2020. március 6., péntek

Kiszáradt szenteltvíztartók, avagy a koronavírus ellen – hit nélkül…




Nincs jogom és lehetőségem felülbírálni azokat az intézkedéseket, amelyeket a katolikus egyházi vezetők itthon és a világon sokhelyütt kötelezően bevezettek a koronavírus miatt. Így csak a saját „bigott” hitem szerinti gondolatokat vetem papírra…  

Amikor azt hallom, hogy minden misét felfüggesztettek, hogy nem lehet nyelvre áldoztatni, és a szenteltvíz tartókat is kiürítik, furcsa érzés fog el. Úgy érzem, hogy papjaink és püspökeink híján vannak annak, amit hirdetnek: a hitnek.
Hiszen Jézus nem fordult el a leprástól, a vaktól, a beteg emberektől, hanem meggyógyította őket. „Hited meggyógyított téged” – mondja, és útjára engedi azt, aki hittel kérte a gyógyulást…

Ma pedig? Mintha a hit semmivé vált volna. Mintha csak a világi intézkedésekkel lehetne a betegség ellen küzdeni. Mintha az, amiben eddig bízott és hitt a keresztény ember, csupán átverés lett volna… Krisztus testétől rettegnek a szentáldozáskor, a szenteltvíz érintésekor, a közösség szentmisén való részvételekor. S eszébe nem jut senkinek a Szeplőtelen fogantatás kolostor és templom, amely a hirosimai atomtámadás epicentrumától alig egy kilométerre volt, és épen maradt. Sőt! A benne lakók még a sugárfertőzést sem kapták el. Vagy elfelejtettük a gyógyulásokat, amelyek a Mária-kegyhelyeken történtek… azokon a kegyhelyeken, amelyeket ma bezártak a vírusveszély miatt – tilos megmártózni a csodatevő forrás vizében…
Elfelejtették a most tiltó rendelkezéseket hozók, hogy például Csíksomlyón mennyi gyógyulás történt… pedig csak a ferencrendi Losteiner barát könyvét kellene elővenni és végigböngészni… de nem Csíksomlyóról beszélek, hanem Lourdes-ról, Fatimáról és ezernyi más Mária-kegyhelyről, amelyeket ma, mint fertőző gócokat tart számon még az egyház is. És ez sátáni…

Elfelejtkeztünk a sokévszázados feljegyzésekről, amelyek a pestisjárványok idejéből maradtak ránk, s amelyek bizonyítják, hogy a legtragikusabb időkben is tele voltak a templomok, sokan vették magukhoz az Úr Szent testét, és életben maradtak. Nem nézünk a hálából emelt Szentháromság-szobrokra, amelyek azt jelzik, hogy az ima által megszűnt a pestis, a feketehalál.

Elfelejtettük, hogy Isten akarata nélkül semmi sem történik a Földön, és minden embernek előre tervezett életútja van, amelyben a halál is, Isten akarata szerint jelöltetett meg. Elkerülni azt, ami meg van írva – nem lehet! Sem a szenteltvíztartók kiürítésével, sem a misék ideiglenes tiltásával, sem a nyelvre áldoztatás beszüntetésével… Semmivel! A vírus maga tehát, ördögi mű, amely a hitet, a hagyományokat megszünteti és Krisztus testétől, valamint a Mária-kegyhelyektől való félelmet olt a keresztény emberbe, pápáján, papjain, püspökein keresztül…

Ha hittel és hitben élnénk, akkor az egyház vezetői a Rózsafüzér imádkozására, az Úr angyalára hívnák fel a figyelmet, arra ösztönöznék a népet, hogy Istenhez, és a Boldogságos Szent Szűzhöz imádkozzék… hogy teljenek meg a templomok és járuljanak minél többen a Szentségekhez, hogy vigyenek haza is szenteltvizet, amelynek ereje nem mesebeli képzelgés csupán, hanem valós, tisztító erő annak, aki hisz benne.

De nem! Inkább kerüljük a templomot, ne áldozzunk, ne mártsuk kezünket a szenteltvízbe… és ki tudja, még mit ne tegyünk… – mondják az elvilágiasodott, hit nélkül, a mai világnak megfelelve élni akaró egyházi vezetők.

Én pedig, mint esendő, bűnös katolikus ember, Krisztust botorkálva követni próbáló keresztény, azt mondom, azt kérem, arra szólítok fel, hogy imádkozzunk mi keresztények, keresztyének. Forduljon ki-ki hite szerint Istenhez, Máriához, s használjuk a bizonyítottan minden baj ellen a legnagyobb fegyvert, a Rózsafüzért. Ne hagyjuk hitünk hagyományait egy ördögi hisztéria miatt odaveszni, hanem bízzuk magunkat Krisztusra, s érintsük meg ruhája szegélyét, kérjük a világ és az egyház hitevesztettségének gyógyítását, bűneink bocsánatát, hitünk megerősítését és az isteni Kegyelmet. Mert az erős hit a leghatékonyabb fegyver a sátáni erők, a vírusok és az emberi ostobaság ellen!


Stoffán György