Sem mise, sem Keresztút, sem Szentségimádás… - „Roma locuta, causa finita”

A szenteltvíztartók kiszáradtak, a püspöktől megtudtuk, hogy a szenteltvíz csak smafu, semmi hatása nincs, a szentmiseáldozatot pedig, mint egy permetezőszert, központilag betiltották.  Mindezt persze azért, hogy a hívek ne fertőződjenek meg. Világméretű ez a hitetlenség és jobban fertőz, mint a vírus, hiszen Rómából indult a templombezárásokkal, de a rómaiak tettek róla, hogy a templomok mégis nyitva lehessenek. Bergoglio vatikáni „bunkeréből” visszavonta az intézkedést.

Itt-ott a világból azért hallunk olyan híreket is, hogy a papok, püspökök monstranciával a kezükben mennek az utcára áldást osztani, tehát Jézussal vigasztalják az embereket, Jézussal adnak reményt, gyógyulást és hitet… éltetve az imádatot azokban, akik hisznek…

Azonban… Az Eucharisztiát elvenni, megtiltani a hívő keresztény ember számára egyszerűen érthetetlen, még ha jó szándékú, de balga emberi logika alapján teszik is. Nem hiszik talán a rendeletet kiadók, hogy az a lista, amelyen a túlélők és a halottak szerepelnek, a születésünk óta ott van Istennél? Nem hiszik, hogy otthon, a fotelban is meghal fertőzés nélkül is az, akinek Isten ezt a sorsot szánta? Nem hisznek a hit által megtörtént krisztusi csodákban? Miért nem bízza a hierarchia az egyházra, azaz a hívő nép összességére, hogy retteg-e misére menni vagy sem? A pap úgyis misézik minden nap… távol van a hívektől, s ha az Oltáriszentséget kiszolgáltatja, akkor bizonyos lehet abban, hogy sem ő sem az áldozó nem fertőződik meg, hiszen a jelenlévő Krisztustól nem lehet betegséget kapni…

Ma csak az emberi tényezők, az emberi logika, az egészségügy, az állami intézkedések mérvadók, s az isteni logikába vetett hit, az egyházi hagyományok, Jézus mit sem érnek. Döbbenetes ez, és sehová sem vezet. Illetve vezet, de nem a Mennyek országába.

Bigott lennék, fundamentalista katolikus? Nem! Mert Krisztus követéséhez nem kell katolikusnak lenni… Protestáns testvéreinket is saját vezetőik tiltják el a templomtól, az istentisztelettől, mert ők sem hiszik el, hogy a hit gyógyít… ők sem hiszen Jézusnak… s talán ez azért van, mert Krisztus hozzáteszi – „Menj, de többé ne vétkezzél!” És ez a nehéz. Inkább nem Krisztus által akarunk védekezni, nem a hit által akarunk gyógyulást, mert Krisztus csak „cserébe” adja azt az igaz hitért, s úgy már inkább nem kell, hiszen az nincs! Nem tudunk „fizetni”, még saját érdekünkben sem!

Kit érdekel e szigorítások meghozatalánál, hogy a szupermarketek tele vannak, hogy öregek és családok – gyermekekkel – járják a boltokat, hogy senki nem veszi komolyan azt, amit bizony nagyon komolyan kellene vennünk…de nem a templomban.

Úgy érzem, hogy ez a világ, amelyben élünk megérett arra, amit magának teremtett. S mint a társadalom, úgy az egyházi vezetés is vizsgázik ezekben a súlyos időkben: „Roma locuta, causa finita”…

Eszembe jut sok néhai öreg barátom, akik Szibériában vagy a kommunista börtönökben egy szem becsempészett szőlővel és egy darabka kenyérrel, szabadságukat és életüket is olykor kockáztatva miséztek, gyóntattak, áldoztattak… és nem féltek, mert hittek Krisztusban, hittek az Ő ígéretében. És nem csalatkoztak! Eszembe jut Ravasz László és Ordass Lajos, Tamás Alajos ofm, vagy Márton Áron, Boros Fortunát, Kiss Szaléz ofm, Mindszenty József és Bogdánffy Szilárd… de hosszú a névsor… ha csak a 20. század protestáns és katolikus példaképeit vesszük sorra… a Keresztény-keresztyén főpapokat, akik életüket, szabadságukat áldozták hitben és bizalommal Jézusban.

Úgy tűnik, nekünk ők maradnak… az ő hitük, az ő példájuk, az ő nagyszerűségük… és a bezárt, mise és istentisztelet nélküli templomok, a kiszáradt szenteltvíztartókkal.

A Sátán látszólag csodát művelt tehát… elvette az Eucharisztiát a hívő katolikusoktól, az istentiszteletet, az Úrvacsorát a protestánsoktól… azaz elvette a templomot a keresztényektől… és cserébe ezernyi kérdést, kételyt és bizonytalanságot adott. A nyáj szétszéledőben... a Nagyböjt idején, Húsvét szent ünnepe előtt. Újra megostorozva, megalázva és megfeszítve a Megváltót…  Ám, csak egyetlen dologról feledkezett meg: A Feltámadást nem akadályozhatja meg!

Stoffán György