Baj van ezzel a betyár magyar miniszterelnökkel. Állandóan keresztbe tesz annak a célkitűzésnek, amit már a pozsonyi csata idején elhatározott a „művelt Nyugat”. Azaz, hogy a magyarokat ki kell irtani. Ez a cél immár nem csak a nyugat-európai „barátaink” célja, hanem a tengeren túli furcsa fiúé is, akit a demens nagyfőnök küldött ránk padot festeni.
Nos, most legutóbb ez a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn tett keresztbe az egykor „művelt” Nyugatnak és a fennállása óta egyre kevésbé művelt USA-nak azzal, hogy igazat beszélt. Minthogy ez manapság nem szokás a politikában, így, uniós barátaink és nagy szövetségesünk is zokon vette a dolgot. És, ha ez mind nem elég, akkor nekiveselkedett néhány, hazánkból lecsípett terület mai bitorlója is, mint az oláhok, és a tótok, akik nagyon elégedettek a kisebbségeket elnyomó politikájukkal, amelyet elismernek uniós barátaink is, ám néhány soros történelmük ellenére nem akarják beismerni azt, hogy úgy, ahogy ma léteznek, az nem történelmi tény, hanem ideiglenes, lopáson alapuló, erkölcstelen agónia.
A bukaresti oláhok vezére, a saját, a románok által megtizedelt, eladott, kisebbségben élő nemzetét is megtagadó szász Johannescu, demarsban fogalmazta meg, hogy a Tusnádfürdőre érkező magyar miniszterelnök miről beszélhet és miről nem. A demars persze, remek szórakozást, szinte kabarészámnak beillő jókedvet kölcsönzött az összejött táborozók számára, azonban a bukaresti, felemelkedett birkapásztorok és egykori, mára elrománosodott szászok nem örültek a demars ismertetésének.
Hasonlóképpen. a tótok is felhördültek, mert ez a magyar miniszterelnök emlékeztette őket, hogy országuk nem más, mint Észak-Magyarország, más néven a magyar Felvidék, s a mai egyetemisták öregebbek, mint a saját maguktól független mai Szlovákia. Micsoda blamázs ez, hiszen a tót atyafiak már komplett történelmet írtak maguknak, s hovatovább az oláhokkal azon fognak összeveszni, hogy a sok ezer éves Tótiáé vagy a sok ezer éves Oláhországé-e Erdély és a Partium. De ez az ő dolguk…
Egy-egy tusnádfürdői Orbán-beszéd tehát, nem csupán átfogó, őszinte és összefoglaló előadás, amely megvilágítja és érthetővé teszi a politikai folyamatokat és eseményeket, a tennivalókat és a ránk váró időszakban elvégzendő feladatainkat. Minden tusnádfürdői beszéd vizsgáztatja a magyar területeken ma regnáló kormányokat és politikai eszmék elkötelezettjeit, Európa értelmi képességét és az ördögi terveket szövögető USA-t. Sajnos, nincs sem a hazai-, sem a világpolitikai életben Orbán Viktorhoz hasonló, elkötelezett és értelmes politikus. Sem jobb, sem baloldalon! Remélhetjük csak, hogy ezek az évről-évre elhangzó beszédek nem csupán gyűlölködést generálnak ellenségeink irányából, hanem lesz, aki a nemzetközi politikában és itthon is felfogja végre azokat a gondolatokat, amelyek miatt ma mindössze hisztérikus rohamokkal reagálnak az európai és a tengeren túli politikai erő(tlene)k és a hazai politikai niemandok.
Mert, amit Orbán Viktor Tusnádon elmondott, azt nem csak meghallgatni, de megérteni is érdemes volna. Itthon és nagyvilágban egyaránt…
Stoffán
György