Az
európai társadalom egy része mind mélyebbre süllyed, míg a többség háborog,
változást akar. Hiszen, ami Európában zajlik, az minden józan, normális ember
számára elfogadhatatlan. „A nép szava Isten szava” – mondjuk, de a nép szava
nem jut el Európa vezetőihez, nem jut el a kormányokhoz, mert a népirtásért, az
aberráció kötelezővé tételéért, a családok tönkretételéért és a gyermekek
megrontásáért, valamint a háborús hisztériáért kapott pénz, vakká és süketté,
diktátorokká teszi a „demokratikusan” megválasztott vezetőket. Nincsenek már
erkölcsi kötelmek, nincs hit, nincs jog és nincs törvény sem, amely
megfékezhetné ezt az őrületet, amely, minden országba eljut, mert minden
országban vannak e rémes és embertelen, erkölcs nélküli demagógiának követői.
Magyarországon is! És, mint amikor a víz utat tör magának a gáton, úgy
növekszik az európai aberráció hatása azokban az országokban, amelyek, mint
Magyarország is, bizonyos uniós diktátumoktól elzárkózik, és megpróbálja a legveszélyesebb
ártalmakat megállítani.
Ez is egyre nehezebb, mert amíg beszélünk a normalitásról és a szuverenitásról, addig olyan szerződéseket írunk alá, amelyek köteleznek minket is arra, hogy saját védőgátjainkon mi magunk üssünk lyukat… Ezernyi olyan rendelet, törvény szabályozza a magyarság életét is, amelyek nem magyar törvények(!), hanem az uniós törvényeknek alávetett hazai, uniós alárendeltségünkből adódó kényszertörvények. Így, az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás terén, és számos más területen, nem lehet a magyar helyzeten változtatni, mert részesei, kiszolgálói vagyunk a nagy közösnek, s így válunk bűnössé, bűnpártolóvá, bűnrészessé, a legjobb szándék mellett is. Mert ami most folyik az Unióban, az akkor sem vállalható és nem követendő, ha sikerül egy úgynevezett jobboldali frakciót összehozni. Ebben az unióban ugyanis, már a részvétel is bűn. Igaz persze, hogy a politika sokkal cizelláltabb, számos kötöttséggel jár és a világhatalom ellen, kis országként lehetetlen fellépni, lehetetlen ellenkezni, de mégis vannak olyan lehetőségek, amelyeket, ha akarnánk, ki tudnánk használni úgy, hogy más szövetségi rendszerbe, gazdasági csoportba lépnénk át. Erre azonban, sajnos nincs akarat. A kisebb-nagyobb viták és szócsaták, pénzügyi megszorítások alapján és azok ellenére, elköteleződött a mindenkori magyar kormány a világhatalomhoz, amelynek működése és utasításai, minden ellenkezésünkkel szemben, a nemzet megsemmisüléséhez vezetnek. Közben a belpolitikai viharok a maradék keresztényi erkölcsiséget és hitet is kiirtották, kiirtják a nemzetből.
A
verbális, politikai kereszténységgel helyettesített magyar kereszténység, egy
töltő nélküli, lemerült okos-telefon értékének felel meg. A társadalom
polarizálódott, és csak pártok, politikai eszmék mentén tud gondolkodni,
illetve gondolkodás nélkül követi a párvezéreket. Semmilyen lelki és szellemi
önállóságot nem tanúsít. Családok mennek tönkre a politikai egyet nem értés
okán, és mindenki avatott szakembernek, politikai elemzőnek tartja magát. A helyzet
azért drámai, mert egy olyan diktatórikus világ közelít Magyarország felé is,
amelynek nincs ellenszere az emberi gondolkodás szerint. A magyarság, az elmúlt
nyolcvan évben elvesztette avatott és elkötelezett vezetőit, hitét, keresztény
erkölcsiségét, amelyek nélkül nincs jövő. A magyar nemzetet nem az ősvallások
hirdetői, nem a szkítaságra hivatkozók, nem az önjelölt őstörténészek tartották
meg, hanem keresztény hite, annak ősi erkölcsi, gyakorlati szabályai, amelyek kifejezetten
krisztusi igazságok és parancsok.
A (rabló)kapitalizmus, amelyben a magyarság ma élni kénytelen, mindenben ellenkezik a kereszténységgel, az emberiességgel, a nemzeti hagyományokkal és a néplélekkel, mert hazugságra épül!
Van-e még időnk a felismerésre?
Nagy kérdés, hogy a végzetes és pusztító baj bekövetkezte előtt, a magyar társadalom felismeri-e az egyetlen kivezető utat, hajlandó-e hagyományait újra élni és hitét, keresztény elkötelezettségét meggyőződésből, szívből gyakorolni? Vannak-e olyan vezetői, akik utat mutatnak, akik merik vállalni lelkészi, papi hivatásukat még akkor is, ha annak gyakorlása bizonyos egyházi vezetők által kifogásolt, és van-e olyan irány, amely levetve minden földi ostobaságot, végre csak magát Krisztus Igéjét és az Ő tanítását hirdeti? (Példaképeink vannak, tehát van/volna kikre támaszkodni az igazság magyarországi hirdetésében.)
Amikor az állam keresztényként aposztrofálja magát, de egy szektát történelmi vallások közé emel, akkor annak az államnak – e tekintetben – nincs többé hitele!
Sötét
felhők közelítenek ma Magyarország és a magyar nemzet egén, de a beletörődés és
a mélyen megvetendő társadalmi és egyéb gyávaság, parancsvégrehajtás miatt nem
hallatszik a hangos magyar tiltakozás, nincsenek szónokaink, akik beszélni mernek
a valós veszélyekről, akik elmondanák, hogy mit kellene tenni, hogy elkerüljük
a végzetet, a nemzet pusztulását. Mert konkrétan a nemzet pusztulásának a
veszélye leselkedik a magyarságra (is), ha nem fordul Istenhez, ha elfeledi
Szent István felajánlását, s nem kér segítséget a Magyarok Nagyasszonyától, ha
papjaink és lelkészeink templomban és templomon kívül nem hívják fel a
társadalom figyelmét azokra a létfontosságú igazságokra, lelki és gyakorlati
tennivalókra, amelyek nélkül semmiképpen sem maradhatunk meg!
Aki Krisztust követi, az nem süllyed le a baloldal és a kapitalista politikai szemlélet mélységeibe, mert a Biblia által maga Krisztus tanít és indokol. Ez pedig, több mint bármilyen egyetemi végzettség… Magyarán: a politika, gondolkodni képtelen prolit, eszement, gyűlölködő hülyét csinál a társadalomból, míg Jézus, ezzel szemben, felbecsülhetetlen értéket ad az ember kezébe.
A keresztény életmód, az erkölcs és a hit nem komplikált, nem meseszerű, de megkönnyíti mindnyájunk életét, hiszen szeretetre épül és elveti azokat a tulajdonságokat, amelyek miatt, lelkileg és szellemileg láthatóan szétrohad a társadalom. A harácsolás, a kapzsiság, az irigység, a gyűlölködés, a bosszúvágy, a feljelentgetősdi, mind-mind a kapitalizmus és a proli mentalitás tőrőlmetszett sajátja. A kereszténységé viszont, az egymás segítése, megbecsülése, a szeretetet, az Isten felé fordulás, az alázat, az erények (bölcsesség, igazságosság, bátorság, mértékletesség) gyakorlása. Csak azok valós értékek, amelyek halálunk után is, jó emlékként megmaradnak utánunk. A harácsolás gyümölcseit nem rakják az ember mellé a koporsóba… viszont, van, aki pezsgőt bont, ha bekövetkezik a harácsoló, erkölcstelen, munkásait ki nem fizető, másokat meglopó, mértéktelenül meggazdagodott újgazdagoknál az elkerülhetetlen… Arról nem is beszélve, hogy a földi élet után jön az isteni elszámoltatás, amelyet ugyan mindenki tagad, de mindenkiben ott van a jogos félsz.
Ma pedig? Aki nem látja az élőlényként, isteni teremtményként működő természet (a Föld) haragját… a földrengéseket, a viharokat, a hegyek megindulását… az vak és süket, mert mindezt nem jelként, hanem a részben hazug és üzletet jelentő „klímaváltozás” drámai eredményeként fogja fel. Pedig, látható és világos minden természeti katasztrófában az ember által elutasított Isten hiánya. Az csak városi legenda, hogy Isten nem büntet… De, büntet! Saját bűneinkkel. Csak az időt nem tudjuk, és az isteni logikát nem ismerhetjük.
Jó lenne tehát, egyházi és civil összefogással – először is felfogni, majd – harsogni az egyetlen túlélési lehetőséget, harsogni azt, hogy a mindennapokban mi nem jó, mi bűn, s miként tudunk túlélni Isten segítségével, de politikamentesen. Jó lenne, ha a társadalom nagyobbik része és a magukat kereszténynek mondó politikusok eljutnának legalább odáig, hogy őszinte szívvel – felismerve ennek a szükségességét és elkerülhetetlenségét, hiányát, nem politikai, pénzszerzési lehetőségéként, csak hányaveti verbalitásban – keresnék az Istent! Mert, mint Márton Áron püspök Illyés Gyulának megüzente: „Ha keresed, akkor már megtaláltad”…
Ezredszer is ismétlem Jakab Antal püspököt: „A kereszténység és a magyarság egy. Ha elválasztjuk a kettőt, az olyan, mint amikor a lélek elhagyja a testet: az a halál!” Valóban halál vár a magyar nemzetre, ha nem tér vissza ősei hitéhez, erkölcséhez, és folytatja az egymás elleni politikai gyűlölködést… A politika a hazugság és gyűlölet tudománya, a kereszténység a szereteté… a választás rajtunk múlik. Akarunk-e túlélni vagy nem…
Stoffán
György