Papgyilkosság Jászkarajenőn – avagy, hová vezet a mai kor magyarországi keresztényellenessége?

Megdöbbentő az a keresztényellenesség, amely mára Magyarországot is elérte, és amelyet a parlamenti ellenzék Gyurcsány Ferenc és a fenyegetőző Lenin-fiúk is támogatnak. Ennek és a baloldali sajtóban is rendre megjelenő, de a magyar bíróság által is támogatott keresztényellenességnek a következménye, hogy Gödöllőn támadás érte a görög katolikus templomot, majd alig telt el egy nap és Budapesten is megjelent a rombolás. Harangokat tettek használhatatlanná keresztényellenes pribékek.

Ha most, frissiben nem teszünk ez ellen, ha most nem gátoljuk meg akár a bíróságokon, akár az utcán ezeket a cselekményeket, akkor Magyarországon is elhatalmasodik az, amit eddig döbbenten szemléltünk a Nyugatról és Amerikából, Mexikóból érkező sajtóhírekben.

Mert hová is vezet mindaz, ami most elkezdődött? 1919-hez… ahhoz a mentalitáshoz és annak gyakorlásához, amit akkor Cohen (Kun) Béla és bűntársai tettek, s amely korszak szellemének a követői, ma a bírói pulpituson és a parlamenti bársonyszékekben ülnek. Mit tettek ezek a ’19-es hősök, akiknek ma Budapest egyik bolsevik által vezetett kerületében emlékművet akarnak állítani? Többek között papokat gyilkoltak, és ez a világ újra eljöhet az inkriminált bírói magatartás, a parlamenti ellenzék és az utca primitívebb társadalmának támogatásával.

A papgyilkosságokat azok követték el 1919-ben, akikkel igen erős hasonlatosságot mutat Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Fekete-Győr András, Donáth Anna, Cseh Katalin, Jakab Péter etc… és az őket követők. Egyikük sem nyilatkozott, nem ítélte el a hazai templom-, és harangrombolást, ahogy más – nem keresztény/keresztyén – felekezettől sem hallottunk elhatárolódást, ítéletet ezekben az esetekben.

A történelem azonban ismétli önmagát, ha nem tanulunk annak eseményeiből, s nem vonjuk le a ránk vonatkozó konzekvenciákat, ha az állam nem tud, vagy nem akar rendet teremteni és tartani ezekben az ügyekben.

Hová vezet az, ami Gödöllőn és Pesten történt?

1919. május 4-én, a szolnoki ellenforradalom hírére Jászkarajenőn is bevonták a vörös rongyokat, és helyükre fehér zászlót tűztek ki. A plébánost, Kósa Józsefet (42.) és káplánját, Hornyik Károlyt (31.), már május 3-án este kérte a nép, hogy hagyják el a falut, mert a vörösök nagy veszélyt jelentenek rájuk. Mindkét pap elutasította a méltatlan menekülést. Egy nap múlva, a vasárnapi szentmise után a plébános és káplánja a templomból a plébániára indult, amikor két vöröskatona pisztolyt fogott rájuk, „meg kell halnotok” felkiáltással. Egy perc sem telt bele, mindkét Lenin-fiú elsütötte a fegyverét. A plébánost a szeme fölött érte a lövés, és a golyó a tarkóján jött ki. A káplánnak az arccsontját roncsolta össze a lövés, és a golyó a tarkóján át a falba fúródott, de még hörögve küszködött az életéért. Ekkor az egyik Lenin-fiú hasba lőtte. A vörösök a plébánián talált pénzt, órát és egyéb értékeket is elrabolták. A két papot egyházi szertartás nélkül temethették csak el. Harangszót sem engedtek a kommunisták, és vezetőjük, aki a két pap meggyilkolására kapott parancsot, precízen lejegyezte szolgálati naplójába, hogy a vöröskatonák 11 óra 4 perckor végrehajtották a feladatot… – majd bement egy óhitű barátjához reggelizni. (Később az „ártatlan” hóhérokat felakasztották a „fasiszta Horthy bíróság” ítélete alapján.)

Talán túlzónak tűnik az 1919-es jászkarajenői esetet felidézni a gödöllői és a budapesti keresztényellenes cselekmények tükrében, ám a kommunista, a szocialista, a liberális nem változik. Az elv az, ami megköveteli a gyilkolást, a gyűlöletet, és ennek bizonyítékát minden áldott nap láthatjuk a televíziók csatornáin, olvashatjuk a lapokban. A most, hazánkban is megkezdődött támadássorozat ide vezet majd. Mert ennek a szellemiségnek nem ér semmit az emberi élet, a hit, Isten és vallás. Ők egy másik, egy igen sötét szellemiségű világban élnek. Láthatjuk ezt a katolikus Lengyelországban is, ahol az állam szintén tehetetlen velük szemben.

Fel kell tehát készülni, meg kell védenünk templomainkat, papjaikat, lelkészeinket, félretéve a hitviták ostoba polémiáit, mert Jászkarajenő, Győr vagy Esztergom drámai eseményeitől nem sok választ el bennünket és a keresztény-keresztyén közösségek csak összefogva, egymást támogatva tudják megakadályozni a további rombolást. Mindazokkal szemben pedig, akik a vallásüldözésben és a rombolásban részesek, jogi úton is meg kell tenni a kellő lépéseket, hogy lássuk: elszigetelt esetről van-e szó a keresztényellenességet illetően a magyar bíróságokon (Jézus karikatúra-ügy), vagy általánossá vált a vallásellenesség támogatása a taláros testületben is. Ha ez utóbbi kiderülne, úgy a keresztény-keresztyén közösségek vegyék saját kezükbe az önvédelmet. Kíméletlenül! Mert nem fordulhat elő újra Jászkarajenő tragikus, máig fájdalmas története…  és ne kelljen gyászolva koszorúzni a vértanúk emlékművét évről-évre... 

„Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik”! (Lk 11,17)

Stoffán György