Lili!
Igazán
nagy karriert sikerült rövid idő alatt felépítenie. Azonban nem gratulálok
Önnek, mert ez a karrier mindenkinek árt. Önnek a legfőbbképpen. Ön egy olyan
háborúba szállt be a felnőtt politikusok bábjaként, amely háború kimenetele
korántsem látható előre. Ön egy tüntetésen, Pécsett, trágár, szalonképtelen
mondatokkal hívta fel magára a figyelmet, mint egy egyházi iskola növendéke.
Majd megsértődött, mert ezt az iskola vezetése kifogásolta. Elhagyva az ősi alma
matert, felbujtói megtalálták az Önnek állítólag megfelelő új tanintézményt,
ahol kedvére forradalmárkodhat, trágárkodhat, ahol mindent elmondhat, amit
gondol, és amit gondoltatnak Önnel. Ön erre megfelelő donor, hiszen még tudatlan,
tapasztalatlan, ám, mint minden, magát világmegváltónak képzelő tinédzser úgy
érzi, hogy mindaz igaz, és csak az igaz, amit Ön tesz és mond… hiszen minden
fiatal forradalmárnak képzeli megát és minden fiatal egyben liberális is.
Most mérföldkőhöz érkezett. Nagy elhatározással
lépett a nyilvánosság elé: pereskedni fog egykori iskolájával, amelynek
évszázados hagyományait és erkölcsi normáit hágta át ama bizonyos pécsi, liberális
trágárkodással, amely által az Önnek megfelelő budapesti iskolába kerülhetett. A
pécsi oskola – mint mondtam –, évszázadokon keresztül bizonyította erkölcsi és
tudásbéli követelményrendszerének értékét, alapítása pedig azért történt, mert
egy 150 éves idegen uralom után, a számos iskolát létrehozó Széchényi György
érsek, a nemzeti kultúra és tudás újraélesztését igyekezett szolgálni. Az alapítástól,
azaz, az 1600-as évektől kezdve ez a szolgálat sikeres volt, hiszen
felsorolhatatlan azoknak a híres tudósoknak, művészeknek és politikusoknak a
neve, akik az elmúlt négyszáz évben Magyarország hírnevét öregbítették, miután
ebben az iskolában maturáltak. Ön most erre az iskolára támad Lili. És ezt – mint
első nyílt levelemben (https://stoffangyorgy.blogspot.com/2022/10/nyilt-level-lilinek.html)
is megfogalmaztam –, szörnyen szégyelli majd, miután felnőtté válik. „Kedves Lili! Mi, a mai hatvanasok is meg akartuk váltani a világot. Azt
hittük, hogy csak mi tudjuk jól, mi mondjuk a tutit, és mindenki más sík hülye.
Persze nem így van, de azt akkor senkinek nem hittük el. Később, az ember
meghallgatja az idősebbeket és ráeszmél, hogy azok is tudnak gondolkodni, és
nem feltétele a nagy ötleteknek és a gondolkodásnak, hogy nyelvileg
lealacsonyítsuk magunkat.”
Ma már, Kedves Lili, Ön egy sokkal súlyosabb és mélyen
elítélendő dologra szánta el magát, nyilván ismét nem magától jött ötlet
alapján. És ezt sem érti valójában. Ön egy négyszáz éves iskolát akar
pellengérre állítani, mert az Ön trágárkodó, primitív politikai magatartását ez
az iskola nem tartja az alma mater szellemiségéhez méltónak. Ön érzi magát
sértve, megalázva, noha Ön nem tartotta be, Ön nem tartotta meg azt a szellemiséget,
amelyet ez az iskola 400 éve képvisel. Ma Ön arra hivatkozik, hogy jogaiban,
azaz, a szabad véleménynyilvánítás jogában sértették meg, és a perrel
voltaképpen a diákok érdekeit akarja védeni. Az Ön TASZ-os ügyvédje azonban
elszólta magát. Szó sincs az Ön sérelmeiről. A cél, hogy az iskola fenntartóját
is be lehessen vonni a perbe…
Magyarán, mit is csinálnak most Önök Lili? Azt
szeretnék, amit 1950. június 8-ról 9-re virradó éjjel az ÁVH tett. Ön beleállt
abba a keresztényellenes európai politikába, amely templomokat rombol, értékeket
megsemmisít, és azzal vádolja az ártatlanokat, amit önmaga követ el. Ön Lili,
immár nem egy megtévedt diák, aki hülyeségeket beszél politikai felbujtás
alapján, hanem szintet lépve a magyar nemzet értékei, a magyar kultúra letéteményesei,
és a magyar kereszténység ellen lép fel, a TASZ és CEU-s középiskolája támogatásával.
Ez pedig, megbocsájthatatlan és nincs rá magyarázat. Ön Lili, beállt a nemzet jól
körülhatárolható szellemiségű ellenségeinek sorába. Nincs kétségem afelől, hogy
ma, ebben az országban már az a bíró is megvan, aki majd elítéli a ciszterek
alma materét, de akár a ciszterci rendet is, hiszen ma mindenre van bíró… és akkor
majd világgá lehet kürtölni, hogy a náci magyarok diktatúrája az iskolákat
elérte, de az európai jog, rendet teremtett…
Mégsem haragszom Önre Lili. Inkább csak szánom, hiszen
Ön is lehetett volna a Nagy Lajos egyik kiemelkedő tudású diákja, lehetett
volna híres ember, ám, mára csupán hírhedtté vált. Meg kellene gondolni Lili,
mi éri meg és mi nem… mert az erkölcs állandó. A politikai nézetek és áramlatok
azonban változnak. És Ön nem lesz példakép egyik oldalon sem… csak egy
szánalmas áldozat.
Stoffán György
(fotó: Huszti István, Telex)