Úgy
tűnik Bayer kolléga nem csak az ukrán halállista aktív szereplője, de az
itthoni liberális elmebetegeknek is rendesen szúrja a szemét. Azoknak a rohadékoknak,
hogy tanult kollégám stílusából merítsek, akik bizonyos esetekben azzal
védekeznek, hogy sem a körmös Bájer, sem a Bulgarica Bovis nem felelős a
felmenők bűneiért. Igaz, ezt az állításukat a vaskoronás pufajkatulajdonos
azzal volt szíves cáfolni, hogy egy alkalommal a felmenők és a még meg sem
született gyermekek nevében is bocsánatot kért ki tudja már, hogy kiktől.
Szóval
a zavaros agyú liberális-kommunista bagázs, most egy botcsinálta történészt
bízhatott meg, hogy Bayer Zsoltot jó alaposan megszégyenítse, mert a nagypapa,
mint annyi más nagypapa ebben az országban, a nyilasokkal tartott, majd később,
ÁVH-s besúgó lett, állítólag önként és dalolva, majd pedig, ez a szörnyű gyilkos
bácsi kétszeres magzatelhajtást végzett. Mindezért persze, ez a történésznek
tartott kötekedő, aki nem tudja, hogy a történelmi korokat nem lehet a mai
szemmel vizsgálni, Bayer Zsoltot tette felelőssé, mert hát, amíg a kommunista
söpredék leszármazottai, a mai kommunista-liberális söpredék nem tehető
felelőssé az ősök bűnei miatt, addig Bayer kolléga igen, mert hát ő a nagypapája
mellett szocializálódott a „nyilas-házban”. Ocsmány ez a mocskolódás, amit a
kommunisták megengednek maguknak, ha a vesztüket érzik, és ki akarják csinálni
azokat, akiktől a legjobban félnek. Sarokba szorított patkány effektus ez, nem
más.
Én
számos alkalommal bíráltam Bayer kollégát, mert abban nem értek egyet Vele, hogy
újságíróként, olykor el-elszólja magát amolyan kifütyülendő stílusban… de ez ma
már talán bocsánatos bűn, ha a libsi történész, aljaskodó támadását vesszük
alapul. Az ember nem lehet ebben az esetben már úriember és nem mondhatja azt
erre, hogy: drága uram, kérem, legyen olyan kedves távozni az k… édesanyja p…ba.
És ezért senki nem vonhatja felelősségre a megtámadottat, hiszen az tömény
aljasság, amit Bayer nyakába öntött nyájas történészünk a nagypapával
kapcsolatban. És egyébként is: Ha én a nemtetszésemet fejezem ki a sajtóval, egyes
munkatársakkal kapcsolatban, az nem azért van, mert ő jobboldali én meg nem az
lennék. Csupán mások a nézeteink bizonyos ügyeket illetően.
Ha
egy édesapa a saját gyermekét felpofozza, mert az hülye volt, akkor ő a saját
gyerekemet pofozza fel, mert joga van a gyereke neveléséhez. Ha azonban valaki idegen megpofozná a gyereket,
annak bizonyára sebészi beavatkozás lenne a következménye… netán túlóra a
műtőben.
Ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, ha egy olyan harcostársat igyekszik az ellenség pofozgatni, aki – ha más-más elképzelés alapján is –, de ugyanazon a harctéren kénytelen háborúzni, ahol én… Nem békülök meg Zsoca olykor arrogáns és alpári kifejezésmódjával, ha az nem egy csendes sörözőben, beszélgetés közben hangzik el, hanem a sajtóban, mert az nem oda való. Azonban bántani sem hagyom egy aljadék liberális senki által… mert az mindnyájunkat ócsárolja, amikor a kollégánkat csepüli. Hát ennyit a „náci” Bayer nagypapájának az ügyéről – az én olvasatomban!
Az a személyeskedés viszont, hogy Bayer kolléga mikor, kinek és mit mondott, hányas számú pártkönyve van, szereti-e a szerencsejátékot vagy nem, és ki vállal vele közösséget, egyáltalán nem érdekel. Számomra a társadalom elproliasításában és a nemzeti médiában, a bayeri trágárizmus elfogadtatása kifogásolandó. Semmi más!
Stoffán
György