Egészen bizonyos
vagyok abban, hogy a párizsi olimpia megnyitóján egy világraszóló szellemi,
lelki, hitbéli tűréshatárt mérő szondának lehettünk a tanúi, majd jött a
második szondázás, a boksz meccs. És a világkormány tagjai kényelmesen hátradőlhetnek,
mert eddigi munkájuk meghozta a gyümölcsét: az emberiség olyan mélyen van
erkölcsileg, hitbélileg és szellemileg, hogy már nem sokat kell dolgozni Schwab
úr elképzeléseinek megvalósításáig. Persze, van még tennivaló, hiszen le kell
számolni mindazokkal, akiknek nem tetszik ez a helyzet, akik ragaszkodnak
hitükhöz és hagyományaikhoz, nemzetükhöz, és azokhoz az erkölcsi keretekhez,
amelyeket úgy kétezer éve, egy Betlehemben született és Jeruzsálemben megölt
férfi terjesztett el a világon, néhány halász közreműködésével. Ő és követői már
kétezer esztendeje kerékkötői annak a tervnek, amely terv alapján megölték ezt
a férfit.
Térjünk vissza egy
kicsit a mai világ szondáira és azokra a reakciókra, amelyeket ez a kísérlet
világossá tett azok számára, akik azt a bizonyos tervet ma is meg akarják valósítani,
és akik e szondázást követően felteszik a lábukat az íróasztalra és teljes nyugalommal
kortyolgatják a kávéjukat. Nincs sok dolguk, de akadnak még elintéznivalók.
Túl sokan élnek a
világban, és ez pénzbe kerül, tehát csökkenteni kell a későbbi rabszolgák
számát. Össze kell ugrasztani a nemzeteket, és hagyni, hogy kiirtsák egymást.
Az ügyön dolgoznak, tehát ez sem lesz problémás ügy, és még pénzt is hoz.
Örömmel nézik ezek a nyugodtan kávézók, hogy többségében fiatal emberek ezrei
az ő parancsukra lövik, mészárolják le egymást, hogy népeket semmisítenek meg a
végrehajtó kormányok, hogy törvények írják elő, kit kell kötelezően szeretni és
kit tilos. Az is élvezetet nyújt nekik, hogy a Teremtés elveivel és logikájával
homlokegyenest ellenkező szellemiségüket szintén törvényekkel erőltethetik az
emberekre Európában, s ama bizonyos meggyilkolt férfi szellemiségét immár
nyilvánosan nevetség tárgyává tehetik úgy, hogy ők maguk hirdetik, hogy mi
történt Párizsban, az olimpia megnyitóján. Igaz, bizonyos porszemecskék azért
be-bekerülnek a gépezetbe. Olyanok például, mint a muszlimok magatartása. A világkormány
tagjainak aligha jutott eszébe, hogy lesz egy muszlim államférfi, aki felhívja egy
törpeállam elnökét, a világvallás vezetőjét, és számon kéri rajta az
elfelejtett tiltakozást. Nagyon nehezen ugyan, de a tiltakozás megszületett…
kissé visszafogottan, szemlesütve.
Maga az olimpia is
egy erkölcsi mérce, hiszen az aberrációknak engedett a világ, s egyetlen csapat
sem hagyta ott ezt az önmagát kivégző országot olimpiástul, mindenestül. Hangoskodni
hangoskodtak ugyan egy kicsit, de minden sportoló sajátos magyarázattal
elfogadta azt az erkölcsi mélységet, amelynek részben maga is áldozata lett.
Sőt! Mint mindent, az önmagát megalázó boxolónőt meg is jutalmazta az állam. Mert a pénz, mindenek felett áll... Nem az volt a cél és a parancs, hogy hagyják ott ezt az aberrált, olimpiának gúnyolt, francia kuplerájt,
hanem az, hogy ország-világ előtt megmutassák: a magyarok is elfogadják a jelenlegi
európai „kultúrát”. Magyarázat ezernyi van, köztük az is, hogy: ezek a szegény
sportolók éveken át készülnek arra, hogy kijussanak az olimpiára, hogy ők más
szemmel nézik a történéseket, nekik a győzelem a fontos stb.
Nos, ha belegondolok… évekig voltam munkanélküli, pedig mehettem volna a Népszabadsághoz, vagy valamelyik liberális laphoz, és akkor lett volna jó állásom… csak éppen nem akartam minden reggel, munkakezdés előtt lehányni magam. Vannak ugyanis olyan határok, amelyeket az ember nem lép át, mert bűnsegéd, bűnpártoló lesz belőle akkor is, ha megmagyarázza saját magának, amit tesz. Vannak elvek, amelyek nem megvásárolhatók, nem változtathatók, ha a fene fenét eszik, akkor sem!
Ám ez, ma már mindegy. Csak álom, nosztalgia, vénemberes emlék az a magyar, keresztény világ, amelyben harminc éve még egy kicsit hittünk, vagy inkább csak reméltünk. A világ földi "urai" azonban, kiváló munkát végeztek, így nem várható el az sem, hogy megértsék azt, amiről írok. Hamarosan olyanná válik a világ, és benne Magyarország is, amilyenné akkor, ott Jeruzsálemben, ama péntek délután háromkor vált. Ám, ez esetben a feltámadás több mint bizonytalan...
Stoffán György