A legnagyobb veszély…

Manapság valami egészen ostoba és egysíkú félelemkeltés zajlik Európában. Félni és rettegni kell a bevándorlóktól – ismételgeti minden nemzeti fórum idehaza és Európa-szerte egyaránt. Igaz is, hiszen félelmetes volt a Nagyhét az elsőtől az utolsó napig. Templomok pusztultak el, emberek százai haltak meg, felerősödött a muszlim keresztényellenesség. A pápa továbbra sem védi a kereszténységet, inkább még mélyebb sebeket üt a hívő és potenciális veszélyben lévő közösségekre, amikor még több gyilkost akar ráengedni népére, s teszi ezt Jézusra való hamis hivatkozással. Erdélyben készülnek a pápalátogatásra, s itt is ál-örömöt hirdetnek a magyar papok, s már a Pünkösd öröme szóba sem kerül, noha a pápalátogatás nem lesz magyar ünnep…, a magyar jelleget eltüntető építkezés után, a somlyói Nyeregben.

Félelmetes tehát a mai világ mind a magyarságra, mind a kereszténységre, mind az európai emberre nézve, de mégsem attól kell félni, amiről állandóan beszélünk, hanem saját magunktól. Attól az emberi – tömeg – magatartástól, amelyet leginkább a müncheni horvátok templomában láttunk. Egy terrorista őrjöng, petárdázik, s egyetlen ember sincsen, aki ártalmatlanná tenné. Egy sincs az ötszáz hívő közül. Inkább elhagyva a szentelni vitt kosarakat, egymást taposva rohannak ki a templomból. És ez sem nem keresztényi, sem nem emberi viselkedés. Hiszen nincs benne önvédelmi ösztön, nincs benne hitvédelmi akarat, s nincs benne segítőkészség a másik iránt… csak fut, gyermekeket letapodva a saját életéért.

Miért veszélyes ez a mentalitás, miért végzetes az efféle európai viselkedés? Mert az ellenség ezt látja, s jót röhögve, az európai embert semmibe véve azt tesz, amit akar. Ha akar, akkor gyilkol. S mert törvény sincsen, teheti. Legföljebb pszichiátriára küldik, mert kimerült és ezért zavart volt. Ha az imám gyilkolásra szólítja híveit, akkor a súlyosan elmebeteg, fehér, keresztény, európai bíró felmenti, mert az imám csupán vallási kötelezettségét teljesítette a felszólítással. Ha erőszakolják az európai asszonyokat, gyermekeket, akkor is felmentés vagy orvosi kezelés jöhet csak szóba, az ingyen bankkártyával gazdálkodó „menekültekkel” szemben. Ennyit ér ma Európában a jog, a törvény.

A Notre Dame-mal egy időben Harkovban leégett egy templom, majd jött Sri Lanka, München, Brazília, Thesszaloniki… és az európai ember, az európai kormányok a Vatikánnal együtt hallgatnak és tovább hazudoznak, ki-ki a maga ostoba szellemisége szerint. Emberek, gyermekek milliói halnak éhen, és az európai ember a párizsi kőrakásra gyűjt, mert kinevezte azt az európai kereszténység jelképének. Pedig nem az! Csupán egy állami tulajdonú templom, amely még megúszta eddig a lebontást, a megsemmisítést, szemben a franciák által önkezűleg lebontott másik 2500 francia templommal szemben.

A Colosseum előtt az argentin főpap az ott megjelent keresztényeket ostorozta, mert a világ lelketlen a menekültekkel szemben… s egyetlen szót sem szólt a keresztények üldözéséről, s az meg sem fordult a fejében, hogy neki a keresztény világot, annak értékeit kellene védenie, hiszen azért van, azért pápa, azért egyházfő.

Az európai szellemiség, azaz a kereszténységet felváltó liberalizmus mindent elsöpör, mert immár hetven éve sem törvény, sem rend nincs ezen a kontinensen. A II. Vatikáni Zsinat az egyház hagyományait, rendjét felforgatta, a protestáns egyházakban is terjed a liberalizmus, hiszen a női püspöktől, Isten férfiként való emlegetésének tiltásáig minden megtalálható ebben az erkölcstelen és vallástalan világban. A Teremtés törvényeivel szembeforduló társadalmakban a magzatgyilkolás, a lopás, a hazudozás és az önfeladás természetessé vált, az egyházakban a vezér nemtelen és igazságérzet nélküli követése kötelező, Krisztus nevének használata nem tanácsos és a keresztek zavarják a „menekülteket”, akik nem is menekültek… hanem Európa új urai.

Ám még mindig nem beszéltem a legnagyobb veszélyről. Ez pedig nem más, mint maga az európai ember torz és önmaga ellen fordult jellemtelen magatartása, amely a személyes érdekek mentén eladja hazáját, múltját és jövőjét, hitét és meggyőződését. A liberális és a kommunista könnyedén teszi ezt, hiszen hite nincs és nem is volt.... 

Hiszen eddig a jólét érdekében nem szült, nem járt templomba, nem szeretett, és nem volt, mert nem tudott alázatos lenni.  Ha pedig a megszállás olyan méreteket ölt majd, mint amilyen várható, akkor esküt tesz az új istenre és éli tovább kényelmes, elvtelen és olcsó, üres életét. Mert ezzé vált az európai keresztény. Emberi karikatúra… Semmivé lett. Önfeladó, és sírni is csak akkor sír, ha saját kárát látja, önzetlenül adni pedig képtelen. Jellem és hit nélküli embereknek pedig sem hazájuk, sem jövőjük nincs. És ezen, május 26-a sem segít immár semmit… mert a lelkeket ölte meg az elmúlt évszázad kommunizmusa és liberalizmusa e süllyedő Európában…

Ha Európa nem hoz törvényt a kereszténység védelmében, akkor mindez folytatódik... és nem hoz... 

Stoffán György