Sokan
felesleges cirkusznak vélik az elmúlt hetek Baranyi-féle OKJ-s tanfolyamát,
amelynek keretében a köztéri padok festését sajátíthatta el a nagyérdemű. Ha
azonban, belegondolunk ebbe a politikai OKJ-ba, akkor egy olyan veszélyt
láthatunk, amely átjárja Európát és sajnos a korábban kicsinnyé tett hazánkat
is. A padnak ugyanis teljesen mindegy, hogy milyen színű, ám a folyamatos
festegetés, feljelentgetés olyan aljas és egyben végtelenül primitív provokáció,
amely – mint Baranyi mondta –, az egész társadalmat érinti. Igaz, nem úgy, mint
azt a zseniális polgármesterasszony értette. A társadalom viszont elvárja, hogy
ezt a renitens és erkölcseiben a klasszikus erkölcsi normákat elvető
kisebbséget lehessen végre kordában tartani. Hiszen, oly sok dologban
ellenkezünk – persze joggal –, a mai európai értékeknek mondott anarchiával,
hogy ez a rendcsinálás igazán nem volna megterhelő. Ám, nincs rendcsinálás. A
rendőr ott áll és védi a padot, a másik helyszínel, és lassan odajutunk, hogy
azok lesznek rabosítva, akik a renitensek által festett padot visszamázolták eredeti
szépségébe. Ám, itt és most nem egy padról van szó csupán, hanem a társadalom
értékrendjéről, amelyet nagy vehemenciával és hatalmas összegekért igyekszik
rombolni egy arrogáns, józan érvekkel meggyőzhetetlen kisebbség, noha törvények
védenék a gyermekeket, a keresztény erkölcsi normákat, a társadalom rendjét, az
ezer esztendős Magyarországot. Védenék – mondom –, de nem védik. Hiszen, a
renitensek vonulása, az ebbe alaposan belekevert politika mind a magyarellenességet,
mind a keresztényellenességet magában hordozza, és ez, ha valóban keresztény országról,
nemzeti kormányról beszélünk, akkor tűrhetetlen.
El
kellene dönteni végre, hogy valójában ellenállunk-e ezeknek az erkölcsileg
megkérdőjelezhető irányzatoknak, vagy ide is egy kicsit, meg oda is egy kicsit
engedünk. Mert ama bizonyos két ló, egy fenékkel nem megülhető. Most éppen
arról szólnak a hírek, hogy a tanárokat érzékenyítik, és a fiataloknak tartanak
előadást olyanok, akik a pedofil szellemiséget vallják magukénak. És ha ez
valóban megengedett, legális, akkor miért beszélünk a gyermekeink védelméről,
miért hirdetjük; márpedig itt nem lesz efféle győzködés, érzékenyítés? Pedig
van!
A
felvonuláson rengeteg, egyelőre egészséges fiatal is részt vett, mert jó buli ezekkel
felvonulni, megmutatni magukat és képzelt bátorságukkal hencegni. Ezeket az
egészséges – egyelőre egészséges – fiatalokat azonban azzal, hogy engedélyezzük
ezt a felvonulást, odadobjuk a Sátánnak, hiszen kezdésnek elegendő egy jó emlékű
buli a Főváros utcáin, majd jönnek az itt kötött barátságok, ismeretségek, a
társaságok, amelyekben mindent ki lehet próbálni. Az egészséges fiatalok tehát,
azzal, hogy engedélyezzük a felvonulást, már kapnak egy indíttatást az
abnormalitás, a mai sátáni erkölcstelenségek felé. És ez, ahhoz az
engedékenységhez és az Uniós elvárások beteljesítéséhez köthető, amelyet a
demokrácia nevében a nemzeti kormány tesz, elfordított fejjel és egészen más
retorikával.
Ám,
nem csak a kormány, a rendfenntartók és azok, akiknek a törvényeket be kellene
tartatniuk követnek el súlyos ebbéli mulasztásokat, hanem a keresztény egyházak
is, amelyeknek bizony hangos szóval kellene tiltakozniuk az efféle felvonulások
ellen.
Jézus
egyértelműen fogalmaz: „Aki szeret engem, az
megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk
lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás,
amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. (Jn.
14, 24.)
Tehát, aki nem figyelmeztet a bűnre, aki nem tiltakozik az erkölcstelenség miatt, az nem keresztény. És ez vonatkozik államra és keresztényekre egyaránt! Mert amikor megengedjük hirdetni az istentelenséget, akkor Isten ellen engedünk politikai okokból, noha pont azért vagyunk keresztények, hogy tanítvánnyá tegyünk minden népet… és igyekezzünk megakadályozni a sátáni törekvéseket, hogy mentsük a lelkeket. Ha a fiatalok csatlakoznak ehhez a szellemiséghez, akkor a fiatalok ellen, a nemzet jövője ellen teszünk.
A
padfestés és a felvonulás így válik keresztényellenességgé, a fiatalok
részvétele az engedékenység okán pedig, így válik a nemzet elleni magatartássá,
hiszen a nemzet jövője forog kockán, ha a fiatalok lelkét megmérgezi a
liberalizmus sátáni szellemisége.
Van tennivalónk tehát, hogy a szavak és a tettek egy irányba mutassanak, hogy a „magyar pad” is megmaradjon az eredeti színében…
Stoffán
György
Kép: Mandiner.hu