A magyar nemzeti média – mint Tallós Emil barátom halálakor –, ismét mulasztott. Nem, nem feledékenységből, hanem megfontolt, következetes bunkóságból, hiszen ma azok vezetik és irányítják a nemzeti médiát, akiknek meg kellene emlékezni arról, hogy elköltöztél ebből a világból, de akikkel Te nem nagyon álltál szóba a rendszerváltás idején. Ezek a mai nemzeti újságírók akkoriban még ifjú kommunisták, liberálisok voltak… nagyon is liberálisok...
Neked
az érték volt a meghatározó, bárki bárhova állított ebben a szakmában. Nem szeretted a nagyhangú, rendszerváltónak
titulált liberális politikai niemandokat, akik már akkor is remekül helyezkedtek.
Kommunista
üldöztetésed, perekkel fűszerezve, 1988-89-ben nagyjából megszűnt, s megalapíthattad
a sokunk számára fontos megjelenési lehetőséget, a nemzeti gondolatokat és a normalitást
közreadó KAPU című folyóiratot. Sokan nem bocsájtják meg Neked a mára jobboldalivá váltak közül ezt a nagyszerű lapot... A szerkesztőségi beszélgetésekben hatalmas
viták, jó hangulat és a jövő elemzése volt a lényeg… A rendszerváltás sűrűjében,
mindig megtaláltad azt a mezsgyét, amelyen a józanész haladhatott, s reméltük,
hogy a nemzeti média, a pártatlanság eszméje, a magyar lélek, a hit szóhoz juthat
és talán irányítani is tud… társadalmat, szakmát, jövőt. Nem így lett!
A
liberálisokból nemzetiekké avanzsált jobboldali megmondók nem szerették a messze
Erdélyből származó józanságot, tiszta magyarságot, megkérdőjelezhetetlen őszinteséget.
2019-től
már nem volt papíralapú lap, de még maradt a netes hozzáférés, amely 2020-tól –
Téged ismerve –, nem véletlenül maradt üres. A megszűnt honlap is jelezte, hogy nem látod értelmét a további közdelemnek,
a társadalomért, a magyarságért, az egyházért vívott harcot, mert az általánosan
elfogadott és törvényekkel védett hazugságban, a kiszolgáltatottságban, nemzeti
önállóságunk teljes felszámoltatottságában fölöslegesen kapálódzik a józanész,
az őszinte, megfontolt szó, a nemzet érdekeire figyelmeztető gondolat…
Nemrégiben ismét előszedték ifjú, egyetemista korodat, majd a KAPU alapításával is igyekeztek lejáratni a jobboldalon, hiszen öregként, visszavonultként is amolyan szellemi totemoszlop voltál. Ma a régi kommunisták a nemzetiek, s így új köntösben igyekeznek a régi értékteremtőket és az értékmentőket hitelteleníteni. Az igazi történeteket viszont csak azok ismerik, akiknek elmondtad, akik ott voltak és nem csak a mívesen összeállított, rágalmakat tartalmazó titkosszolgálati dokumentumok között kutakodnak. Mert bizony el kell hitetni a régiek lejáratásával, hogy akik ma jobboldaliak, azok régen is azok voltak. Ők nem írtak az Antall kormány ellen, nem gyalázták és gyilkosozták Horthyt, amikor a KAPU már az igazat írta arról a korról, s nem nevezték azt a környéket káder-dűlőnek, ahol ma ők laknak. Ilyen lett a világ Zoli...
És
most befejezted. Átvitetted magad a másik partra, mert ez a part már fájdalmas
teherré, ezernyi csalódás színterévé vált. Nyolcvannégy év küzdelmet, csalódást, olykor
megaláztatást, rágalmakat nem volt könnyű, nem lehetett könnyű megélni. Pontot tettél
az utolsó mondat végére is. Azonban, hagytál magad után rengeteg tanulnivalót annak,
aki veszi a fáradtságot és elkezd KAPU-t olvasni, Brádyt olvasni. A mai fiataloknak
kötelezővé tenném, mint irodalmi műfajt, mint szellemi felsőbb iskolát. Na, de ez már mindegy… bizonyára lesz, aki rátalál egy-egy írásodra, a lap egy-egy számára és
okul belőle, és ha nem, az az ő dolga...
A
magam részéről nem búcsúzkodom, mert hitem szerint találkozunk majd valamikor,
de köszönöm, hogy Veled dolgozhattam, és írásaim megjelenhettek a KAPU hasábjain akkor is, amikor - a máig tapasztalható, a fent írt jellemtelenek "művészi" köpönyegforgatásainak okán -, másutt,
erre nem volt lehetőség.
És engedd meg, hogy az egykori olvasók nevében is köszönetet mondjak Érted – a Teremtőnek… Mert jó volt, hogy a szellemi és lelki, hitbéli és nemzeti szükség idején volt egy gondolkodó, értéket védő barátunk, egy Brády Zoltánunk…
Stoffán
György