Oly szép és bíztató szavakat, programokat hallunk és látunk nap-nap után a médiában a családtámogatásokról és a gyermekek védelméről, hogy néha az ember már valami mennyei tökéletességet érez az ügyben. Biztosítottnak látja a gyermekek jövőjét és ezzel az országét is. Aztán szembejön a neten egy videó, amelyben az öntelt és egyes szám első személyben, hangosítón keresztül utasítgató végrehajtót látunk egy iskolaudvaron, amint éppen a tanítás kellős közepén kizavarja a tanárokat és a diákokat egy iskolaépületből, mert az iskolát elárverezte… Bírósági végrehajtó…
És
ez az árverés nem érte el a nemzeti gondolkodású tömegek ingerküszöbét, nem
tiltakozik ez ellen egyetlen kormánypárti politikus, és nem hallottam az elnök asszony
hangját sem. Vajon ők milyen érzésekkel néznék végig a videót, a gyerekek
döbbent arcát, a bírósági végrehajtó intézkedését?
Ha mérlegre tesszük a gyermek-sorsokat és a pénzt, akkor láthatjuk, hogy a kapitalizmusban a pénz többet ér, mint a gyermek, a gyermeki lélek. Mintha műtét közben zavarnák el az orvost a műtőasztal mellől, mert elárverezték a kórház épületét, vagy mintha – és ez már előfordult a műveltnek hazudott nyugaton és Ukrajnában is – a papot zavarnák el mise közben az oltártól… mert a templom helyére mélygarázst terveztek…
Őrült és aljas a világ, s ezt az őrült aljasságot akkor látjuk teljesen tisztán és világosan, amikor gyermekeket ér életre szóló lelki sérelem. Mint az elmúlt napokban Soroksáron. Hiszen nem attól a cégvezetőtől veszik el az építkezés árát, aki nem fizette ki a vállalkozót, nem azt büntetik meg, aki szerződést szegett, hanem gyermekek százait fosztják meg megszokott mindennapjaiktól, az iskolától, törvényesen, mert Magyarországon is ilyen a kapitalista törvény, a joggyakorlat, az erkölcs. Ahogyan a Kinetyc Energy Kft. sem fizette ki az elmúlt évi, 300 milliós, adózott jövedelme ellenére azokat a munkásokat, akik felépítették az oly sikeres rendezvénynek helyet adó atlétikai stadiont… Noha a cég megkapta a közismert állami fővállalkozótól a neki járó összeget. Mert ezt is szabad! Törvényesen átmenteni a pénzt, új céget alapítani és cserbenhagyni a dolgozókat, akik családjukért, gyermekeikért verejtékeztek az állami beruházáson. Kapitalizmus van, ergo, belefér…
Valami
nagyon nincs rendben! És amikor gyermekekről, a gyermekek jövőjéről, jelenlegi
sorsukról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül az iskolafoglalás, a
tanítás közbeni kiürítés, a végrehajtási törvény visszásságai és sok más drámai
következménnyel járó, súlyosan etikátlan kapitalista „törvényesség” mellett (a
kapitalista ez esetben fosztóképző!).
Mert azok a gyerekek, akiknek el kellett hagyniuk az iskolát, nem emlékeznek majd jó szívvel erre a tényre, a lelki megpróbáltatásra, amit a vállalkozók közötti elszámolás és a kapitalista (azaz embertelen), törvényes végrehajtás okozott. Nem emlékeznek majd jó szívvel arra a korszakra sem, amelyben ezt lehetséges volt, amelynek égisze alatt ezek, az erkölcsöt nélkülöző kapitalista törvények létezhetnek, miközben gyermek-, és ifjúságvédelmünk nincs (ahogyan láthattuk korábban az otthonból kitett 18 éves fiatal esetében, vagy a Béke Nevelőotthonban történtek esetében), és a családvédelem is csupán anyagiakban jelenik meg ott, ahol megvannak a továbbgondolás nélkül, fejetlenül előírt feltételek. Ám, a hazai gyermek-, és családvédelem sem lelki sem szellemi többletben nem mérhető. Ahol egy három kisgyermeket nevelő magyar, keresztény, diplomás édesanyának nem jár a TB, ott semmin nem lehet csodálkozni… Csak az a baj, hogy a társadalom ingerküszöbe igen magasan áll, és a gyermekekkel harminchárom éve – sem a jobb-, sem a baloldalon – nem foglalkozik senki kormány-, és jogalkotói szinten úgy, ahogyan kellene: Őszintén és szeretettel! Mert nem elég csak – pénzzel – a népességnövekedésre sarkalni a fiatal társadalmat. Ugyanis a gyermeknek lelke is van…
A
„Kormányinfón”, elhangzottakkal sem lehet egyetérteni, hiszen az alapítványi
iskolába is gyermekek járnak. Így az államnak át kellett volna vállalni az
adósságot és államosítva tovább működtetni az iskolát!
Emlékeztetőül:
„Ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt, 18, 3.)
Stoffán
György