5. Cirenei Simonnal vitetik a keresztet. - 7. Jézus másodszor esik el. - 8. Jézus szól a síró asszonyokhoz. - 9. Jézus harmadszor esik el. - 10. Jézust megfosztják ruháitól. - 11. Jézust keresztre feszítik.
Vonszolja magát… ereje alig van, a
hatalmas fahasábból, amelyet visz, szilánkok fúródnak csontig sebzett vállába,
tenyerébe. A római katonák egy-egy ostorcsapását már észre sem veszi…
Cirenei Simon hazafelé tart. Tudomást
sem vesz a röhögő, gúnyolódó, máshol zokogó tömegről. Megszokta, hogy a zsidók,
ellenségeiket politikai okokból a rómaiakkal végeztetik ki, s ezen az úton, fel
a Golgotára, a Koponyák hegyére szinte hetenként van ilyen halálmenet. Épp
elgondolkodik, amikor egy római katona odalöki Jézus mellé, hogy segítsen az
elítéltnek a hatalmas farönköt vinni. Simon ellenkezne, de a katona már emeli
is a korbácsot, így Simon megfogja a rönköt, Jézus rátekint… és Cirenei Simon
attól kezdve, könnyes szemmel és örömmel segít a kereszthordozásban…
És a Sátán ezzel is gúnyolódik… az
emberi segítőkészséggel, az irgalmassággal, az empátiával. Jézus szenvedését
föl sem fogjuk, pedig ott van a torinói lepel, amelyből világosan láthatjuk az
iszonyú sérüléseket… ott van az orvos, Lukács leírása… és még az az ember is,
vonakodva és a korbácstól megrettenve áll be segíteni, aki látja a kínt. Ám,
Jézus rátekint, és Simon megérti, kinek kell segítenie. Mi pedig, mai,
szánalmas emberek nem értjük meg ezt az isteni tekintetet. Elmegyünk amellett,
aki ránk szorulna, anyák és apák szenvednek szótlanul egy-egy öregotthon
halálváró közösségében, míg a gyermek, akiért élt a magára hagyott édesanya,
édesapa, szinte elsorvad a fájdalomtól, a szenvedéstől. És a felnőtt gyermek nem érti, és nem érzékeli a
tekintetet, az anyai, apai pillantást, benne a fájdalmat, a hiányt, a szeretetet, a ragaszkodást… a Sátán meg röhög!
Hány apró gyermek él a kereszt terhe alatt, éhesen, számkivetetten az utcán, vagy olyan nevelők között, akiknek az ő kis léte teher, s hányan tartják csak azért ezeket a kicsinyeket, hogy – lelketlenül, rájuk hivatkozva – pénzt csináljanak? Tudunk-e még a krisztusi pillantásba tiszta lélekkel belenézni? Átérezzük-e annak a pillantásnak az erejét, a mondanivalóját? Tudunk-e a Sátán, minket kívülállósággal hitegető gúnyolódása ellenére, Cirenei Simonok lenni?
És Jézus másodszor is elesik a kereszt súlya alatt. Az ördögi gúny most sem marad el. Felnőttként is elesünk, felnőttként sem értjük meg a hit édes terhének a jelentőségét, a Krisztus követés értelmét. Ő háromszor esik el az értünk vállalt kereszthordozáskor, s mindhárom esés mást és mást jelent. Az emberi lét Jézus nélkül értéktelen, rettenetesen nehéz, de ezt a Sátán úgy állítja be, mintha a felnőtté vált ember számára is sokkal könnyebb volna az élet, ha csak önmagával törődik, csak a saját érdekeit tarja szem előtt, s a hiten, Jézus szenvedésein csupán gúnyolódni tud. A Sátán dörzsöli a tenyerét, mert azon mesterkedik, hogy az ember, tapasztalattal a háta mögött, hitét elhagyva, újra és újra a porba hulljon, hogy eltávolodjon Istentől. Ám, jön a betegség, az anyagi problémák sokasága, a hűtlenség, a jólét mellett mindaz, ami megkeseríti az életet. És ez, a második esés tanulsága… az ember sátáni Golgotáján.
Jézus felkel a porból, felrángatják, rúgnak bele, hogy talpra álljon. Az Isten Fiát rugdossák a földön! A szeretetet igyekeznek talpra állítani, hogy a keresztet, amelyre majd felszögelik, maga vigye a kivégzés helyére. Micsoda aljasság és embertelenség?! Ő, a kínok között feláll, s meglátva a zokogó jeruzsálemi asszonyokat szeretettel inti őket: „Ne énrajtam sírjatok, sírjatok fiaitokon”… És ez az intés nem jut el a mai fülekbe. Ha nincs a mindennapokban Jézus, akkor nincs a mindennapokban az Ő szenvedése, és nincs intés sem. A Sátán viszont ott van a családokban, ahol a szülő is a gyermek lelke ellen, önmaga élvezeteinek él, amikor nem mutat példát, amikor másokat megszól, de ő maga ugyanazt teszi. A kommunista korszak sátáni intézkedései odáig vezették az embereket, hogy a gyermek, a család nem számít, nincs, aki megismertesse vele a hitet, s az asszonyoknak eszébe sem jut Jézus intése… Ne engem sirassatok, mert az én szenvedésem eltörpül fiaitok szenvedése mellett… Ma milyen sátáni világot látunk a médiában? Azt, amelyre Jézus felhívta az asszonyok figyelmét: Fiatal emberek, szinte gyermekek fekszenek a földön. Sebesültek, mozgásképtelenek, fegyvertelenek, akiket a másik fiatal, szórakozásból agyonlő… teheti, mert háború van és kötelező gyűlölni egymást. Micsoda világ??? Pénzért, kapitalizmusért, mások érdekeiért, idegen fiatalok ölik egymást a frontokon!!! Ennyit értett meg az emberiség kétezer év alatt? Ennyire primitívek a társadalmak, ennyire vakon terelik az társadalmakat a szavazóurnákhoz? És ilyen rosszul végeztük mi, keresztények a ránk bízott feladatot? Isten szeretete ellenére, Jézus szeretetre való felszólításával szemben. És a Sátán örül… mert megkésett a gyermekért ejtett anyai könny. Kétezer év sem volt elég, hogy megértsük: Ne énrajtam sírjatok, hanem fiaitokon. Ma is az a szellemiség löki e fiatalokat a harctérre, a börtönökbe, a halálba, amely Jézust a Golgota felé vezető útra parancsolta…
És pár lépés után újra megrendül Jézus emberi ereje és ismét a földre esik. Hiába tartja a hatalmas rönköt Cirenei Simon. Jézus szinte már lépni sem tud. A vérveszteség, a fájdalom már leteríti az ember-Jézust. Haldoklik. A Golgota tetejére érve letépik a ruháit, földre lökik, az erőtlen, vérző testet még egyszer megkínozzák. Hatalmas szegekkel lyukasztják át a csuklóját és a lábfejét, s kötik ki kötelekkel a keresztfához, mert a maga a szeg kevés volna ahhoz, hogy a keresztet felállítva le ne szakadjon a meggyötört test. Iszonyatos embertelenség… A mai ember is megtapasztalja ugyanezt. Ugyanattól a sátáni szellemiségtől, amely ma is uralja a világot. Szeretet helyett a gyűlölet, a mások segítése helyett, mások kihasználása, mások szenvedéséből, nélkülözéséből felhalmozott vagyonok, a pénzért való árulások sorozata, a fegyvergyártók és a gyógyszergyárosok extraprofitja fontos csupán. Az emberi lét, az élet mit sem ér. Jézus ruhájára sorsot vetnek, ahogy a társadalmakat is kifosztották, elvették mindennek az értékét, megszűntették a tulajdont, elvettek mindent az emberektől, s ugyanez történik ma ismét… ugyanaz, mint Jézussal, mert akik teszik, ugyanúgy gyűlölködnek ma is, mint akkor –, kétezer éve gyűlölködtek. Mert a Sátán játszadozik az ember szabad akaratával, amelyet mesterien irányít. A Sátán vakká tette az emberiséget a szeretet iránt, és az ember nem akarja látni, hogy Jézus szenvedésében a saját kínjait látja. Ha elhagyja a hitét és kiadja legbensőbb titkait az ördögnek. Igaz, ma már kiadni sem kell, mert azt is elveszik az interneten, a telefonon és a TV-n keresztül és a kötelezően nyilvántartandó adatainkban… Ezért az emberiség ma ott fekszik a maga által, a Sátán Golgotájára felvonszolt kereszten, a „katonák” pedig, szegeket vernek a csuklójába, a lábfejébe… s felkötözik, hogy le ne szakadjon a felállított keresztfáról, hogy szenvedjen, amíg csak lehet. Mert az ember azt hitte, hogy ha a Sátánnal együtt röhög Jézuson, a szereteten, a tiszteleten a másik ember iránt, akkor a Sátán megtartja majd, amit neki ígért. Nem tartotta meg! Az ember nem emlékezik már arra, amit Jézus mondott a hazugság atyjáról, a szeretetről, s azt a keresztet hordozza, amelyet a gúnyolódva lelket rabló Sátán tett a vállára: a hitetlenség, a szeretetlenség súlyos – csak a hit és a krisztusi szenvedés által könnyebbé tehető – keresztjét…
(folyt.köv.)