A Beke-Szőcs ügy, a nemzeti sajtó és a Csóti cikk…

Számtalan elszólás, diplomáciai és média-hiba jellemzi a Szőcs-Beke ügyet Magyarországon. A prejudikáló, a nagyképű és a pozitív (de teljesen elképzelhetetlen) megoldás elérését önmagának vindikáló alapítvány-igazgatói nyilatkozatok, és a nemzeti sajtóban megjelent idő előtti macska-egér játék, rettentő sokat ártott Beke István és Szőcs Zoltán ügyének. Mert mint tudjuk, a magyar sajtót többen olvassák Bukarestben a szolgálatoknál, mint idehaza.

Amikor a kisebbségi jogokat védő intézet igazgatója, Csóti György fűnek-fának nyilatkozza azt, hogy a megoldás megszületett, és a fiúk hazamennek (ezt két prejudikált jogi esetre is biztosan kijelentette), mert ezt elérte a magyar diplomácia, akkor bizony megeshet, hogy pont ezen nyilatkozatok igaztalanságát és a román jogállamiság létét bizonyítandó, a bukaresti talárosok másképpen döntenek. Így is lett. Amikor végighallgattam Csóti előadását, majd elolvastam a Magyar Nemzetben megjelent cikkét, előre tudtam a végkifejletet. Ilyet sem a sajtó, sem az „intézeti diplomácia” nem engedhet meg magának, kivált egy olyan ügyben, amikor a megszálló hatalom, a megszállt nemzethez tartozót igyekszik mindenképpen börtönben tartani, ha kell – mint ez esetben is – a jog sárba tiprásával.

„Ostoba Miki egeres” (dr. Antall József – a szerk) reményeket is táplált Csóti, amikor a nemzetközi bírósághoz fordulást, az európai jogot és egyéb botorságokat emlegetett. Hiszen olyan világos, mint a nap, hogy a mai Európában a magyar ügyek intézését nem a jog és az emberség mozgatja, hanem a magyargyűlölet, s nincs az az európai fórum, amely bármiben is a magyaroknak adna igazat. Mert végre lássuk be minden szinten, hogy a jog, az igazság, az erkölcs és az eddigi általunk megszokott és ismert, gyakorolt értékrendek megszűntek az öreg kontinensen. Aki ezeket akarja alkalmazni, az meglehetősen tájékozatlan és tehetségtelen! Ez, Budapestről volna a legjobban látható. Csakhogy a kisebbségi jogvédő intézet ablakán – úgy tűnik – vastagabb a függöny…

Igaz persze az is, hogy a Beke-ügyben nem Csóti döntött, s lehet, hogy átgondolatlan, rossz, dilettáns megszólalásai nélkül is maradt volna a börtön a két kézdivásárhelyi fiatal számára.

Az viszont bizonyos, hogy ezek a jobboldali média által „közkincsé” tett egészen hajmeresztő megszólalások ártottak. „Nem kicsit, nagyon!” – hogy hasonló „bölcset” idézzek.

"A budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet abban bízik, hogy a román legfelsőbb bíróság április 9-ére várható határozata után hazatérhet a családjához a terrorizmus vádjával elítélt és fogva tartott Beke István és Szőcs Zoltán. Erről Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója nyilatkozott (...)." – írta a Pesti Srácok… a bukaresti felülvizsgálati bírósági tárgyalás előtt. - 

https://pestisracok.hu/aprilis-elejen-szabadulhatnak-a-terrorizmussal-megragalmazott-szekelyek/  

Egy, a Magyar Nemzetben megjelent Csóti-cikkben pedig – 

https://magyarnemzet.hu/.../koncepcios-eljaras-a.../ –, a szerző a következőket írja:

"A közelmúltban azonban váratlan, kellemes meglepetés ért bennünket. A bukaresti legfelső ítélkezési fórum befogadta a felülvizsgálati kérelmünket. Ez a székely barátainkat védő román ügyvédek szerint az esetek két-három százalékában szokott csak előfordulni. E kedvező döntésnek több oka is lehet. Szerintem ez az ügy már kellemetlen a román politikának, olyan nagy nyilvánosságot kapott az egész, van némi külső politikai nyomás is, és a civil szféra nagy hangerővel követeli az igazságot. Az is lehet, a legfelsőbb fórum saját belátása szerint fog igazságos döntést hozni. Ez azt jelentené, hogy eltörlik a másodfokú ítéletet, és jogerőre emelve jóváhagyják az elsőfokút. Beke István és Szőcs Zoltán pedig hazatérhet a családjához. Rosszabb esetben felfüggesztik a másodfokút, és új eljárást rendelnek el. Természetesen a politikai foglyok ez esetben is szabadlábra kerülnek."

Az Erdélyi Magyarok Egyesületében tartott előadás még „kényesebb” volt, mert ott Csóti előadásában az is elhangzott, hogy a magyar diplomácia mindent megtett Bekéék szabadon bocsájtása ügyében és arra engedett következtetni, hogy vannak olyan eredmények is, amelyekről a nagyközönségnek nem szabad tudnia. A rendezvényen pontatlanul hangzott el, hogy a "rendkívüli felülvizsgálati kérelmet a román Alkotmánybíróságoz vagy tudom is én hová adták be.”

Magyarán: a Beke-ügy a Csóti György igazgatta intézet részéről felháborítóan pontatlanul és nagyvonalúan kezeltetett. Annál sokkal többet lehetett volna és kellene tenni, mint önteltnek tűnő nyilatkozatokban fényezni önmagukat.

Nem értem, hogy Kékesi Raymundot, aki ennek az ügynek minden részletét ismeri, tanulmányt írt, rádióinterjúkat adott és előadást tartott a Beke-ügyet illetően, miért mellőzi e jogvédő intézet, s miért egy informatikai mérnököt kell az igazgatói székben tartani, jogi végzettség nélkül? De ez száradjon is a politikum lelkiismeretén. A nemzeti sajtó ostobasága is felülmúlhatatlan ebben az ügyben, mert diplomáciai szokásjogot sértett mind a Pesti Srácok, mind a Magyar Nemzet, olyat, ami párját ritkítja. Prejudikáló cikket jelentetett meg, Kékesi petícióját 

(https://www.citizengo.org/hu/pr/164278-szabadsagot-beke-istvannak-szocs-zoltannak?fbclid=IwAR0g3B14F_sqgRWu83SvKoDgYYTmryryJOrQwIRnWrfyc6-f37aXSqvcVlU) 

másnak tulajdonította és így közölt interjút (Bajkai), s ezt a hibát nem korrigálta, illetve erre csak részben volt hajlandó. A románokkal szembeni – jogos, de a médiában illetlen – lekezelő hangvétellel elősegítette a bukaresti Fellebbviteli Bíróság végső döntését.

A legkiemelkedőbb dilettantizmus az volt, amikor Csóti leírja, hogy nem létezik az a jogszabály, amely alapján a kézdivásárhelyi fiúkat elítélték. Az ember ilyenkor csak azt mondja, hogy: pedig de. Pont emiatt a törvényi szakasz miatt  minősítették át a cselekményt, a koncepciós perben. S ez alapján lehetett évekre börtönbe zárni az erdélyi magyarságot, e két ember által.

Mert a Beke-ügy nem csak e két fiatal ellen, de az egész erdélyi székely-magyarság ellen szól. S ezt az ügyet ekként is kellett volna kezelnie hozzáértő magyar diplomatáknak és szakjogászoknak.

Mindazonáltal érzek valamiféle hazai politikai bosszút is a Beke-Szőcs ügyben. Hiszen, mint Vármegyések ahhoz a Hatvannégy Vérmegye Ifjúsági Szervezethez tartoznak, amely szervezetet az egykor volt Jobbik és Toroczkai szervezte meg Erdélyben. (Ma a Mi hazánkkal teszi ugyanezt! És bizonyára lesz Bekéékhez hasonló eset is, a Magyarországról, Toroczkaiék által feltüzelt fiatalok körében!)  Az egykori szervezők viszont kihátráltak Bekéék mögül, így kénytelen-kelletlen a Csóti-féle jogvédő intézetre hárult a felelősség… ez pedig nem biztos, hogy ínyükre van… Persze, ez csupán feltételezés.  

Summa summarum: Beke és Szőcs évekre börtönben marad, a magyar diplomácia semmit nem tett értük, noha volna lehetőség olyan megállapodásra, amely mindkét félnek nagyon is megérné. Ezzel szemben a jelzett lapok felelősei és maga a cikkíró is megtarthatja bársonyszékét, noha az egyik, államilag is támogatott nemzeti médium főszerkesztőjének nem az első efféle „botlása” a Beke-Szőcs ügyet illető közzététel, és a Kékesi Rajmund féle helyesbítési kérés megtagadása, ami egyben a sajtóetika semmibe vétele. De mi már csak ilyenek vagyunk… Előbb győzzük le egymást, mint az ellenséget!  

Mindeközben, a hazai jog legfőbb problémája, hogy ki kit nevezhet a politikusok közül hímivarsejtnek. Azt már tudjuk, hogy Bayer kolléga Vonát nem nevezheti annak. És ez megnyugtató… a Kúria részéről. Eleddig tehát, a magyar bíróságok döntése alapján csak a magyar miniszterelnöknek járhat ez a titulus. Mit várunk tehát ettől a világtól a továbbiakban? … SEMMIT!

Stoffán György