A
liberális oldalon, újult erővel lángol fel hazánkban a keresztényellenesség. A katolikusok
elleni támadás immár az igazságszolgáltatás jóváhagyásával válik mindennapjaink
részévé, mintegy a legtámadhatóbb, a legtámadandóbbként. Semmi nem bűn, amit az
egyház ellen elkövetnek, de minden égbekiáltó bűn, amit az egyházra – erőszakkal
– ráhúzhatnak. Egy ilyen téma a papok által elkövetett pedofília is, amelyet
külső és belső ellenségek arra használnak fel, hogy hiteltelenítsék azokat, azt
a közösséget, amely a világon ma tapasztalható, gyermekek elleni
bűncselekményekkel szemben felléphetne.
Amíg az európai liberálisok már nem csupán a gyermekekkel létesítendő szexuális kapcsolatot, de a testvérek közötti vérfertőzést és a halottakkal való nemi közösülés lehetőségét is törvényesíteni akarják, addig a katolikus egyházra kihegyezve, a pedofiliát vették elő fegyverként, saját, beteges halmaik elismertetésének egyetlen ellenzője, a kereszténység ellen. A zászlóshajó ebben az erkölcsi és a teremtés logikáját követő harcban a katolikus egyház, így ezt a zászlóshajót igyekeznek kilőni…
A pedofília nem egyházi, hanem társadalmi jelenség. Nem lehet ráhúzni a zsidó rabbi által a zsidóságra, a katolikus pap által a katolikus egyházra, a tornatanár által a pedagógus társadalomra. Mint jelenséget lehet és kell is tárgyalni, de nem szakmai, foglalkozási bontásban, hanem emberi, társadalmi léptékben. A pedofíliát, a többi normálistól eltérő szexuális irányultsággal együtt ki kell szorítani a társadalomból. Nem lehet a pedofíliáról beszélni külön, amikor gyermekeket visznek a pride-rendezvényekre, ahol felnőttek csókolják szájon a kisgyermekeket, és kifestett kisgyermekek kezében látunk szexuális játékszereket az ilyen rendezvényeken…
A
katolikus egyházban történt abúzusok ügye nem választható külön és nem eshet
más megítélés alá, mint a társadalom egyéb területein elkövetett
bűncselekmények. Ha Perintfalvi Rita – aki az RTL Klubban az egyházi abúzusok áldozatainak
összegyűjtéséről beszélt –, történetesen a pedagógusok, a nevelőintézetek, az edzések,
a gyermek manökenek világából gyűjtene áldozatokat, akkor ezeknek a történeteiből
is tudna könyvet írni. Bizonyára sokkal vaskosabbat, mint a papok által
elkövetett ügyekről.
Vajon miért nem arról ír e katolikus teológusnő, hogy a keresztény egyházak, köztük saját katolikus egyháza is, milyen áldozatot hoznak a mindent nélkülöző afrikai gyermekekért, s hányan adják életüket a szenvedőkért, a betegekért, a bajbajutottakért? A választ az Kedves Olvasóra bízom!
Az RTL Klub mérhetetlen aljassága, hogy a katolikus pedofília témáját felvető műsorában, a közismert, tisztelt és szeretett, immár halott főpásztor emlékét is meggyalázva igyekezett bizonyítani egyházunk „bűnét”. Snell György már nem tud védekezni, Perintfalvi teológusnő pedig nem kérte ki magának a műsorban ezt a gyalázatot.
Sajnos a katolikus egyházban van egy rossz irányzat, szemlélet, amely az erőltetett bocsánatkérésekre hajlamos, és bűnösnél bűnösebbnek tarja magát, szinte testi élvezetet érezve az önostorozástól. Ez legalább olyan beteges szemlélet, mint maga a bűn, amelyért állandóan bocsánatkérési ingert éreznek azok, akik nem is követtek el efféle bűncselekményeket…
Végre ki kellene jelenteni, hogy egy pap, egy mozdonyvezető, egy rendőr vagy egy rabbi pedofil magatartásáért nem az egyháznak, nem a MÁV-nak, nem a belügyminiszternek és nem a hitközségnek kell bocsánatot kérnie, hanem s személlyel, az elkövetővel szemben kell eljárni. Így, a ma olyan nagy hősnek tartott RTL-es áldozat és Perintfalvi is rossz úton jár, hiszen az áldozat ne kívánjon bocsánatkérést egy egyházi vezetőtől, mert valamelyik beosztottja közeledni akart hozzá. Ez nem Erdő Péter dolga! Perintfalvi azt a liberális irányzatot szolgálja – az egyházat lejárató és nem társadalmi szinten való vizsgálódásával –, amely elősegíti a pedofília mielőbbi törvényesítését. Hiszen, hitelteleníteni kívánja a keresztény egyházakat, hogy legalább látszólag ne lehessen erkölcsi alapja a keresztény-keresztyén egyházaknak kifogást emelniük az Európában általánosan elfogadandó beteges, a liberálisok által támogatott, szexuális irányultságok ellen.
A szexuális abúzusok nem egyházi ügyek, hanem társadalmi problémák, amelyeket a törvényben foglaltak szerint kell megítélni. Nincs egyházi pedofília és civil pedofília. Pedofília van, ami az igazságszolgáltatásra tartozik. Ahogyan az egyházi szertartás megzavarásának az ügye is teljesen különálló bírósági ügy.
Sajnos a rossz szemlélet, és célzott vádaskodás, rossz megoldásokhoz, és az alapügy figyelmen kívül hagyásához vezet, sértve és megalázva a kétezer esztendős szellemi és lelki normalitást szolgáló szellemiséget, annak tagjait és szervezeteit. Az efféle megítélés pedig egyházjogilag bűn, társadalmilag pedig bűncselekmény (amit a Btk. 332.§-a büntetni rendel). Akárcsak maga, a ma, a liberálisok által elfogadottá nyilvánítani szándékozott pedofília!
Stoffán
György