A
még gondolkodni tudó, az eseményeket kissé kívülről szemlélő ember a mai kor
zavaros, káoszba hajló valóságát kétségbeesve szemléli, és ez a kétségbeesés
nem alaptalan. Kiutat – a világuralmat és annak jellemző eseményeit,
történéseit és törvényeit tekintve –, lehetetlen találni. Vannak önámító, önvigasztaló, ilyen-olyan
magyarázatokkal felvértezett politikusok, pártok, civilek, azonban igazi
megoldást senki nem tud, mert a világ rohan, cunamihoz hasonló sebességgel a
saját végzete felé. A liberális, kommunista, megvásárolható, jellem és gerinc nélküli
európai politikusok – köztük a magyarországiak is –, csak és kifejezetten a
saját érdekeiket látják, és csak egy szűk politikai kör tekinti megoldandó
problémának mindazt, amit magunk körül látunk, amiben élünk. Ez a szűk kör
pedig, nem ütőképes, a nemzetközi politikában jelentéktelen. Éppen ezért
szükséges egy másik unió, amely magában foglalja a Kárpát-medencét, annak
minden magyar, keresztény lakójával egyetemben.
A politika rombol, a pártoskodás gyűlöletet szít. Ezt láttuk a választási kampányban. És, ez természetes is, hiszen erre találták ki az 1800-as évek második felében, Genfben. A műveletlen társadalmi réteg minden olyan politikai lehetőségben jövőt igyekszik látni, amely a vallás, a haza, a nemzet elleni felbuzdulásában támogatja. Valakire irigynek kell lenni, valakiket utálni kell, mert többjük van, mint neki, az egyházakat gyűlölettel kell emlegetni, és a nemzeti, a haza iránti elkötelezettségről fogalmuk sincsen. Ez maga a bal-liberális politikai oldal, amelyet ráadásul megfertőzött a nyugati nihilizmus, a gender-őrület, az LMBTQ és a háborúpártiság is. Hazug, jellemtelen vezérek irányítják a politikát, és ez, az európai uniós jellemtelenség úgy terjed, mint a pestis.
A
magyarság, a magyar nemzet mégis kedvező helyzetben van, ha van, aki felismeri
mi is az, ami miatt a helyzet, számunkra kedvező. A tömegek, az emberek, a
társadalom nagyobbik része, ha Istenről, a templomról, az egyházakról, a papokról
van szó, akkor valami, tőle nagyon távol álló dolgot képzel el. Ugyanakkor
minden emberben ott lappang a hiányérzet valami iránt, amit megfogalmazni sem
tud, csak érez. Ez a hiányérzet a keresztény hit kiüresedett lelki szelencéje,
amely emberré, magyarrá tette eleinket. Ha vissza akarunk térni, ha reményre
van szükségünk, ha keressük Istent, és meglátjuk a természetben, a növényekben,
a napfelkeltében és abban a csodálatos rendszerben, amelyben minden óramű
pontossággal működik, akkor nem kell politikával, ostoba, mindennapos párt-ügyekkel,
civilszervezeti és alapítványi pénzhajhászokkal foglalkoznunk. Ha felismerjük Istent,
megtaláltuk a kiutat. Ha elvonatkoztatunk a hétköznapokban a hírekben hallható,
látható és az emberi butaság és Isten nélküliség termékeként megjelenő dolgoktól,
akkor egy másik dimenzióba kerülünk. Istennel tudunk beszélgetni. Mert nem csak
a templomban, a kápolna csendjében, a vasárnapi istentiszteleten vagy
szentmisén lehet kapcsolatba kerülni – hitigényünk szerint – Istennel, Jézus
Krisztussal, hanem a körúton, a természetben, a presszóban vagy a kocsmában is.
Valahol el kellene kezdeni a visszatérést, s ez azért nem megy könnyen, mert
mindenki sokkal komplikáltabbnak véli a Teremtő Istennel való kapcsolatot. Pedig
elég csak egy szóval kérni… mi több, Márton Áron szerint, „aki keresi, az már meg
is találta”. Micsoda bölcsesség van ebben a megállapításban.
Van tehát kiút! Hirdessük meg a Kárpát-medencében a Keresztény Magyarok Nemzeti Unióját! Nem kell bejegyeztetni, nem kell elnököt választani, mert az elnök maga az Úr. Nincs elnökség, nincs finanszírozási probléma. Az egész Kárpát-medencét nevezzük ki tanácsteremnek, mindenki maga fogadja meg, hogy részt vállal ebben az unióban azzal, ha naponta, vagy amikor eszébe jut, fohászkodik a hazáért, a nemzetért. Részt vesz azzal, ha misén vagy istentiszteleten megjelenik, részt vesz, ha kirándul és megcsodálja Isten teremtményeit a természetben. Ebben a „Keresztény Magyarok Nemzeti Uniójában” nincs nyilvántartás, mert aki hisz, az önként és saját magának esküt téve, taggá válik. Még nagyon sok családban ott van a jelképünk, a kereszt, amely számunkra, magyarok számára nagyon sokat jelent. Nem kell tehát kitűzőt tervezni, megvásárolni. Minden csak a lélekről, a Krisztushoz való visszatérésről kell, hogy szóljon. Arról kell, hogy szóljon, Akiben sokan nem hisznek, de amikor baj van, amikor a végső búcsúzás előtt vannak, kérik. Mert arról van szó csupán, hogy egy nemzet, saját hite szerint fohásszal, imával, templomban vagy a természetben, de kérje az Egek Urát, a Magyarok Istenét, hogy; mentse meg ezt a nemzetet, mentse meg a népet, és fogadja el a bűnbánatot, amellyel tartozunk, a milliónyi meggyilkolt magzat miatt, a hitehagyás, az évszázados, önámító hazudozás miatt, és sok egyéb bűnünkért…
Nekünk
az a dolgunk, hogy ezt az egyszerű, be nem jelentett lelki szervezetet, ezt a
magyar Uniót felépítsük: „Ha hiszel Istenben, mondj el egy fohászt.
Ha nem, akkor is, és bizonyosan meglátod Istent! Csak akard is!” Ennyi az egész. Ilyen egyszerű politika,
pártok és hazug politikusok nélkül államot alapítani újra. Mert ha egy nemzet
együtt imádkozik, ha egy nemzet keresi Istent, akkor annak a nemzetnek akkora
ereje lesz, amivel legyőzheti legádázabb ellenségeit is. Nem kell utazni, ha
egymásra akarunk találni, hiszen Kassán imádkozol és a brassói barátodra
gondolsz imáidban, fohászodban, akkor már együtt is vagytok lélekben… és ez
hatalmas erő! Nincs hatalom, amely megállíthatná, de van hatalom, amely minket
támogat. Csak hinni kell és akarni kell… hogy amit elkezdünk néhányan,
magunkban, önnön elhatározásunkból, de minden Kárpát-hazában élő magyarért, az
kiszélesedik és elér minden keresztény magyar testvérünkhöz. És itt nincsenek
határok, nincsenek, kilométerek, mert a magyar néplélek tisztasága, az isteni
erő, újra összehozza a nemzetet. Semmi mást nem kell tennünk ezért, mint egy
fohászt küldeni szívből a Krisztusi magaslatokba.
Amikor
a kisgyermek feláll és a szekrénynek támaszkodva próbál lépkedni, tudjuk, hogy
hamarosan elindul, még ha olykor-olykor elesik is.
Magyar, keresztény papjainknak, lelkészeinknek is javaslom meghirdetni a Keresztény
Magyarok Nemzeti Unióját… mert ez nem politika, tehát senki nem szólhat érte. Hirdessük
meg együtt, a Teremtő Istentől kapott gondolattal a magyar néplélek kárpát-medencei unióját, amely elárasztja hittel
és szeretettel a nemzetet, példát adva és mutatva Krisztusban, Európának és a világnak…
Dominus vobiscum!
Stoffán
György