Ha a társadalom erkölcsi színvonalát
megnézzük, az megmutatja, hogy az adott országban milyen törvények vannak, és
milyen igazságszolgáltatás működik. Ma, Magyarországon minősíthetetlen mindez. A
társadalom erkölcsi színvonala, a bíróságok erkölcsi színvonala, a politikai
élet erkölcsi színvonala nem minősíthető. Magyarországon kétpólusú megítélés létezik.
Az egyik pólus a trágyalétől csöpögő közélet, bíróság, politika, míg a másik
pólus a józanész, a nemzeti célok és értékek megteremtésének szándéka, s Orbán
Viktor ország építő tervei.
Azonban ez a nemzeti skizofrénia,
ez a kétpólusú társadalom és közélet minden tervünket és minden célunkat
megsemmisít, mert hiányzik a realitásérzék, a törvények betartatása, az egyenes
és őszinte szó.
Miről is beszélek?
Ha a bírósági ítéleteket vesszük
górcső alá, akkor több kérdés vetődik fel. Elsősorban azonban az, hogy miért
válik istenné egy ember, csak azért mert doktorrá fogadják… Mitől érthet
mindenhez és milyen nem evilági hatalom által van joga ítélni mások felett? Mi
ez az egész felépítmény, amely –mint látjuk – minden jogot, igazságot és
erkölcsi normát átlépve a nemzet ellen dolgozik? Miért nem lehet utcaseprőt
csinálni abból a bíróból, aki mások életét tönkretéve igazságtalanul vagy
elfogultan ítél? Miért nem lehet visszahívni egy-egy ilyen taláros kisistent,
ha kiderül, hogy voltaképpen saját politikai szellemiségét, vagy saját zsebét
szolgálja ítéleteiben, vagy követi a politikai utasítást? Mint például a
vörös-iszap perben, a mostani Gergényi és társai perben, vagy olyan perekben,
amelyekben tilos ítélni… mert a terhelt vagy épp a felperes titkosszolgálati
besúgó, magyarul spicli, akit tíz körömmel véd minden hivatalos szerv… A bíró
tehát amint kinevezik, attól a perctől – Magyarországon – egy olyan egyed, mint
a sárgarigó vagy a veréb… védett. És tehet bármit, emberek ezreit nyomoríthatja
meg, vezethet koncepciós pereket, kiszolgálhatja a szocialista-liberális
söpredéket, összecimborálhat egy-egy ügyben egyetemi évfolyamtársakkal, akik
ügyvédként ki is használják ezt a ziccert a jog és az erkölcs ellenében is.
Elmaradt nyilvános bocsánatkérés
Persze alapvetően már ott
hibádzik minden, hogy nyilvánosan egyetlen bírós sem kért bocsánatot az ötvenes
évek koncepciós pereiért, a halálos ítéletekért, a politikai foglyok sorsáért,
a 2006-os jogsértésekért, amikor emberek százait ítéltek el ugyanazok a
talárosok, akik később a rendőrökre mondták ki a szentenciát. Senki nem kért
bocsánatot e taláros ámokfutó társadalomból azért, hogy ítéleteik nagyobbik
része részrehajló és erkölcstelen volt, s messze elkerülte jogot, amely már régen
csak név és szolgáltatássá degradált – valójában pénzért, szolgáltatásként
működő – és nem létező fogalom. Olyan a bírósági ítélet, hogy azzal bárkit,
bármikor súlytani lehet. Mert a bíróságok voltaképpen hatalmi végrehajtó irodák,
amelyek emberek életével úgy játszhatnak, mint a macska az egérrel. Minden
bíróságon belül ugyanaz a politikai megosztottság, hatalmi ellentét létezik,
mint a civil és a politikai életben, s a politikai élet, egy-egy párt ügyvédi haveri
köre rányomja bélyegét a párt által védett vagy a párt érdekeit szolgáló
perekben hozott ítéletekre.
Tehát, a néptől való nyilvános
bocsánatkéréssel kezdődhetnék el a bíróságok hitelességének a visszaállítása.
Mert mindaddig, amíg efféle Gergényi-ítéletek születnek, amíg tíz ember
haláláért senki nem felelős a bíró szerint, s amíg őrizetbe vétel helyett csak
időt húznak egy 167 milliárdos csalás és sikkasztás ügyében, ráfogva mindent
egy Izraelből soha ki nem adható elmenekült zsidóra, s amíg az ügyészektől
szabadon lehet hazát árulni, noha a Btk. büntetni rendeli ezt a cselekményt is
– addig a társadalom nem fogja becsülni a bíróságot, a bírót, az ügyészt.
Joggal veti meg ezt a társaságot a magyar társadalom, mert ennek a társaságnak ráruházott
hatalma ugyan van az emberek felett, de hitele nincs.
És ez egy láncolat… mert aki nem
vonja vissza a kinevezésüket, azt sem becsüli egy idő után a társadalom, s
azokat sem, akik politikusként továbbra is állítják, hogy Magyarország
jogállam, és ezért védik a taláros isteneket… Azokat a taláros isteneket,
akikkel a nem elítélhető, cionista védőburokban pöffeszkedő Gyurcsány, a
kamerák előtt is úgy beszélt, mint a kapcájával… S ha ez a hazaáruló,
vádaskodó, rágalmazó és hazudozó politikai
niemand úgy beszélhet az ügyészekkel,
akkor milyen tiszteletet kéne megadnia az átlagembernek, akinek a pénzéből
élnek a jogtipró talárosok is?
Summa summarum: amikor az ember
végre valami mást szeretne írni, amikor töltekezni akar, amikor nem kívánna
politikával foglalkozni egy írásában, s nekikészül, hogy valami magasztost és vigasztalót
vet papírra, akkor jön a hír, miszerint...
Tehát, itt van a kézzelfogható bizonyíték
is arra, hogy amilyen a bíróság, olyan a társadalom és annak hangulata. Mert az
író írhat-e örömteli cikket, ha efféle trágyalében kell tocsognia, ha
kommunista söpredékünk indokolatlanul, esetleg a bíró vörös elkötelezettsége
okán felmentést kap? Az igazi bűnös pedig, még nem is állt bíróság előtt?...
Ps.; Ilyen jogi és erkölcsi ingoványában aligha
lesz – minden kormányszándék ellenére – szabad és független, migránsmentes
Magyarország. Mert annak ma még nem látható súlyos veszélye van, ha egy nemzet
bírósága a nemzet ellen van!
Stoffán György