Nem esik
jól az embernek, amikor a romániai pápalátogatás csíksomlyói programját szemezgeti. A nagy
készülődés során, sem a papok, sem a püspökök, de az érsek sem említi azoknak a
nevét, akiknek boldoggá avatását évekkel, évtizedekkel ezelőtt indította el Gyulafehérvár,
vagy az erdélyi, Szent Istvánról nevezett ferences rendtartomány. Pedig ezeknek
a nemzetért és hitért szenvedést vállaló magyaroknak a példája teszi lehetővé
máig azt, hogy száz év után is vannak magyar katolikus hívek Erdélyben, a
Székelyföldön és a Partiumban. Példaképek ők, akikre a mai fiatalságnak, a mai Kárpát-hazában
élő magyarságnak, a mai világnak szüksége volna, szüksége van! A politika
azonban felülírja a szent hitet, felülírja az emberi szenvedéseket, a
példaképeket, és az egész valós nemzeti történelmet. A valóságtól és a józan észtől
elrugaszkodott szlogenek látnak napvilágot, s szinte hisztérikusan, majdnem
imádattal várják néhányan a meghatározó egyéniségek közül a pápai vizitet,
mondván, hogy nagy dolog ez, hiszen ezer év óta a római pápa nem járt Somlyón.
Nos, kiegészíteném: nem is hiányzott oda soha… hiszen ott Mária, a Magyarok
Királynője a vendéglátó. S a Szentlélek eljövetele, a Pünkösd csodája a szent
hely búcsúja. Ám amióta bejelentették e nagy látogatót, azóta se Szentlélek, se
a somlyói Segítő Szűz Mária nem számít. S nem számítanak azok sem, akik
életüket adták, szenvedtek, belerokkantak a hűségbe.
Nem
vitatom el a hét görög katolikus püspök életszentségét, akiket boldoggá avat
Balázsfalván a római püspök, de engedtessék meg, hogy fájjon a tény, miszerint
mi magyarok, székelyek, s a mi vértanúink a politika igényeinek vettetnek alá ismét…
a 21. században is. Abban a században, amelyben véget ér mindaz, amit eddig hitnek,
egyháznak, hitvédelemnek, hazának, nemzetnek tudtunk… mert a politika a legszentebbet,
az emberi áldozatot és ezzel Jézus tanítását is felülírja. Hiszen ma már püspöki kegy a
magyar mise nemzetünk egy részének… és a Pünkösdöt is meg lehet hosszabbítani, ha "nagy vendég" jön a nyeregbe… A Szentlélek pedig a második helyre szorul...
Az
alábbiakban kicsit hosszan, de felsorolom azoknak a nevét, akiket nem avat
boldoggá a pápa Csíksomlyón… s akiknek a neve is feledésbe merül hamarosan
annak ellenére, hogy a jelen magyarsága és az erdélyi katolikus egyház nekik is
köszönheti létét, megmaradását. Idáig… Mert, ma már nem csak Trianon fáj a
magyar keresztényeknek Erdélyben és a Kárpát-hazában…
***
Bokor Sándor – Brassó, 1915. június 15. – ismeretlen helyen, 1972. folyamán valamikor erdélyi magyar katolikus pap, vértanú. Családja
később Zabolára költözött. A Kézdivásárhelyen végezte (1926–1931),
majd továbbtanult Csíkszeredában (1931–1933). A teológiát Gyulafehérváron végezte
el (1933–1938).
Gyergyóremetén, Lemhényben, Csatószegen és Marosvásárhelyen káplánkodott.
1945-ben Nagyágon majd eltűnéséig Erzsébetbányán volt káplán.
1972. június 12-én Márton Áron püspök Erzsébetbányára
készült bérmálni. Előtte azonban a plébános bement Nagybányára. Itt
beidézték a rendőrségre, majd eltűnt. Novemberben
a Duna-deltában a Kilijai-ágból, szovjet területen
halászták ki holttestét. A
holttestet helikopterrel szállították Kolozsvárra ahol
eltemették. Senki nem tekinthette meg. 2003. január 13-án beindították
a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei vizsgálatot.
P. dr. Boros Fortunát – Zetelaka, 1895. június 3. – Capul Midia, 1953. március 16.– A Szent Istvánról nevezett ferences
rend provinciálisa, történész, író, vértanú. Románia kommunista rezsimjének áldozata. Huszonhét
könyvet és 302 cikket írt. Boldoggá avatási eljárását kezdeményezték. A teológiát a Ferences
Hittudományi Intézetben, Vajdahunyadon végezte. 1911. augusztus
20-án lépett a rendbe, 1917. április 29-én ünnepélyes
fogadalmat tett, 1918. június 1-jén pappá szentelték.
Ezután Kolozsvárott, majd Szegeden tanult tovább és doktori
fokozatot szerzett. Összesen három ferencrendi kolostorban dolgozott élete
során: 1920. és 1932. között Székelyudvarhelyen, 1932. és 1948. között
Kolozsváron, és 1948. és 1951. között pedig Brassóban.
Kolozsvárra érkezve P. Trefán Leonárdtól átvette a Szent Bonaventura
nyomda és könyvkötészet irányítását, ugyanitt felelős szerkesztője volt
a Hírnök és a Katolikus Világ című folyóiratoknak. 1942-ben
lett tartományfőnök és hat éven át, elhurcolásáig vezette a rendet.
1944-ben
a visszatérni látszó oláh fennhatóság és a szovjet hadsereg elől a rend tagjai
közül sokan Budapestre menekültek. Fortunát atya utánuk ment, hogy összegyűjtse
és Amerikába (az ohiói Youngstownba) kísérje őket, de az
amerikai Szent István erdélyi ferences custodia (lat: őrhely) megalapítása
után, a következő évben visszatért Erdélybe. 1948-ban, Márton
Áron püspökhöz hasonlóan, dacolva az új kommunista rendszer elhatalmasodó
egyházgyűlöletével, ő vállalta vezetni a csíksomlyói
búcsú körmenetét. Ezután a hatalom emberei már folyamatosan zaklatták.
Kolozsvárt is el kellett hagynia. Brassóba tette át a székhelyét. 1951. augusztus
20-án, Szent István király ünnepén, a romániai rendházakból összeszedték a
szerzeteseket, és Máriaradnára internálták őket. Fortunát atyával
kivételesen keményen bántak, őt a készülő Duna-csatornához vitték egy
munkatáborba, Capul Midia településre, ahol embertelen körülmények
között dolgoztatták a jogfosztottakat. Fortunát atya 19 hónap után tüdőgyulladást
kapott, magatehetetlen beteggé vált, de beszámolók szerint még ekkor is
bántalmazták. „A gyengélkedő tudós szerzetest lapáttal agyonverték” – írja
a Magyar Katolikus Lexikon. Rendje, a Ferences Rend évtizedekkel ezelőtt elindította a boldoggá avatást.
Fekete János – Bélafalván született 1885-ben. Középiskolai
tanulmányait Csíksomlyón, 1895 és 1903 között végzi el. Teológiát
Gyulafehérváron végzett, majd itt szentelte pappá 1908. február 8-án Gróf Majláth
Gusztáv Károly, gyulafehérvári püspök. Első szolgálati helyén, Petrozsényben hitoktató
és káplán volt 1908 és 1915 között.
1915-től Brassóban hittanár, majd 1916-ban
a Zsil-völgyi Vulkán településre kap plébánosi kinevezésé. Itt
1932-ig szolgál, amikor is Sepsi-kőröspatakra helyezi püspöke plébánosnak.
1936. szeptember 22-től Gelencén plébános. 1938. július 1-től kézdi-orbai
főesperes.
Ezek
mellett 1924-ben az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja volt. Márton
Áron bebörtönzése, valamint az erdélyi katolikus egyházmegyék felszámolása
után nem ismerte el az állam által felállított gyulafehérvári vezetőséget,
ezért - miután 1950. május 13-án házkutatást tartottak nála - őrizetbe vették
és kényszermunkára ítélték. Büntetését a brassói börtönben kezdte el, majd a
ghenceai, végül a Târgu Jiu-i börtönben töltötte. Teste 92 kg-ról 38
kg-ra fogyott le. 1952. március 25-én halt meg. A rokonság a testét a börtön
hullaházából megszerezte, és 1952. április 28-án szállították el Gelencére.
1952. április 30-án a katolikus templom falánál temették el. Boldoggá avatási
eljárását a gyulafehérvári főegyházmegye 2003. január 13-án kezdeményezte.
Gelencén 2007-ben a templomkertben Petrovits István róla készült szobrával
állítottak emléket, melyet Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári
püspök szentelt fel.
Gajdátsy Béla – Bécs, 1887. január 16. – Nagyenyed, 1952. szeptember 14.
– római katolikus lelkész, vértanú.
A
gimnáziumot Budapesten végezte el. Érettségi után, 1904-ben
jelentkezett a jezsuita rendbe, 1908-1912-ben Kalocsán és Pozsonyban filozófiát
tanult.
Teológiai tanulmányait Innsbruckban kezdte el, majd amikor
egy tantárgyból nem kapott kitűnő minősítést, kilépett a
rendből 1917-ben. 1918-ban jelentkezett a gyulafehérvári teológiára,
majd még abban az évben Majláth Gusztáv Károly püspök pappá
szentelte. Egy ideig Kolozsváron volt káplán, majd Marosvásárhelyen és Nagyszebenben lett
plébános. 1924-ben a püspök ceremonáriusa
lett Gyulafehérváron. 1926-tól püspöki titkárként tevékenykedett.
Majláth püspök halála után a pápa őt szerette volna püspöknek, ő azonban a
jelölést nem fogadta el, viszont az ő ajánlatára került a jelöltek
listájára Márton Áron, akiből az új erdélyi püspök lett. Azon felül, hogy
megjövendölte az egyházüldözés várható részleteit, egyúttal a mártír egyház
életben maradásának stratégiáját is kidolgozta. 1945-ben Márton püspök
kinevezte Gajdátsyt a teológia doktorává, majd miután a püspököt
letartoztatták, ő lett a titkos ordinárius. Mikor erre fény derült, 1951.
március 10-én a Securitate Sándor Imre nagypréposttal együtt
letartóztatta, majd 25 év kényszermunkára ítélték. 1952. január 10-én több
erdélyi magyar paptársával együtt ítélték börtönbüntetésre kémkedés és
hazaárulás vádjával, Zsilaván huzamosabb időt töltött magánzárkában.
A nagyenyedi börtönben halt meg, holttestét jeltelenül temették el, ma sem
lehet tudni sírjának helyét.
Hajdú Erzsébet - mater Gabriella, orsolyita nővér – Csíkmadarason született
1915-ben. Gabriella nővér, történelem és földrajz szakos tanárnő, aki a
gyermekek, fiatalok neveléséért, oktatásáért életét áldozta. Iskoláit
Marosvásárhelyen és Nagyváradon végezte. Érettségi után belépett Nagyváradon a
Szent Orsolya Rendjébe. Egerben és Franciaországban részesült rendi kiképzésben
és kapta a Gabriella nevet. Kolozsvárott és Budapesten végezte egyetemi
tanulmányait, mint földrajz, történelem szakos tanár. Nagyváradon tanított a
szerzetesrendek feloszlatásáig. 1950-ben Marosvásárhelyre ment a szüleihez. Itt
gyermekek tanításával, hitoktatással, szegénygondozással foglalkozott, míg le
nem tartoztatta a rendőrség. Hitből élt, meggyőződését soha nem adta fel.
Mentalitásáról, élet erejéről sokat elárul, hogy a társai maguk között kis
Gepidának nevezték. Vértanúhalált halt a nagyváradi börtönben 1963. április
20-án.
Maczalik Győző – Nagyszeben, 1890. március 1.
– Zsilava, 1953. augusztus 19. Titkos gyulafehérvári
segédpüspök, vértanú. Morva eredetű családból származott. Papi tanulmányai
idején Majláth Gusztáv Károly püspök felfigyelt képességeire és
a római Gregoriana Pápai Egyetemre küldte. Innen hazatérve 1916. július
15-én pappá szentelték. Egy ideig Kolozsváron volt káplán,
majd 1921-ben teológiai tanár lett Gyulafehérváron. Majláth halála
után ő is a lehetséges utód-jelöltek között volt, de végül Márton
Áront szentelték püspökké. 1941–1951 között püspöki igazgató
volt. Mikor Márton Áront letartóztatták,
titkos ordináriussá léptették elő. 1951-ben arra az időre, amíg
Márton Áron börtönben volt, titokban püspökké szentelték. A Securitate azonban
tudomást szerzett erről, így 1951. augusztus 24-én letartóztatták.
Bírósági tárgyalás nélkül Zsilavára szállították, ahol a mostoha
körülmények miatt megbetegedett és 1953. augusztus 17-én meghalt.
1966-ban a Gyulafehérvári érseki székesegyházban temette el Márton
Áron püspök.
Pálfy János – Máréfalva, Udvarhely vm., 1874. máj. 15.-Marosvásárhely –,
1958.: plébános – Székelyudvarhelyen és Gyulafehérvárott tanult. 1899. július 6-án
pappá szentelték és Zetelakán, Brassóban, majd 1915-től Marosportuson
(Alsó-Fehér vm.), 1916-tól pedig Marosvásárhelyen káplán. 1918-ban Brassóban
hitoktató 1918-tól, 1958-ig Jobbágyfalva plébánosa. A terménybeszolgáltatások
idején a „kulák-plébános” a nyárádszeredai átvevőközpontba vitte szekérrel a
gabonát. Útközben, azzal az ürüggyel, hogy nincsenek rendben a papírjai,
elkobozták a szállítmányt, s azt nem számították beadásnak. 1958 nyarán házkutatást
tartottak a jobbágyfalvi plébánián. Ezt követően a marosvásárhelyi hadbíróság a
„hatóság megrágalmazása és a szocialista rend megdöntésére irányuló
tevékenység” miatt gyorsított eljárásban 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra
ítélte. Bár a kolozsvári fellebbviteli tárgyalás előtt rákban meghalt,
ítéletét helybenhagyták.
Sándor Imre – Csíkverebes, 1893. augusztus 23. – Râmnicu
Sărat, 1956. február 5. – erdélyi katolikus lelkész, vértanú.
Iskolai
tanulmányait Csíksomlyón és Csíkszeredában, majd teológiai
tanulmányait Gyulafehérváron és Budapesten végezte. 1916. július
3-án Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök pappá szentelte
Gyulafehérváron. Káplán
volt Gyergyóremetén és Csíkszeredában, majd hitoktató Gyulafehérváron és Brassóban.
1934–39 között főesperes-plébános volt Székelyudvarhelyen. Később Márton
Áron püspöki helynökké nevezte ki. A második bécsi döntés után Kolozsvárról ő
irányította a kettészakadt egyházmegye északi, Magyarországhoz visszakerült
részét. 1951. március 10-én letartóztatták. 1952. január
14-én a bukaresti katonai törvényszék 25 év kényszermunkára és
teljes vagyonelkobzásra ítélte hazaárulás címén. 1956. február
5-én (egyes források szerint 29-én) a râmnicu sărati börtönben megfagyott.
Holttestét – a többi politikai fogolyéhoz hasonlóan – jeltelenül temették el,
ma sem lehet tudni, hol nyugszik. 2003. január
13-án megindították a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei
vizsgálatot.
Dr. Boga Alajos – Csíkkozmás, 1886. február
18. – Máramarossziget, 1954. –szeptember 14. – magyar
kanonok.
A teológiát
a bécsi Pázmáneumban végezte el. 1910. július
14-én szentelték pappá Bécsben, 1914-ben Kolozsváron szerzett
filozófiából doktori fokozatot. Az első világháború alatt tábori lelkész, majd
a kézdivásárhelyi (ma Nagy Mózes) katolikus gimnázium tanára és
igazgatója volt. 1931-ben kinevezik az Erdélyi Római Katolikus
Státusreferensévé. 1945-től Márton Áron püspök általános
helynöke, a püspök letartóztatását követően a főpásztor titkos megbízásából ő
irányította az egyházmegyét. A papoknak határozottan megtiltotta az államilag
kezdeményezett papi békemozgalomba való bekapcsolódást,
ezért 1950. május 10-én letartóztatták. A văcăreşti-i, majd
a máramarosszigeti börtönbe hurcolták, ahol mindvégig ítélet nélkül
tartották fogva. A börtönben is komoly lelkiéletet élt, tartotta a lelket
paptársaiban. 1954. szeptember 14-én, a Szent Kereszt Felmagasztalásának
ünnepén hunyt el. Ismeretlen sírban, valószínűleg a Tisza-parti csárdai
vagy szegények temetőjében nyugszik.
Ambrus György – Gyalár, 1923. december 4. – Duna
csatorna, Brăila-Mocrin mocsarai, 1960. február 18. – bányamérnök,
plébános. Középiskoláit
bátyjával együtt a Gyulafehérvári Főgimnáziumban végezte. Nagykászonban, Szászrégenben volt
káplán, majd Katonán plébános. Itt tartóztatták le, mert nem követte
a békepapság vonalát. A vád ellene: fegyverrejtegetés. Kolozsváron állították
bíróság elé 1956. március 18-19-én. A nagyváradi katonai törvényszék hat év
börtönre ítélte. Még azzal is vádolták, hogy hűséges volt Márton
Áron akkori erdélyi püspökhöz, és titokban ő tájékoztatta a papságot a
titkos püspök-helyettesekről (ordináriusokról).
Futár
volt és összekötő. A Duna-csatornához hurcolták rabmunkára. Majd a Brăila-Mocrin mocsaraiban nádat
vágott hajnaltól késő estig, combig érő vízben. A vele együtt raboskodó foglyok
szerint ő volt az első erdélyi katolikus pap, aki a fertőző ivóvíztől
legyengülve, az éhezéstől csonttá soványodva vértanúhalált halt 1960. február
18-án. Halálakor P. Hajdú Leander ofm fogta le szemét. Sírja teljesen
ismeretlen, csupán halálának idejét jegyezte meg Leander atya.
P. Csiszér Elek ferences – Csiszér
(Imre) Elek Csíkcsobotfalván, született 1856. november 6-án. Jakubinyi György
érsek egyik könyvéből tudjuk, hogy gyengesége miatt még aznap megkeresztelték. Haton
voltak testvérek, ő volt a negyedik. Szülőfalujában kezdte elemi iskoláit is, majd Csíksomlyón folytatta, s
ugyanott végzett öt év gimnáziumot is. 1874. szeptember 8-án lépett be a rendbe,
ahonnan Kolozsvárra, a piarista gimnáziumba küldték egy évre. 1875. július
16-án beöltözött, és az Elek nevet kapta. A teológiát is Kolozsváron végezte
el, majd 1879. július 25-én, Gyulafehérváron Fogarasy Mihály erdélyi püspök pappá
szentelte. Másnap volt a kegytemplomban az első miséje. Érdekes, hogy odahaza
tanító, majd 1883-tól Nagyszebenben hitszónok volt. Egy év múlva hazakerült, és
tanítóként és novíciusmesterként dolgozott. Egyben a híres
zenész és tudós, Simon Jukundián ferences titkára is volt. Ezt követően számos helyen töltött be
tisztséget a Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Provinciában, de
talán a vajdahunyadi tartományfőnöksége volt a leggyümölcsözőbb 1911-1914 között, amikor véglegesen megerősítette a rend reformját, és
felvirágoztatta az erdélyi ferences tartományt. Elek
atya életének szinte felét - 1914-től haláláig, 1942. április 17-ig - Brassóban töltötte, ahol
legendás hírű lelkiatya és a vidék ferences gyóntatója volt. A korabeli Csíki
Lapok 1944. május 14-ei számában ezt olvassuk róla: „Nagyon egyszerűen élt: kenyér, túró, sovány
leves volt éveken át egésznapi tápláléka. Brassóban megszervezte szíve legféltettebb
kincsét: a harmad-rendet. Gróf Mailáth püspök valahányszor megfordult Brassóban, hozzá ment
gyónni. Csiszér főatyát magányában Márton Áron is sokszor kereste fel. Koporsójára
gyönyörű koszorút küldött. Meghalt,
1942. április 27-én. A brassói központi temetőben helyezték örök nyugalomra, ahonnan 1976-ban vitték át a
ferencesek Keresztelő Szent János kriptájába.
Rendjének akkori provinciálisa, P. dr. Boros Fortunát, 1947-ben(!) beindította
boldoggá avatási eljárást.
Márton Áron, erdélyi püspök. Született: Csíkszentdomokoson, 1896. augusztus
28-án, elhunyt Gyulafehérváron, 1980. szeptember 29-én…
Stoffán György