Nem
túlzás, ha a székesfehérvári Szent István Király Múzeum kiállítását a
Kárpát-medence jelenleg legfontosabb és legjobban megkomponált
kiállításának nevezem. Címe: Döntés.
A
kiállítás egyetlen teremben hívja, kéri az idelátogatót arra, hogy
döntsön. Mindenről. Önmagáról, gyermekei életéről és sorsáról, a
nemzetről, a hitéről és ezáltal, földi élete utáni voltáról, azaz, az
örökkévalóság megismeréséről vagy annak elutasításáról.
Egyetlen
terem, amelynek kiállítási anyaga ez esetben nem az képeket alkotók
nagyszerűségéről szól. Nem a képeken látható személyekről, az ő
életművükről, hanem összességében az Isten és a magyar ember
kapcsolatáról beszél. Ezernyi témát vet föl, kérdéseket állít elénk és
válaszokra sarkal.
Elénk
tárja a sötétséget, a mai kor kuszaságát, szeretetlenségét, sátáni
kísértéseit, értékrombolását, majd a félhomályban példaképeket látunk
magunk előtt, s már itt, e két lehetőség közül is választhatunk,
választanunk kell… a sötétség, vagy a félhomályos történelmi
ragaszkodások, csaták és háborúk, az emberi büszkeségek, az önteltség
kavarodik bennünk. Hiszen van hazánk, vannak hőseink, van történelmünk,
volt hazánk… Harcok és küzdelmek nagy alakjai néznek ránk ebben az
egyetlen teremben, a túlvilág messzeségéből.. Ránk, akik ma járjuk
ugyanazt a keserves utat, amelyet Ők végigrohantak, majd itt hagyták
örökül nekünk a harcokat, a küzdelmeket, a tépett hazát, a csonkolt
hitet, a hitetlenséget, s a fájdalmakat.
Ám,
egyszercsak elérünk a Szent Ferenc-i kis Porciunkula kápolna mennyei
fényt árasztó bejáratához… S e kis kápolnácska ebben a teremben nem a
Szentföldről hozott földre épült… de ugyanazt szolgálja itt és most,
mint évszázadokkal ezelőtt. Munka közben – mint egykor
a Benedek rendi szerzetesek tették –, ide lehet jönnünk elmélkedni… itt
lehet javítgatni – mint Szent Ferenc és testvérei tették – az apró,
bedőltfalú Istenházát, amelyet a Szent Szűz tiszteletére emeltek akkor, s
tették e kiállítás megálmodói ma...
Bent
a kápolnácskában a magyar lélek felemelkedik, erőre kap, feltöltődik…
mert Krisztus, a Magyarok Nagyasszonya, Szent István király, és
nemzetünk szentjei ragyognak ránk…
A
sötét és bizonytalan földi létből eljutunk az égi remény erejéhez,
eljutunk a világosságig, a megtisztulásig, de lelkiismeretünk is
megtalálja útját az önmagunk, gyermekeink és a nemzetünk által kitűzött
célok megvalósításához. Egyetlen teremben…
DÖNTÉS
– a címe ennek a kiállításnak. Mert van szabad akaratunk, van életünk –
még ha oly rövid is -, és van hitünk, vagy legalábbis Isten által
felkínált lehetőségünk erre a földi létben, amely után a jó DÖNTÉS által
abban a fényárban folytathatjuk, amely kiárad a székesfehérvári
kiállítás Porciunkula kápolnájából… amelyet minden látogató
elvihet innen a lelkében. Mert ez a Porciunkula kápolna a lelkünkben
épül, s a Szentföld földje, amelyre az alapokat rakjuk, a hitünkben, a
magyarságunkban és Istenhez tartozásunk felismerésében van.
A
teremben a csend, a gondolat, a lélek az úr. Azonban végigjárva ezt a
lélek-termet a pokoli sötéttől, a mennyei fényig, képzeletünkben
meghalljuk a Dies irae súlyos figyelmeztését, a csatába hívó kürtöt, a
győzelmi indulókat és a "Keresztfához megyek" fájdalmasan izzó dallamát…
míg végül lelkünkben felcsendülhet a „Te Deum laudamus”. Ám ehhez, a mi
tiszta és felelős DÖNTÉS-ünk elengedhetetlen…, mint a Te Deum utolsó
sorának alázatos könyörgése: - Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha
szégyent érnem!
Stoffán György