Nincs
jogom és lehetőségem felülbírálni azokat az intézkedéseket, amelyeket a
katolikus egyházi vezetők itthon és a világon sokhelyütt kötelezően bevezettek
a koronavírus miatt. Így csak a saját „bigott” hitem szerinti gondolatokat
vetem papírra…
Amikor
azt hallom, hogy minden misét felfüggesztettek, hogy nem lehet nyelvre áldoztatni,
és a szenteltvíz tartókat is kiürítik, furcsa érzés fog el. Úgy érzem, hogy
papjaink és püspökeink híján vannak annak, amit hirdetnek: a hitnek.
Hiszen
Jézus nem fordult el a leprástól, a vaktól, a beteg emberektől, hanem meggyógyította
őket. „Hited meggyógyított téged” – mondja, és útjára engedi azt, aki hittel
kérte a gyógyulást…
Ma
pedig? Mintha a hit semmivé vált volna. Mintha csak a világi intézkedésekkel
lehetne a betegség ellen küzdeni. Mintha az, amiben eddig bízott és hitt a keresztény
ember, csupán átverés lett volna… Krisztus testétől rettegnek a szentáldozáskor,
a szenteltvíz érintésekor, a közösség szentmisén való részvételekor. S eszébe
nem jut senkinek a Szeplőtelen fogantatás kolostor és templom, amely a
hirosimai atomtámadás epicentrumától alig egy kilométerre volt, és épen maradt.
Sőt! A benne lakók még a sugárfertőzést sem kapták el. Vagy elfelejtettük a
gyógyulásokat, amelyek a Mária-kegyhelyeken történtek… azokon a kegyhelyeken,
amelyeket ma bezártak a vírusveszély miatt – tilos megmártózni a csodatevő forrás
vizében…
Elfelejtették
a most tiltó rendelkezéseket hozók, hogy például Csíksomlyón mennyi gyógyulás
történt… pedig csak a ferencrendi Losteiner barát könyvét kellene elővenni és
végigböngészni… de nem Csíksomlyóról beszélek, hanem Lourdes-ról, Fatimáról és ezernyi
más Mária-kegyhelyről, amelyeket ma, mint fertőző gócokat tart számon még az
egyház is. És ez sátáni…
Elfelejtkeztünk
a sokévszázados feljegyzésekről, amelyek a pestisjárványok idejéből maradtak
ránk, s amelyek bizonyítják, hogy a legtragikusabb időkben is tele voltak a templomok,
sokan vették magukhoz az Úr Szent testét, és életben maradtak. Nem nézünk a
hálából emelt Szentháromság-szobrokra, amelyek azt jelzik, hogy az ima által
megszűnt a pestis, a feketehalál.
Elfelejtettük,
hogy Isten akarata nélkül semmi sem történik a Földön, és minden embernek előre
tervezett életútja van, amelyben a halál is, Isten akarata szerint jelöltetett
meg. Elkerülni azt, ami meg van írva – nem lehet! Sem a szenteltvíztartók
kiürítésével, sem a misék ideiglenes tiltásával, sem a nyelvre áldoztatás
beszüntetésével… Semmivel! A vírus maga tehát, ördögi mű, amely a hitet, a
hagyományokat megszünteti és Krisztus testétől, valamint a Mária-kegyhelyektől
való félelmet olt a keresztény emberbe, pápáján, papjain, püspökein keresztül…
Ha
hittel és hitben élnénk, akkor az egyház vezetői a Rózsafüzér imádkozására, az
Úr angyalára hívnák fel a figyelmet, arra ösztönöznék a népet, hogy Istenhez, és
a Boldogságos Szent Szűzhöz imádkozzék… hogy teljenek meg a templomok és járuljanak
minél többen a Szentségekhez, hogy vigyenek haza is szenteltvizet, amelynek
ereje nem mesebeli képzelgés csupán, hanem valós, tisztító erő annak, aki hisz
benne.
De
nem! Inkább kerüljük a templomot, ne áldozzunk, ne mártsuk kezünket a
szenteltvízbe… és ki tudja, még mit ne tegyünk… – mondják az elvilágiasodott, hit
nélkül, a mai világnak megfelelve élni akaró egyházi vezetők.
Én
pedig, mint esendő, bűnös katolikus ember, Krisztust botorkálva követni próbáló
keresztény, azt mondom, azt kérem, arra szólítok fel, hogy imádkozzunk mi
keresztények, keresztyének. Forduljon ki-ki hite szerint Istenhez, Máriához, s
használjuk a bizonyítottan minden baj ellen a legnagyobb fegyvert, a Rózsafüzért.
Ne hagyjuk hitünk hagyományait egy ördögi hisztéria miatt odaveszni, hanem bízzuk
magunkat Krisztusra, s érintsük meg ruhája szegélyét, kérjük a világ és az
egyház hitevesztettségének gyógyítását, bűneink bocsánatát, hitünk megerősítését
és az isteni Kegyelmet. Mert az erős hit a leghatékonyabb fegyver a sátáni erők,
a vírusok és az emberi ostobaság ellen!
Stoffán
György