2020. március 13., péntek

Statáriumot kellene bevezetni ma is... mert indokolt volna...


Irigykedve nézem a réges-régi, megbarnult, töredező dokumentumokat, amelyek a demokráciától meg nem fertőzött egészséges, rend-centrikus világból maradtak ránk… hosszú évszázadokig porosodva levéltárak és padlások rejtekén. S miért vagyok irigy, az ezekben az iratokban megbúvó információk korára? Mert 1400-as évektől kezdve, plusz négy évszázadot átfutva azt tapasztalom, hogy normális élhető világ volt Európában, még a nagy járványok idején is. Persze voltak azokban az időkben is olyanok, akik mások szenvedéséből busás hasznot próbáltak húzni, ám az efféle ögyeskedők feje a pallosnak köszönhetően, gyorsan beleesett egy fonott kosárba…etc.

Ma pedig? Törvények vannak ugyan, de sem törvénytisztelet, sem törvényalkalmazás, sem erre képes bíróságok nincsenek. A mai világjárvány idején is aljasabbnál aljasabb politikai cselvetések, rágalmak, vádaskodások – hazudozások láthatnak napvilágot a médiában. Közben a patikákból elfogyott a maszk, nincs kézfertőtlenítő… de ennek a hiánynak az okozóit még nem sikerült lefülelni, pedig az a bizonyos pallos ma sem ártana.Nem azok vették meg, a hiánycikkekként nyilvántartott eszközöket, akik rászorultak, hanem azok, akik mások bajából igyekeznek nagy pénzt csinálni.Ezt pedig szankcionálni kell! Hiszen emberek életéről van szó ezekben a napokban. Ám, van más is, ami törvénybe ütközne, egy független országban: Idegenek tombolnak a magyar kórházban, s a magyarországi idegenek sajtója ezeket a jogcím nélkül hazánkban tartózkodókat védi, miközben ócsárolja a magyar kormányt, s rémhíreket terjeszt a vírusról, pánikot keltve a lakosság körében. Persze a kommunista is kommunista maradt, akinek az emberi élet semmit nem számít… Nyugdíjas emberek halálával viccelődni nem kiművelt emberek szórakozása, hanem a legocsmányabb büdös proliké. Nos, az egyik ellenzéki párt korábban műveltnek látszó TV-műsorvezetője bebizonyította, hogy a sok éven át ismert televíziós arc, csupán álarc volt. Most megmutatta az igazit, kijött belőle a nyálkás féreg, mint Niedermüllerből és a templomokat bezárni akaró nyilas-kommunista kevert szellemiségű pártvezéréből. Az Orvosi Kamara elnöke is odaturházott egy jókorát a kormány cipőjére. A védelmi intézkedésekről is számos kommunista-liberális hazugság borzolja az alulműveltebb társadalmi réteget.

E felborult világnak azonban mindössze kétféle baja van. A rend hiánya és a nem létező demokrácia immár betegessé vált emlegetése. Nem akarom itt a demokráciáról idézni Schillert … van elég bajunk…  

Egy 1345-ös francia, valamint egy 1415-ös német feljegyzés arról ír, hogy Marseille-ben négy kereskedőt és családjaikat kivégezték, mert hatásosnak mondott szereket árultak, hatalmas áron, másokat az élelmiszerek árát növelték, és a közfelháborodás vetett véget az életüknek. Németországban azokat is kivégezték, akik rémhírekkel félemlítették meg a lakosságot, vagy megszegték azokat a királyi törvényeket, amelyeket a feketehalál miatt vezettek be. Volt tehát rend, és nem engedte a józan gondolkodás, hogy a többség életét bárki veszélyeztesse, mint ma teszi egy primitív, ostoba, gyilkos szellemiségű, hazafiatlan, középkori pallosra érett söpredéknek.

Javaslataim:

1./ Be kellene tiltani azokat a médiumokat, amelyek a koronavírussal kapcsolatban rémhíreket terjesztenek, a kormány és az operatív törzs rendelkezéseit bírálják, és igaztalan vádakkal illetik a járvány ellen küzdőket. Ezeket az újságírókat egyénileg is felelősségre kellene vonni. 
2./ Súlyos büntetéssel kellene sújtani azokat, akik felvásárolták az egészségügyi védekező eszközöket (maszk, fertőtlenítőszerek), és ezeket sokszoros áron adják tovább.
3./ A vírus ideje alatt minden indokolatlan áremelést – tekintve hogy a magukat mentő kommunisták a halálbüntetést harmincegy éve eltörölték – súlyos börtönbüntetéssel kellene büntetni.
4./ A világjárvány alatt, a világjárvánnyal kapcsolatba hozható, mindennemű visszaélést, hazaárulást, kormány ellenes megnyilvánulást, hazugságokat és vádaskodó nyilatkozatokat, egy külön erre kijelölt statáriális bíráság mérlegelje és hozza meg az ítéletet, amely ellen fellebbezésnek nem volna helye.

Igaz ezek a pontok csak a régi iratok alapján jutottak eszembe, de megfontolandók lennének, mert ami ma történik a világon, az nem a vicc kategóriájába tartozik. Igaz, a választ ismerem: „Demokrácia van… belefér…” – na, de meddig még?

Nemzeti Napló

Stoffán György