupció természetesen nem megkérdőjelezhető, hiszen minden beruházásból visszafolyik egy kis pénz a megbízónak, még a legkisebb falucskában is. Tehát, lopásról nincs szó, mert az lehetetlen, ám, a visszaosztás igen nagymértékű még európai szinten is. Miért maradna ki ebből kicsiny országunk mindenkori vezetése? Az arcátlanság akkor felháborító, de jogi következmények nélküli, amikor a visszaosztott pénzt a munkások bérének visszatartásával pótolja a vállalkozó úgy, hogy a cége csődöt jelent, majd másnap egy hasonló nevű céget indít az átmentett, munkásaitól lopott pénzből. Ez azonban a törvények hiányosságára utal, amely hiányosságokat kiskapunak nevezzük, és nem mondhatjuk azt sem, hogy Fideszes találmány. A szabadpiaci verseny és a korántsem keresztényi szemléletű kapitalizmus áldásos eredménye. Tehát, a Fidesz, a balliberálisok és a kommunista utódok állításával szemben nem lop, mint a kommunisták és a liberálisok, csak megteremti magának, valamint köreinek azt az anyagi bázist, amelyet a húsosfazék közelségével megteremthet. A korábbi, liberális és szocialista kormányok, amelyeknek a vezetői ma farkast kiáltanak, a fentiek mellett valóban loptak is, ám annak sem lett jogi következménye, ergo, amit ma a Fidesz szemére vetnek, nem más, mint irigy hazudozás, erkölcstelen gyalázkodás a pénz és a hatalom megszerzése érdekében. Hiszen, nem a nép boldogulásáért megy a harc, hanem a megszerezhető anyagi javakért.
Mindez tehát, a nép irigységére épülő hatalomszerzési cirkusz. Mészáros, Tiborcz vagy Schmidt Mária emlegetése, a valós, hatalmas vagyonok hangoztatása a baloldalon és újabban a baloldal új üdvöskéje részéről egy álságos és végtelenül aljas felforgatás, belpolitikai hangulatkeltés. Mindez hatalmas összegekkel támogatva, hiszen az Unió sem örül annak, hogy egy nemzeti és a kereszténységet valló kormány – még ha teljesíti is a parancsok jó részét –, gazdagodik, épít, fejleszt, és nem táncol egészen úgy, ahogyan azt a világkormány elvárná.
A társadalom nem osztja a szocialista és liberális nézeteket, de mint a gyerek, akinek sokszor mondják, hogy hülye, valóban hülye lesz… elfogadja a hamis vádaskodásokat és kételkedik abban a kormányban, kormányfőben, akit balról állandóan a lopással vádolnak. Nem veszi észre a társadalom elégedetlenkedő része, hogy tíz, tizenkét éve nem két autó, hanem egyetlen rozsdás bicikli állt az udvarán, hogy a mai benzinárak mellett is lehetetlen közlekedni a csúcsforgalomban, és a bevásárlóközpontban lépni sem lehet hétvégén… igaz, ez valóban nem minden. A társadalomban igény van arra is, hogy őszinte és tisztességes, erkölcsös és logikus intézkedések, valódi igazságszolgáltatás legyen. A kapitalizmus, az erkölcs és a demokrácia azonban, ebben az Unióban bárki legyen is kormányon, csupán egy vágyálom. Ma nem is ez a kérdés. A valódi kérdés a szabadság megőrzése, nemzeti létünk fennmaradása, a háborúból való kimaradásunk, az idegenek távoltartása és a belső gyűlölködés megszüntetése.
Másfél év van a választásokig. Ez a másfél év pedig, ha rosszul gazdálkodunk a lehetőségeinkkel, az utolsó nemzeti kormányzás másfél éve lesz. Mert az a gyűlölet, amely a keresztény, jobboldali, magyar társadalommal szemben tapasztalható az Unióban és az Uniót, ócska cselédként szolgáló, bűnözők vezette magyarországi ellenzékben, egy 1919-hez hasonló vérbosszút von majd maga után, amit senki nem tud és akar majd megakadályozni…
Mérlegre kell tehát tennie a magyarságnak, hogy kinek, mit hisz, és mit visel el, hiszen a mai kormányzásnál csak rosszabb jöhet. Azt is jó volna világosan látni, hogy a Fidesz, a hibáival együtt is olyan magyar társadalmi jólétet biztosított és biztosít, amelyről egy kommunista, liberális, Uniót kiszolgáló fizetett csőcselék uralma alatt álmodni sem lehet. A hátborzongató terveiket már elmondták… Lehet választani.
Ahhoz azonban, hogy Magyarország magyar ország maradhasson 2026 után is, a kormánynak, a kormánymédia irányításában, egyéb belpolitikai és etikai, valamint egyházpolitikai ügyekben is sürgősen lépnie kell! De ez már egy másik cikk…
Stoffán György