A liberális Magyar Hang véleménycikke, „Miért nincs szava a katolikus egyháznak a legégetőbb társadalmi problémákra?” címmel (https://hang.hu/magyar-hang-plusz/hallgatni-arany-150536) kérdőre vonja a katolikus egyházat, mert szerinte az egyház szótlanul tűri a társadalmi problémákat, nem emel kifogást és nem tesz közzé állásfoglalást bizonyos – szerintük – egyre súlyosbodó gazdasági, politikai és kulturális bajainkat illetően.
A cikket a liberális, kormánykritikus, és olykor a jelenlegi egyházi vezetést is alaptalanul bíráló, csaknem a DK vallási szekciójának is nevezhető "Szemlélek" című portál egyetértően szemlézte. https://szemlelek.net/hallgatni-aranyat-er/
A Magyar
Katolikus Egyház és általában a kereszténység elleni efféle támadás, beleillik a liberális és
keresztényellenes gyűlölet-, és hangulatkeltés európai rendszerébe, hiszen csúsztat,
felelősségre von, igaztalan vádakkal illeti a nyilatkozni nem akaró papokat, és
olyan dolgokat vet az egyház szemére, amelyek nem az egyházra tartoznak. Mélyülő szegénységről beszél, állami szintű
korrupciót emleget, amelyeket az egyház, mint fennálló problémát, nem vesz
tudomásul.
„(…) a katolikus egyház az intézmények fenntartásához
szükséges régi erőforrásait, földjeit nem kapta vissza, így rendszere az állami
támogatáson áll vagy bukik. Míg a NER csak arra használja a vallást, hogy azzal
elfedje gátlástalan harácsolását, az
egyház közben minden erejét az intézményrendszer fenntartására koncentrálja.
Tény, hogy komoly karitatív és oktatási feladatokat lát el. De elveszíti
szabadságát, illetve figyelmét a lényegről: a misszióról, az örömhír
terjesztéséről.”(…)“Vajon megéri hallgatni? Asszisztálni ahhoz a
megosztottsághoz, gyűlölködéshez, amibe mára süllyedtünk?” – írja a lap.
A fenti mondatok azt igyekeznek sugallni az olvasó
felé, hogy az egyház voltaképpen eladta magát a jelenleg kormányzó pártoknak,
mert a fennmaradása a kormánytól kapott anyagi javakon múlik… Ezeket a
mondatokat csak olyan írhatta le, akinek sem az egyháztörténettel, sem a jelenlegi
helyzettel semmilyen kapcsolata és ismerete nincsen. Az egyház és az állam
szétválasztása a liberálisok legősibb és legelvetemültebb követelése volt,
amely megvalósult, így senki nem várhatja el ma, hogy az egyház bármit is
bíráljon, ami a politikai és társadalmi ügyeket érinti. Igaz ugyan, hogy az
egyházi részvétel a társadalom irányításában, mintegy erkölcsi ellenőrző és
irányadó mechanizmusként működött, de ezt utasította el, csonkította meg a
liberális eszmeiség, egyúttal ezt próbálja számon kérni is. Ez azonban
politikai skizofrénia, betegség.
Az egyház ma is, mint minden korban erejéhez mérten
támogatja a rászorulókat, tanít, betegeket ápol, gyermekeket gyógyít, és nem
utolsó sorban lelkeket ment attól a szemlélettől, amely támad, és minden
értéket igyekszik megsemmisíteni, akárcsak a Magyar Hang publicistája, akinek
külön fel kellene hívni a figyelmét arra, hogy „de”-vel nem kezdünk mondatot.
A mai korban az egyház a legfontosabb feladata, hogy
evangelizáljon, azaz, a krisztusi tanításokat minél jobban és minél széles
körben hirdesse. Ha pedig a krisztusi tanításokat hirdeti, akkor nem kell
beleszólnia külön az állami ügyekbe, a társadalmi bajokat kifogásolva, és nem
kell külön felhívni a figyelmet arra, hogy a keresztény tanításban Krisztus mit
hagyott ránk, milyen parancsokat és elvárásokat fogalmazott meg. Ugyanis az
Evangélium minden kérdésre választ ad. Fölösleges volna memorandumokban, felhívásokban,
kiáltványokban bírálni vagy dicsérni az állam működését. Nem ez az egyház
dolga! Egyetlen érsek, püspök vagy pap sem lett gazdagabb attól, hogy az állam
támogatja az egyházat, de az állami támogatás a hívő adóforintjaiból adódik
össze, így nem is lehet az egyház szemére vetni e támogatások elfogadását.
Azzal persze nincs baja az említett lapnak, hogy az
egyház fenntartását évszázadokig szolgáló birtokok, földterületek, ipari és
egyéb tulajdonok úgy maradtak állami tulajdonban, ahogyan azt a kommunista
diktatúra államosította, s ma, a legtöbb ilyen egykor egyházi tulajdon átvándorolt
az egykori kommunisták és újgazdag harácsolók tulajdonába.
A katolikus egyháztól tehát ne várjon el senki olyan
kötelezettségeket, amelyek nem rá tartoznak, amelyek a 20-21. század történelmi
és politikai szennye okán, immár nem megengedett az egyház számára. Amire az
egyháznak lehetősége van, azt teszi, önként vállalva, sokszor önerőből, a hívek
támogatásával.
Az is igaz, hogy több esetben helytelenül vagy a hívek
akaratával ellenkező módon használták fel az államtól kapott pénzeket, ám, nem
sikkasztották el nem tették zsebre, csupán a kivitelezés borzolja fel a
kedélyeket. Más esetekben a támogatások mértéke, helye és értelme vet föl kérdéseket... Ez azonban már egy másik cikk témája lehet.
Summa summarum: A Magyar Hang újságírója maradjon a
kaptafánál, ne várjon el olyan dolgokat tőlünk, az egyháztól, ami már – az állam
és a társadalom kárára ugyan, de – a liberális eszme győzelme okán nem tartozik
az egyházra. Hiszen, átlátszó vádaskodás ez akkor, amikor a választási kampány
idején kimondott, vagy ki sem mondott politikai állásfoglalás miatt papokat pellengéreznek
ki, s hangoztatják, hogy a pap a templomban ne politizáljon…
A Magyar Hang szerint tehát, ha az Orbán kormányt kellene
ócsárolni, akkor az, az egyház részéről kötelező lenne. Ha irányt kell mutatni a
bizonytalan keresztény hívek számára a választás előtt, az a szószékről tilos… Ez is tipikus, liberális gondolat.
A keresztény egyházak, a társadalom
részeként erő feletti munkát vállalnak a társadalomért, Krisztus tanítását
követve, és nem vádolhatók cinkos hallgatással… mert hirdetik a minden kérdésre
választ és minden hibára bírálatot tartalmazó krisztusi Igét… Legyen ez elég a
Magyar Hangnak is!
Stoffán György