Nagyuram!
Ma Téged ünnepel az ország népének egy része. A másik fele, nem ismervén ki voltál, s mit tettél… átkoz. Az ünneplők önfeledten élvezik a vélt szabadságot, a vélt szuverenitást, a megtévesztésül kapott jólétet. Templomaink harangjai Téged ünnepelve szólnak, de a legtöbb istenháza kong az ürességtől, mert immár tíz falura tíz templom jut, de tíz templomra, csak egy pap. Mert az ünneplő nép valójában nem Téged ünnepel, és nem azt a csodálatra méltó felajánlást, amelyben országunkat a Boldogságos Szent Szűznek adtad át utód híján, hanem a szabadnapot, a hosszú hétvégét, amelyet a Szent László által összehívott 1092. évi Szabolcsi Zsinaton kapott, a Te emlékedre. Ám, honnan is tudná, ez a hitehagyottá, kapzsivá és elégedetlenné lett nemzet, hogy mióta ünnepelték eleink István Urat, s hogy a kereszténység volt az, ami megtartotta a hazát és a nemzetet? Mert ezer év után elegendő volt csaknem nyolcvan év arra, hogy az idegen és álnok ellenség kimossa e nemzet emlékezetéből Nagyságod tetteinek emlékét és a keresztény magyarság történelmét, hogy elvegye hagyományait, és egymás ellen szítson gyűlölködést, a Mária – ma az utolsó méterig megszáll – országának országrészein élő magyariak között. Egyes országrészeket idegen hatalmak bitorolnak, s amit ma Magyarországnak nevezünk, ott megszűnt az erkölcs, a hazaszeretet, a hit, a haza iránti hűség. Csak nevében magyar! A szellemi és a lelki megszállás végigsöpört Európán, s Te Uram, ma inkább visszafordítanád népedet Keletre, mert a Nyugat a Sátán csatlósa lett, s követői a magyariak hazájában is egyre rombolják értékeinket, a Tőled és László királytól öröklött hazát, Isten-hitet. Ki-ki a maga vélt vagy valós érdekeiért képes a másikat akár semmivé tenni. A pénzimádat és a hatalom iránti vágy árasztotta el a magyar lelkeket, a kapzsiság és az önzés a hazát sem kíméli, mert minden hivatalban ott ülnek a nyugat lelketlen, áruló szolgái. A Te nemeseid családjai évszázadok alatt sem gyűjtöttek annyit vagyon, mint a mai jobbágyutódok, akik a Te nemességed leszármazottait elüldözték, megölték, kirabolták, de ma a Te nemeseid kastélyait adják-veszik, mint a vásári kofák… pedig soha nem volt az övék!
Nagyuram!
Hit nélkül nincs reményünk a megmaradásra, a Boldogasszony szeretete és támogatása nélkül ez a nép kivész. Te Nagyuram azt mondtad mielőtt átléptél Isten országába, hogy: „A magyar nép az én népem, és az én népem nem vész el a történelem viharaiban!” Most erre az ígéretedre hivatkozom István Úr! Mert veszni indult az örökséged. Ifjúságunk hófehér virágát megmocskolta ellenségeink tudománya, az elektronika, az internet. Valós történelmet nem tanítanak, a magyarság semmit sem jelent nekik, s csak elenyésző számban járnak hitoktatásra, de ma már az sem az és olyan, amilyennek lennie kellene. Ifjúság nélkül pedig, nincs jövő. Ma olyan világ van itt Uram, amilyen a Te idődben ismeretlen volt. Idegenek rabszolgái lettünk, s egy európai közösség tagjakén úgy kötöttek meg minket hazugságok árán, mint egy kutyát. Ugatnunk szabad, de a lánc rövid. S ha nem dobnak elénk valami koncot, akkor éhen is veszünk…
Nagy Jó Uram!
Ünnepel az ország, Isten nélkül, kereszténység nélkül, s csak ámítás az ide-oda kitett vagy vetített hatalmas kereszt… a Neked szentelt ünnepi misén pedig, egy a Mária országát 104 éve megszállva tartó és nemzetünket szülőföldjén kínzó idegen hatalom érseke prédikál szeretetről, együvé tartozásról, megbékélésről, s talán arról, hogy milyen nagyra becsül Téged Nagyuram… Bajban vagyunk István Úr! Nagyon nagy bajban! Olyanban, amit a hazugságok és az általánossá erőltetett vakság és butaság nem ér fel, nem lát, nem érzékel. S ha ez így marad, a mai lebutított, vak társadalom halálnak halálával pusztul ki. Mert a kereszténység nélkül, ebben a vad és kietlen Európában a magyar nemzet Isten nélkül megsemmisülésre ítéltetett.
Halld meg hát könyörgő szavunkat István Úr: „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, Te előtted sírván!”
Kérlek István Úr, vezesd vissza nemzetedet a Szent László-i kereszténységbe, vezess vissza minket – Mária országát – Nagyasszonyunk segítségével Krisztushoz, a mi erőnkhöz és tartsd távol tőlünk a gonoszságot, a hazugságot, a hazaárulást, az állam által támogatott újpogányságot, a világvallás sátáni próbálkozásait és azokat a papokat, akik magyar keresztény hitünket felcserélik a modern istentelenségre.
Szent István király! Könyörögj érettünk!
Stoffán György