Ha nem lenne nagyon nagy baj az Egyházban, csak akkor hallanánk a tyleri (Texas) egyházmegyéről, ha különös, nem mindennapi dolog történt volna ott. De mivel nagyon nagy baj van az Egyházban, azért hallunk róla, mert hétköznapi dolog történt: a püspöke azt teszi, amit egy püspöknek tennie kell. És ez azért visszhangzik szerte a földön, mert immár ez a szokatlan, nem mindennapi dolog. Ezért az ő augusztusi püspöki körlevele nekünk is szól.
Kedves Fiaim és Leányaim Krisztusban,
Jézus
Krisztus szeretete és kegyelme legyen mindig veletek!
Az Egyházban és a világban tapasztalható nagy zűrzavar idején atyai szívből kell szólnom hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket a minket fenyegető gonoszságokra, és biztosítsalak benneteket arról az örömről és reményről, amely nekünk mindig megvan a mi Urunk Jézus Krisztusban. Az Egyházat, Krisztus Mennyasszonyát elárasztó gonosz és hamis üzenet az, hogy Jézus csak egy a sok közül, és nem szükséges megosztani az Ő üzenetét az egész emberiséggel. Ezt az elképzelést minden helyzetben el kell kerülnünk és meg kell cáfolnunk. Meg kell osztanunk az örömhírt, hogy Jézus a mi egyetlen Urunk, és Ő mindig azt kívánja, hogy az egész emberiség elnyerje az örök életet Őbenne.
Amint
megértjük, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia a kinyilatkoztatás teljessége és az
Atya üdvösségtervének beteljesedése az egész emberiség számára, minden időkre,
és ezt teljes szívünkből elfogadjuk, akkor tudunk szembenézni az Egyházunkat és
világunkat sújtó egyéb tévedésekkel, amelyeket az Igazságtól való eltávolodás
okozott.
Szent Pál a
galatákhoz írt levelében ezt írja: “Csodálom, hogy attól, aki
titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz
pártoltok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek
titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár
az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk
nektek, kivetett legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki
más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, kivetett legyen!” (Gal
1:6-9)
Fontosnak
érzem lelki atyátokként megismételni a következő alapigazságokat, amelyeket az
Egyház ősidők óta mindig is elfogadott, hogy hangsúlyozzam: az Egyház nem azért
létezik, hogy újrafogalmazza a hit tanítását, hanem hogy megvédje a
hitletéteményt, ahogyan azt maga a mi Urunk hagyta ránk az apostolokon,
szenteken és vértanúkon keresztül. Ismét visszautalva Szent Pálnak a
galatákhoz intézett figyelmeztetésére, minden olyan kísérletet, amely az igazi
evangéliumi üzenet elferdítésére irányul, kategorikusan el kell utasítani,
mivel az ártalmas Krisztus Menyasszonyára és annak egyes tagjaira nézve.
Krisztus egy egyházat alapított – a Katolikus Egyházat -, és ezért csak a
Katolikus Egyház biztosítja mindannyiunk számára Krisztus igazságának
teljességét és az Ő üdvösségéhez vezető hiteles utat.
Az
Eucharisztiát és az összes szentséget Isten alapította, nem ember fejlesztette
ki. Az Eucharisztia valóban Krisztus Teste és Vére, Lelke és Istensége,
és méltatlanul (azaz súlyos, meg nem bánt bűn állapotában) részesülni a
szentáldozásban végzetes szentségtörés az egyén és az Egyház számára. (1 Kor
11,27-29)
A házasság
szentségét Isten rendelte. A természetjog által Isten a házasságot egy
férfi és egy nő közötti, egymáshoz egy életen át hűséges és gyermekekre nyitott
kapcsolatként határozta meg. Az emberiségnek nincs joga vagy valódi
képessége a házasság újrafogalmazására.
Minden
emberi személy Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, legyen akár férfi,
akár nő, és minden embert segíteni kell abban, hogy felfedezze valódi
identitását Isten gyermekeként, és nem pedig támogatni abban a rendezetlen
kísérletben, hogy elutasítsa tagadhatatlan biológiai és Isten adta identitását.
A házasságon
kívüli szexuális tevékenység mindig súlyosan bűnös, és azt az Egyházon belül
semmilyen tekintély nem helyeselheti, nem áldhatja meg, és nem tarthatja
megengedhetőnek. Az a hit, hogy minden férfi és nő üdvözül, függetlenül attól,
hogyan éli az életét (mely elképzelést általában univerzalizmusnak neveznek),
hamis és veszélyes, mivel ellentmond annak, amit Jézus többször is elmondott
nekünk az evangéliumban. Jézus azt mondja, hogy meg kell tagadnunk
magunkat, fel kell vennünk keresztünket, és követnünk kell Őt (vö. Mt 16,24). Ő
megmutatta nekünk az utat, hogy az Ő kegyelme által győzedelmeskedhessünk a bűn
és a halál felett a bűnbánat és a szentgyónás által. Lényeges, hogy
elfogadjuk az örömöt és a reményt, a szabadságot, amely a bűnbánatból és
bűneink alázatos megvallásából fakad. A bűnbánat és a szentgyónás révén
minden küzdelem a kísértéssel és a bűnnel egy kis győzelem lehet, amely elvezet
bennünket annak a nagy győzelemnek az elfogadásához, amelyet Krisztus nyert el
számunkra.
Ahhoz, hogy
Jézus Krisztust kövessük, önként kell úgy döntenünk, hogy felvesszük a
keresztünket, ahelyett, hogy megpróbálnánk elkerülni a keresztet és a
szenvedést, amelyet Urunk mindannyiunknak egyenként kínál a mindennapi
életünkben. A megváltó szenvedés misztériuma – vagyis a szenvedés,
amelyet Urunk megenged nekünk, hogy megtapasztaljuk és elfogadjuk ebben a
világban, hogy aztán az ő szenvedésével összekapcsolódva visszaadjuk neki –
megaláz, megtisztít minket, és mélyebbre vonz a Krisztusban megélt élet
örömébe. Ez nem azt jelenti, hogy élveznünk vagy keresnünk kell a
szenvedést, de ha Krisztussal egyesülünk, akkor a mindennapi szenvedések
megtapasztalása közben megtalálhatjuk a szenvedésben is létező reményt és
örömöt, és minden szenvedésünkben kitarthatunk a végsőkig. (vö. 2Tim
4,6-8)
Az előttünk
álló hetekben és hónapokban számos ilyen igazságot vitatnak majd meg a
Szinodális Szinódus keretében. Ragaszkodnunk kell ezekhez az
igazságokhoz, és óvakodnunk kell minden olyan kísérlettől, amely alternatívát
kínál Jézus Krisztus evangéliumával szemben, vagy olyan hitet szorgalmaz, amely
párbeszédről és testvériségről beszél, miközben megpróbálja eltávolítani Isten
atyaságát. Amikor arra törekszünk, hogy átalakítsuk azt, amit Isten az Ő
nagy irgalmasságában nekünk adott, az árulás talaján találjuk magunkat. A
legbiztosabb alapot az jelenti számunkra, ha szilárdan megmaradunk a hit örök
érvényű tanításainál.
Sajnálatos
módon előfordulhat, hogy egyesek skizmatikusnak fogják bélyegezni azokat, akik
nem értenek egyet a javasolt változtatásokkal. Legyetek azonban biztosak
abban, hogy senki sem szakadár, aki szilárdan megmarad katolikus hitünk
talaján. Nekünk megingás nélkül és valóban katolikusnak kell maradnunk,
függetlenül attól, hogy mit hoznak elő. Tisztában kell lennünk azzal is,
hogy nem hagyjuk el az Egyházat azzal, hogy szilárdan kiállunk a javasolt
változások ellen. Ahogy Szent Péter mondta: “Uram, kihez mennénk?
Nálad vannak az örök élet igéi“. (Jn 6,68) Ezért a határozott
kiállás nem jelenti azt, hogy el akarjuk hagyni az Egyházat.
Ellenkezőleg: azok, akik változtatásokat javasolnának abban, ami nem
változtatható meg, Krisztus Egyházát akarják kisajátítani, és valójában ők az
igazi skizmatikusok.
Bátorítalak
benneteket, fiaim és leányaim Krisztusban, mert most van itt az ideje, hogy
szilárdan kitartsatok minden korok katolikus hite mellett. Mindannyian
arra lettünk teremtve, hogy keressük az Utat, az Igazságot és az Életet, és az
igazi út a zűrzavar e modern korában is az, amelyet Jézus Krisztus fénye
világít meg, mert az Igazságnak van arca, és valóban az Ő arca az.
Legyetek biztosak abban, hogy Ő nem fogja elhagyni a Menyasszonyát.
Maradok
alázatos atyátok és szolgátok,
Joseph E.
Strickland,
Tyler
püspöke
forrás: https://invocabo.wordpress.com/2023/08/25/pasztorlevel/...