Minden évben szomorúság tölt el a holokauszt emléknapján. Számomra ugyanis, ez a nap az emberi aljasság, a nemzetek szenvedésének a napját jelenti, a mai napig tartó szörnyűségekkel együtt. Nem tudom különválasztani egy-egy nép szenvedését, mert a szenvedés, a megaláztatás nem nemzet és vallásfüggő, hanem emberfüggő, a teremtett lélek szenvedése, amelyet az emberi aljasság és a határtalan gyűlölet, a pénz imádata generál. Azt, hogy mikor és miért gyűlölnek az emberek, hogy kiket és hogyan taszítanak szenvedésbe, azt mindig a kor sátáni ideológiái határozzák meg.
Ha egy-egy nemzet szenvedésére gondolunk ezen a napon, akkor az, a holokauszt, a szenvedés, az emberi aljasság relativizálása, hiszen nemzetek és vallási csoportok, egyházak fájdalmát és pusztítását vesszük semmibe. A holokauszt emléknapja tehát, az egész emberiség, történelmen átívelő szenvedéseinek emléknapjára gyújtott gyertyaként világít, s ezen a napon nem csak emlékezni fontos, hanem önvizsgálatot is tartanunk kell. Mert az emberi gyűlölség, a harag, az indulat, a hatalomvágy, és a kapzsiság, minden esetben az egyén sérelmeiben, az egyén világlátásában gyökeredzik. Ebből fakad azután a társadalmat elárasztó pro és kontra ellenségeskedés, ami később a világégésekhez vezet, hiszen az egyén az, aki felsorakozik egy-egy gyilkos eszmeiség mögé, s az egyének sokaságából lesz párt, hadsereg, háborúság.
Ha minden ember magába nézne ezen a napon, s meg is látná a rosszat, amelyet ki kell metszenie a lelkéből, a világ megváltozna. Ha az emberiség belátná, hogy sem vallási alapon, sem erkölcsileg nem magyarázható a gyűlölet és a szenvedés, akkor talán kevesebb háborúskodás volna. Ez azonban, rend és vasszigorral betartatott törvények nélkül nem megy. Az pedig, e hazug világban nincs. A hit, a krisztusi tanítás, az isteni parancsok elhagyása minden esetben háborúhoz, gyilkosságsorozatokhoz, törvénytelenségekhez és pusztuláshoz vezet. Ma is ezen az úton jár az emberiség, mert a Sátán szolgái szabadon garázdálkodhatnak ma már az emberi gondolkodásban, és már nem csupán a test megsemmisítésén, a keresztény nemzetek elpusztításán, hanem az egyén lelkének megölésén dolgoznak. A felszínes jólét, a hit nélküliség, a nap, mint nap megtapasztalható és látható háborúk, gyilkosságok látványa elsorvasztja a lelket, az érzelmeket, és hovatovább természetes lesz a sátáni szellemiség, amely nagy léptekben közelít egy újabb világégéshez, folytatva a történelem holokausztját, amelyben népek és nemzetek tűnnek el, de a gonoszság – Isten nélkül –, az embernek adott szabad akarat által megmarad.
A holokauszt emléknapja tehát, számomra ezt jelenti. Mint magyar, keresztény ember számára pedig, a Trianon után történteket… a tehenet fejő várandós anya lelövését, a magyarul beszélő család kiirtását, a felgyújtott falvakat, az anyanyelv tiltását, a magyar emberek idegen háborúba hurcolását, az otthonában, ebédjétől és családja köréből elhurcolt öreg zsidó zöldséges halálát, a rabbi táborba kényszerítését, a katolikus papok és szerzetesek százainak lemészárlását, az ártatlan, megemlékező magyar emberek közé eresztett lovasrohamot… és minden szenvedést, amely csak azért éri az egyént, a nemzetet, mert egy nemzet, egy vallási közösség tagja.
Számomra az is mindegy, melyik évben és kik által, mely gyilkos és kapzsi sátánisták parancsára történik a holokauszt, amely ma is folyik, ma is öl és világégéssel fenyeget. Mert szenved az az egyén is, akinek a hozzátartozóját Ukrajnában, Izraelben vagy a Gázai övezetben kínozták, gyilkolták meg…
Ez a nap, annak a napja kellene, hogy legyen, amely napon nem a bosszúra esküszik a megalázott és megkínzott egyén, nemzet, vallási közösség, hanem azért fordul a Teremtőhöz, Adonájhoz, a Mindenség Urához, hogy fordítsa maga felé az emberiség aljas és a sátáni filozófiát gyakorlatba ültető, gyilkos világvezetőket… Azért is imádkoznunk kell a holokauszt emléknapján, hogy a korábbi áldozatoknak adjon a Fennvaló örök nyugodalmat. Nekünk pedig, adjon segítséget ahhoz, hogy mindezek ellenére, megmaradjunk az Örök Törvény, azaz, a Szeretet isteni gazdagságában és örömében!
Stoffán
György