Nem tudom és nem is
értem, miért fontos a magyarországi ellenzéknek – amely voltaképpen a nemzet
teljes kipusztításán dolgozik –, hogy háborúba kergesse az országot, hogy
migránsok millióit engedje be és mindenben alávesse magát egy „ismeretlen”
világhatalom akaratának. Ahogy azt sem értem, hogy a kormány láthatóan olyan
uniós intézkedések ellen fellép, amely intézkedések a nemzeti érdeket súlyosan
sértik, ugyanakkor alapvető uniós követelményeknek eleget tesz akkor is, ha
azok sértik az egyén, az állampolgár szabadságát, és komoly változásokat
erőltetnek a társadalomra. Ezeket az intézkedéseket az ellenzék sem bírálja,
tehát, feltételezhető, hogy bármelyik párt kerülne hatalomra, ugyanúgy
bevezetné az egyén, a társadalom teljes ellenőrzését szolgáló törvényeket,
amelyek a Schwab úr által kitalált rabszolgatársadalomba viszik át a nemzeteket,
így a magyar nemzetet is. A káosz egyre szembetűnőbb és követhetetlenebb. Két
ló, egy fenék…
Kezdjük teljesen magunk mögött hagyni a normalitást, és egy új, abnormális világ alakul ki a szemünk előtt ellenzéki és – alig észrevehetően –, kormány-támogatással.
Eközben, a közösségi
oldalakon egyre több, a kormányt támadó, fizetett influenszer jelenik meg, akik
prolibbak a prolinál, logikátlan és felszínes információk alapján trágárkodnak,
buták és tele vannak gyűlölettel. Némelyikük tőrőlmetszett, kunbélás fenyegetéseket
is elereszt, ami nem lehet véletlen. Ezzel szemben a kormánymédia még mindig nem
ébredt fel és továbbra is a balos, liberális influenszerek bődületes
baromságaihoz hasonló, értelmetlen, proli-posztokban fejti ki sótlan
gondolatait néhány bennfentes rokon, barát véleményén keresztül. A Megafonnak,
mint a kormány ifjúsági szócsövének a működése, egyértelműen kontraproduktív,
még a Fideszes értelmiség szemében (is).
Azt hiszik ugyanis,
hogy azzal a szellemi mélységgel, amelyet gyakorolnak, befoghatják a tévelygő
balosokat a Fidesz hálójába, és megerősíthetik a biztos Fidesz-szavazókat. Ez pedig,
hatalmas tévedés és kontraproduktív elgondolás. Ugyanis, a csalódott és
elégedetlenné vált Fidesz szavazó soha nem fog a baloldalra szavazni, de szavazni sem fog… A társadalom, politikailag
erősen osztódik, ami a jelenlegi belpolitikai stabilitásnak szintén nem kedvez.
A magyar, keresztény értelmiséget, immár senki nem képviseli sem egyházi, sem
állami részről.
Politikusaink olyan
dolgokra is hivatkoznak – akárcsak az ellenzék –, amelyek alapvetően
hazugságokra épülnek, és ezeket a hazugságokat vágják nyilvánosan egymás
fejéhez itthon és Straßburgban egyaránt. Ez, szintén arra utal, hogy emberi és
nemzeti méltóság nélküli prolik szorultak javarészt a magyar Parlament falai
közé. Ez végzetes és szomorú.
Balog Zoltán is újra
előtérbe került, ám most okirat hamisítás miatt feljelentette egy kántor. Ez
csak példa arra, hogy egyházi szempontból is rezeg a hazai társadalmi stabilitás
léce. A „hálás egyházak” némelyik vezetőjének suttogó, alattomos kormányellenessége
kihat a lelkészekre, a papokra és ezáltal a hívekre is. Komoly
kormányellenesség tapasztalható az egyházak által alkalmazott civil munkatársak
körében, akik sok esetben belső információkkal látják el az ellenzéki vagy
jobboldalinak hazudott ellenzéki, kormányellenes sajtót. Miközben élvezik a
KDNP töretlen bizalmát és nem kevésbé a pénzét.
Semmi nincs tehát rendben, és ideje volna rendet tenni… mert a következő másfél évben nem csak a 2026-os választás eredménye dől el, hanem hosszú évtizedekre – vagy századokra –, Magyarország sorsa is. Ha pedig, az a magyarellenes, globalista, bűnöző söpredék nyeri a választásokat, akkor még panaszkodni sem lesz erkölcsi alapunk, jogunk, mert az azt jelenti, hogy nem tettünk meg mindent a belső megtisztulás, normalitás és az ország rendje érdekében.
1919. és 1948. szelleme kísért, és 2026-ban eldől, hogy az előttünk álló másfél év, kötelekkel díszített lámpavasakat vagy virágzó cseresznyefákat, zöld mezőt, csörgedező patakokat és békét generál-e? Mert az a buta, megfizethető, primitív influenszerekkel erősített ellenzék, amely már ma is vért kíván, nem gyakorolja majd a Szent Pál által, a Szeretet Himnuszában leírtakat. Ebben már most bizonyosak lehetnek az érintettek…
Meg kellene újítani tehát, a Polgári Köröket, át kellene szervezni a kormánymédiát, és el kellene végre engedni azoknak a politikus-bűnözőknek a kezét, akik az előbb vagy utóbb napvilágra kerülő, elkerülhetetlen botrányokkal rettenetesen sokat árthatnak a kormánykoalíciónak. Volna tehát munka bőven. És ne feledjük: „A tett halála az okoskodás”… MÉG MÁSFÉL ÉV!!!!
Stoffán György