Tévelyegnek a pusztában, Isten nélkül. Mert azt gondolják, hogy felülemelkedhettek az „ósdi parancsokon”, az Igén, a Megváltás kegyelmén, az Isten alkotta világ logikáján. Már nem kell a tisztesség, az erkölcs, a hit, az imádság, nincs szükségünk az alázatra, az Isten-imádásra, az erényekre. Az ember magát képzeli teremtettnek és a teremtőnek egy személyben, mert van okos telefonja, kiléphet az űrbe, és lehallgathat ezer mérföldekre lévőket… A mannát elutasító ember istenné kreálta magát, önmaga számára, és nem kell neki a Teremtő segítsége, mert szerinte nincs is Teremtő, csak ő van: a teremtmény. A tudós, aki isteni, aki mindenre képes és mindent megold a teremtő nélkül - pénzért. Az ember teremtő-képzelgésének lényege és alapja a pénz, a haszon, a kapzsiság, a hatalomvágy, az embertelenség, a kapitalizmus…
Olyan lett az USA-nak alárendelt és azt utolsó cselédként kiszolgáló, lélektelen Európa, mint a pusztában kóborló zsidók, akiket Isten mannával táplált, de a mannát megunták, visszautasították és megtagadták Istent.
„és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! 2Móz 16,3; 17,3
Amikor pedig a mérges kígyók megjelentek és halomra ölték a zsidókat, azok Mózeshez mentek és könyörögtek, hogy járjon közbe értük Istennél… és Isten újra megszánta a népet.
„Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek:
Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a
kígyó, életben marad, ha arra föltekint.” Jn 3,14-15
„Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.” 2Kir 18,4
Ma még csak a visszautasításánál, az Isten-tagadásnál tartunk, de kígyók már itt vannak, és megmarják Európát, megmarják a nemzeteket, mert a kígyók, háború képében ölnek hamarosan, mert megtagadtuk a mannát, a vizet, az isteni ajándékokat! Isten azonban nem büntet ezért, hanem hagyja, hogy magunk döntsünk: kell-e a teremtő ajándéka, védelme, segítsége vagy megelégszünk a saját vélt nagyságunkkal, elsőbbségünkkel Istennel szemben? Ha nem kell az ostoba teremtménynek a Teremtő védelme, akkor a Teremtő nem ellenkezik, hanem tudomásul veszi az ember döntését. Félreáll, nem tolakszik, nem akar erőszakosan segíteni, védeni, óvni. Magára hagyja a teremtményt mindaddig, amíg az be nem látja a hibáját, s nem folyamodik újra az Ő támogatásáért, amíg nem szomjazza újra a szeretetét, és rá nem jön arra, hogy Isten nélkül nincs élet, nincs létezés, kiüresedik minden abban a vélt szabadságban, amelyben eltávolodott Tőle a teremtmény.
Ma
még mindig nem kéri Európa a krisztusi közbenjárást, mert nem marta meg a kígyó.
Csak messziről hallja a halálsikolyt…
Magát Krisztust is tagadják, ahogy a lelkiismeret létét is, a képzelt szabadság érdekében. Nem éreznek lelkiismeret furdalást azért, mert hátat fordítottak őseiknek, őseik erkölcsi normáit pedig a szemétbe dobták. Teszik ezt újra és újra azoknak a vezetésével, akik megtagadták a pusztában a mannát és elutasították Istent, majd siránkoztak a sorson, amelyet Isten nélküliségükkel teremtettek maguknak.
Ma már közösen tagadja a világ a Teremtőt, az erkölcsöt, és közösen utasítja el a „mannát”, azaz a hitet, az egyetlen kapaszkodót. És nem akar feltekinteni a megmentőre, akit, mint Mózes a rézkígyót, úgy szegeztek föl a keresztfára. Jézust nem akarja meglátni Európa! Nem akar feltekinteni Rá, mert még mindig azt hiszi, hogy az az erkölcstelenség, az a szabadosság, embertelenség, amelyet magának teremtett, magának képzelt el külső befolyásra, néhány jól lefizetett, aljas áruló politikus által, az több a rézkígyónál, azaz, több Jézusnál, aki helyettünk feszíttetett meg. S akit újra és újra megfeszítene ma is a kereszténységét megtagadó, törvényekkel tiltó Európa, s talán, ma már a Vatikánban is megostoroznák.
Unták a mannát, félik a mérges kígyókat, de még mindig megvetik a Megváltót, elutasítják a Teremtőt, azt hiszik, hogy szabadok, noha a saját maguk által kovácsolt bilincsekben, a hitnélküliség kurtavasában élnek, s aligha lesz erejük feltekinteni a kereszten függő Krisztusra. Mert olyan hihetetlen erkölcsi és szellemi romlást fogadtak el normálisnak, amelyből az ébredés csak egy iszonyatos erővel ránk zúduló tragédiától, a mérges kígyók halálos inváziójától, a háborútól képzelhető el. És ez a tragédia nagyon közel van.
Aki még tud és képes is normálisan gondolkodni ebben az égi mannát újra megvető, rothadt világban, az tekintsen föl a keresztre, tekintsen föl Jézusra, és könyörögjön az Ő közbenjárásáért. Önmagunkért és a világért kérjük a Teremtő Istent: világosítsa meg az emberiség értelmét, hogy ne lehessen többé háború, hogy gyermekeink és unokáink ne váljanak néhány, mannát és Istent tagadó féreg érdekében áldozatokká, s a világ megtarthassa a Teremtés szépségét, csodáit, isteni voltát… hogy ne váljunk értelmetlen, égő áldozattá az ostobaság, a kapzsiság, a hatalomvágy és az istentelenség oltárán.
Stoffán
György