Ma
nem a hit lángol a lelkekben, hanem a hit lángolásának kialvása miatt templomaink,
keresztény testvéreink égnek el nap, mint nap… ez az igazi keresztény holocaust,
azaz, a tűz általi megtisztulás. Ez a legfájdalmasabb büntetés, amelyet
magunkra hoztunk, mert hiszünk, és hittünk a jólét szivárványos, napsugaras
ígéreteinek. Isten? Minek? Hiszen minden szép és mindenben bővelkedünk. Hit?
Minek? Hiszen az csak határokat szab, büntetéssel fenyeget, tilt. Törvények,
Isten parancsai? Ugyan ki kíváncsi minderre? Hiszen a világ lop, csal, hazudik,
s már a pápa is sokkal többet enged, mint amit eddig tanultunk… Imádság? Kell a
fenének! Hiszen maga a pápa is megmondta, hogy nem kell ugyanazt mormolni naphosszat…
s le is került a ferencesek kordájáról a rózsafüzér.
Ideje
volt hát, hogy a mai kor megtapasztalja azt, amit 1789-ben a francia fővárosban
indítottak el, s ami most elemi erővel csapott le ugyanott. A magyar történelem
lapjaihoz képest azonban e párizsi tűz semmi. Leégett, elpusztult a Mi
Asszonyunk katedrális, amely 800 éve állt méltóságteljesen… Nézem a képeket, a
videókat, s eszembe jutnak az Árpád-kori és későbbi magyar templomok, amelyek
vagy hasonlóképpen a Notre Dame-hoz leégtek egy néhány óra alatt, vagy
elhagyatva pusztulnak, mert Párizsban aláírtak valamikor valamit… ellenünk.
Értékek
vesznek el, mint most a Notre Dame. Olyan értékek, amelyek nekünk sokkal többet
jelentenek, mint a világ turizmusának a pénzért megnézhető Notre Dame… Csak e
régi magyar istenházákat nem mutogatja a média, nem döbbent meg senki rajtunk
kívül. Pedig ott, Párizs környékén ítélték halálra emberek százezreivel ezeket
a magyar templomokat, „katedrálisokat”.
Talán
a szenvedés hetének egyik isteni jele történt meg ma Párizsban… Lángol a katedrális,
mint Szent Mihály kardja… és figyelmeztet ez a tűz arra, hogy maga a pokol ez a
világ. Olyan ez a tűz, mint Sodoma és Gomora a tűzeső után, s Párizs sem mutatott
más képet az utóbbi évtizedekben, mint amilyen kép fogadhatta egykor a Sodomába
érkező vendégeket.
Talán
a szenvedés hetének első napján az Úr maga mutatta meg erejét és hívja fel a
világ figyelmét, arra, hogy nem Róma az egyház, hanem a világ hívő népei, s nem
Róma tévtanait kell követni, hanem Krisztus tanítását.
Oda
kellene figyelni végre kétezer év Evangéliumára, az abban olvasható és örök
időkig érvényes tanításokra, s vissza kell állítani a kereszténység értékeit
elsősorban a lelkekben. Vissza kell állítani a tanítás nagyszerűségét a
modernizált egyházakban, s kérni kell Isten, hogy a katolikus egyház vezetőjét
világosítsa meg, s hasson rá, hogy lemondásával Róma is ismét teljes hitelességével
álljon készen a kereszténység védelmére, s ne a sátáni tévelygés jellemezze a
Vatikánban ostobán össze-vissza beszélő főpapokat.
Ég
egy templom, s ég vele a bűn, és álmodozó és önvédelemre képtelen botor kereszténység
is. Ma kardot kell fogni a hitért, s Krisztus szavaival kell összefogva, de
facto megvédenünk értékeinket. Mert az igazi keresztény érték a hit, és a
hitvédelem, s minden nép Krisztus tanítványává tétele. Hiszen ezt Ő
parancsolta. Egymást kell szeretnünk, mert ezt is Ő parancsolta a mai Krisztust
gyalázó pápai tanításokkal szemben. Nem csak beszélni kell valamilyen
keresztény értékvédelemről, amely hit nélkül nem is létezik, hanem egymást szeretve,
hittel és Isten segítségét kérve, összefogással kell eloltanunk az ellenünk
gyújtott tüzeket, mert ha nem tesszük, mindnyájan a Notre Dame sorsára jutunk,
de üdvözülni sem fogunk, mert olyanok vagyunk, mint az öngyilkosok. Hagyjuk,
hogy elvágják a nyakunkat, felperzseljék templomainkat, s tévtanokat vigyenek
házainkhoz, vagy Mária-kegyhelyünkhöz, mint a Jehovisták.
Krisztus
nem azért alapított egyházat, hogy azt hagyjuk kifosztani, megsemmisíteni, s
közben gyilkosok lábain a cipőt csókolgassuk.
Nézzen
minden európai keresztény, katolikus és protestáns Párizsra. És ma látja a
piros fényben hömpölygő füstöt… S ha nem ért belőle, akkor többé ne is
imádkozzék… mert e pirosló füstben nem ismerte fel Isten figyelmeztetését, s
nem látta meg a Sodomát ért tűzesőt sem…
Aki
viszont érti, megértette, az most álljon ki hitéért, álljon ki a keresztény
értékek legfőbbje, a hit mellett, s Kapisztránnal, Hunyadi Jánossal, Hunyadi Mátyással
védje meg, amit kölcsön kapott, hogy hiánytalanul vissza tudja adni a következő
nemzedéknek. Párizs már elkótyavetyélte mind múltját, mind jövőjét! Mi magyar
keresztény és keresztyén Krisztust követők álljunk végre fel, és öltsük
magunkra eleink páncélja helyett eleink hitét és buzgóságát, haza és hit iránti
hűségét. Ha nem tesszük, olyanok
leszünk, mint 2019. április 15-én a párizsi Mi Asszonyunk katedrális…
megsemmisülünk!
Stoffán
György