1. Jézust Pilátus halálra ítéli. - 2. Jézus vállára veszi a keresztet. - 3. Jézus először esik el. - 4. Jézus találkozik Anyjával.
Kétezer éve elfogták, mert az igazságot, az üdvösséghez vezető utat hirdette. Isten szeretetét, a bűnbánat fontosságát, a megbocsájtás lehetőségét tanította, de nem értett egyet a régi, zsidó törvényekkel. Új törvényeket hirdetett, amely törvények tökéletesíteni voltak hivatottak a régieket. Gyógyított, enni adott az embereknek, kiűzte az ördögöt a megszállottból, embereket gyűjtött maga köré és tanítványainak meghagyta, hogy hirdessék az Evangéliumot, tegyék tanítványává a népeket… minden népet. Magyarul: józan volt, emberi volt, segített a rászorultakon és meggyógyította a betegeket, de meghagyta, hogy úgy szeressék egymást az ő tanítását követők, ahogyan ő szerette őket. És mindezt bűnéül rótták fel, noha semmi rosszat nem tett.
Be-, és elárulták, letartóztatták, megverték, megkínozták, megölték. Ő azonban, isteni személyként feltámadt és távozásáig tovább tanított, hitet adott azoknak, akik igazán követői voltak, akik hittek Neki és magukévá tették a tanítását, vállalták annak terjesztését.
Ha
részletezzük a keresztutat, amelyet Nagypéntek délutánján idézünk fel
templomainkban, akkor szörnyű felismerésre jutunk. A Sátán az ember ellen fordította
Krisztus szenvedéstörténetét. A Sátán gúnyt űz abból a drámai vállalásból,
amelyet Jézus végigszenvedett, amelybe belehalt. Azonban egyetlen dologgal nem
tud mit kezdeni: a Feltámadással. Mert. bár hatalmat kapott ugyan az emberek
felett, de a Feltámadással nem tud mit kezdeni. Az, az ő hatalma felett áll, s
azt egyedül Isten és az Istenben hívő, felkent tudhatja csak alkalmazni. A
Sátán nem!
De mit is értek azon, hogy a keresztutat gúny tárgyává teszi a Sátán? Hogy az emberek ellen fordította? Nagyon egyszerű. Lássuk, mi is történik azon az éjszakán, amikor elárultatott?
Két, ma mindennapos emberi tulajdonság jelenik meg előttünk. A pénzéhség – a jólét, a kényelem, a kapzsiság –, és a félelem. Ennek a két elemnek a következtében fogják el Őt, viszik a papok és Pilátus elé. Mit tesz a Sátán a mai világban? Nem egy-egy ember tagadja meg e két jellemvonás okán a hitét, Krisztust, hanem a többség. Mert a pénzt imádja, a jólétet a bőséget akarja megteremteni és megtartani. A kommunista diktatúra idején mi volt az, ami miatt az egyház és a hit megrendült? A félelem. Mert a hit helyett a könnyebb utat választották még a papok és a püspökök is. Kiegyeztek, mert féltek, s inkább megtagadták a hit alaptörvényeit, az emberséget, a kitartást, a Krisztushoz való hűséget. Persze, sokan voltak, akik nem így tettek, de a többség gyengesége okán negyven évig uralkodott a sátáni erő, a kommunizmus. Ez pedig, olyan károkat okozott, amely károkat már nem lehet helyrehozni. És menjünk tovább a keresztúton… Mi volt akkor, és hogyan gúnyolódik mindezen ma a Sátán? Hogyan fordítja ,az emberi lelkek ellen?
Letépik ruháit… az egyik legnagyobb megaláztatás, amikor egy ember ruháit letépik, amikor a szemérem ellen vétenek. Vele, Jézussal megtették. Ott áll bírái előtt, katonákkal körülvéve, röhögnek Rajta, elveszik egyszerű ruháját…
Ma mit tesz a Sátán? Mit látunk lépten-nyomon? Meztelenkedést, önmutogatást, a test elleni bűnöket, gyermekek elleni támadásokat. Mert, ma nincs szemérem. A ruhátlanság érdem, az önmutogatás a szórakozás egyik legdivatosabb formája. Ő szenvedett miatta, a Sátán mai emberisége pedig, örül és ujjong, ha nyilvánosan teheti. Hiszen, pénzt kap érte…
Aztán jön Pilátus, aki nem akar cirkuszt. Megállapítja, hogy nem bűnös, de, hogy befogja a zsidók száját, megostoroztatja… Miféle jog!? Ártatlanul bántanak valakit hivatalosan. Engedéllyel, hogy mindenki elégedett legyen. Mit tesz a Sátán a mai világban a joggal? A szemünkbe röhögve ugyanezt… megbüntet a hitünkért mindennel, amit egykor Jézus a hitünkért, értünk elszenvedett. Gúnyt űz! Nincs jog. Büntetnek az erre hivatottak, hogy mindenki elégedett legyen. Hiába minden, hiába a törvény, a jog…
Majd, a félholtra vert Istenfiát szembeállítják a bűnözővel, s felteszik a kérdést: Kit engedjenek szabadon… és a tömeg Barabást kiállt. A gyilkos, erőszaktevő szabadságát követeli a nép. És az ártatlan vállára teszik a keresztet. Ám, előtte töviskoszorút kap, leköpik, arcul ütik. És az Ártatlan, megkezdi a via crucist, a szenvedés útját, fel a Golgotára. És mindebből már nem érez semmit a mai ember… mert nap-nap után látja, hogy ártatlanokat ítélnek el, vernek agyon, lőnek le. Nap-nap után ott van a szenvedés, a halál mindenki előtt, az elektronikus médiában, és ma már természetes, hogy Barabást kiált a nép, ha megfizetik, ha busszal odaviszik, ahol kiabálni kell… Mert a Sátán gúnyolódik az emberiséggel, s mert az emberiség immár a hitet tartja keresztnek, s nem akarja felvenni, nem akarja követni vele a Mestert. Inkább hang nélkül végignézi az ártatlan milliók halálát, szenvedését, a gyilkos vakcinát is elfogadja, mert azt hiszi, hogy akkor megszabadul a kereszttől és visszakapja kényelmes életét… de a Sátán az emberből is gúnyt űz.
Mindent elvesz tőle, bár sokat ígért… de semmit sem ad a szenvedésen kívül.
És
az összevert, vérző, szenvedő Jézus, elesik a kereszt súlya alatt. A Sátán, ma
ezzel is tréfálkozik, amikor az esendő embert, az esendő ember lelkét végképp
megszerzi. Amikor a drog, a kötél, az alkohol rabjaként elesik az ember, mert
bár azt hitte, hogy a kereszt nehezebb, a szabadnak mondott élet nyomja agyon.
És a Sátán tovább szórakozik a keresztúttal.
A keresztet viszi rogyadozó lábbal, feltépett sebeiből dől a vér. És így látja meg Anyját, Máriát… a lélekben szenvedő édesanyát. Fel nem fogható találkozás. A kínzó fájdalom, amit egy anya érezhet, ha látja szenvedni ártatlan gyermekét. És a Sátán ebből is gúnyt űz. Ma az anyák sorba állnak a vesztőhely előtt, ahol gyermeküket az ő akaratuknak megfelelően feldarabolják…
Megjelenik Veronika, aki nedves ruhát nyújt a Szenvedőnek… S Ő, arca képmásával adja azt vissza, hogy lássák később is, hogy emlékezzenek Rá, hogy idézzék fel a tanítását… Ma hány és hány efféle krisztusi képet lehetne felmutatni a szenvedő, önmagát kínzó és gyilkoló emberiségnek? Nekünk, magyaroknak is hány és hány ilyen lenyomatunk van? Vérző arcú, nyomorékká vert, lelőtt, éhen pusztított példaképünk vonásai… de nem vagyunk rájuk kíváncsiak, nem érdekli ma az embert Prohászka, Zadravecz, Mindszenty, Márton Áron, Boros Fortunát, Kiss Szaléz... Pedig ők, mint Krisztus estek el és szenvedtek hazáért, hitért, békéért. A mai ember azonban, mint a sátáni gúny tárgya, mást néz, másokra tekint fel, és e másokban a Sátánt követi, a szenvedő, az értünk a halált is vállaló Jézus Krisztus helyett. A sátáni gúny, mind a tizennégy stáció oszlopa, képe, reliefje mögött ott rejtezik.
(folyt.köv.)